4853/02

WyrokETPCz2004-10-05ECLI:CE:ECHR:2004:1005JUD000485302

Analiza orzeczenia

Sekcja wygenerowana przez AI na podstawie treści orzeczenia — nie stanowi cytatu.

Zagadnienie prawne
Czy przewlekłość postępowania sądowego w sprawie pracowniczej, trwającego 6 lat i 8 miesięcy na trzech instancjach, naruszyła prawo do rozpoznania sprawy w rozsądnym terminie z art. 6 ust. 1 Konwencji?
Ratio decidendi
Trybunał, oceniając rozsądny termin postępowania, zastosował swoje ugruntowane kryteria, uwzględniając złożoność sprawy, zachowanie stron i władz krajowych oraz znaczenie przedmiotu sporu dla skarżącego. Podkreślono, że w sprawach dotyczących sporów pracowniczych wymagana jest szczególna staranność. Stwierdzono, że okres 6 lat i 8 miesięcy na trzech instancjach w sprawie pracowniczej był nadmierny i nieuzasadniony przez rząd, co doprowadziło do naruszenia prawa do rozpoznania sprawy w rozsądnym terminie.
Stan faktyczny
Skarżący, Kútfalvi Oszkár, w 1995 roku wniósł pozew przeciwko swojemu byłemu pracodawcy, domagając się unieważnienia rozwiązania umowy o pracę. Postępowanie sądowe w tej sprawie toczyło się przez 6 lat i 8 miesięcy, przechodząc przez trzy instancje sądowe (Sąd Pracy, Sąd Metropolitalny, Sąd Najwyższy), w tym dwukrotnie wracając do pierwszej instancji. Ostateczne orzeczenie zapadło w lipcu 2002 roku.
Rozstrzygnięcie
Trybunał jednogłośnie uznał skargę za dopuszczalną. Stwierdził jednogłośnie naruszenie art. 6 ust. 1 Konwencji z powodu przewlekłości postępowania. Zasądził jednogłośnie 3300 EUR tytułem szkody niemajątkowej oraz 500 EUR tytułem kosztów i wydatków. Pozostałe roszczenia o słuszne zadośćuczynienie zostały jednogłośnie oddalone.

