4417/02

CONSEIL   DE L’EUROPE   COUNCIL   OF EUROPE   COUR EUROPÉENNE DES DROITS DE L’HOMME   EUROPEAN COURT OF HUMAN RIGHTS   EMBERI JOGOK EURÓPAI BÍRÓSÁGA   MÁSODIK SZEKCIÓ   KÁLNÁSI kontra MAGYARORSZÁG   (4417/02. sz. kérelem)   ÍTÉLET   STRASBOURG   2005. szeptember 27.   Ezen határozat az Egyezmény 44. Cikkének 2. bekezdésében foglalt   körülmények beálltával válik véglegessé. Szerkesztői változtatás alá eshet.   KÁLNÁSI KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   A Kálnási kontra Magyarország ügyben,   Az Emberi Jogok Európai Bírósága (Második Szekció) Kamaraként   tartott ülésén, melynek tagjai voltak:   J.-P. COSTA, elnök   A.B. BAKA,   R. TÜRMEN,   K. JUNGWIERT,   M. UGREKHELIDZE,   D. JOČIENĖ,   D. POPOVIÆ, bírák,   és S. DOLLÉ, a Szekció hivatalvezetője,   2005. szeptember 6-án zárt ülésen tartott tanácskozás után   az azon időpontban elfogadott alábbi határozatot hozza:   AZ ELJÁRÁS   1. Az ügy alapja egy Magyarország ellen benyújtott kérelem (4417/02.   sz.), amelyet az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló   egyezmény (az “Egyezmény”) 34. Cikke alapján két magyar állampolgár,   Kálnási Gábor és Kálnási Gáborné (a “kérelmezők”) 2001. május 1-jén   terjesztett a Bíróság elé.   2. A Magyar Kormányt (a “Kormány”) képviselője, Höltzl Lipót, az   Igazságügyi Minisztérium helyettes államtitkára képviselte.   3. 2004. február 13-án a Bíróság úgy határozott, hogy közli az eljárás   elhúzódásával kapcsolatos panaszt a Kormánnyal. Az Egyezmény 29.   Cikkének 3. bekezdése alapján úgy döntött, hogy a kérelem érdemét és   elfogadhatóságát együttesen vizsgálja.   A TÉNYEK   4. A kérelmezők 1958-ban, illetve 1953-ban születtek és   Füzérkomlóson, Magyarországon élnek.   KÁLNÁSI KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   1. Birtokháborítási per   5. 1995. október 20-án a kérelmezők birtokháborítási pert indítottak   szomszédaik ellen a Miskolci Városi Bíróság előtt. A bíróság 1996. február   14. és 1998. január 5. között kilenc tárgyalást tartott és beszerzett egy   szakvéleményt. 1998. június 15-én a bíróság részben helyt adott a   kérelmezők keresetének.   6. Fellebbezés nyomán 1999. február 4-én a Borsod-Abaúj-Zemplén   Megyei Bíróság részítéletet hozott. Az elsőfokú ítélet egy részét   helybenhagyta, a többit hatályon kívül helyezte, s az ügyet visszautalta a   Városi Bíróság elé. Úgy tűnik, hogy a kérelmezők által a Megyei Bíróság   határozatának végrehajtása érdekében tett ismételt erőfeszítések nem   vezettek eredményre.   7. A Városi Bíróság előtt folytatódó eljárásban 1999. július 12-én,   szeptember 6-án, október 4-én és december 14-én, továbbá 2000. január 19-   én és március 9-én a bíróság tárgyalást tartott. 2000. május 3-án a Városi   Bíróság a polgári eljárásról szóló törvény 137. § 1 (b) alapján elrendelte az   eljárás szünetelését, mivel a kérelmezők nem jelentek meg az aznapra   kitűzött tárgyaláson   8. 2000. szeptember 8-án a kérelmezők az eljárás folytatását kérték.   9. Közben, 1999. április 23-án, az 1999. február 4-i részítélet Legfelsőbb   Bíróság általi felülvizsgálatát kérték.   A Legfelsőbb Bíróság pártfogó ügyvédet rendelt ki, akinek személyét a   kérelmezők kérelmére kétszer meg kellett változtatni.   