53844/00

EMBERI JOGOK EURÓPAI BÍRÓSÁGA   MÁSODIK SZEKCIÓ   SIKÓ kontra MAGYARORSZÁG ügy   (53844/00 sz. kérelem)   ÍTÉLET   STRASBOURG   2003. november 4.   Ezen határozat az Egyezmény 44. cikkének 2. bekezdésében foglalt   körülmények beálltával válik véglegessé. Szerkesztői revízió alá eshet.   SIKÓ KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   A Sikó kontra Magyarország ügyben,   Az Emberi Jogok Európai Bírósága (Második Szekció) az alábbi bírákból   álló Kamarában eljárva:   J.-P. COSTA, Elnök   A.B. BAKA,   GAUKUR JÖRUNDSSON,   K. JUNGWIERT,   V. BUTKEVYCH,   W. THOMASSEN,   M. UGREKHELIDZE, bírák   és S. DOLLÉ, a Szekció hivatalvezetője   2003. október 14-én tartott zárt ülésen lefolytatott tanácskozás után,   az akkor elfogadott alábbi ítéletet hozza:   AZ ELJÁRÁS   1. Az ügy alapját azon Magyarország ellen benyújtott kérelem képezi   (53844/00 sz.), amelyet az emberi jogok és alapvető szabadságok   védelméről szóló egyezmény (az “Egyezmény”) 34. cikke alapján Sikó   Attila magyar állampolgár 1999. szeptember 29-én terjesztett a Bíróság elé.   Miután Sikó úr elhunyt, ügyvédje 2000. augusztus 21-én arról tájékoztatta a   Bíróságot, hogy Sikó úr fia és jogutódja, ifjabb Sikó Attila (a “kérelmező”)   fenn kívánja tartani a kérelmet.   2. A kérelmezőt Papp G., Budapesten praktizáló ügyvéd képviselte. A   Magyar Kormányt (a “Kormány”) képviselője, dr. Höltzl Lipót, az   Igazságügyi Minisztérium helyettes államtitkára képviselte.   3. 2002. április 23-án a Bíróság úgy határozott, hogy a kérelemről   tájékoztatja a Kormányt. Az Egyezmény 29. cikkének 3. bekezdése alapján   úgy döntött, hogy a kérelem érdemét a kérelem elfogadhatóságával együtt   vizsgálja meg.   A TÉNYEK   4. A kérelmező 1958-ban született és Hetesen, Magyarországon él.   5. 1990 februárjában a kérelmező édesapja (a “felperes”) autóbalesetet   szenvedett. Vagyoni és nem vagyoni kárának, továbbá munkaképességének   elvesztése miatt 1991. december 30-án kártérítés iránti pert indított   biztosítója ellen a Pesti Központi Kerületi Bíróság (PKKB) előtt.   6. 1992. május 22-én és november 12-én a PKKB tárgyalást tartott. A   november 12-i tárgyaláson a bíróság orvos- és mezőgazdasági szakértőt   SIKÓ KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   rendelt ki. A felperes sérüléseit okozó személy beavatkozóként belépett a   perbe.   7. Közben, 1992. szeptember 30-án, a PKKB elutasította a felperes   közbenső intézkedés iránti kérelmét. 1993. március 3-án a Fővárosi Bíróság   elutasította a felperes ezen határozat ellen benyújtott fellebbezését.   8. 1993. május 25-én az orvosszakértő benyújtotta szakvéleményét.   1993. június 16-án a PKKB tárgyalást tartott, 1993. július 12-én a   mezőgazdasági szakértő előterjesztette szakvéleményét.   9. A következő tárgyalásra 1994. január 28-án került sor.   Jogszabályváltozás következtében a keresetet kiterjesztették a Nemzeti   Fejlesztési Intézetre is.   10. 1994. február 4-én a PKKB 89.550 forintot és ezen összeg kamatait,   továbbá járadékot ítélt meg a felperes számára.   11. Fellebbezés nyomán, 1994. november 10-én, a Fővárosi Bíróság   hatályon kívül helyezte az elsőfokú bíróság ítéletének megfellebbezett   részét, és az ügyet ebben a vonatkozásban visszautalta az elsőfokú   bírósághoz.   