5194/07

WyrokETPCz2008-10-07ECLI:CE:ECHR:2008:1007JUD000519407

Analiza orzeczenia

Sekcja wygenerowana przez AI na podstawie treści orzeczenia — nie stanowi cytatu.

Zagadnienie prawne
Czy przewlekłość postępowania cywilnego w Węgrzech naruszyła prawo skarżącej spółki do rozpoznania sprawy w rozsądnym terminie, gwarantowane przez art. 6 ust. 1 Konwencji?
Ratio decidendi
Trybunał stwierdził naruszenie art. 6 ust. 1 Konwencji z powodu nadmiernej długości postępowania cywilnego. Oceniając rozsądny termin, Trybunał wziął pod uwagę złożoność sprawy, zachowanie stron i władz krajowych oraz stawkę sporu. Po odjęciu okresu ponad pięciu lat, w którym postępowanie było zawieszone z powodu braku aktywności poprzednika prawnego skarżącej, Trybunał uznał, że pozostały okres dziewięciu lat i ośmiu miesięcy na dwóch instancjach był nadmierny. Rząd nie przedstawił przekonujących argumentów uzasadniających taką długość postępowania. Trybunał uznał za zbędne odrębne rozpatrywanie zarzutu naruszenia art. 1 Protokołu nr 1, ponieważ był on ściśle związany z zarzutem przewlekłości. Skargi dotyczące wyniku i rzetelności postępowania zostały uznane za niedopuszczalne, ponieważ skarżąca nie mogła twierdzić, że jest ofiarą, gdyż sąd krajowy ostatecznie orzekł na jej korzyść.
Stan faktyczny
Poprzednik prawny skarżącej spółki, Pepszolg Kft. "V.A.", wniósł w 1992 r. o wydanie nakazu zapłaty. Po sprzeciwie pozwanego, sprawa przekształciła się w proces cywilny. Sąd pierwszej instancji wydał wyrok w 1995 r., który został uchylony przez Sąd Najwyższy w 1996 r. i przekazany do ponownego rozpoznania. Postępowanie było zawieszone przez ponad pięć lat z powodu braku aktywności stron. Ostatecznie, w 2007 r., sąd krajowy orzekł na korzyść skarżącej spółki, Ecoprevent Kft., która wstąpiła w miejsce poprzednika prawnego. Decyzja uprawomocniła się w styczniu 2008 r.
Rozstrzygnięcie
Trybunał jednogłośnie: 1. Uznaje skargę dotyczącą nadmiernej długości postępowania i naruszenia praw własności za dopuszczalną, a pozostałą część skargi za niedopuszczalną. 2. Stwierdza naruszenie art. 6 ust. 1 Konwencji. 3. Stwierdza, że nie jest konieczne odrębne rozpatrywanie skargi na podstawie art. 1 Protokołu nr 1. 4. Zasądza skarżącej 3200 EUR tytułem zadośćuczynienia za szkodę niemajątkową, wraz z odsetkami. 5. Oddala pozostałe roszczenia skarżącej dotyczące słusznego zadośćuczynienia.