Pełny tekst orzeczenia

EMBERI JOGOK EURÓPAI BÍRÓSÁGA   MÁSODIK SZEKCIÓ   KÚTFALVI kontra MAGYARORSZÁG   (4853/02 sz. kérelem)   ÍTÉLET   STRASBOURG   2004. október 5.   Ezen határozat az Egyezmény 44. Cikkének 2. bekezdésében foglalt   körülmények beálltával válik véglegessé. Szerkesztői változtatás alá eshet.   KÚTFALVI KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   A Kútfalvi kontra Magyarország ügyben,   Az Emberi Jogok Európai Bírósága (Második Szekció) Kamaraként   tartott ülésén, melynek tagjai voltak:   J.-P. COSTA, elnök   A.B. BAKA,   L. LOUCAIDES,   C. BÎRSAN,   K. JUNGWIERT,   M. UGREKHELIDZE,   A. MULARONI, bírák   és S. DOLLÉ, a Szekció hivatalvezetője   2004. szeptember 14-én zárt ülésen tartott tanácskozás után;   az akkor elfogadott alábbi határozatot hozza:   AZ ELJÁRÁS   1. Az ügy alapja egy Magyarország ellen benyújtott kérelem (4853/02   sz.), amelyet az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló   egyezmény (az “Egyezmény”) 34. cikke alapján Kútfalvi Oszkár (a   “kérelmező”) magyar állampolgár 2001. november 20-án terjesztett a   Bíróság elé.   2. A kérelmezőt Benkő Gy. Budapesten praktizáló ügyvéd képviselte. A   Magyar Kormányt (a “Kormány”) képviselője, dr. Höltzl Lipót, az   Igazságügyi Minisztérium helyettes államtitkára képviselte.   3. 2003. június 2-án a Bíróság arról határozott, hogy közli az eljárás   elhúzódásával kapcsolatos panaszt a Kormánnyal. Az Egyezmény 29. cikke   3. bekezdésének rendelkezései alapján úgy határozott, hogy a kérelem   érdemét és elfogadhatóságát együtt vizsgálja.   A TÉNYEK   1. A kérelmező 1952-ben született és Budapesten él.   2. A kérelmező, aki fűtő, 1995. november 6-án pert indított korábbi   munkáltatója ellen, munkaszerződése megszüntetésének érvénytelenítését   kérve a bíróságtól.   3. A Munkaügyi Bíróság 1996. január 17-én, április 17-én és június 19-   én tárgyalást tartott. A június 19-i tárgyaláson elutasította a kérelmező   keresetét.   4. Fellebbezés nyomán 1997. március 26-án a Fővárosi Bíróság hatályon   kívül helyezte az elsőfokú határozatot és megszüntette az eljárást azon az   KÚTFALVI KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   alapon, hogy a kereseti kérelem benyújtására a törvényi határidő lejártát   követően került sor.   5. A felülvizsgálati eljárásban 1997. december 10-én a Legfelsőbb   Bíróság hatályon kívül helyezte a Fővárosi Bíróság határozatát, és az ügyet   visszautalta az elsőfokú bíróság elé.   6. A folytatódó eljárásban a Fővárosi Munkaügyi Bíróság 1998. május   5-én, június 30-án és november 24-én tárgyalást tartott. 1998. május 26-án a   Munkaügyi Bíróság grafológus szakértőt rendelt ki, aki 1998. szeptember   24-én terjesztette elő szakvéleményét. A kérelmező kérésére újabb szakértő   kirendelésére került sor, aki 1999. február 15-én terjesztette elő   szakvéleményét. 1999. szeptember 2-án és november 4-én, továbbá 2000.   január 20-án, február 29-én és június 6-án további tárgyalásokra került sor.   2000. december 7-én a Munkaügyi Bíróság részben helyt adott a kérelmező   keresetének.   7. A felek fellebbezése nyomán a Fővárosi Bíróság 2001. április 3-án és   május 22-én tárgyalást tartott és ítéletet hirdetett, amelyben helybenhagyta a   Munkaügyi Bíróság határozatát.   8. 2001. augusztus 31-én a kérelmező felülvizsgálati kérelmet terjesztett   a Legfelsőbb Bíróság elé.   9. 2002. július 10-én hozott ítéletében a Legfelsőbb Bíróság lényegében   helybenhagyta a Fővárosi Bíróság határozatát, s felemelte az alkalmazandó   kamatláb mértékét.   A JOG   I. AZ EGYEZMÉNY 6. CIKKE 1. BEKEZDÉSÉNEK ÁLLÍTÓLAGOS   MEGSÉRTÉSE   13. A kérelmező panaszolta, hogy a per hossza összeegyeztethetetlen az   Egyezmény 6. cikkének 1. bekezdésében lefektetett “ésszerű idő”   követelményével. A 6. cikk 1. bekezdésének releváns része kimondja:   “Mindenkinek joga van arra, hogy...bíróság ...ésszerű időn belül... hozzon határozatot   polgári jogi jogai és kötelezettségei tárgyában...”   14. A Kormány nem vitatta a panaszt, de előterjesztette a késedelem   okait.   10. A figyelembe veendő időszak 1995. november 6-án kezdődött és   2002. július 10-én zárult. Ilyen módon az eljárás három bírósági szinten hat   évig és nyolc hónapig tartott.   KÚTFALVI KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   A. Elfogadhatóság   16. A Bíróság megjegyzi, hogy a panasz nem nyilvánvalóan   megalapozatlan az Egyezmény 35. cikkének 3. bekezdése szerinti   értelemben. Továbbá megjegyzi, hogy semmilyen más alapon sem   elfogadhatatlan. Ezért elfogadhatóvá kell nyilvánítani.   