4825/02

CONSEIL   DE L’EUROPE   COUNCIL   OF EUROPE   COUR EUROPÉENNE DES DROITS DE L’HOMME   EUROPEAN COURT OF HUMAN RIGHTS   EMBERI JOGOK EURÓPAI BÍRÓSÁGA   MÁSODIK SZEKCIÓ   KORGA kontra MAGYARORSZÁG   (4825/02. sz. kérelem)   ÍTÉLET   STRASBOURG   2005. december 6.   Ezen határozat az Egyezmény 44. Cikkének 2. bekezdésében foglalt körülmények beálltával   válik véglegessé. Szerkesztői változtatás alá eshet.   KORGA KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   A Korga kontra Magyarország ügyben,   Az Emberi Jogok Európai Bírósága (Második Szekció) Kamaraként   tartott ülésén, melynek tagjai voltak:   J.-P. COSTA, elnök   A.B. BAKA,   I. CABRAL BARRETO,   R. TÜRMEN,   V. BUTKEVYCH,   D. JOČIENĖ,   D. POPOVIĆ bírák   és S. DOLLÉ, a Szekció hivatalvezetője   2005. november 15-én zárt ülésen tartott tanácskozás után   az azon időpontban elfogadott alábbi határozatot hozza:   AZ ELJÁRÁS   1. Az ügy alapja egy Magyarország ellen benyújtott kérelem (4825/02.   sz.), amelyet az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló   egyezmény (“az Egyezmény”) 34. Cikke alapján egy magyar állampolgár,   Korga Péter (“a kérelmező”) 2001. október 30-án terjesztett a Bíróság elé.   2. A Magyar Kormányt (“a Kormány”) képviselője, dr. Höltzl Lipót, az   Igazságügyi Minisztérium helyettes államtitkára képviselte.   1. 2004. június 29-én a Bíróság úgy határozott, hogy közli az eljárás   elhúzódásával kapcsolatos panaszt a Kormánnyal. Az Egyezmény 29.   Cikkének 3. bekezdése alapján úgy döntött, hogy a kérelem érdemét és   elfogadhatóságát együttesen vizsgálja.   A TÉNYEK   AZ ÜGY KÖRÜLMÉNYEI   2. A kérelmező 1952-ben született és Budapesten él.   3. 1995. február 20-án a kérelmező felesége házassági bontópert indított.   A feleség a házassági közös vagyon megosztását, továbbá közös lakásuk   használatának rendezését is kérte a bíróságtól.   KORGA KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   4. Öt tárgyalást követően 1996. június 26-án a bíróság részhatározatot   hozott és kimondta a házasság felbontását. A házassági közös vagyonnal   kapcsolatos eljárás folytatódott.   5. Közben, 1995. június 13-án, a kérelmező pert indított ugyanazon   bíróság előtt, megtámadva azt az adásvételi szerződést, amelyben volt   felesége időközben eladta közös lakásukat.   6. Öt tárgyalást követően 1997. január 16-án a bíróság egyesítette e pert   a házassági közös vagyon megosztásával kapcsolatos perrel.   7. Két további tárgyalás után 1997. július 16-án a bíróság értékbecslőt   rendelt ki.   8. További négy tárgyalást követően 1998. június 26-án a Kerületi   Bíróság részhatározatot hozott. A lakást illetően megállapította a felek   tulajdoni hányadát, érvénytelenítette a fent említett szerződést, s a   részhatározat jogerőre emelkedéséig felfüggesztette a fennmaradt kérdések   (nevezetesen az ingó vagyon megosztása) vizsgálatát.   9. Az 1999. január 20-án és 1999. április 21-én tartott tárgyalásokat   követően a Fővárosi Bíróság helybenhagyta a részhatározatot.   10. Felülvizsgálati eljárásban a Legfelsőbb Bíróság 2001. május 8-án   hatályon kívül helyezte a részhatározatot, s a lakás tulajdonjoga   vonatkozásában részhatározatként helybenhagyta   a felek tulajdoni   hányadának megállapítását. A megtámadott szerződést azonban nem   érvénytelenítette.   11. Ezt követően, 2002. március 14-én, a Kerületi Bíróság folytatta a   eljárást. 2002. július 2-án tárgyalást tartott, 2002. december 4-én pedig   megosztotta a házassági közös vagyont.   A JOG   I. AZ EGYEZMÉNY 6. CIKKE 1. BEKEZDÉSÉNEK ÁLLÍTÓLAGOS   MEGSÉRTÉSE   14. A   kérelmező   panaszolta,   hogy   az   eljárás   hossza   összeegyeztethetetlen az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdésében   lefektetett “ésszerű idő” követelményével. A 6. Cikk 1. bekezdésének   releváns része kimondja:   “Mindenkinek joga van arra, hogy... bíróság... ésszerű időn belül... hozzon   határozatot polgári jogi jogai és kötelezettségei tárgyában...”   15. A Kormány vitatta a panaszt.   16. A figyelembe veendő időszak 1995. február 20-án kezdődött és 2002.   december 4-én zárult le. Ilyen módon három bírósági szinten több mint hét   évig és kilenc hónapig tartott.   