4853/02
WyrokETPCz2004-10-05ECLI:CE:ECHR:2004:1005JUD000485302
Analiza orzeczenia
Sekcja wygenerowana przez AI na podstawie treści orzeczenia — nie stanowi cytatu.
Zagadnienie prawne
Czy przewlekłość postępowania sądowego w sprawie pracowniczej, trwającego 6 lat i 8 miesięcy na trzech instancjach, naruszyła prawo do rozpoznania sprawy w rozsądnym terminie z art. 6 ust. 1 Konwencji?Ratio decidendi
Trybunał, oceniając rozsądny termin postępowania, zastosował swoje ugruntowane kryteria, uwzględniając złożoność sprawy, zachowanie stron i władz krajowych oraz znaczenie przedmiotu sporu dla skarżącego. Podkreślono, że w sprawach dotyczących sporów pracowniczych wymagana jest szczególna staranność. Stwierdzono, że okres 6 lat i 8 miesięcy na trzech instancjach w sprawie pracowniczej był nadmierny i nieuzasadniony przez rząd, co doprowadziło do naruszenia prawa do rozpoznania sprawy w rozsądnym terminie.Stan faktyczny
Skarżący, Kútfalvi Oszkár, w 1995 roku wniósł pozew przeciwko swojemu byłemu pracodawcy, domagając się unieważnienia rozwiązania umowy o pracę. Postępowanie sądowe w tej sprawie toczyło się przez 6 lat i 8 miesięcy, przechodząc przez trzy instancje sądowe (Sąd Pracy, Sąd Metropolitalny, Sąd Najwyższy), w tym dwukrotnie wracając do pierwszej instancji. Ostateczne orzeczenie zapadło w lipcu 2002 roku.Rozstrzygnięcie
Trybunał jednogłośnie uznał skargę za dopuszczalną. Stwierdził jednogłośnie naruszenie art. 6 ust. 1 Konwencji z powodu przewlekłości postępowania. Zasądził jednogłośnie 3300 EUR tytułem szkody niemajątkowej oraz 500 EUR tytułem kosztów i wydatków. Pozostałe roszczenia o słuszne zadośćuczynienie zostały jednogłośnie oddalone.Pełny tekst orzeczenia
EMBERI JOGOK EURÓPAI BÍRÓSÁGA
MÁSODIK SZEKCIÓ
KÚTFALVI kontra MAGYARORSZÁG
(4853/02 sz. kérelem)
ÍTÉLET
STRASBOURG
2004. október 5.
Ezen határozat az Egyezmény 44. Cikkének 2. bekezdésében foglalt
körülmények beálltával válik véglegessé. Szerkesztői változtatás alá eshet.
KÚTFALVI KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET
A Kútfalvi kontra Magyarország ügyben,
Az Emberi Jogok Európai Bírósága (Második Szekció) Kamaraként
tartott ülésén, melynek tagjai voltak:
J.-P. COSTA, elnök
A.B. BAKA,
L. LOUCAIDES,
C. BÎRSAN,
K. JUNGWIERT,
M. UGREKHELIDZE,
A. MULARONI, bírák
és S. DOLLÉ, a Szekció hivatalvezetője
2004. szeptember 14-én zárt ülésen tartott tanácskozás után;
az akkor elfogadott alábbi határozatot hozza:
AZ ELJÁRÁS
1. Az ügy alapja egy Magyarország ellen benyújtott kérelem (4853/02
sz.), amelyet az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló
egyezmény (az “Egyezmény”) 34. cikke alapján Kútfalvi Oszkár (a
“kérelmező”) magyar állampolgár 2001. november 20-án terjesztett a
Bíróság elé.
2. A kérelmezőt Benkő Gy. Budapesten praktizáló ügyvéd képviselte. A
Magyar Kormányt (a “Kormány”) képviselője, dr. Höltzl Lipót, az
Igazságügyi Minisztérium helyettes államtitkára képviselte.
3. 2003. június 2-án a Bíróság arról határozott, hogy közli az eljárás
elhúzódásával kapcsolatos panaszt a Kormánnyal. Az Egyezmény 29. cikke
3. bekezdésének rendelkezései alapján úgy határozott, hogy a kérelem
érdemét és elfogadhatóságát együtt vizsgálja.