Pełny tekst orzeczenia

EMBERI JOGOK EURÓPAI BÍRÓSÁGA   MÁSODIK SZEKCIÓ   ECOPREVENT KFT. kontra MAGYARORSZÁG ÜGY   (5194/07. sz. kérelem)   ÍTÉLET   STRASBOURG   2008. október 7.   Ezen határozat az Egyezmény 44. Cikkének 2. bekezdésében foglalt   körülmények beálltával válik véglegessé. Szerkesztői változtatás alá eshet.   ECOPREVENT KFT. kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   Az Ecoprevent Kft. kontra Magyarország ügyben,   az Emberi Jogok Európai Bírósága (Második Szekció) Kamaraként   tartott ülésén, melynek tagjai voltak:   Françoise Tulkens, Elnök,   Ireneu Cabral Barreto,   Vladimiro Zagrebelsky,   Danutė Jočienė,   Sajó András,   Nona Tsotsoria,   Işıl Karakaş bírák,   és Françoise Elens-Passos, Hivatalvezető-helyettes,   2008. szeptember 16-i zárt ülésén lefolytatott tanácskozását követően   az azon időpontban elfogadott alábbi ítéletet hozza:   AZ ELJÁRÁS   1. Az ügy alapja egy, a Magyar Köztársaság ellen benyújtott kérelem   (5194/07. sz.), amelyet az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről   szóló egyezmény („az Egyezmény”) 34. Cikke alapján egy magyar   korlátolt felelősségű társaság, a Pepszolg Kft. “V.A.” (végelszámoló által   képviselt, végelszámolás alatt álló társaság) 2007. január 13-án terjesztett a   Bíróság elé. Mialatt a Bíróság előtti eljárás folyamatban volt, a társaság   jogutóda az Ecoprevent Kft. („a kérelmező társaság”) lett.   2. A kérelmező társaságot Havas G., Budapesten praktizáló ügyvéd   képviselte. A Magyar Kormányt („a Kormány”) dr. Höltzl Lipót Képviselő   képviselte az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumból.   3. 2008. január 9-én a Második Kamara Elnöke úgy határozott, hogy   közli a panaszt a Kormánnyal. Arról is döntés született, hogy a kérelem   érdeme és elfogadhatósága együttesen kerül megvizsgálásra (29. Cikk 3.   bek.).   A TÉNYEK   AZ ÜGY KÖRÜLMÉNYEI   4. A kérelmező egy 2006-ban alapított korlátolt felelősségű társaság,   amelynek székhelye Budapesten van.   5. 1992. augusztus 10-én a kérelmező jogelődje (ld. fenti 1. bekezdést)   fizetési meghagyás kibocsátását kérte a Fővárosi Bíróságtól egy másik   társaság ellen.   ECOPREVENT KFT. kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   6. A bíróság 61369 forint (kb. 250 euró) megfizetésére kötelezte az   alperest. Az alperes ellentmondással élt, ennek folytán 1993. április 5-én az   eljárás perré alakult.   7. Három tárgyalást követően 1995 áprilisában a Fővárosi Bíróság helyt   adott a felperes keresetének. Fellebbezés nyomán a Legfelsőbb Bíróság   októberében hatályon kívül helyezte ezt a határozatot, és új eljárásra   utasította az elsőfokú bíróságot.   8. 1998. február 6-tól 2003. július 13-ig, az alperes jogutódjának   perbehívásáig, az eljárás szünetelt. A jogutód perbelépését követően   eljárásjogi jogvita alakult ki, amelynek végén 2006 februárjában a Fővárosi   Bíróság megállapította, hogy mivel az eredeti alperes 1993. április 1-jén   megszűnt, az eljárás azon időpontban félbeszakadt. Ilyen módon a felek   által ezen időpontot követően tett perbeli cselekmények, továbbá a   bíróságok ezen időpontot követően hozott határozatai hatálytalanok.   9. Végül, 2006 novemberében, a Fővárosi Bíróság elrendelte az eljárás   folytatását, s a keresetlevelet áttette a Pesti Központi Kerületi Bírósághoz,   amely a polgári perrendtartásról szóló törvény módosítása nyomán vált   illetékessé az ügy tárgyalására.   10. 2007. február 20-án a Kerületi Bíróság engedélyezte a kérelmező   társaság számára, hogy az eredeti felperes helyébe lépjen.   11. 2007. december 5-én a Kerületi Bíróság a kérelmező társaság javára   döntött. Egyik fél sem fellebbezett, s a határozat 2008. január 22-én   jogerőssé vált.   A JOG   I. AZ EGYEZMÉNY 6. CIKKE 1. BEKEZDÉSÉNEK ÁLLÍTÓLAGOS   MEGSÉRTÉSE   12. A kérelmező társaság panaszolta, hogy az eljárás ésszerűtlenül   hosszú ideig tartott. A kérelmező társaság az Egyezmény 6. Cikkének 1.   