52724/99;52726/99

EMBERI JOGOK EURÓPAI BÍRÓSÁGA   MÁSODIK SZEKCIÓ   NYÍRŐ és TAKÁCS kontra MAGYARORSZÁG ügy   (52724/99 és 52726/99 sz. kérelmek)   ÍTÉLET   STRASBOURG   2003. október 21.   NYÍRÕ ÉS TAKÁCS KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   A Nyírő és Takács kontra Magyarország ügyben,   Az Emberi Jogok Európai Bírósága (Második Szekció) az alábbi bírákból   álló Kamarában eljárva:   J.-P. COSTA, elnök   A.B. BAKA,   GAUKUR JÖRUNDSSON,   L. LOUCAIDES,   C. BÎRSAN,   M. UGREKHELIDZE,   A. MULARONI, bírák   és   S. DOLLÉ, a Szekció hivatalvezetője   2002. szeptember 17-én és 2003. szeptember 30-án tartott zárt ülésen   lefolytatott tanácskozás után,   az utóbbi alkalommal elfogadott alábbi ítéletet hozza:   AZ ELJÁRÁS   1. Az ügy alapját azon Magyarország ellen benyújtott kérelmek képezik   (52724/99 és 52726/99 sz. kérelmek), amelyeket az emberi jogok és   alapvető szabadságok védelméről szóló egyezmény (az “Egyezmény”) 34.   cikke alapján két magyar állampolgár, Nyírő Lászlóné és Takács Lajosné (a   “kérelmezők”) 1999. augusztus 2-án, illetve július 16-án terjesztettek a   Bíróság elé.   2. A kérelmezőket Barbalics I., Nagyatádon, Magyarországon praktizáló   ügyvéd képviselte. A Magyar Kormányt (a „Kormány”) képviselője, dr.   Höltzl Lipót, az Igazságügyi Minisztérium helyettes államtitkára képviselte.   3. A kérelmezők azt állították, hogy munkaviszonnyal összefüggésben   szerzett betegségük miatt indított kártérítési perük az Egyezmény 6.   cikkének 1. bekezdését megsértve ésszerűtlenül hosszú ideig tartott.   4. A kérelmet a Bíróság Második Szekciójára osztották (Bírósági   szabályzat, 52. § 1. bek.). A Bírósági szabályzat 26. § 1. bekezdésének   megfelelően e Szekción belül megalakult az ügyet elbíráló Kamara   (Egyezmény 27. cikkének 1. bekezdése).   5. 2001. február 1-jén a Bíróság egyesítette a kérelmeket.   6. 2001. november 1-jén a Bíróság megváltoztatta Szekcióinak   összetételét (25. § 1. bek.). Az ügyet az új összetételű Második Szekcióra   osztották (52. § 1. bek.).   7. 2002. szeptember 17-én hozott határozatával   elfogadhatónak nyilvánította a kérelmeket.   a Bíróság   8. A kérelmezők és a Kormány észrevételeket terjesztettek elő az ügy   érdemével kapcsolatban (59. § 1. bek.).   NYÍRÕ ÉS TAKÁCS KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   A TÉNYEK   9. Nyírő Lászlóné („az első kérelmező”) 1947-ben született és   Budapesten él. Takács Lajosné („a második kérelmező”) 1944-ben született   és Budaörsön, Magyarországon él.   10. Az 1980-as évek végén a kérelmezők egy, az állam tulajdonában   lévő magyar vállalat alkalmazottaiként Tengizben dolgoztak egy   ásványolaj- és gázkitermelő beruházás színhelyén, Kazahsztánban (korábbi   SZU).   11. Különböző rejtélyes betegségek miatt a kérelmezők idő előtt   kénytelenek voltak hazatérni. Észrevételeikben a kérelmezők kifejtették,   hogy Magyarországra történt visszatérésük után rokkantnyugdíjassá váltak.   A. Az első kérelmező által indított eljárás   12. 1991. december 16-án az első kérelmező pert indított a Fővárosi   Munkaügyi Bíróság előtt. Azt állította, hogy betegségét a tengizi veszélyes   munkakörülmények okozták, s azt kérte a bíróságtól, hogy korábbi   munkaadóját kártérítés fizetésére kötelezze.   13. Az első tárgyalásra az ügyben 1993. március 11-én került sor. Ekkor   a bíróság két tanút meghallgatott és orvosszakértőt rendelt ki. 1993. június   17-én a bíróság újabb tárgyalást tartott, s egy vegyész szakértői intézetet   kért fel szakvélemény elkészítésére.   14. Miután az első kérelmező panaszt tett az Igazságügyi   Minisztériumban az eljárás lassú volta miatt, 1995. május 15-én másik   tanácsot jelöltek ki arra, hogy az ügyben eljárjon.   