4564/03

WyrokETPCz2006-05-23ECLI:CE:ECHR:2006:0523JUD000456403

Analiza orzeczenia

Sekcja wygenerowana przez AI na podstawie treści orzeczenia — nie stanowi cytatu.

Zagadnienie prawne
Czy przewlekłość postępowania cywilnego naruszyła prawo do rozpoznania sprawy w rozsądnym terminie z art. 6 ust. 1 Konwencji?
Ratio decidendi
Trybunał, stosując swoje ugruntowane kryteria oceny rozsądnego terminu (złożoność sprawy, zachowanie stron i władz, stawka dla skarżącego), uznał, że postępowanie krajowe, trwające ponad 13 lat i 6 miesięcy i wciąż niezakończone, było nadmiernie długie. Rząd nie przedstawił przekonujących argumentów uzasadniających opóźnienia. W konsekwencji stwierdzono naruszenie prawa do rozpoznania sprawy w rozsądnym terminie.
Stan faktyczny
Skarżąca, Fodor Julianna, w październiku/grudniu 1991 r. wszczęła postępowanie o odszkodowanie przeciwko Sądowi Okręgowemu w Jász-Nagykun-Szolnok za szkody rzekomo poniesione w wyniku działań komornika w 1991 r. Sprawa była przekazywana między sądami, zawieszana i wznawiana. W styczniu 2006 r., po ponad 14 latach, postępowanie nadal było w toku na etapie apelacji.
Rozstrzygnięcie
Trybunał jednogłośnie: 1. Uznał skargę za dopuszczalną; 2. Stwierdził naruszenie art. 6 ust. 1 Konwencji; 3. Zasądził na rzecz skarżącej 9 000 EUR tytułem szkody niemajątkowej, powiększone o odsetki za zwłokę; 4. Oddalił pozostałe roszczenia skarżącej dotyczące słusznego zadośćuczynienia.