B. Érdem   17. A Bíróság emlékeztet arra, hogy az eljárás hosszának ésszerű voltát   az eset egyedi körülményeinek fényében, a Bíróság esetjogában lefektetett   kritériumok figyelembe vételével kell megítélni, különös tekintettel az eset   bonyolultságára, a kérelmező és a releváns hatóságok magatartására és arra,   hogy mi volt a per tétje a kérelmező számára (ld. Frydlender v. France   [GC], no. 30979/96, § 43, ECHR 2000-VII). A Bíróság megismétli, hogy   munkaügyi vitákban különleges gondossággal kell eljárni (Ruotolo v. Italy,   judgment of 27 February 1992, Series A no. 230-D, 39.o. § 17).   18. A Bíróság már többször megállapította az Egyezmény 6. cikke 1.   bekezdésének megsértését olyan ügyekben, amelyek a jelenlegihez hasonló   kérdéseket vetettek fel (ld. fent idézett Frydlender).   19. Az előterjesztett anyagokat megvizsgálva a Bíróság megállapítja,   hogy a Kormány nem terjesztett elő olyan tényt vagy érvet, amely arra   késztetné a Bíróságot, hogy a jelen ügyben eltérő következtetésre jusson. A   kérdéssel kapcsolatos esetjogra tekintettel a Bíróság megállapítja, hogy a   jelen ügyben az eljárás túlzottan hosszú volt, s nem felelt meg az “ésszerű   idő” követelményének.   Ennek megfelelően a 6. cikk 1. bekezdését megsértették.   II. AZ EGYEZMÉNY 41. CIKKÉNEK ALKALMAZÁSA   20. Az Egyezmény 41. cikke kimondja:   “Ha a Bíróság az Egyezmény vagy az ahhoz kapcsolódó jegyzőkönyvek megsértését   állapítja meg és az érdekelt Magas Szerződő Fél belső joga csak részleges jóvátételt tesz   lehetővé, a Bíróság – szükség esetén – igazságos elégtételt ítél meg a sértett félnek.”   A. Károk   21. A kérelmező 41.200 euró összegű vagyoni és nem vagyoni kártérítést   kért.   22. A Kormány túlzottnak találta a kérelmező igényét.   23. A Bíróság nem talál okozati összefüggést a megállapított jogsértés és   az állított vagyoni kár között; ezért a követelés ezen részét elutasítja. Nem   KÚTFALVI KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   vagyoni kár tekintetében azonban a Bíróság 3.300 eurót ítél meg a   kérelmező számára.   B. Költségek és kiadások   11. A kérelmező 1.280 eurót kért a hazai bíróságok és a Bíróság előtti   eljárás során felmerült költségek és kiadások megtérítésére.   12. A Kormány vitatta a követelést.   26. A Bíróság esetjoga szerint a kérelmező csak akkor jogosult költségei   és kiadásai megtéríttetésére, ha bizonyítja, hogy e költségek ténylegesen és   szükségszerűen felmerültek, s összegüket tekintve ésszerűek. A jelen   ügyben a birtokában lévő információkra és a fenti kritériumokra   figyelemmel a Bíróság ilyen címen 500 euró megítélését tartja ésszerűnek.   C. Késedelmi kamat   27. A Bíróság úgy találja megfelelőnek, hogy a késedelmi kamatnak az   Európai Központi Bank marginális hitelkamatán kell alapulnia, s ahhoz   további három százalékpontot kell hozzáadni.   EZEN INDOKOK ALAPJÁN A BÍRÓSÁG EGYHANGÚLAG   1. Elfogadhatóvá nyilvánítja a panaszt;   2. Megállapítja, hogy az eljárás elhúzódása miatt megsértették az   Egyezmény 6. cikkének 1. bekezdését;   3. Megállapítja:   (a) hogy az alperes Kormánynak attól az időponttól számított három   hónapon belül, amikor az ítélet az Egyezmény 44. cikkének 2. bekezdése   szerint véglegessé válik, a kérelmező nem vagyoni kárának   megtérítéseként 3.300 eurót (háromezer háromszáz euró), a költségek és   kiadások megtérítésére pedig 500 (ötszáz) eurót és az ezen összegeket   terhelő adók összegét kell kifizetnie az alperes Állam nemzeti   valutájában, a kifizetéskori átváltási árfolyam alkalmazásával;   (b) hogy a fent említett három hónap lejártát követően a kifizetés   időpontjáig a késedelmes időszakra az Európai Központi Bank   marginális kamatát három százalékponttal meghaladó mértékű kamatot   kell fizetni a fenti összegek után;   4. A kérelmező igazságos elégtétellel kapcsolatos további követeléseit   egyhangúlag elutasítja.   KÚTFALVI KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   Készült angol nyelven, írásbeli kihirdetésre került 2004. október 5-én a   Bíróság eljárási szabályzata 77. § 2. és 3. bekezdésének megfelelően.   S. DOLLÉ   hivatalvezető   J.-P. COSTA   elnök

© Rada Europy / Europejski Trybunał Praw Człowieka, źródło: HUDOC (hudoc.echr.coe.int), pozyskano 13.07.2026. · Źródło