15. 1995. augusztus 30-án újabb tárgyalásra került sor. Egy szakértő   nem jelent meg a tárgyaláson. A Kormány észrevételei szerint a bíróság   felszólította az alperest, hogy terjessze a bíróság elé a tengizi építkezési   munkálatokkal kapcsolatban korábban keletkezett szakvéleményeket. A   bíróság közölte, hogy szükség esetén – az alperes társaság által   előterjesztésre kerülő dokumentumoktól függően –, további szakértők   kirendelésére kerülhet sor.   16. 1996. március 26-án az ügyben eljáró bíró pontosította azokat a   kérdéseket, amelyeket a szakértői intézet számára fel kívánt tenni. 1996.   október 2-án az intézet elhárította a felkérést arra hivatkozva, hogy nincs   olyan szakértője, aki ilyen bonyolult kérdéseket meg tudna válaszolni.   17. 1997. január 21-én a Budapesti Műszaki Egyetem – melyet a bíróság   szakértői intézményként később keresett meg –, szintén elhárította a   vizsgálat lefolytatását arra hivatkozva, hogy szakértelme légszennyezési   ügyekre nem terjed ki.   18. Az első kérelmező jogi képviselőjének kérésére 1997. június 10-én a   bíróság egyesítette az eljárást a második kérelmező által indított perhez.   NYÍRÕ ÉS TAKÁCS KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   B. A második kérelmező által indított eljárás   19. 1991. július 22-én a második kérelmező munkaviszonnyal   összefüggésben keletkezett betegség miatt kártérítési pert indított korábbi   munkaadója ellen a Fővárosi Munkaügyi Bíróság előtt. Az első tárgyalásra   1992. március 19-én került sor. A második kérelmező azonban nem jelent   meg a tárgyaláson.   20. A következő tárgyalásra 1993. július 9-én került sor. A második   kérelmező ezen a tárgyaláson sem jelent meg. A bíróság különböző   szakvélemények, továbbá a Tengizben alkalmazott személyeken végzett   orvosi vizsgálatok eredményeinek az előterjesztésére hívta fel az alperes   társaságot.   21. Az 1995. január 17-én tartott tárgyaláson a bíróság meghallgatta a   második kérelmezőt, s felhívta kezelőorvosát, hogy terjessze a bíróság elé a   második kérelmező egészségi állapotával kapcsolatos iratokat.   22. 1996. április 26-án a bíróság orvosszakértőt rendelt ki. 1996.   szeptember 26-án az orvosszakértő benyújtotta szakvéleményét.   Szakvéleményét a korábban előterjesztett egészségügyi iratokra alapozta,   mivel a második kérelmező nem volt hajlandó további orvosi   vizsgálatoknak alávetni magát.   23. 1996. november 26-án a második kérelmező kérésére a bíróság   pártfogó ügyvédet rendelt ki és megvitatta az orvosszakértői véleményt.   24. 1997. január 28-án, március 11-én és április 15-én további   tárgyalásokra került sor. A tárgyalásokon több tanú nem jelent meg, de a   bíróság négy tanút – köztük vegyész és munkavédelmi szakértőket –   meghallgatott.   A bíróság   számos   vonatkozó   dokumentumot   áttanulmányozott, s egy szemészorvostól további adatok tisztázását kérte.   C. Az egyesített eljárás   25. Az 1997. június 10-én tartott tárgyaláson a Munkaügyi Bíróság egy   harmadik felperest is meghallgatott az ügyben. Továbbá, a felek   megvitatattak egy 1991-ben készült helyszíni jelentést Tengizről, amelyet az   Országos Munkaügyi Tudományos Kutató Intézet terjesztett elő. A bíróság   megerősítette, hogy még egy geológus és olajszakértő kirendelése is   szükséges.   26. Az 1997. szeptember 9-én tartott tárgyaláson öt tanút – köztük négy   szakértőt– hallgatott meg a bíróság.   27. 1998-ban ismét új bíróra osztották az ügyet. Az 1998. szeptember 30-   án tartott tárgyaláson a bíróság toxikológus szakértőt hallgatott meg.   28. Ezt követően az első kérelmező – a polgári perrendtartásról szóló   törvény 146. § (1) bekezdése alapján – keresetét kiterjesztette a Magyar   NYÍRÕ ÉS TAKÁCS KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   Államra. 