KORGA KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   A. Elfogadhatóság   17. A Bíróság megjegyzi, hogy a panasz nem nyilvánvalóan   megalapozatlan az Egyezmény 35. Cikkének 3. bekezdése szerinti   értelemben. Továbbá megjegyzi, hogy semmilyen más alapon sem   elfogadhatatlan. Ezért elfogadhatóvá kell nyilvánítani.   B. Érdem   18. A Bíróság megismétli, hogy az eljárás hosszának ésszerű voltát az   eset egyedi körülményeinek fényében és az alábbi kritériumokra   figyelemmel kell megítélni: az ügy bonyolultsága, a kérelmező és a releváns   hatóságok magatartása, valamint a per tétje a kérelmező számára (ld. többek   között Frydlender v. France [GC], no. 30979/96, § 43, ECHR 2000-VII).   19. A Bíróság már többször megállapította az Egyezmény 6. Cikke 1.   bekezdésének megsértését olyan ügyekben, amelyek a jelenlegihez hasonló   kérdéseket vetettek fel (ld. fent idézett Frydlender).   20. Az előterjesztett anyagokat megvizsgálva a Bíróság úgy véli, hogy a   Kormány nem terjesztett elő olyan tényt vagy érvet, amely a Bíróságot a   jelen ügyben eltérő következtetés levonására bírná. A kérdéssel kapcsolatos   esetjogra tekintettel a Bíróság megállapítja, hogy a jelen ügyben az eljárás   túlzottan hosszú volt, s nem felelt meg az “ésszerű idő” követelményének.   Ezért az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdését megsértették.   II. AZ EGYEZMÉNY EGYÉB ÁLLÍTÓLAGOS MEGSÉRTÉSE   21. Az Egyezmény 6. és 13. Cikke, továbbá az Első kiegészítő   jegyzőkönyv 1. Cikke és a Hetedik kiegészítő jegyzőkönyv 5. Cikke alapján   a kérelmező az eljárás kimenetelét is panaszolta.   12. A Bíróság észrevételezi, hogy a kérelmező nem terjesztett elő   fellebbezést a Kerületi Bíróság 2002. december 4-i határozata ellen. Ebből   következően a panasznak ezt a részét a hazai jogorvoslatok kimerítésének   elmulasztása miatt az Egyezmény 35. Cikkének 1. és 4. bekezdése alapján el   kell utasítani.   KORGA KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   III. AZ EGYEZMÉNY 41. CIKKÉNEK ALKALMAZÁSA   23. Az Egyezmény 41. Cikke kimondja:   “Ha a Bíróság az Egyezmény vagy az ahhoz kapcsolódó jegyzőkönyvek megsértését   állapítja meg és az érdekelt Magas Szerződő Fél belső joga csak részleges jóvátételt tesz   lehetővé, a Bíróság – szükség esetén – igazságos elégtételt ítél meg a sértett félnek.”   A. Károk   24. A kérelmező 40000 eurót (EUR) követelt nem vagyoni kár   tekintetében.   25. A Kormány vitatta az igényt.   26. A Bíróság úgy véli, hogy a kérelmező nem vagyoni kárt szenvedett.   Méltányossági alapon ítélve 3000 eurót (EUR) ítél meg számára ilyen   címen.   B. Költségek és kiadások   27. A kérelmező ilyen címen nem terjesztett elő igényt.   C. Késedelmi kamat   28. A Bíróság úgy találja megfelelőnek, hogy a késedelmi kamatnak az   Európai Központi Bank marginális hitelkamatán kell alapulnia, s ahhoz   további három százalékpontot kell hozzáadni.   EZEN INDOKOK ALAPJÁN A BÍRÓSÁG EGYHANGÚLAG   1. Az eljárás túlzott hosszával kapcsolatos panaszt elfogadhatónak, a   kérelem többi részét pedig elfogadhatatlannak nyilvánítja;   2. Megállapítja, hogy az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdését   megsértették;   3. Megállapítja:   (a) hogy az alperes Kormánynak attól az időponttól számított három   hónapon belül, amikor az ítélet az Egyezmény 44. cikkének 2. bekezdése   szerint véglegessé válik, a kérelmező számára nem vagyoni kár   KORGA KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   tekintetében 3000 eurót (háromezer euró), továbbá az ezen összeget   terhelő adók összegét kell kifizetnie az alperes Állam nemzeti   valutájában, a kifizetéskori átváltási árfolyam alkalmazásával;   (b) hogy a fent említett három hónap lejártát követően a kifizetés   időpontjáig a késedelmes időszakra az Európai Központi Bank   marginális kamatát három százalékponttal meghaladó mértékű kamatot   kell fizetni a fenti összeg után;   4. A kérelmező igazságos elégtétellel kapcsolatos többi igényét elutasítja.   Készült angol nyelven, írásbeli kihirdetésre került 2005. december 6-án a   Bíróság eljárási szabályzata 77. § 2. és 3. bekezdésének megfelelően.   S. DOLLÉ   hivatalvezető   J.P. COSTA   elnök