458/03

CONSEIL   DE L’EUROPE   COUNCIL   OF EUROPE   COUR EUROPÉENNE DES DROITS DE L’HOMME   EUROPEAN COURT OF HUMAN RIGHTS   EMBERI JOGOK EURÓPAI BÍRÓSÁGA   MÁSODIK SZEKCIÓ   KÁNTOR kontra MAGYARORSZÁG   (458/03. sz. kérelem)   ÍTÉLET   STRASBOURG   2005.november 22.   Ezen határozat az Egyezmény 44. Cikkének 2. bekezdésében foglalt körülmények beálltával   válik véglegessé. Szerkesztői változtatás alá eshet.   KÁNTOR KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   A Kántor kontra Magyarország ügyben,   Az Emberi Jogok Európai Bírósága (Második Szekció) Kamaraként   tartott ülésén, melynek tagjai voltak:   J.-P. COSTA, elnök   A.B. BAKA,   R. TÜRMEN,   K. JUNGWIERT,   M. UGREKHELIDZE,   D. JOČIENĖ,   D. POPOVIĆ, bírák,   és S. DOLLÉ a Szekció hivatalvezetője   2005. november 3-án zárt ülésen tartott tanácskozás után   az azon időpontban elfogadott alábbi határozatot hozza:   AZ ELJÁRÁS   1. Az ügy alapja egy Magyarország ellen benyújtott kérelem (458/03.   sz.), amelyet az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló   egyezmény (az “Egyezmény”) 34. Cikke alapján egy magyar állampolgár,   Kántor Ferenc (a “kérelmező”) 2002. november 19-én terjesztett a Bíróság   elé.   2. A Magyar Kormányt (a “Kormány”) képviselője, dr. Höltzl Lipót, az   Igazságügyi Minisztérium helyettes államtitkára képviselte.   1. 2004. október 8-án a Bíróság úgy határozott, hogy közli az eljárás   elhúzódásával kapcsolatos panaszt a Kormánnyal. Az Egyezmény 29.   Cikkének 3. bekezdése alapján úgy döntött, hogy a kérelem érdemét és   elfogadhatóságát együttesen vizsgálja.   A TÉNYEK   AZ ÜGY KÖRÜLMÉNYEI   2. A kérelmező 1940-ben született és Balatonkenesén él.   3. A kérelmező ingatlan visszavétele iránti pert indított egy építtető cég   ellen. Kártérítést is követelt. 1992. május 15-én a Fővárosi Bíróság 624986   forint kártérítést ítélt meg számára.   KÁNTOR KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   4. A megítélt összeggel elégedetlen kérelmező 1994. október 28-án újabb   kártérítési pert indított az építtető cég ellen, részben módosított jogi alapon.   A Budai Kerületi Központi Bíróság 1995. február 23-án tárgyalást tartott, s   1995. március 12-én elutasította a keresetet. A kérelmező fellebbezett.   5. 1995. október 11-én a Fővárosi Bíróság helybenhagyta a Kerületi   Bíróság ítéletét. A kérelmező 1996. január 19-én felülvizsgálati kérelmet   terjesztett elő.   6. 1997. május 30-án a Legfelsőbb Bíróság mindkét határozatot hatályon   kívül helyezte és az ügyet visszautalta az elsőfokú bírósághoz .   7. A megismételt eljárásban 1997. december 1-jén az ügynek   soronkívüliséget biztosítottak. 1997. december 17-én és 1998. március 19-   én a bíróság tárgyalást tartott. 1998. május 12-én ingatlanszakértő   kirendelésére került sor. Miután a bíróság figyelmeztetésben részesítette, a   szakértő 1998. szeptember 30-án előterjesztette szakvéleményét.   8. 1998. október 13-án a Budai Központi Kerületi Bíróság tárgyalást   tartott és 1998. október 21-én elutasította a kérelmező keresetét. A   kérelmező fellebbezett.   9. 1999. május 26-án a Fővárosi Bíróság elutasította a kérelmező által   előterjesztett elfogultsági indítványt.   12. 1999. június 2-án a Fővárosi Bíróság tárgyalást tartott. 