1998. november 16-án a bíróság elrendelte az Állam perbelépését   másodrendű alperesként.   29. Az 1999. január 18-án tartott tárgyaláson – amelyen öt tanú nem   jelent meg – a Munkaügyi Bíróság több intézményt felkért arra, hogy   szakértőként járjon el, s egy orvosszakértőt is kirendelt az első kérelmező   megvizsgálására.   30. 1999. január 28-án a második kérelmező is kiterjesztette keresetét a   Magyar Államra. 1999. február 2-án keresetét módosította.   31. Az 1999. március 3-án tartott tárgyaláson hozott végzésében az   ügyben eljáró bíró felhívta a kirendelt szakértői intézményeket   szakvéleményeik mielőbbi előterjesztésére. Ismételten elrendelte az első   kérelmező orvosszakértő általi megvizsgálását, továbbá a tanúk számára   kibocsátott idézések kézbesítését.   32. Az 1999. április 28-i tárgyaláson két tanú nem jelent meg, három   tanút azonban meghallgatott a bíróság. 1999. december 14-én az   orvosszakértő benyújtotta az első kérelmező egészségügyi állapotáról szóló   szakvéleményét.   33. A kérelmezők 2000. január 18-án, illetve január 21-én terjesztették a   Munkaügyi Bíróság elé utolsó beadványukat.   34. 2000. február 21-én a Munkaügyi Bíróság ítéletet hozott, amelyben   megállapította a Magyar Állam felelősségét a kérelmezőkkel szemben. A   kérelmezők korábbi munkaadójával szembeni eljárást a Munkaügyi Bíróság   megszüntette.   35. A Munkaügyi Bíróság az első kérelmező számára vagyoni kára   megtérítéseként 1.905.000 forintot valamint ezen összeg kamatait, nem-   vagyoni kára megtérítéseként 1 millió forintot, a perköltségek   megtérítéseként pedig 154.250 forintot ítélt meg. A második kérelmező   számára vagyoni kára megtérítéseként 1.710.000 forintot valamint ezen   összeg kamatait, nem-vagyoni kára megtérítéseként 1 millió forintot, a   perköltségek megtérítéseként pedig 144.500 forintot ítélt meg. A jövőre   vonatkozóan mindkét kérelmező számára 15.000 forint havi járadékot ítélt   meg. További követeléseiket a bíróság elutasította.   36. Az ítéletet 2000. május 6-án kijavították és kiegészítették. 2000   júniusában a kérelmezők és a Magyar Állam is fellebbezett.   D. Fellebbviteli és felülvizsgálati eljárás   37. 2000. szeptember 22-én a Fővárosi Bíróság tárgyalást tartott és   felkérte az Egészségügyi Tudományos Tanács Igazságügyi Bizottságát a   korábbi orvosi szakvélemények felülvizsgálatára. A 2001. január 17-re   kitűzött tárgyalást kétszer elhalasztotta a bíróság.   38. Közben, 2000. december 13-án, az Egészségügyi Tudományos   Tanács megvizsgálta a kérelmezőket, s a felülvizsgálati szakvéleményét   2001. március 19-én a bíróság elé terjesztette.   NYÍRÕ ÉS TAKÁCS KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   39. 2001. május 11-én hozott határozatával a Fővárosi Bíróság a Magyar   Állam tekintetében hatályon kívül helyezte az elsőfokú határozatot és   megszüntette az eljárást. A Bíróság az elsőfokú ítéletnek az első   kérelmezőre vonatkozó részét is hatályon kívül helyezte, s elutasította a   kérelmező keresetét.   40. 2002. február 28-án – a felek felülvizsgálati kérelme nyomán – a   Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül helyezte az elsőfokú és a másodfokú   ítéletnek a kérelmezőkre vonatkozó részét, s ebben a vonatkozásban az   ügyet visszautalta az elsőfokú bírósághoz. Megállapította, hogy a   másodfokú ítéletet ellentmondó szakértői véleményekre alapozták, hogy   alaposabb bizonyítás szükséges, s hogy a Magyar Állam felelőssége az   ügyben nem világos.   