Pełny tekst orzeczenia

FODOR v. HUNGARY JUDGMENT   MÁSODIK SZEKCIÓ   FODOR kontra MAGYARORSZÁG   (4564/03 sz. Kérelem)   ÍTÉLET   STRASBOURG   2006. május 23.   Ezen határozat az Egyezmény 44. Cikkének 2. bekezdésében foglalt   körülmények beálltával válik véglegessé. Szerkesztői változtatás alá eshet.   FODOR v. HUNGARY JUDGMENT   A Fodor kontra Magyarország ügyben,   Az Emberi Jogok Európai Bírósága (Második Szekció) Kamaraként tartott   ülésén, melynek tagjai voltak:   J.-P. COSTA, Elnök   A.B. BAKA,   I. CABRAL BARRETO,   A. MULARONI,   E. FURA-SANDSTRÖM,   D. JOČIENĖ,   D. POPOVIĆ, bírák   és S. NAISMITH, Hivatalvezető-helyettes   2006. május 2-i zárt ülésén folytatott tanácskozását követően az azon   időpontban elfogadott alábbi határozatot hozza:   AZ ELJÁRÁS   1. Az ügy alapja egy Magyarország ellen benyújtott kérelem (4564/03   sz.), amelyet az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló   egyezmény (az “Egyezmény”) 34. Cikke alapján Fodor Julianna (a   “kérelmező”) magyar állampolgár 2003. január 6-án terjesztett a Bíróság   elé.   2. A kérelmezőt Ágotai T. Kisújszálláson praktizáló ügyvéd képviselte.   A Magyar Kormányt (a “Kormány”) képviselője, dr. Höltzl Lipót, az   Igazságügyi Minisztérium Helyettes Államtitkára képviselte.   3. 2005. szeptember 3-án a Bíróság úgy határozott, hogy közli a panaszt.   Az Egyezmény 29. Cikkének 3. bekezdése alapján úgy határozott, hogy a   kérelem érdemét és elfogadhatóságát együttesen vizsgálja.   A TÉNYEK   4. A kérelmező 1943-ban született és Tiszatenyőn él.   5. Úgy tűnik, hogy 1991 októberében vagy decemberében a kérelmező   államigazgatási jogkörben okozott kár miatt kártérítési pert indított a Jász-   Nagykun-Szolnok Megyei Bíróság ellen. Azon károk tekintetében követelt   kártérítést, amelyeket a Megyei Bíróság alá tartozó Szolnok Városi Bíróság   végrehajtójának 1991. évi intézkedései következtében a végrehajtó által a   kérelmező tulajdonán foganatosított végrehajtás során állítólagosan   elszenvedett.   FODOR v. HUNGARY JUDGMENT   6. 1994. november 24-én a Legfelsőbb Bíróság a Hajdú-Bihar Megyei   Bíróságot jelölte ki az eljárás lefolytatására. 1996. december 2-án a   kérelmező ügye soron kívüli elbírálását kérte.   7. 1997 januárjában az alperes előterjesztette a kérelmező követeléseivel   kapcsolatos válaszészrevételeit. 1997. január 27-én és március 10-én   tárgyalásokra került sor. Az utóbb említett időpontban a bíróság   felfüggesztette az eljárást egy másik per elbírálásáig. Az a per 1998. október   13-án zárult le. Úgy tűnik azonban, hogy a kérelmező csak 1999   októberében – amikor az eljárás folytatását kérte – értesítette a lezárulás   tényéről a Megyei Bíróságot. 2003 januárjában a kérelmező ismételten kérte   az eljárás folytatását. Ugyanakkor elfogultsági kifogást terjesztett elő a   Megyei Bíróság ellen. 2003. június 4-én a Legfelsőbb Bíróság elrendelte az   ügy áttételét a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróságra.   8. A Megyei Bíróság 2003. október 17-én tárgyalást tartott. 2003.   október 22-én elutasította a kérelmező keresetét.   9. Fellebbezés nyomán 2004. február 19-én a Fővárosi Ítélőtábla   hatályon kívül helyezte az ítéletet, s az ügyet visszautalta az elsőfokú   bírósághoz.   10. A megismételt eljárásban a Megyei Bíróság 2004. június 28-án   tárgyalást tartott. 2004. július 2-án ítéletet hozott, amelyet a Fővárosi   Ítélőtábla 2004. november 25-én részben helybenhagyott, részben   módosított.   11. A még el nem bírált igények tekintetében a Megyei Bíróság 2005.   február 28-án és április 29-én tárgyalást tartott. Két szakértő kirendelésére   került sor, akik 2005. június 21-én, illetve október 6-án terjesztették elő   szakvéleményüket.   12. 2005. október 26-án a Megyei Bíróság kártérítést ítélt meg a   kérelmező számára, további követeléseit pedig elutasította.   13. A kérelmező 2006 januárjában fellebbezést terjesztett elő a   Debreceni Ítélőtáblánál. Az eljárás jelenleg is folyamatban van.   FODOR v. HUNGARY JUDGMENT   A JOG   I. AZ EGYEZMÉNY 6. CIKKE 1. BEKEZDÉSÉNEK ÁLLÍTÓLAGOS   MEGSÉRTÉSE   14. A   kérelmező   panaszolta,   hogy   az   eljárás   hossza   összeegyeztethetetlen volt az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdésében   lefektetett “ésszerű idő” követelményével. A 6. Cikk 1. bekezdésének   releváns része kimondja:   “Mindenkinek joga van arra, hogy... bíróság... ésszerű időn belül... hozzon határozatot   polgári jogi jogai és kötelezettségei tárgyában...”   