bekezdésére és a 13. Cikkre támaszkodott. A Bíróság úgy véli, hogy a   kérelmet az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdésében lefektetett “ésszerű   idő” követelményének szempontjából kell megvizsgálni. A 6. Cikk 1.   bekezdése kimondja:   “Mindenkinek joga van arra, hogy ... bíróság … ésszerű időn belül ... hozzon   határozatot polgári jogi jogai és kötelezettségei tárgyában ...”   13. A Kormány vitatta a kérelmező társaság igényét.   14. A figyelembe veendő időszak csak 1992. november 5-én kezdődött,   amikor az egyéni panasz jogának Magyarország általi elismerése hatályba   lépett. Az azóta eltelt idő ésszerű voltának megítéléséhez azonban   ECOPREVENT KFT. kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   figyelembe kell venni az eljárás azon időpontbeli állapotát is. A Bíróság   észrevételezi, hogy 1992 novemberében az eljárás már csaknem három   hónapja folyamatban volt.   A szóban forgó időszak 2007. december 5-én zárult le; ilyen módon   összesen tizenöt évig és egy hónapig tartott. Az 1998. február 6. és 2003.   július 13. közötti (több mint öt év és öt hónapos időszak azonban (ld. fenti   8. bekezdés) – amely alatt a kérelmező társaság jogelődje nem vonta perbe   az alperes jogelődjét – nem róható az Állam terhére, ezért ezt az időszakot   le kell vonni a teljes hosszból. A releváns időtartam így két bírósági szinten   kilenc év és nyolc hónap.   A. Elfogadhatóság   15. A Kormány úgy érvelt, hogy a végelszámolás alatt álló Pepszolg Kft.   “V.A.”-t a Bíróság előtti eljárásban a végelszámoló képviselte. A Kormány   szerint a végelszámoló nem állíthatja magáról, hogy a Pepszolg Kft “V.A.”   számára az Egyezményben biztosított jogok megsértésének áldozata.   16. A kérelmező társaság rámutatott, hogy a Pepszolg Kft. “V.A.”   jogutódjává az Ecoprevent Kft. vált, ezért a Pepszolg Kft. “V.A.”   végelszámolójának jogi helyzete irreleváns.   17. A Bíróság megjegyzi, hogy a kérelmező társaság a hazai eljárásban   lépett a Pepszolg Kft. “V.A.” helyébe, s a jogutód társaság az, amely a   Bíróság elé terjesztette a kérelmet. Ilyen módon bebizonyosodott, hogy a   Pepszolg Kft. “V.A.” végelszámolójának jogállása irreleváns a jelen   kérelmező igénye szempontjából. Ebből következően a Kormány kifogását   el kell utasítani. Továbbá, a Bíróság megjegyzi, hogy a panasz nem   nyilvánvalóan megalapozatlan az Egyezmény 35. Cikkének 3. bekezdése   szerinti értelemben, és semmilyen más alapon sem elfogadhatatlan. Ezért a   kérelmet elfogadhatóvá kell nyilvánítani.   B. Érdem   18. A Bíróság megismétli, hogy az eljárás hosszának ésszerű voltát az   eset egyedi körülményeinek fényében, és az alábbi kritériumokra   figyelemmel kell megítélni: az ügy bonyolultsága, a kérelmező és a releváns   hatóságok magatartása, valamint a per tétje a kérelmező számára (ld. többek   között Frydlender v. France [GC], no. 30979/96, § 43, ECHR 2000-VII).   19. A Bíróság már többször megállapította az Egyezmény 6. Cikke 1.   bekezdésének megsértését olyan ügyekben, amelyek a jelenlegihez hasonló   kérdéseket vetettek fel (ld. fent idézett Frydlender).   20. A benyújtott dokumentumokat megvizsgálva a Bíróság úgy véli,   hogy a Kormány nem terjesztett elő olyan tényt vagy meggyőző érvet,   ECOPREVENT KFT. kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   amely a Bíróságot a jelen körülmények között eltérő következtetés   levonására bírná. A kérdéssel kapcsolatos esetjogra figyelemmel a Bíróság   megállapítja, hogy az eljárás túlzottan hosszú volt, és nem felelt meg az   “ésszerű idő” követelményének.   Ezért az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdését megsértették.   II. AZ EGYEZMÉNYHEZ FŰZÖTT ELSŐ KIEGÉSZÍTŐ   JEGYZŐKÖNYV 1. CIKKÉNEK ÁLLÍTÓLAGOS MEGSÉRTÉSE   21. A kérelmező társaság azt is panaszolta, hogy az eljárás hossza   megsértette a kérelmező társaság számára az Első kiegészítő jegyzőkönyv 1.   