41. A folytatódó eljárásban 2002. szeptember 30-án a bíróság tárgyalást   tartott. A következő tárgyalást 2002. november 30-ára tűzte ki. Az eljárás   még folyamatban van első fokon.   A JOG   I. AZ EGYEZMÉNY 6. CIKKE 1. BEKEZDÉSÉNEK ÁLLÍTÓLAGOS   MEGSÉRTÉSE   42. A kérelmezők azt panaszolták, hogy az ügyben lefolytatott eljárás   hossza meghaladta az Egyezmény 6. cikkének 1. bekezdése szerinti   értelemben vett ésszerű időt. A 6. cikk 1. bekezdésének releváns része   kimondja:   „Mindenkinek joga van arra, hogy...a ...bíróság...ésszerű időn belül   ...hozzon határozatot polgári jogi jogai és kötelezettségei tárgyában...”   43. A Kormány vitatja ezt a véleményt.   A. A figyelembe veendő időszak   44. A Bíróság először azt észrevételezi, hogy az első kérelmező által   indított eljárás 1991. december 16-án, a második kérelmező által indított   eljárás pedig 1991. július 22-én kezdődött.   45. Az eljárások, melyeket később egyesítettek, jelenleg is folynak az   elsőfokú bíróság előtt. A kérelmezők perének teljes hossza 1992. november   5. – az Egyezmény Magyarországra nézve történt hatálybalépése – óta   csaknem tizenegy évet tesz ki. Az eljárás három bírósági szintet foglalt   magában és egy hatályon kívül helyezést.   NYÍRÕ ÉS TAKÁCS KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   B. Az eljárás hosszának ésszerű volta   46. A Bíróság emlékeztet arra, hogy az eljárás hosszának ésszerű voltát   az eset egyedi körülményei fényében, a Bíróság esetjogában kidolgozott   kritériumok figyelembe vételével kell megítélni, különös tekintettel az eset   bonyolultságára, a kérelmező és a releváns hatóságok magatartására és arra,   hogy mi volt a per tétje a kérelmező számára (ld. pl. Frydlender v. France   [GC], no. 30979/96, § 43, ECHR 2000-VII).   1. Az ügy bonyolultsága   47. A Kormány azt állította, hogy azok a kérdések, amelyeket az ügyben   meg kellett válaszolni, rendkívül bonyolultak voltak. Számos szakértőt   kellett kirendelni. Az ügyet tárgyaló bírák számára nehézséget okozott a   szükséges szakértelemmel rendelkező személyek felkutatása. Az eljárás   elhúzódását ez a probléma, valamint az a tény eredményezte, hogy a   bíróságnak sok tanút kellett meghallgatnia.   A kérelmező vitatta ezt az állítást.   48. A Bíróság észrevételezi, hogy az ügy elsődleges kérdése az volt,   oksági kapcsolat áll-e fenn a tengizi építkezés munkakörülményei vagy   környezeti tényezői és a kérelmezők egészségromlása között, s   megállapítható-e ebben az összefüggésben a kérelmezők korábbi   munkaadójának polgári jogi felelőssége. Annak ellenére, hogy a perben   felmerült különböző kérdésekkel kapcsolatban szakértői vélemények   beszerzése vált szükségessé, a Bíróság nincs meggyőződve arról, hogy az   ügy bonyolultsága önmagában magyarázatul szolgálhat az eljárás   elhúzódására.   2. A kérelmezők magatartása   49. A Kormány úgy érvelt, hogy a második kérelmező az eljárás korai   szakaszában hozzájárult az ügy elhúzódásához azzal, hogy nem jelent meg a   tárgyalásokon és nem volt hajlandó magát orvosi vizsgálatnak alávetni. Azt   azonban a Kormány is elismerte, hogy az okozott késedelem az eljárás teljes   hosszának fényében nem volt jelentős. A Kormány továbbá úgy vélte, hogy   a kérelmezők kereseteinek kiterjesztése a Magyar Államra 1998-ban (első   kérelmező), illetve 1999-ben (második kérelmező) azt eredményezte, hogy a   bíróságoknak további kérdéseket kellett tisztázniuk.   