12. 1994. december 21-én a PKKB elutasította a felperes ideiglenes   intézkedés iránti ismételt kérelmét. A határozatot 1995. április 27-én a   Fővárosi Bíróság helybenhagyta.   13. A folytatódó eljárásban a PKKB 1995. június 14-én tárgyalást tartott,   amelyen orvos-, mezőgazdasági, továbbá személygépkocsi szakértő   kirendeléséről határozott. 1995. november 15-én tárgyalásra került sor.   1995. december 14-én a PKKB elrendelte a mezőgazdasági szakértő   szakvéleményének kiegészítését. 1996. február 27-én a bíróság új szakértőt   rendelt ki.   14. 1996. április 22-én a PKKB felmentette a mezőgazdasági szakértőt,   mivel az korábban az I. rendű alperes számára végzett munkát, s egy   harmadik szakértőt rendelt ki.   15. 1996. május 21-én a kirendelt mezőgazdasági szakértő arról   értesítette a bíróságot, hogy a feltett kérdések megválaszolásához nem   rendelkezik kellő szakértelemmel. 1996. május 23-án a PKKB felmentette a   mezőgazdasági szakértőt, s felhívta a feleket, hogy tegyenek javaslatot   kompetens mezőgazdasági szakértő személyére.   16. 1996. augusztus 23-án a PKKB elutasította a Magyar Állam azon   kérését, hogy jogszabályváltozás miatt beléphessen a perbe. Az I. rendű   alperes és az Állam fellebbezése nyomán a Fővárosi Bíróság hatályon kívül   helyezte a határozatot, s engedélyezte az Állam számára a perbelépést.   17. 1996. december 17-én a PKKB egy másik mezőgazdasági szakértőt   rendelt ki. 1997. március 24-én a bíróság figyelmeztette a szakértőt, hogy   amennyiben nem teljesíti feladatát, akkor a bíróság bírsággal sújtja. 1997.   április 2-án új szakértő kirendelésére került sor.   SIKÓ KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   18. Mivel a szakértők szakértelem hiányára vagy egyéb elfoglaltságra   hivatkozva sorra felmentésüket kérték, 1997. május 30-án, június 5-én,   július 11-én és szeptember 5-én új szakértők kirendelésére került sor.   19. 1997. november 5-én a PKKB a kirendelt szakértőt bírságolás terhe   mellett szakvéleményének mielőbbi előterjesztésére hívta fel. 1997.   december 9-én a bíróság 25.000 forint bírságot rótt ki a szakértőre. Mivel a   szakértő ismételt figyelmeztetések ellenére sem tett eleget a végzésben   foglaltaknak, a bíróság újabb, immáron 50.000 forintos bírságot rótt ki rá.   20. 1998. július 14-én egy újonnan kinevezett szakértő előterjesztette a   bíróság által feltett kérdéseket megválaszoló szakvéleményét, amelyben   meghatározta a felperes balesetet megelőzően tartott állatállományának az   értékét, azt, hogy a felperes mekkora jövedelmet remélhetett a jószágokból,   s hogy a jószágok gondozásához hány munkásra és mennyi munkaórára volt   szükség.   21. A következő tárgyalásra 1998. október 21-én került sor. A felperes   nem jelent meg a tárgyaláson, s jogi képviselőjének helyettese nem volt   felkészülve arra, hogy nyilatkozatot tegyen az ügyben.   22. Közben, az alperes fellebbezése nyomán, 1999. január 25-én a   Fővárosi Bíróság helybenhagyta a mezőgazdasági szakértő díjazásával   kapcsolatban 1997. augusztus 27-én hozott végzést. Az 1999. január 27-re   kitűzött tárgyalást el kellett halasztani, mert az ügy iratai még nem kerültek   vissza a Kerületi Bíróságra.   