A TÉNYEK
1. A kérelmező 1952-ben született és Budapesten él.
2. A kérelmező, aki fűtő, 1995. november 6-án pert indított korábbi
munkáltatója ellen, munkaszerződése megszüntetésének érvénytelenítését
kérve a bíróságtól.
3. A Munkaügyi Bíróság 1996. január 17-én, április 17-én és június 19-
én tárgyalást tartott. A június 19-i tárgyaláson elutasította a kérelmező
keresetét.
4. Fellebbezés nyomán 1997. március 26-án a Fővárosi Bíróság hatályon
kívül helyezte az elsőfokú határozatot és megszüntette az eljárást azon az
KÚTFALVI KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET
alapon, hogy a kereseti kérelem benyújtására a törvényi határidő lejártát
követően került sor.
5. A felülvizsgálati eljárásban 1997. december 10-én a Legfelsőbb
Bíróság hatályon kívül helyezte a Fővárosi Bíróság határozatát, és az ügyet
visszautalta az elsőfokú bíróság elé.
6. A folytatódó eljárásban a Fővárosi Munkaügyi Bíróság 1998. május
5-én, június 30-án és november 24-én tárgyalást tartott. 1998. május 26-án a
Munkaügyi Bíróság grafológus szakértőt rendelt ki, aki 1998. szeptember
24-én terjesztette elő szakvéleményét. A kérelmező kérésére újabb szakértő
kirendelésére került sor, aki 1999. február 15-én terjesztette elő
szakvéleményét. 1999. szeptember 2-án és november 4-én, továbbá 2000.
január 20-án, február 29-én és június 6-án további tárgyalásokra került sor.
2000. december 7-én a Munkaügyi Bíróság részben helyt adott a kérelmező
keresetének.
7. A felek fellebbezése nyomán a Fővárosi Bíróság 2001. április 3-án és
május 22-én tárgyalást tartott és ítéletet hirdetett, amelyben helybenhagyta a
Munkaügyi Bíróság határozatát.
8. 2001. augusztus 31-én a kérelmező felülvizsgálati kérelmet terjesztett
a Legfelsőbb Bíróság elé.
9. 2002. július 10-én hozott ítéletében a Legfelsőbb Bíróság lényegében
helybenhagyta a Fővárosi Bíróság határozatát, s felemelte az alkalmazandó
kamatláb mértékét.
A JOG
I. AZ EGYEZMÉNY 6. CIKKE 1. BEKEZDÉSÉNEK ÁLLÍTÓLAGOS
MEGSÉRTÉSE
13. A kérelmező panaszolta, hogy a per hossza összeegyeztethetetlen az
Egyezmény 6. cikkének 1. bekezdésében lefektetett “ésszerű idő”
követelményével. A 6. cikk 1. bekezdésének releváns része kimondja:
“Mindenkinek joga van arra, hogy...bíróság ...ésszerű időn belül... hozzon határozatot
polgári jogi jogai és kötelezettségei tárgyában...”
14. A Kormány nem vitatta a panaszt, de előterjesztette a késedelem
okait.
10. A figyelembe veendő időszak 1995. november 6-án kezdődött és
2002. július 10-én zárult. Ilyen módon az eljárás három bírósági szinten hat
évig és nyolc hónapig tartott.
KÚTFALVI KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET
A. Elfogadhatóság
16. A Bíróság megjegyzi, hogy a panasz nem nyilvánvalóan
megalapozatlan az Egyezmény 35. cikkének 3. bekezdése szerinti
értelemben. Továbbá megjegyzi, hogy semmilyen más alapon sem
elfogadhatatlan. Ezért elfogadhatóvá kell nyilvánítani.
B. Érdem
17. A Bíróság emlékeztet arra, hogy az eljárás hosszának ésszerű voltát
az eset egyedi körülményeinek fényében, a Bíróság esetjogában lefektetett
kritériumok figyelembe vételével kell megítélni, különös tekintettel az eset
bonyolultságára, a kérelmező és a releváns hatóságok magatartására és arra,
hogy mi volt a per tétje a kérelmező számára (ld. Frydlender v. France
[GC], no. 30979/96, § 43, ECHR 2000-VII). A Bíróság megismétli, hogy
munkaügyi vitákban különleges gondossággal kell eljárni (Ruotolo v. Italy,
judgment of 27 February 1992, Series A no. 230-D, 39.o. § 17).