50. A Bíróság észrevételezi, hogy a második kérelmező 1992   márciusában, illetve 1993 júliusában nem jelent meg két tárgyaláson, s   1996-ban nem jelent meg egy orvosi vizsgálaton. A Bíróság megjegyzi,   hogy az 1992. márciusi tárgyaláson való megjelenés elmulasztása ratione   temporis nem esik a Bíróság vizsgálatának hatálya alá. Továbbá, a Bíróság   nem tulajdonít különösebb jelentőséget annak, hogy a második kérelmező   NYÍRÕ ÉS TAKÁCS KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   1993 júliusában egy tárgyaláson nem jelent meg, tekintettel arra, hogy a   következő tárgyalásra csak 1995. január 17-én került sor. Továbbá, az a   tény, hogy a második kérelmező nem jelent meg 1996-ban az orvosi   vizsgálaton, nem lassította az eljárást, mivel a mulasztás csupán azzal a   következménnyel járt, hogy az orvosszakértőnek a meglévő egészségügyi   iratokra kellett támaszkodnia.   51. Azzal az állítással kapcsolatban, hogy a kérelmezők meglehetősen   későn terjesztették ki keresetüket a Bíróság megjegyzi, hogy a hazai   jogszabályok a keresetváltoztatást lehetővé tették (ld. fenti 28. és 30.   bekezdés), s a kérelmezők nem tehetők felelőssé olyan késedelem miatt,   amely eljárási jogaik gyakorlása következtében merült fel. Ráadásul nincs   nyoma annak, hogy a kérelmezők visszaéltek volna eljárási jogaikkal.   52. Ilyen körülmények között a Bíróság úgy véli, hogy az ügyben   jelentősebb késedelem nem róható a kérelmezők terhére.   3. A bíróságok magatartása és a per tétje a kérelmezők számára   53. A Kormány előterjesztette, hogy az eljárás korai szakaszában   megfigyelhető bizonyos mértékű inaktivitás ellenére a bíróságok kellő   szorgalommal jártak el, és a kérelmezők kérésére még fel is gyorsították az   ügyet. A Kormány azt állította, hogy az ügy elhúzódását azok a nehézségek   okozták, amelyeket a Kormány az ügy bonyolultságának bemutatásakor már   kifejtett (ld. fenti 47. bekezdés).   54. A Bíróság észrevételezi, hogy az első kérelmező által indított   eljárásban az első tárgyalás kitűzéséig egy év és három hónapos késedelem   merült fel, amely időszakból négy hónap ratione temporis a Bíróság   joghatósága alá esik. Ezt követően 1993. június 17. és 1995. augusztus 30.   között nem került sor tárgyalásra. A második kérelmező esetében az első és   a második tárgyalás között egy év és négy hónap telt el, amely időszakból   nyolc hónap ratione temporis a Bíróság joghatósága alá esik. Továbbá, az   1993. július 9-től 1995. január 17-ig terjedő időszakban a Munkaügyi   Bíróság inaktív volt, eltekintve attól a végzéstől, amellyel szakvélemények   beszerzését rendelte el. Az egyesített eljárásban 1997. szeptember 9. és   1998. szeptember 30. között nem került sor tárgyalásra. A Kormány nem   adott magyarázatot a Bíróság számára ezen inaktív időszakokról.   55. Azzal kapcsolatban, hogy a bíróságoknak nehézséget okozott a   kompetens szakértők megtalálása és a szükséges bizonyítékok beszerzése   meg kell jegyezni, hogy a szakértők a bírósági eljárás keretében, az ügyet   elbíráló bíró felügyelete alatt jártak el, s hasonló körülmények között került   sor a tanúk meghallgatására is. A bírák ilyen módon felelősek azért, hogy az   ügy előkészítésére és a tárgyalásokra ésszerű időn belül sor kerüljön   (Capuano v. Italy, judgment of 25 June 1987, Series A no. 119, p. 13, § 30).   Ezzel kapcsolatban a Bíróság emlékeztet arra, hogy a 6. cikk 1. bekezdése   kötelességként rója a Szerződő Államokra igazságszolgáltatásuk olyan   NYÍRÕ ÉS TAKÁCS KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   módon történő megszervezését, amely lehetővé teszi, hogy bíróságaik eleget   tegyenek az ügyek ésszerű időn belül történő eldöntésével kapcsolatos   kötelezettségüknek (ld. többek között Duclos v. France judgment of 17   December 1996, Reports of judgments and decisions 1996-VI, pp. 2180–81,   § 55 in fine).   56. A Bíróság azt is meg kívánja jegyezni, hogy a Munkaügyi Bíróság   több mint nyolc év után hozta meg az elsőfokú határozatot. Bár ezt   követően az eljárás felgyorsult, a Legfelsőbb Bíróságnak hatályon kívül   kellett helyeznie az első- és a másodfokú határozatot is bizonyításbeli   hiányosságok és jogi tévedések miatt.   