4564/03
WyrokETPCz2006-05-23ECLI:CE:ECHR:2006:0523JUD000456403
Analiza orzeczenia
Sekcja wygenerowana przez AI na podstawie treści orzeczenia — nie stanowi cytatu.
Zagadnienie prawne
Czy przewlekłość postępowania cywilnego naruszyła prawo do rozpoznania sprawy w rozsądnym terminie z art. 6 ust. 1 Konwencji?Ratio decidendi
Trybunał, stosując swoje ugruntowane kryteria oceny rozsądnego terminu (złożoność sprawy, zachowanie stron i władz, stawka dla skarżącego), uznał, że postępowanie krajowe, trwające ponad 13 lat i 6 miesięcy i wciąż niezakończone, było nadmiernie długie. Rząd nie przedstawił przekonujących argumentów uzasadniających opóźnienia. W konsekwencji stwierdzono naruszenie prawa do rozpoznania sprawy w rozsądnym terminie.Stan faktyczny
Skarżąca, Fodor Julianna, w październiku/grudniu 1991 r. wszczęła postępowanie o odszkodowanie przeciwko Sądowi Okręgowemu w Jász-Nagykun-Szolnok za szkody rzekomo poniesione w wyniku działań komornika w 1991 r. Sprawa była przekazywana między sądami, zawieszana i wznawiana. W styczniu 2006 r., po ponad 14 latach, postępowanie nadal było w toku na etapie apelacji.Rozstrzygnięcie
Trybunał jednogłośnie: 1. Uznał skargę za dopuszczalną; 2. Stwierdził naruszenie art. 6 ust. 1 Konwencji; 3. Zasądził na rzecz skarżącej 9 000 EUR tytułem szkody niemajątkowej, powiększone o odsetki za zwłokę; 4. Oddalił pozostałe roszczenia skarżącej dotyczące słusznego zadośćuczynienia.Pełny tekst orzeczenia
FODOR v. HUNGARY JUDGMENT
MÁSODIK SZEKCIÓ
FODOR kontra MAGYARORSZÁG
(4564/03 sz. Kérelem)
ÍTÉLET
STRASBOURG
2006. május 23.
Ezen határozat az Egyezmény 44. Cikkének 2. bekezdésében foglalt
körülmények beálltával válik véglegessé. Szerkesztői változtatás alá eshet.
FODOR v. HUNGARY JUDGMENT
A Fodor kontra Magyarország ügyben,
Az Emberi Jogok Európai Bírósága (Második Szekció) Kamaraként tartott
ülésén, melynek tagjai voltak:
J.-P. COSTA, Elnök
A.B. BAKA,
I. CABRAL BARRETO,
A. MULARONI,
E. FURA-SANDSTRÖM,
D. JOČIENĖ,
D. POPOVIĆ, bírák
és S. NAISMITH, Hivatalvezető-helyettes
2006. május 2-i zárt ülésén folytatott tanácskozását követően az azon
időpontban elfogadott alábbi határozatot hozza:
AZ ELJÁRÁS
1. Az ügy alapja egy Magyarország ellen benyújtott kérelem (4564/03
sz.), amelyet az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló
egyezmény (az “Egyezmény”) 34. Cikke alapján Fodor Julianna (a
“kérelmező”) magyar állampolgár 2003. január 6-án terjesztett a Bíróság
elé.
2. A kérelmezőt Ágotai T. Kisújszálláson praktizáló ügyvéd képviselte.
A Magyar Kormányt (a “Kormány”) képviselője, dr. Höltzl Lipót, az
Igazságügyi Minisztérium Helyettes Államtitkára képviselte.
3. 2005. szeptember 3-án a Bíróság úgy határozott, hogy közli a panaszt.
Az Egyezmény 29. Cikkének 3. bekezdése alapján úgy határozott, hogy a
kérelem érdemét és elfogadhatóságát együttesen vizsgálja.
A TÉNYEK
4. A kérelmező 1943-ban született és Tiszatenyőn él.
5. Úgy tűnik, hogy 1991 októberében vagy decemberében a kérelmező
államigazgatási jogkörben okozott kár miatt kártérítési pert indított a Jász-
Nagykun-Szolnok Megyei Bíróság ellen. Azon károk tekintetében követelt
kártérítést, amelyeket a Megyei Bíróság alá tartozó Szolnok Városi Bíróság
végrehajtójának 1991. évi intézkedései következtében a végrehajtó által a
kérelmező tulajdonán foganatosított végrehajtás során állítólagosan
elszenvedett.
