47355/99

EMBERI JOGOK EURÓPAI BÍRÓSÁGA   MÁSODIK SZEKCIÓ   KERÉKGYÁRTÓ kontra Magyarország ügy   (47355/99 sz. kérelem)   ÍTÉLET   STRASBOURG   2003. december 16.   Ezen határozat az Egyezmény 44. cikkének 2. bekezdésében foglalt   körülmények beálltával válik véglegessé. Szerkesztői változtatás alá eshet.   KERÉKGYÁRTÓ KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   A Kerékgyártó kontra Magyarország ügyben   Az Emberi Jogok Európai Bírósága (Második Szekció) Kamaraként   tartott ülésén, melynek tagjai voltak:   J.-P. COSTA, elnök   A.B. BAKA,   GAUKUR JÖRUNDSSON,   L. LOUCAIDES,   C. BÎRSAN,   K. JUNGWIERT,   M. UGREKHELIDZE, bírák   és T.L. EARLY, a Szekció hivatalvezető-helyettese,   2003. május 13-án és november 25-én tartott zárt ülésén   az utóbbi időpontban elfogadott alábbi ítéletet hozza:   AZ ELJÁRÁS   1. Az ügy alapja egy Magyarország ellen benyújtott kérelem (47355/99)   sz.), amelyet az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló   egyezmény (az “Egyezmény”) 34. cikke alapján egy magyar állampolgár,   Kerékgyártó Miklós (a “kérelmező”) 1998. december 2-án terjesztett a   Bíróság elé.   2. A Magyar Kormányt (a „Kormány”) képviselője, dr. Höltzl Lipót, az   Igazságügyi Minisztérium helyettes államtitkára képviselte.   3. A kérelmező különösen azt állította, hogy polgári pere ésszerűtlenül   hosszú ideig elhúzódott, megsértve az Egyezmény 6. cikkének 1.   bekezdését.   4. A kérelmet a Bíróság Második Szekciójára osztották (Bírósági   Szabályzat, 52. § 1. bek.). A Bírósági Szabályzat 26. § 1. bekezdésének   megfelelően e Szekción belül megalakult az ügyet elbíráló Kamara   (Egyezmény 27. cikkének 1. bekezdése).   5. 2001. november 1-én a Bíróság megváltoztatta Szekcióinak   összetételét (Szabályzat 25. § 1. bek.). Az ügyet az új összetételű Második   Szekcióra osztották (Szabályzat 52. § 1. bek.).   6. 2003. május 13-án hozott határozatával a Bíróság részben   elfogadhatónak nyilvánította a kérelmet.   7. A kérelmező és a Kormány is észrevételeket terjesztett elő az ügy   érdemével kapcsolatban (Szabályzat 59. § 1. bekezdés).   KERÉKGYÁRTÓ KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   A TÉNYEK   8. A kérelmező 1948-ban született és Budapesten él.   A. Az első per   9. 1993. július 7-én N. úr és N.-né asszony keresetet indított a kérelmező   ellen a Pesti Központi Kerületi Bíróság előtt. A per egy olyan   kölcsönszerződéssel volt kapcsolatos, amelyet a felek kötöttek. A felperesek   színlelt szerződés címén kérték a lakásukkal kapcsolatos adásvételi   szerződés érvénytelenítését, amelyet a kölcsön vissza nem fizetése esetére   biztosítékként kötöttek. A kérelmező 1993. július 15-én terjesztette elő   viszontkeresetét.   10. 1994. február 9-én, március 21-én és október 5-én, továbbá 1995.   március 8-án a PKKB tárgyalást tartott.   11. 1995. március 13-án a PKKB ítéletet hozott, amelyben   érvénytelenítette az adásvételi szerződést. A kölcsönszerződés tekintetében   a bíróság csökkentette a felperesek kérelmező irányában fennálló   tartozásának összegét.   12. 1995. március 22-én a felperesek fellebbeztek. Fellebbezésükben   egyúttal magának a kölcsönszerződésnek az érvénytelenítését, és az 1995.   március 13-i ítéletet ilyen értelmű kiegészítését is kérték. 1995. március 27-   én a kérelmező fellebbezett.   13. 1995. március 29-én a kérelmező elfogultsági kifogást terjesztett elő,   amelyet 1995. május 26-án a bíróság elutasított.   14. A Fővárosi Bíróság 1995. június 29-én és november 14-én tárgyalást   tartott. A november 14-i tárgyaláson a bíróság felfüggesztette a fellebbviteli   eljárást az 1995. március 13-i ítélet elsőfokú kiegészítéséig.   