2000. november 30-án a Legfelsőbb Bíróság végül elfogadhatatlanként   érdemi tárgyalás nélkül elutasította a kérelmet, mivel a kérelmezők   figyelmeztetés ellenére sem tartották a kapcsolatot a kirendelt ügyvéddel,   így a Legfelsőbb Bíróság előtt nem voltak megfelelően képviselve.   10. A Városi Bíróság az előtte folyó eljárásban ismételten felkérte a   kérelmezőket, hogy a 2001. május 2-i és május 9-i tárgyaláson világosan   határozzák meg követeléseiket.   11. A kérelmezők kérelmére a Városi Bíróság 2001. július 10-én   ingyenes ügyvédet rendelt ki.   12. E 2001. november 30-án kibocsátott végzésben a Városi Bíróság   megszüntette az eljárást az elbírálás alatt álló kereset tekintetében.   Fellebbezés nyomán 2002. március 1-jén a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei   Bíróság hatályon kívül helyezte az elsőfokú végzést, s az ügyet visszautalta   a Városi Bíróság elé.   13. A folytatódó eljárásban a kérelmezők azt kérték a Városi Bíróságtól,   hogy távollétükben tartson tárgyalást, mivel úgy érezték, hogy jelenlétük a   korábbi tárgyalásokon hiábavaló volt.   KÁLNÁSI KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   14. A 2003. szeptember 24-i tárgyaláson a Városi Bíróság elutasította a   kérelmező keresetét. Fellebbezés hiányában a határozat 2003. november 25-   én jogerőssé vált.   2. További perek   15. 1999-ben a kérelmezők által lakott épület jogi képviselője pert   indított a kérelmezők ellen közös költség tartozás megfizetését követelve.   1999. június 9-én a Miskolci Városi Bíróság részben helyt adott a   felperes keresetének. 1999. december 16-án a Megyei Bíróság elutasította a   kérelmezők fellebbezését. 2001. április 11-én a Legfelsőbb Bíróság   felülvizsgálati tanácsa nem adott helyt a felülvizsgálati kérelemnek.   Hasonló eljárásban 2001. december 10-én a Sátoraljaújhelyi Városi   Bíróság részben helyt adott néhány további tartozás megfizetésével   kapcsolatos követelésnek. 2002. április 4-én a Megyei Bíróság elutasította a   kérelmezők fellebbezését.   A JOG   I. A 6. CIKK 1. BEKEZDÉSÉNEK ÁLLÍTÓLAGOS MEGSÉRTÉSE A   BIRTOKHÁBORÍTÁSI PER ELHÚZÓDÁSA TEKINTETÉBEN   16. A kérelmező panaszolja, hogy az első eljárás hossza   összeegyeztethetetlen az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdésében   lefektetett “ésszerű idő” követelményével. A 6. Cikk 1. bekezdésének   releváns része kimondja:   “Mindenkinek joga van arra, hogy...bíróság tisztességesen és ésszerű időn belül...   hozzon határozatot polgári jogi jogai és kötelezettségei tárgyában...”   17. A Kormány vitatja a panaszt.   18. A figyelembe veendő időszak 1995. október 20-án kezdődött és   2003. november 25-én végződött. Ilyen módon az eljárás három bírósági   szinten több mint nyolc évig tartott.   KÁLNÁSI KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   A. Elfogadhatóság   19. A Bíróság megjegyzi, hogy a panasz nem nyilvánvalóan   megalapozatlan az Egyezmény 35. Cikkének 3. bekezdése szerinti   értelemben. Továbbá megjegyzi, hogy semmilyen más alapon sem   elfogadhatatlan. Ezért elfogadhatóvá kell nyilvánítani.   B. Érdem   20. A Bíróság emlékeztet arra, hogy az eljárás hosszának ésszerű voltát   az eset egyedi körülményeinek fényében, a Bíróság esetjogában lefektetett   kritériumok figyelembe vételével kell megítélni, különös tekintettel az eset   bonyolultságára, a kérelmező és a releváns hatóságok magatartására, és arra,   hogy mi volt a per tétje a kérelmező számára (ld. többek között Frydlender   v. France [GC], no. 30979/96, § 43, ECHR 2000-VII).   