18. A Bíróság már többször megállapította az Egyezmény 6. cikke 1.
bekezdésének megsértését olyan ügyekben, amelyek a jelenlegihez hasonló
kérdéseket vetettek fel (ld. fent idézett Frydlender).
19. Az előterjesztett anyagokat megvizsgálva a Bíróság megállapítja,
hogy a Kormány nem terjesztett elő olyan tényt vagy érvet, amely arra
késztetné a Bíróságot, hogy a jelen ügyben eltérő következtetésre jusson. A
kérdéssel kapcsolatos esetjogra tekintettel a Bíróság megállapítja, hogy a
jelen ügyben az eljárás túlzottan hosszú volt, s nem felelt meg az “ésszerű
idő” követelményének.
Ennek megfelelően a 6. cikk 1. bekezdését megsértették.
II. AZ EGYEZMÉNY 41. CIKKÉNEK ALKALMAZÁSA
20. Az Egyezmény 41. cikke kimondja:
“Ha a Bíróság az Egyezmény vagy az ahhoz kapcsolódó jegyzőkönyvek megsértését
állapítja meg és az érdekelt Magas Szerződő Fél belső joga csak részleges jóvátételt tesz
lehetővé, a Bíróság – szükség esetén – igazságos elégtételt ítél meg a sértett félnek.”
A. Károk
21. A kérelmező 41.200 euró összegű vagyoni és nem vagyoni kártérítést
kért.
22. A Kormány túlzottnak találta a kérelmező igényét.
23. A Bíróság nem talál okozati összefüggést a megállapított jogsértés és
az állított vagyoni kár között; ezért a követelés ezen részét elutasítja. Nem
KÚTFALVI KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET
vagyoni kár tekintetében azonban a Bíróság 3.300 eurót ítél meg a
kérelmező számára.
B. Költségek és kiadások
11. A kérelmező 1.280 eurót kért a hazai bíróságok és a Bíróság előtti
eljárás során felmerült költségek és kiadások megtérítésére.
12. A Kormány vitatta a követelést.
26. A Bíróság esetjoga szerint a kérelmező csak akkor jogosult költségei
és kiadásai megtéríttetésére, ha bizonyítja, hogy e költségek ténylegesen és
szükségszerűen felmerültek, s összegüket tekintve ésszerűek. A jelen
ügyben a birtokában lévő információkra és a fenti kritériumokra
figyelemmel a Bíróság ilyen címen 500 euró megítélését tartja ésszerűnek.
C. Késedelmi kamat
27. A Bíróság úgy találja megfelelőnek, hogy a késedelmi kamatnak az
Európai Központi Bank marginális hitelkamatán kell alapulnia, s ahhoz
további három százalékpontot kell hozzáadni.
EZEN INDOKOK ALAPJÁN A BÍRÓSÁG EGYHANGÚLAG
1. Elfogadhatóvá nyilvánítja a panaszt;
2. Megállapítja, hogy az eljárás elhúzódása miatt megsértették az
Egyezmény 6. cikkének 1. bekezdését;
3. Megállapítja:
(a) hogy az alperes Kormánynak attól az időponttól számított három
hónapon belül, amikor az ítélet az Egyezmény 44. cikkének 2. bekezdése
szerint véglegessé válik, a kérelmező nem vagyoni kárának
megtérítéseként 3.300 eurót (háromezer háromszáz euró), a költségek és
kiadások megtérítésére pedig 500 (ötszáz) eurót és az ezen összegeket
terhelő adók összegét kell kifizetnie az alperes Állam nemzeti
valutájában, a kifizetéskori átváltási árfolyam alkalmazásával;
(b) hogy a fent említett három hónap lejártát követően a kifizetés
időpontjáig a késedelmes időszakra az Európai Központi Bank
marginális kamatát három százalékponttal meghaladó mértékű kamatot
kell fizetni a fenti összegek után;
4. A kérelmező igazságos elégtétellel kapcsolatos további követeléseit
egyhangúlag elutasítja.
KÚTFALVI KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET
Készült angol nyelven, írásbeli kihirdetésre került 2004. október 5-én a
Bíróság eljárási szabályzata 77. § 2. és 3. bekezdésének megfelelően.
S. DOLLÉ
hivatalvezető
J.-P. COSTA
elnök
© Rada Europy / Europejski Trybunał Praw Człowieka, źródło: HUDOC (hudoc.echr.coe.int), pozyskano 13.07.2026. · Źródło