15. Az 1996. február 7-re és április 12-re kitűzött tárgyalást el kellett   halasztani, mivel az egyik felperest többszöri próbálkozás ellenére sem   sikerült megidézni.   16. 1996. október 9-i kiegészítő ítéletében a PKKB helyt adott a   felperesek kiegészítés iránti kérelmének,   s ennek megfelelően   érvénytelenítette a kölcsönszerződést.   17. 1996. november 21-én a kérelmező fellebbezett. Ezt követően   elfogultsági kifogást terjesztett elő a másodfokú bíróság ellen.   18. 1997. február 17-én a Fővárosi Bíróság elutasította a kérelmező által   előterjesztett elfogultsági kifogást. A Fővárosi Bíróság folytatta a   felfüggesztett eljárást, s 1997. július 8-án tárgyalást tartott. A tárgyaláson a   kérelmező fenntartotta elfogultsági kifogását.   19. 1997. szeptember 4-én a bírák elfogultnak nyilvánították magukat és   lemondtak az ügy tárgyalásáról.   20. Az 1998. január 22-re kitűzött tárgyalást az újonnan kijelölt bíró   betegsége miatt el kellett halasztani. 1998. június 2-án tárgyalásra került sor.   KERÉKGYÁRTÓ KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   21. 1998. június 9-én elfogadott másodfokú ítéletében a Fővárosi Bíróság   lényegében helyben hagyta az elsőfokú ítéletet.   22. 1998. szeptember 3-án a kérelmező felülvizsgálati indítványt   terjesztett elő.   23. 1999. február 23-án a Legfelsőbb Bíróság a kérelem kiegészítését   rendelte el, s kísérletet tett arra, hogy a felpereseket értesítse a   felülvizsgálati indítványról. Ezt követően a bíróság ügygondnokot rendelt ki   a felperesek részére. Az ügygondnok 1999. december 22-én terjesztette elő   a felperesek ellenkérelmét.   24. 2000. április 4-én a Legfelsőbb Bíróság elutasította a kérelmező   felülvizsgálati indítványát. A határozat kézbesítésére 2000. július 17-én   került sor.   B. A második per   25. 1994. október 11-én a kérelmező a Pesti Központi Kerületi Bíróság   előtt pert indított a fent említett kölcsönszerződés kezesei, S. úr és S-né   asszony ellen. 1994. október 26-án a bíróság hiánypótlást rendelt el. A   kérelmező 1994. december 5-én tett eleget a bírósági végzésben   foglaltaknak.   26. Az 1995. július 18-i tárgyaláson a PKKB helyt adott a kérelmező   keresetének, és az alpereseket 610.000 forint kifizetésére kötelezte.   27. 1995. augusztus 21-én az alperesek fellebbeztek. A bíróság a   fellebbezéssel kapcsolatban hiánypótlást rendelt el. Kérelmükre a Fővárosi   Bíróság 1995. november 20-ig meghosszabbította a hiánypótlás határidejét.   28. 1996. május 20-án a Fővárosi Bíróság tárgyalást tartott és elutasította   az alperesek fellebbezését.   29. 1997. december 16-án a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati eljárásban   hatályon kívül helyezte a másodfokú határozatot azzal az indoklással, hogy   a kölcsönszerződés érvényessége a perbeli jogvita előkérdését képezte.   30. A folytatódó perben a Fővárosi Bíróság 1998. május 20-án   felfüggesztette az eljárást az N. úr és N-né asszony által a kérelmező ellen   indított, fent említett eljárás befejezéséig.   31. Azt követően, hogy a Legfelsőbb Bíróság az első ügyben 2000.   április 4-én meghozta felülvizsgálati határozatát, a Fővárosi Bíróság   folytatta az eljárást, s az alperesek fellebbezését 2001. január 31-én   elutasította. A határozat ellen nem terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmet.   