Cikkében biztosított, tulajdon védelméhez való jogot.   22. A Bíróság megjegyzi, hogy ez a panasz a fent vizsgált panasszal   kapcsolatos, ezért ezt is elfogadhatóvá kell nyilvánítani.   23. Az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdése alapján hozott döntésre   figyelemmel azonban (ld. fenti 20. bekezdés) a Bíróság úgy véli: nem   szükséges külön megvizsgálni, hogy az Első kiegészítő jegyzőkönyv 1.   Cikkét megsértették-e (ld. Zanghì v. Italy, 1991. február 19-i ítélet, Series A   no. 194-C, 47. o., 23. bek.).   III. AZ EGYEZMÉNY EGYÉB ÁLLÍTÓLAGOS MEGSÉRTÉSE   24. A Bíróság észrevételezi, hogy a kérelmező társaság az Egyezmény 6.   Cikkének 1. bekezdése alapján az eljárás kimenetelét és tisztességtelen   voltát is panaszolta. A Bíróság azonban megjegyzi, hogy a Kerületi Bíróság   végül helyt adott a kérelmező társaság keresetének, ilyen módon a   kérelmező társaság ebben a vonatkozásban nem állíthatja magáról, hogy   áldozat. Ezért a kérelemnek ezt a részét, mint az Egyezmény   rendelkezéseivel ratione personae összeegyeztethetetlent, a 35. Cikk 3. és 4.   bekezdése alapján el kell utasítani.   IV. AZ EGYEZMÉNY 41. CIKKÉNEK ALKALMAZÁSA   25. Az Egyezmény 41. Cikke kimondja:   “Ha a Bíróság az Egyezmény vagy az ahhoz kapcsolódó jegyzőkönyvek megsértését   állapítja meg és az érdekelt Magas Szerződő Fél belső joga csak részleges jóvátételt   tesz lehetővé, a Bíróság – szükség esetén – igazságos elégtételt ítél meg a sértett   félnek.”   A. Károk   ECOPREVENT KFT. kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   26. A kérelmező társaság 19200 euró vagyoni és nem vagyoni kártérítést   követelt.   27. A Kormány vitatta az igényt.   28. A Bíróság nem lát okozati kapcsolatot a megállapított jogsértés és az   állított vagyoni kár között; ezért ezt az igényt elutasítja. Méltányossági   alapon azonban a Bíróság 3200 euró nem vagyoni kártérítést ítél meg a   kérelmező társaság számára.   B. Költségek és kiadások   29. A kérelmező társaság ilyen címen nem terjesztett elő igényt.   C. Késedelmi kamat   30. A Bíróság úgy találja megfelelőnek, hogy a késedelmi kamatnak az   Európai Központi Bank marginális kölcsönkamatán kell alapulnia,   amelyhez további három százalékpontot kell hozzáadni.   EZEN INDOKOK ALAPJÁN A BÍRÓSÁG EGYHANGÚLAG   1. Az eljárás túlzott hosszával és a tulajdonjogok megsértésével kapcsolatos   panaszt elfogadhatóvá, a kérelem többi részét elfogadhatatlanná   nyilvánítja;   2. Megállapítja, hogy az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdését   megsértették;   3. Megállapítja, hogy az Első kiegészítő jegyzőkönyv 1. Cikke alapján   előterjesztett panaszt nem szükséges külön megvizsgálni;   4. Megállapítja:   (a) hogy az alperes Államnak attól az időponttól számított három   hónapon belül, amikor az ítélet az Egyezmény 44. Cikkének 2.   bekezdése szerint véglegessé válik, a kérelmező számára nem vagyoni   kár tekintetében 3200 (háromezer kétszáz) eurót, továbbá az ezen   összeget terhelő adók összegét kell kifizetnie az alperes Állam nemzeti   valutájában, a teljesítéskori átváltási árfolyam alkalmazásával;   ECOPREVENT KFT. kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   (b) hogy a fent említett három hónap lejártát követően a teljesítés   időpontjáig a késedelmes időszakra az Európai Központi Bank   marginális kamatlábát három százalékponttal meghaladó mértékű   kamatot kell fizetni a fenti összeg után;   5. A kérelmező igazságos elégtétellel kapcsolatos további igényeit   elutasítja.   Készült angol nyelven, írásbeli kihirdetésre került 2008. október 7-én, a   Bíróság Eljárási Szabályzata 77. § 2. és 3. bekezdésének megfelelően.   Françoise Elens-Passos   Hivatalvezető-helyettes   Françoise Tulkens   Elnök

© Rada Europy / Europejski Trybunał Praw Człowieka, źródło: HUDOC (hudoc.echr.coe.int), pozyskano 14.07.2026. · Źródło