45392/05

WyrokETPCz2009-11-03ECLI:CE:ECHR:2009:1103JUD004539205

Analiza orzeczenia

Sekcja wygenerowana przez AI na podstawie treści orzeczenia — nie stanowi cytatu.

Zagadnienie prawne

Czy przewlekłość postępowania karnego naruszyła prawo do rozpoznania sprawy w rozsądnym terminie z art. 6 ust. 1 Konwencji?

Ratio decidendi

Trybunał stwierdził, że postępowanie karne przeciwko skarżącemu trwało blisko trzynaście lat na jednym szczeblu sądowym, co samo w sobie jest nadmierne. Odwołując się do swojego ugruntowanego orzecznictwa w podobnych sprawach, Trybunał uznał, że Rząd Węgier nie przedstawił żadnych faktów ani przekonujących argumentów, które uzasadniałyby tak długi czas trwania postępowania. W konsekwencji, Trybunał uznał, że długość postępowania nie spełniała wymogu "rozsądnego terminu" określonego w art. 6 ust. 1 Konwencji.

Stan faktyczny

Skarżący, Gábor Neu, był stroną postępowania karnego wszczętego w październiku 1993 roku. W czerwcu 1994 roku został oskarżony o 22 przypadki paserstwa. Postępowanie było wielokrotnie zawieszane z powodu nieobecności niektórych oskarżonych. Ostatecznie, 18 września 2006 roku, Sąd Centralnego Okręgu Peszteńskiego skazał skarżącego na grzywnę.

Rozstrzygnięcie

Trybunał jednogłośnie uznał skargę za dopuszczalną, stwierdził naruszenie art. 6 ust. 1 Konwencji oraz zasądził od Węgier na rzecz skarżącego kwotę 10 000 EUR tytułem zadośćuczynienia za szkodę niemajątkową.

Pełny tekst orzeczenia

EMBERI JOGOK EURÓPAI BÍRÓSÁGA MÁSODIK SZEKCIÓ NEU kontra MAGYARORSZÁG ÜGY (45392/05. sz. kérelem) ÍTÉLET STRASBOURG 2009. november 3. Ezen határozat az Egyezmény 44. Cikkének 2. bekezdésében foglalt körülmények beálltával válik véglegessé. Szerkesztői változtatás alá eshet. NEU kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET A Neu kontra Magyarország ügyben, az Emberi Jogok Európai Bírósága (Második Szekció) Kamaraként tartott ülésén, melynek tagjai voltak: Françoise Tulkens, Elnök, Vladimiro Zagrebelsky, Danutė Jočienė, Dragoljub Popović, Sajó András, Nona Tsotsoria, Kristina Pardalos, bírák és Sally Dollé, Hivatalvezető 2009. október 13-i zárt ülésén lefolytatott tanácskozását követően az azon időpontban elfogadott alábbi ítéletet hozza: AZ ELJÁRÁS 1. Az ügy alapja egy, a Magyar Köztársaság ellen benyújtott kérelem (45392/05. sz.), amelyet az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezmény („az Egyezmény”) 34. Cikke alapján egy magyar állampolgár, Neu Gábor („a kérelmező”) 2005. december 14-én terjesztett a Bíróság elé. 2. A kérelmezőt Dörnyei A., Budapesten praktizáló ügyvéd képviselte. A Magyar Kormányt („a Kormány”) dr. Höltzl Lipót Képviselő képviselte az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumból. 3. 2009. március 9-én a Második Szekció Elnöke úgy határozott, hogy közli a panaszt a Kormánnyal. Arról is döntés született, hogy a kérelem érdeme és elfogadhatósága együttesen kerül megvizsgálásra (29. Cikk 3. bekezdés). A TÉNYEK AZ ÜGY KÖRÜLMÉNYEI 4. A kérelmező 1968-ban született és Isaszegen él. 5. 1993 októberében büntetőeljárás indult a kérelmező ellen. 1994. június 29-én 22 rendbeli orgazdaság miatt vádat emeltek a kérelmező és tíz másik személy ellen. 6. Egyes terheltek távolmaradása miatt az eljárás többször felfüggesztésre került, majd számos tárgyalást követően 2006. szeptember 18-án a Pesti Központi Kerületi Bíróság pénzbüntetésre ítélte a kérelmezőt. NEU kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET A JOG 7. A kérelmező azt panaszolta, hogy az eljárás hossza összeegyeztethetetlen volt az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdésében foglalt “ésszerű idő” követelményével. A Kormány vitatta a panaszt. 8. A Bíróság észrevételezi, hogy a figyelembe veendő időszak egy bírósági szinten csaknem tizenhárom évig tartott. Az eljárás ezen hosszára figyelemmel a kérelmet elfogadhatóvá kell nyilvánítani. 9. A Bíróság már többször megállapította az Egyezmény 6. Cikke 1. bekezdésének megsértését olyan ügyekben, amelyek a jelenlegihez hasonló kérdéseket vetettek fel (ld. Pélissier and Sassi v. France [GC], no. 25444/94, § 67, ECHR 1999-II). A benyújtott anyagokat megvizsgálva a Bíróság úgy véli: a Kormány nem terjesztett elő olyan tényt vagy meggyőző érvet, amely a Bíróságot a jelen körülmények között eltérő következtetés levonására bírná. A kérdéssel kapcsolatos esetjogára figyelemmel a Bíróság megállapítja, hogy az eljárás túlzottan hosszú volt, és nem felelt meg az “ésszerű idő” követelményének. Ezért az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdését megsértették. 10. Az Egyezmény 41. Cikkére hivatkozva a kérelmező 14000 euró nem vagyoni kártérítést követelt. (Költségek és kiadások megtérítése iránti igényt nem terjesztett elő.) A Kormány vitatta a kártérítési igényt. A Bíróság úgy véli, hogy a kérelmező nem vagyoni kárt szenvedett, s méltányossági alapon ítélve 10000 eurót ítél meg számára. 11. A Bíróság úgy találja megfelelőnek, hogy a késedelmi kamatnak az Európai Központi Bank marginális kölcsönkamatán kell alapulnia, amelyhez további három százalékpontot kell hozzáadni. EZEN INDOKOK ALAPJÁN A BÍRÓSÁG EGYHANGÚLAG 1. Elfogadhatónak nyilvánítja a kérelmet; 2. Megállapítja, hogy az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdését megsértették; 3. Megállapítja: (a) hogy az alperes Államnak attól az időponttól számított három hónapon belül, amikor az ítélet az Egyezmény 44. Cikkének 2. bekezdése szerint véglegessé válik, a kérelmező számára nem vagyoni kár tekintetében 10000 (tízezer) eurót, továbbá az ezen összeget terhelő adók összegét kell kifizetnie nemzeti valutában, a teljesítéskori átváltási árfolyam alkalmazásával; NEU kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET (b) hogy a fent említett három hónap lejártát követően a teljesítés időpontjáig a késedelmes időszakra az Európai Központi Bank marginális kamatlábát három százalékponttal meghaladó mértékű kamatot kell fizetni a fenti összeg után. Készült angol nyelven, írásbeli kihirdetésre került 2009. november 3-án, a Bíróság Eljárási Szabályzata 77. § 2. és 3. bekezdésének megfelelően. Sally Dollé Hivatalvezető Françoise Tulkens Elnök