KERÉKGYÁRTÓ KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   A JOG   I. AZ EGYEZMÉNY 6. CIKKE 1. BEKEZDÉSÉNEK ÁLLÍTÓLAGOS   MEGSÉRTÉSE   32. A kérelmező panaszolta, hogy pere ésszerűtlenül hosszú ideig   elhúzódott, megsértve az Egyezmény 6. cikkének 1. bekezdését, amelynek   releváns része kimondja:   „Mindenkinek joga van arra, hogy...bíróság...ésszerű időn belül... hozzon   határozatot polgári jogi jogai és kötelezettségei tárgyában...”   33. A Kormány vitatja a panaszt.   A. A figyelembe veendő időszak   34. A Bíróság megjegyzi, hogy a szóban forgó két eljárás 1993. július 7-   én, illetve 1994. október 11-én kezdődött. Az egyik eljárás 2000. július 17-   én, a Legfelsőbb Bíróság határozatának kézbesítésével, a másik eljárás   pedig 2001. január 31-én, a Fővárosi Bíróság határozatával záródott le.   35. Az első eljárás mintegy hét évig és három hónapig, a második eljárás   pedig két bírósági szinten valamivel kevesebb mint 6 év és négy hónapig   tartott.   B. Az eljárás hosszának ésszerű volta   36. A Bíróság emlékeztet arra, hogy az eljárás hosszának ésszerű voltát   az ügy egyedi körülményeinek fényében és a Bíróság esetjogában lefektetett   kritériumokra, különösen az ügy bonyolultságára, a felek és a releváns   hatóságok magatartására, valamint arra tekintettel kell megítélni, hogy mi   volt a per tétje a kérelmező számára (ld. pl. Frydlender v. France [GC],   no. 30979/96, § 43, ECHR 2000-VII).   1. Az ügy bonyolultsága   37. A felek egyetértettek abban, hogy az ügy nem volt különösebben   bonyolult. A Bíróság nem lát okot arra, hogy másképpen vélekedjék.   2. A kérelmező magatartása   38. A Kormány szerint a kérelmező maga is hozzájárult az első eljárás   elhúzódásához azzal, hogy megalapozatlan elfogultsági kifogásokat   terjesztett elő. A kérelmező ezt vitatta.   39. A Bíróság észrevételezi, hogy az első eljárásban a kérelmező 1995.   március 29-én elfogultsági kifogást terjesztett elő, amelyet a bíróság 1995.   KERÉKGYÁRTÓ KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   május 26-án elutasított. 1996. november 21-én ismételten elfogultsági   kifogást terjesztett elő, amelyet a bíróság 1997. február 17-én   elutasított. Ezek az eljárási indítványok tehát összesen legfeljebb öt hónap   késedelmet okoztak. Az eljárás teljes hosszára figyelemmel a Bíróság nem   tartja e késedelmeket jelentősnek. A második eljárást illetően a Bíróság úgy   találja, hogy nem került sor a kérelmező terhére róható inaktív időszakra.   3. A bíróságok magatartása és a per tétje a kérelmező számára   40. A Kormány előterjesztette, hogy egyik ügyben sem került sor a   hatóságok terhére róható, lényeges késedelemre. A második pert illetően a   Kormány megerősítette, hogy az eljárás nem tekinthető túlságosan   hosszúnak, mivel tárgya nem tette szükségessé, hogy a bíróságok   különleges szorgalommal járjanak el, az eljárás felfüggesztését pedig az   indokolta, hogy először a per előkérdésével kapcsolatos döntést kellett   meghozni.   41. A kérelmező ezt vitatta. Különösen azt tartotta fenn, hogy az első   perben 1994. október 4. és 1995. március 8., továbbá 1995. március 13. és   1996. október 9., valamint 1996. december 4. és 1997. szeptember 4. között   nem történt előrelépés. Továbbá, a második pert a bíróság szükségtelenül   függesztette fel csaknem két évre.   42. A Bíróság észrevételezi, hogy az első perben egy év és hét hónapos   késedelemre került sor 1995. március 13. – amikor a PKKB meghozta   ítéletét – és 1996. október 9. között, amikor a bíróság helyt adott az 1995.   március 13-i ítélet kiegészítése iránti felperesi keresetnek azzal, hogy   döntésében elrendelte a kölcsönszerződés érvénytelenítését. Ez a késedelem   a nemzeti hatóságok terhére róható.   