FODOR v. HUNGARY JUDGMENT
6. 1994. november 24-én a Legfelsőbb Bíróság a Hajdú-Bihar Megyei
Bíróságot jelölte ki az eljárás lefolytatására. 1996. december 2-án a
kérelmező ügye soron kívüli elbírálását kérte.
7. 1997 januárjában az alperes előterjesztette a kérelmező követeléseivel
kapcsolatos válaszészrevételeit. 1997. január 27-én és március 10-én
tárgyalásokra került sor. Az utóbb említett időpontban a bíróság
felfüggesztette az eljárást egy másik per elbírálásáig. Az a per 1998. október
13-án zárult le. Úgy tűnik azonban, hogy a kérelmező csak 1999
októberében – amikor az eljárás folytatását kérte – értesítette a lezárulás
tényéről a Megyei Bíróságot. 2003 januárjában a kérelmező ismételten kérte
az eljárás folytatását. Ugyanakkor elfogultsági kifogást terjesztett elő a
Megyei Bíróság ellen. 2003. június 4-én a Legfelsőbb Bíróság elrendelte az
ügy áttételét a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróságra.
8. A Megyei Bíróság 2003. október 17-én tárgyalást tartott. 2003.
október 22-én elutasította a kérelmező keresetét.
9. Fellebbezés nyomán 2004. február 19-én a Fővárosi Ítélőtábla
hatályon kívül helyezte az ítéletet, s az ügyet visszautalta az elsőfokú
bírósághoz.
10. A megismételt eljárásban a Megyei Bíróság 2004. június 28-án
tárgyalást tartott. 2004. július 2-án ítéletet hozott, amelyet a Fővárosi
Ítélőtábla 2004. november 25-én részben helybenhagyott, részben
módosított.
11. A még el nem bírált igények tekintetében a Megyei Bíróság 2005.
február 28-án és április 29-én tárgyalást tartott. Két szakértő kirendelésére
került sor, akik 2005. június 21-én, illetve október 6-án terjesztették elő
szakvéleményüket.
12. 2005. október 26-án a Megyei Bíróság kártérítést ítélt meg a
kérelmező számára, további követeléseit pedig elutasította.
13. A kérelmező 2006 januárjában fellebbezést terjesztett elő a
Debreceni Ítélőtáblánál. Az eljárás jelenleg is folyamatban van.
FODOR v. HUNGARY JUDGMENT
A JOG
I. AZ EGYEZMÉNY 6. CIKKE 1. BEKEZDÉSÉNEK ÁLLÍTÓLAGOS
MEGSÉRTÉSE
14. A
kérelmező
panaszolta,
hogy
az
eljárás
hossza
összeegyeztethetetlen volt az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdésében
lefektetett “ésszerű idő” követelményével. A 6. Cikk 1. bekezdésének
releváns része kimondja:
“Mindenkinek joga van arra, hogy... bíróság... ésszerű időn belül... hozzon határozatot
polgári jogi jogai és kötelezettségei tárgyában...”
15. A Kormány vitatta a panaszt.
16. A figyelembe veendő időszak csak 1992. november 5-én kezdődött,
amikor az egyéni kérelmezési jog Magyarország általi elismerése hatályba
lépett. Az ezen időpont óta eltelt idő ésszerű voltának megítéléséhez
azonban figyelembe kell venni azt is, hogy 1992. november 5-én milyen
stádiumban volt az eljárás. A Bíróság észrevételezi, hogy azon időpontban
az eljárás megközelítőleg egy éve már folyamatban volt.
17. A szóban forgó eljárás még nem zárult le. Ilyen módon ez idáig két
bírósági szinten több mint tizenhárom éve és hat hónapja tart.
A. Elfogadhatóság
18. A Bíróság megjegyzi, hogy a panasz nem nyilvánvalóan
megalapozatlan az Egyezmény 35. Cikkének 3. bekezdése szerinti
értelemben. Továbbá megjegyzi, hogy semmilyen más alapon sem
elfogadhatatlan. Ezért elfogadhatóvá kell nyilvánítani.