1999. július 9-   én részben megváltoztatta az elsőfokú ítéletet és 152.204 forint kártérítést   ítélt meg a kérelmező számára. 2000. január 7-én a kérelmező   felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő.   13. 2002. február 27-én a Legfelsőbb Bíróság helybenhagyta a Fővárosi   Bíróság határozatát. Az ítéletet 2002. május 23-án kézbesítették a kérelmező   számára.   A JOG   I. AZ EGYEZMÉNY 6. CIKKE 1. BEKEZDÉSÉNEK ÁLLÍTÓLAGOS   MEGSÉRTÉSE   14. A   kérelmező   panaszolta,   hogy   az   eljárás   hossza   összeegyeztethetetlen az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdésében   lefektetett “ésszerű idő” követelményével. A 6. Cikk 1. bekezdésének   releváns része kimondja:   “Mindenkinek joga van arra, hogy...bíróság tisztességesen és ésszerű időn belül...   hozzon határozatot polgári jogi jogai és kötelezettségei tárgyában...”   KÁNTOR KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   15. A Kormány vitatta a panaszt.   16. A figyelembe veendő időszak 1994. október 28-án kezdődött és a   Legfelsőbb Bíróság határozatának kézbesítésével 2002. május 23-án zárult   le. Ilyen módon három bírósági szinten csaknem hét évig és hét hónapig   tartott.   A. Elfogadhatóság   17. A Bíróság megjegyzi, hogy a panasz nem nyilvánvalóan   megalapozatlan az Egyezmény 35. Cikkének 3. bekezdése szerinti   értelemben. Továbbá megjegyzi, hogy semmilyen más alapon sem   elfogadhatatlan. Ezért elfogadhatóvá kell nyilvánítani.   B. Érdem   18. A Bíróság megismétli, hogy az eljárás hosszának ésszerű voltát az   eset egyedi körülményeinek fényében és az alábbi kritériumokra   figyelemmel kell megítélni: az ügy bonyolultsága, a kérelmező és a releváns   hatóságok magatartása, valamint a per tétje a kérelmező számára (ld. többek   között Frydlender v. France [GC], no. 30979/96, § 43, ECHR 2000-VII).   19. A Bíróság már többször megállapította az Egyezmény 6. Cikke 1.   bekezdésének megsértését olyan ügyekben, amelyek a jelenlegihez hasonló   kérdéseket vetettek fel (ld. fent idézett Frydlender).   20. Az előterjesztett anyagokat megvizsgálva a Bíróság úgy véli, hogy a   Kormány nem terjesztett elő olyan tényt vagy meggyőző érvet, amely a   Bíróságot a jelen ügyben eltérő következtetésre késztetné. A kérdéssel   kapcsolatos esetjogra tekintettel a Bíróság megállapítja, hogy a jelen ügyben   – különösen a felülvizsgálati eljárás elhúzódására tekintettel – az eljárás   túlzottan hosszú volt, s nem felelt meg az “ésszerű idő” követelményének.   Ezért az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdését megsértették.   II. AZ EGYEZMÉNY EGYÉB ÁLLÍTÓLAGOS MEGSÉRTÉSE   21. Az Egyezmény 6. és 7. Cikke alapján a kérelmező az eljárás   tisztességtelen voltát és kimenetelét is panaszolta.   22. Amennyiben a kérelmező panasza úgy érthető, hogy az a   bizonyítékok hazai bíróságok általi értékelését és az eljárás eredményét   érinti, úgy a Bíróság megismétli, hogy az Egyezmény 19. Cikkének   megfelelően feladata a Szerződő Államok által az Egyezménnyel   KÁNTOR KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   kapcsolatban tett vállalások tiszteletben tartásának biztosítása. Különösen   nem feladata a Bíróságnak, hogy a nemzeti hatóságok által állítólagosan   elkövetett tény- és jogbeli tévedésekkel foglalkozzon, kivéve, hogyha e   tévedések az Egyezményben védett jogokat és szabadságokat sérthetik.   