Továbbá, a második pert az első eljárás befejezéséig mintegy két évre   felfüggesztették. Bár egy ilyen intézkedés elvileg indokoltnak tekinthető az   igazságszolgáltatás megfelelő működése érdekében, a Bíróság úgy véli,   hogy az első perben felmerült indokolatlan késedelem elkerülhetetlenül   hatással volt a második eljárásra is. Ilyen körülmények között az ennek   eredményeként keletkezett késedelem is a hatóságok terhére róható.   43. Tekintettel a fenti megfontolásokra a Bíróság úgy találja, hogy az   Egyezmény 6. cikkének 1. bekezdésében lefektetett „ésszerű idő”   követelményét egyik eljárás esetében sem tartották tiszteletben. Ezért ezt a   rendelkezést megsértették.   II. AZ EGYEZMÉNY 41. CIKKÉNEK ALKALMAZÁSA   44. Az Egyezmény 41. cikke kimondja:   „Ha a Bíróság az Egyezmény vagy az ahhoz kapcsolódó jegyzőkönyvek megsértését   állapítja meg és az érdekelt Magas Szerződő Fél belső joga csak részleges jóvátételt   tesz lehetővé, a Bíróság – szükség esetén – igazságos elégtételt ítél meg a sértett   félnek.”   KERÉKGYÁRTÓ KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   A. Károk   45. A kérelmező 280.000.000 forintot követelt vagyoni és nem vagyoni   kára megtérítéseként.   46. A Kormány előterjesztette, hogy a kérelmező követelése túlzott.   47. A Bíróság nem lát oksági kapcsolatot a megállapított jogsértés és az   állított vagyoni kár között; ezért ezt az igényt elutasítja. Nem vagyoni kár   tekintetében azonban 5.500 eurót ítél meg a kérelmező számára arra a tényre   figyelemmel, hogy a kérelmezőről ésszerű módon feltehető, hogy a per   elhúzódása szorongást váltott ki belőle.   B. Költségek és kiadások   48. A kérelmező 10.000.000 forintot követelt a költségek és kiadások   megtérítéseként.   49. A Bíróság esetjoga szerint a kérelmező csak akkor jogosult költségei   és kiadásai megtéríttetésére, hogyha bizonyítja, hogy e költségek   ténylegesen és szükségszerűen felmerültek, s összegüket tekintve ésszerűek.   A jelen ügyben a birtokában lévő információkra és a fenti kritériumokra   figyelemmel a Bíróság ilyen címen 200 euró megítélését tartja ésszerűnek.   C. Késedelmi kamat   50. A Bíróság úgy találja megfelelőnek, hogy a késedelmi kamatnak az   Európai Központi Bank marginális hitelkamatán kell alapulnia, s ahhoz   további három százalékpontot kell hozzáadni.   EZEN INDOKOK ALAPJÁN A BÍRÓSÁG EGYHANGÚLAG   1. Megállapítja, hogy az Egyezmény 6. cikkének 1. bekezdését   megsértették;   2. Megállapítja:   (a) hogy az alperes Kormánynak attól az időponttól számított három   hónapon belül, amikor az ítélet az Egyezmény 44. cikkének 2. bekezdése   szerint véglegessé válik   (i) a nem vagyoni kár megtérítéseként 5.500 eurót (ötezer ötszáz   eurót);   (ii) a költségek és kiadások megtérítéseként 200 eurót (kétszáz   eurót);   (iii) és az ezen összegeket terhelő adók összegét   kell kifizetnie a kérelmező számára az alperes Állam nemzeti   valutájában, a teljesítéskori átváltási árfolyam alkalmazásával;   KERÉKGYÁRTÓ KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   (b) hogy a fent említett három hónap lejártát követően a teljesítés   időpontjáig a késedelmes időszakra az Európai Központi Bank   marginális hitelkamatát három százalékponttal meghaladó mértékű   kamatot kell fizetni a fenti összeg után;   3. Elutasítja a kérelmező igazságos elégtétellel kapcsolatos többi   követelését.   Készült angol nyelven, az írásbeli kihirdetésre került 2003. december 16-   án a Bírósági Szabályzat 77. § 2. és 3. bekezdésének megfelelően.   T.L. EARLY   hivatalvezető-helyettes   J.-P. COSTA   elnök