15. A Kormány vitatta a panaszt.   16. A figyelembe veendő időszak csak 1992. november 5-én kezdődött,   amikor az egyéni kérelmezési jog Magyarország általi elismerése hatályba   lépett. Az ezen időpont óta eltelt idő ésszerű voltának megítéléséhez   azonban figyelembe kell venni azt is, hogy 1992. november 5-én milyen   stádiumban volt az eljárás. A Bíróság észrevételezi, hogy azon időpontban   az eljárás megközelítőleg egy éve már folyamatban volt.   17. A szóban forgó eljárás még nem zárult le. Ilyen módon ez idáig két   bírósági szinten több mint tizenhárom éve és hat hónapja tart.   A. Elfogadhatóság   18. A Bíróság megjegyzi, hogy a panasz nem nyilvánvalóan   megalapozatlan az Egyezmény 35. Cikkének 3. bekezdése szerinti   értelemben. Továbbá megjegyzi, hogy semmilyen más alapon sem   elfogadhatatlan. Ezért elfogadhatóvá kell nyilvánítani.   B. Érdem   19. A Bíróság megismétli, hogy az eljárás hosszának ésszerű voltát az   eset egyedi körülményeinek fényében és az alábbi kritériumokra   figyelemmel kell megítélni: az ügy bonyolultsága, a kérelmező és a releváns   hatóságok magatartása, valamint a per tétje a kérelmező számára (ld. többek   között Frydlender v. France [GC], no. 30979/96, § 43, ECHR 2000-VII).   FODOR v. HUNGARY JUDGMENT   20. A Bíróság már többször megállapította az Egyezmény 6. Cikke 1.   bekezdésének megsértését olyan ügyekben, amelyek a jelenlegihez hasonló   kérdéseket vetettek fel (ld. fent idézett Frydlender).   21. Az előterjesztett anyagot megvizsgálva a Bíróság úgy véli, hogy a   Kormány nem terjesztett elő olyan tényt vagy meggyőző érvet, amely a   Bíróságot a jelen ügyben eltérő következtetés levonására bírná. A kérdéssel   kapcsolatos esetjogra figyelemmel a Bíróság megállapítja, hogy a jelen   ügyben az eljárás túlzottan hosszú volt, s nem felelt meg az “ésszerű idő”   követelményének.   Ezért az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdését megsértették.   II. AZ EGYEZMÉNY 41. CIKKÉNEK ALKALMAZÁSA   22. Az Egyezmény 41. Cikke kimondja:   “Ha a Bíróság az Egyezmény vagy az ahhoz kapcsolódó jegyzőkönyvek megsértését   állapítja meg és az érdekelt Magas Szerződő Fél belső joga csak részleges jóvátételt tesz   lehetővé, a Bíróság – szükség esetén – igazságos elégtételt ítél meg a sértett félnek.”   A. Károk   23. A kérelmező 15 millió forint1 nem vagyoni kártérítést követelt.   24. A Kormány vitatta az igényt.   25. A Bíróság úgy véli, hogy a kérelmező nem vagyoni kárt szenvedett.   Méltányossági alapon 9.000 eurót ítél meg számára ilyen címen.   B. Költségek és kiadások   26. A kérelmező ilyen címen nem terjesztett elő követelést.   57.900 euró (EUR)   FODOR v. HUNGARY JUDGMENT   C. Késedelmi kamat   27. A Bíróság úgy találja megfelelőnek, hogy a késedelmi kamatnak az   Európai Központi Bank marginális kölcsönkamatán kell alapulnia, s ahhoz   további három százalékpontot kell hozzáadni.   EZEN INDOKOK ALAPJÁN A BÍRÓSÁG EGYHANGÚLAG   1. Elfogadhatónak nyilvánítja a kérelmet;   2. Megállapítja, hogy az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdését   megsértették;   3. Megállapítja:   (a) hogy az alperes Kormánynak attól az időponttól számított három   hónapon belül, amikor az ítélet az Egyezmény 44. cikkének 2. bekezdése   szerint véglegessé válik, a kérelmező számára nem vagyoni kár tekintetében   9.000 eurót (kilencezer euró), továbbá az ezen összeget terhelő adók   összegét kell kifizetnie az alperes Állam nemzeti valutájában, a kifizetéskor   alkalmazott átváltási árfolyam alkalmazásával;   (b) hogy a fent említett három hónap lejártát követően a kifizetés   időpontjáig a késedelmes időszakra az Európai Központi Bank marginális   kamatát három százalékponttal meghaladó mértékű kamatot kell fizetni a   fenti összeg után;   4. A kérelmező igazságos elégtétellel kapcsolatos többi igényét elutasítja.   Készült angol nyelven, az írásos értesítés a Bíróság Eljárási szabályzata 77.   szabálya 2. és 3. bekezdésének megfelelően 2006. május 23-án került   kiküldésre.   J.P. COSTA   Elnök   S. NAISMITH   Hivatalvezető-helyettes

© Rada Europy / Europejski Trybunał Praw Człowieka, źródło: HUDOC (hudoc.echr.coe.int), pozyskano 13.07.2026. · Źródło