Továbbá, miközben az Egyezmény 6. Cikke biztosítja a tisztességes   tárgyaláshoz való jogot, semmilyen szabályt nem állít fel a bizonyítékok   elfogadása vagy értékelése tekintetében, ezért ezeket a kérdéseket   elsősorban a nemzeti jognak és a nemzeti bíróságoknak kell szabályozniuk   (ld. többek között García Ruiz v. Spain [GC], no. 30544/96, § 28). A jelen   ügyben nincs jele annak, hogy a bíróságok elfogultak lettek volna, vagy   hogy az eljárás egyéb módon tisztességtelen lett volna. Továbbá, a   kérelmező beadványai alapján az Egyezmény 7. Cikke alapján nem merül   fel kérdés.   23. Ebből következően a panasznak ez a része nyilvánvalóan   megalapozatlan az Egyezmény 35. Cikke 3. bekezdése szerinti értelemben, s   ezt a részt az Egyezmény 35. Cikkének 4. bekezdése alapján el kell   utasítani.   III. AZ EGYEZMÉNY 41. CIKKÉNEK ALKALMAZÁSA   24. Az Egyezmény 41. Cikke kimondja:   “Ha a Bíróság az Egyezmény vagy az ahhoz kapcsolódó jegyzőkönyvek megsértését   állapítja meg és az érdekelt Magas Szerződő Fél belső joga csak részleges jóvátételt tesz   lehetővé, a Bíróság – szükség esetén – igazságos elégtételt ítél meg a sértett félnek.”   A. Károk   25. A kérelmező 80 millió forintot követelt vagyoni és nem vagyoni   kárának megtérítéseként.   10. A Kormány vitatta az igényt.   26. A Bíróság nem lát okozati összefüggést a megállapított jogsértés és   az állított vagyoni kár között; ezért ezt az igényt elutasítja. Azt azonban   elfogadja, hogy a kérelmező bizonyos mértékű nem vagyoni kárt   szenvedhetett. Méltányossági alapon ítélve a Bíróság 3500 eurót ítél meg a   kérelmező számára ilyen címen.   B. Költségek és kiadások   27. A kérelmező ilyen címen nem terjesztett elő igényt.   KÁNTOR KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   C. Késedelmi kamat   28. A Bíróság úgy találja megfelelőnek, hogy a késedelmi kamatnak az   Európai Központi Bank marginális hitelkamatán kell alapulnia, s ahhoz   további három százalékpontot kell hozzáadni.   EZEN INDOKOK ALAPJÁN A BÍRÓSÁG EGYHANGÚLAG   1. az eljárás túlzott hosszával kapcsolatos panaszt elfogadhatónak, a   kérelem többi részét pedig elfogadhatatlannak nyilvánítja;   2. Megállapítja, hogy az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdését   megsértették;   3. Megállapítja:   (a) hogy az alperes Kormánynak attól az időponttól számított három   hónapon belül, amikor az ítélet az Egyezmény 44. cikkének 2. bekezdése   szerint véglegessé válik, a kérelmező számára nem vagyoni kár tekintetében   eurót (háromezer ötszáz euró), továbbá az ezen összeget terhelő adók   összegét kell kifizetnie az alperes Állam nemzeti valutájában, a kifizetéskori   átváltási árfolyam alkalmazásával;   (b) hogy a fent említett három hónap lejártát követően a kifizetés   időpontjáig a késedelmes időszakra az Európai Központi Bank marginális   kamatát három százalékponttal meghaladó mértékű kamatot kell fizetni a   fenti összeg után;   4. A kérelmező igazságos elégtétellel kapcsolatos többi igényét elutasítja.   Készült angol nyelven, írásbeli kihirdetésre került 2005. november   22-én a Bíróság eljárási szabályzata 77. § 2. és 3. bekezdésének   megfelelően.   S. DOLLÉ   hivatalvezető   J.P. COSTA   elnök