57. Ilyen körülmények között a Bíróság úgy véli, hogy az eljárás   elhúzódása főként a nemzeti hatóságoknak tudható be.   58. Tekintettel arra, hogy mi volt a per tétje a rokkantnyugdíjas   kérelmezők számára (v.ö. Vallée v. France, judgment of 26 April 1994,   Series A no. 289-A, p. 17, § 34) – nevezetesen, hogy foglalkozási   betegségeikre tekintettel kártérítésre és járadékra való jogosultságukat   kellett megállapítani –, továbbá az eljárás teljes hosszára és arra a tényre   figyelemmel, hogy az ügyet még mindig nem zárták le jogerősen, a Bíróság   úgy találja, hogy az Egyezmény 6. cikkének 1. bekezdésében előírt „ésszerű   idő” követelményét nem tartották be. Ezért ezt a rendelkezést megsértették.   II. AZ EGYEZMÉNY 41. CIKKÉNEK ALKALMAZÁSA   59. Az Egyezmény 41. cikke kimondja:   „Ha a Bíróság az Egyezmény vagy az ahhoz kapcsolódó   jegyzőkönyvek megsértését állapítja meg és az érdekelt Magas Szerződő   Fél belső joga csak részleges jóvátételt tesz lehetővé, a Bíróság – szükség   esetén – igazságos elégtételt ítél meg a sértett félnek.”   A. Károk   60. Mindkét kérelmező 12.150.000 magyar forintot és ezen összeg   kamatait követelte vagyoni kárának megtérítéseként; nem vagyoni kárként   mindkettejük 5.000.000 forintot és ezen összeg kamatait, továbbá a jövőre   nézve 90.000 forintos havi járadékot követelt.   61. A Kormány előterjesztette, hogy a kérelmezők követelései túlzottak.   62. A Bíróság észrevételezi, hogy nincs bizonyíték okozati kapcsolat   fennálltára az Egyezmény 6. cikke 1. bekezdésének megállapított   megsértése és a kérelmezők vagyoni kár megtérítésére irányuló követelései   között. A Bíróság azonban azt elismeri, hogy az eljárás – amelynek   kimenetele fontos volt a kérelmezők megélhetése szempontjából –   elhúzódása által okozott frusztráció miatt a kérelmezők erkölcsi kárt   szenvedtek. Méltányossági alapon ítélve és tekintettel az ügy körülményeire   NYÍRÕ ÉS TAKÁCS KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   a Bíróság 12.000 eurót ítél meg mindkét kérelmező számára nem vagyoni   káruk megtérítéseként.   B. Költségek és kiadások   62. Sem a kérelmezők, sem ügyvédjük nem támasztott ilyen címen   követelést. Ezért a Bíróság nem ítél meg semmilyen összeget.   C. Késedelmi kamat   64. A Bíróság úgy találja megfelelőnek, hogy a késedelmi kamatnak az   Európai Központi Bank marginális hitelkamatán kell alapulnia, s ahhoz   további három százalékpontot kell hozzáadni.   EZEN INDOKOK ALAPJÁN A BÍRÓSÁG EGYHANGÚLAG   1. Megállapítja, hogy az Egyezmény 6. cikke 1. bekezdését megsértették;   2. Megállapítja:   (a) hogy az alperes Kormánynak attól az időponttól számított három   hónapon belül, amikor az ítélet az Egyezmény 44. cikkének 2. bekezdése   szerint véglegessé válik, mindegyik kérelmező számára nem vagyoni   káruk megtérítéseként 12.000 eurót (tizenkétezer eurót) és az ezen   összeget terhelő adók összegét kell kifizetnie az alperes állam nemzeti   valutájában, a kifizetéskori átváltási árfolyam alkalmazásával.   (b) hogy a fent említett három hónap lejártát követően a kifizetés   időpontjáig a késedelmes időszakra az Európai Központi Bank   marginális hitelkamatát három százalékponttal meghaladó mértékű   kamatot kell fizetni a fenti összeg után;   3. Elutasítja a kérelmezők igazságos elégtétellel kapcsolatos további   követeléseit.   Készült angol nyelven, írásbeli kihirdetésre került 2003. október 21-én a   Bíróság Eljárási Szabályzata 77. § 2. és 3. bekezdésének megfelelően.   S. DOLLÉ   hivatalvezető   J.-P. COSTA   elnök