21. A Bíróság már többször megállapította az Egyezmény 6. Cikke 1.   bekezdésének megsértését olyan ügyekben, amelyek a jelenlegihez hasonló   kérdéseket vetettek fel (ld. fent idézett Frydlender).   22. Az előterjesztett anyagokat megvizsgálva a Bíróság megállapítja,   hogy a Kormány nem terjesztett elő olyan tényt vagy érvet, amely arra bírná   a Bíróságot, hogy a jelen ügyben eltérő következtetésre jusson. A kérdéssel   kapcsolatos esetjogra tekintettel a Bíróság megállapítja, hogy a jelen ügyben   az eljárás túlzottan hosszú volt, s nem felelt meg az “ésszerű idő”   követelményének.   Ezért az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdését megsértették.   II. A BIRTOKHÁBORÍTÁSI PERREL KAPCSOLATOS EGYÉB   ÁLLÍTÓLAGOS JOGSÉRTÉSEK   23. A kérelmezők azt is panaszolták, hogy a bírósági határozatok nem   jelentettek hatékony védelmet – sem kártérítést – számukra a szomszédaik   által elkövetett birtokháborítás vonatkozásában. Ebben a tekintetben a   kérelmezők az Egyezmény 2., 3., 6., 8. és 13. Cikkére, továbbá az Első   kiegészítő jegyzőkönyv 1. és 2. bekezdésére hivatkoztak.   Elfogadhatóság   24. A Bíróság észrevételezi, hogy a kérelmezők nem megfelelő   felülvizsgálati kérelmet terjesztettek elő a Megyei Bíróság 1999. február 4-i   KÁLNÁSI KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   határozata ellen. Továbbá, nem fellebbezték meg a Városi Bíróság 2003.   szeptember 24-i részítéletét. Ilyen körülmények között ezen panaszokat az   Egyezmény 35. Cikkének 1. és 4. bekezdése alapján a hazai jogorvoslatok   kimerítésének elmulasztása miatt el kell utasítani.   III. AZ   EGYEZMÉNY   ÁLLÍTÓLAGOS   MEGSÉRTÉSE   A KÉRELMEZŐ TÖBBI PERÉT ILLETŐEN   25. Végül, a kérelmezők panaszolták, hogy a 2. pontban ismertetett   perekben a bíróság – alacsony jövedelmükre tekintettel – igazságtalan   ítéletet hozott.   Elfogadhatóság   26. A Bíróság észrevételezi, hogy ez a panasz lényegében a szóban   forgó perek kimenetelével kapcsolatos, amelyet a Bíróság nem tud   vizsgálni. A Bíróság megismétli, hogy feladata a Szerződő Államok által az   Egyezménnyel kapcsolatban tett vállalások tiszteletben tartásának   biztosítása. Különösen nem feladata a Bíróságnak, hogy a nemzeti   hatóságok által állítólagosan elkövetett tény- és jogbeli tévedésekkel   foglalkozzon, kivéve, ha e tévedések az Egyezményben védett jogokat és   szabadságokat sérthetik. Továbbá, miközben az Egyezmény 6. Cikke   biztosítja a tisztességes tárgyaláshoz való jogot, semmilyen szabályt nem   állapít meg a bizonyítékok elfogadása vagy értékelése tekintetében, ezért   ezeket a kérdéseket elsősorban a nemzeti jognak és a nemzeti bíróságoknak   kell rendezniük (ld. többek között García Ruiz v. Spain [GC], judgment of   January 1999, Reports of Judgments and Decisions 1999-I, pp. 98-99, §   28).   27. A jelen ügyben a Bíróság úgy találja, hogy – ha feltételezi is az   Egyezmény 35. Cikkének 1. bekezdésében foglalt követelmények   teljesülését – a kérelmezők beadványának vizsgálata nem tár fel semmilyen   jogsértést az Egyezmény vonatkozásában; különösen nincs jele annak, hogy   a bíróságok ne lettek volna pártatlanok, vagy hogy az eljárások egyéb   módon tisztességtelenek lettek volna.   Ebből következően ez a panasz nyilvánvalóan megalapozatlan a 35.   