B. Érdem
19. A Bíróság megismétli, hogy az eljárás hosszának ésszerű voltát az
eset egyedi körülményeinek fényében és az alábbi kritériumokra
figyelemmel kell megítélni: az ügy bonyolultsága, a kérelmező és a releváns
hatóságok magatartása, valamint a per tétje a kérelmező számára (ld. többek
között Frydlender v. France [GC], no. 30979/96, § 43, ECHR 2000-VII).
FODOR v. HUNGARY JUDGMENT
20. A Bíróság már többször megállapította az Egyezmény 6. Cikke 1.
bekezdésének megsértését olyan ügyekben, amelyek a jelenlegihez hasonló
kérdéseket vetettek fel (ld. fent idézett Frydlender).
21. Az előterjesztett anyagot megvizsgálva a Bíróság úgy véli, hogy a
Kormány nem terjesztett elő olyan tényt vagy meggyőző érvet, amely a
Bíróságot a jelen ügyben eltérő következtetés levonására bírná. A kérdéssel
kapcsolatos esetjogra figyelemmel a Bíróság megállapítja, hogy a jelen
ügyben az eljárás túlzottan hosszú volt, s nem felelt meg az “ésszerű idő”
követelményének.
Ezért az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdését megsértették.
II. AZ EGYEZMÉNY 41. CIKKÉNEK ALKALMAZÁSA
22. Az Egyezmény 41. Cikke kimondja:
“Ha a Bíróság az Egyezmény vagy az ahhoz kapcsolódó jegyzőkönyvek megsértését
állapítja meg és az érdekelt Magas Szerződő Fél belső joga csak részleges jóvátételt tesz
lehetővé, a Bíróság – szükség esetén – igazságos elégtételt ítél meg a sértett félnek.”
A. Károk
23. A kérelmező 15 millió forint1 nem vagyoni kártérítést követelt.
24. A Kormány vitatta az igényt.
25. A Bíróság úgy véli, hogy a kérelmező nem vagyoni kárt szenvedett.
Méltányossági alapon 9.000 eurót ítél meg számára ilyen címen.
B. Költségek és kiadások
26. A kérelmező ilyen címen nem terjesztett elő követelést. 57.900 euró (EUR)
FODOR v. HUNGARY JUDGMENT
C. Késedelmi kamat
27. A Bíróság úgy találja megfelelőnek, hogy a késedelmi kamatnak az
Európai Központi Bank marginális kölcsönkamatán kell alapulnia, s ahhoz
további három százalékpontot kell hozzáadni.
EZEN INDOKOK ALAPJÁN A BÍRÓSÁG EGYHANGÚLAG
1. Elfogadhatónak nyilvánítja a kérelmet;
2. Megállapítja, hogy az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdését
megsértették;
3. Megállapítja:
(a) hogy az alperes Kormánynak attól az időponttól számított három
hónapon belül, amikor az ítélet az Egyezmény 44. cikkének 2. bekezdése
szerint véglegessé válik, a kérelmező számára nem vagyoni kár tekintetében
9.000 eurót (kilencezer euró), továbbá az ezen összeget terhelő adók
összegét kell kifizetnie az alperes Állam nemzeti valutájában, a kifizetéskor
alkalmazott átváltási árfolyam alkalmazásával;
(b) hogy a fent említett három hónap lejártát követően a kifizetés
időpontjáig a késedelmes időszakra az Európai Központi Bank marginális
kamatát három százalékponttal meghaladó mértékű kamatot kell fizetni a
fenti összeg után;
4. A kérelmező igazságos elégtétellel kapcsolatos többi igényét elutasítja.
Készült angol nyelven, az írásos értesítés a Bíróság Eljárási szabályzata 77.
szabálya 2. és 3. bekezdésének megfelelően 2006. május 23-án került
kiküldésre.
J.P. COSTA
Elnök
S. NAISMITH
Hivatalvezető-helyettes
© Rada Europy / Europejski Trybunał Praw Człowieka, źródło: HUDOC (hudoc.echr.coe.int), pozyskano 13.07.2026. · Źródło