Cikk 3. bekezdése értelmében, ezért a panaszt az Egyezmény 35. Cikkének   4. bekezdése alapján el kell utasítani.   IV. AZ EGYEZMÉNY 41. CIKKÉNEK ALKALMAZÁSA   KÁLNÁSI KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   28. Az Egyezmény 41. Cikke kimondja:   “Ha a Bíróság az Egyezmény vagy az ahhoz kapcsolódó jegyzőkönyvek megsértését   állapítja meg és az érdekelt Magas Szerződő Fél belső joga csak részleges jóvátételt tesz   lehetővé, a Bíróság – szükség esetén – igazságos elégtételt ítél meg a sértett félnek.”   A. Károk   29. A kérelmezők 135 000 eurót követeltek vagyoni és nem vagyoni kár   tekintetében.   30. A Kormány vitatta a követelést.   31. A Bíróság nem lát okozati kapcsolatot a megállapított jogsértés és az   állított vagyoni kár között; ezért ezt a követelést elutasítja. Másrészt   azonban a Bíróság elismeri, hogy a kérelmezők nem vagyoni kárt   szenvedtek. Méltányossági alapon ítélve a Bíróság ilyen címen 3 000 eurót   ítél meg a kérelmezők számára együttesen, figyelemmel arra a tényre, hogy   a kérelmezők maguk is hozzájárultak az eljárás elhúzódásához.   B. Költségek és kiadások   32. A kérelmezők 4 000 eurót követeltek a nemzeti bíróságok és a   Bíróság előtti eljárások miatti költségek és kiadások megtérítésére.   33. A Kormány vitatta az igényt.   34. A Bíróság esetjoga szerint a kérelmező csak akkor jogosult   költségei és kiadásai megtéríttetésére, ha bizonyítja, hogy e költségek   ténylegesen és szükségszerűen felmerültek, s összegüket tekintve ésszerűek.   A jelen ügyben a birtokában lévő információkra és a fenti kritériumokra   figyelemmel a Bíróság ilyen címen 500 euró megítélését tartja ésszerűnek a   kérelmezők számára, akiket nem képviselt ügyvéd.   C. Késedelmi kamat   35. A Bíróság úgy találja megfelelőnek, hogy a késedelmi kamatnak az   Európai Központi Bank marginális hitelkamatán kell alapulnia, s ahhoz   további három százalékpontot kell hozzáadni.   EZEN INDOKOK ALAPJÁN A BÍRÓSÁG EGYHANGÚLAG   1. Megállapítja, hogy a birtokháborítási perrel kapcsolatos eljárás túlzott   hosszára vonatkozó panasz elfogadható, a kérelem többi része pedig   elfogadhatatlan;   KÁLNÁSI KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   2. Megállapítja, hogy az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdését   megsértették;   3. Megállapítja:   (a) hogy az alperes Kormánynak attól az időponttól számított három   hónapon belül, amikor az ítélet az Egyezmény 44. cikkének 2. bekezdése   szerint véglegessé válik, a kérelmezők számára nem vagyoni kár címén   000 EUR-t (háromezer eurót), a költségek és kiadások tekintetében pedig   EUR-t (ötszáz euró), és az ezen összeget terhelő adók összegét kell   kifizetnie az alperes állam nemzeti valutájában, a kifizetéskori átváltási   árfolyam alkalmazásával;   (b) hogy a fent említett három hónap lejártát követően a kifizetés   időpontjáig a késedelmes időszakra az Európai Központi Bank marginális   hitelkamatát három százalékponttal meghaladó mértékű kamatot kell fizetni   a fenti összeg után;   4. A kérelmezők igazságos elégtétellel kapcsolatos további követeléseit   egyhangúlag elutasítja.   Készült angol nyelven, írásbeli kihirdetésre került 2005. szeptember 27-én a   Bíróság eljárási szabályzata 77. § 2. és 3. bekezdésének megfelelően.   S. DOLLÉ   hivatalvezető   J.-P. COSTA   elnök