23. Az eltérő orvosi szakvélemények összevetése érdekében a PKKB   felkérte az orvosszakértőt, hogy egészítse ki szakvéleményét. Az 1999.   május 5-én benyújtott szakvéleményt az orvosszakértő az alperes   észrevételei nyomán július 7-én ismételten kiegészítette.   24. 1999. szeptember 27-én és október 18-án további tárgyalásokra került   sor. Az október 18-i tárgyaláson sem a felperes, sem jogi képviselője nem   jelent meg, s azt sem kérték, hogy a bíróság távollétükben tartsa meg a   tárgyalást. Ezért a PKKB megállapította az eljárás szünetelését. A felperes   kérelmére 1999. október 29-én a bíróság folytatta az eljárást.   25. 1999. december 8-án, továbbá 2000. március 13-án, április 17-én és   május 15-én a PKKB további tanúkat hallgatott meg.   26. 2000. május 21-én a felperes elhunyt. A PKKB – mivel nem kapott   értesítést a halálesetről – 2000. május 22-én ítéletet hirdetett. Az ítélet nem   lépett hatályba. 2000. július 3-án a PKKB megállapította az eljárás   félbeszakadását.   27. 2000. augusztus 14-én a kérelmezőt édesapja egyedüli örökösévé   nyilvánították. 2000. szeptember 6-án néhai édesapja jogutódaként belépett   a PKKB előtt folyó perbe.   28. A 2000. szeptember 13-án, október 2-án és október 30-án tartott   tárgyaláson a felek nem jelentek meg. Az október 30-i tárgyaláson a PKKB   7.257.257 forintot és ezen összeg kamatait ítélte meg a kérelmező számára.   SIKÓ KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   29. Fellebbezés nyomán a Fővárosi Bíróság 2001. április 17-én és június   26-án a kérelmező távollétében tárgyalást tartott. Június 26-án hozott   ítéletében részben módosította az elsőfokú határozatot és 5.507.485 forintra   csökkentette a megítélt összeget.   A JOG   I. AZ EGYEZMÉNY 6. CIKKE 1. BEKEZDÉSÉNEK ÁLLÍTÓLAGOS   MEGSÉRTÉSE   30. A kérelmező azt panaszolta, hogy az ügyben lefolytatott eljárás   hossza meghaladta az Egyezmény 6. cikkének 1. bekezdése szerinti   értelemben vett ésszerű időt. A 6. cikk 1. bekezdésének releváns része   kimondja:   “Mindenkinek joga van arra, hogy...a ...bíróság...ésszerű időn belül ...hozzon   határozatot polgári jogi jogai és kötelezettségei tárgyában...”   31. A Kormány vitatta ezt az állítást.   32. Az eljárás 1991. december 30-án kezdődött, amikor a felperes   keresetét a Pesti Központi Kerületi Bírósághoz benyújtotta. A figyelembe   veendő időszak azonban 1992. november 5-én kezdődik, amely időpontban   az Egyezmény Magyarország tekintetében hatályba lépett.   33. Az eljárás 2001. június 26-án fejeződött be, amikor a Fővárosi   Bíróság meghozta ítéletét. Ennek megfelelően a kérelmező ügyének teljes   hossza 9 évet és 6 hónapot tett ki, amely időszakból 8 év és 8 hónap ratione   temporis a Bíróság joghatósága alá tartozik. Az eljárás két bírósági szintet   ölelt fel.   34. Annak megítéléséhez, hogy a szóban forgó eljárás hossza ésszerű   volt-e, a Bíróság figyelembe veszi, hogy 1992. november 5-én milyen   szakaszában tartott az eljárás (ld. többek között Humen v. Poland [GC], no.   26614/95, §§ 58-59, 15 October 1999).   A. Elfogadhatóság   35. A Bíróság megjegyzi, hogy a kérelem nem nyilvánvalóan   megalapozatlan az Egyezmény 35. cikkének 3. bekezdése szerinti   értelemben. Továbbá észrevételezi, hogy semmilyen más alapon sem   elfogadhatatlan. Ezért a kérelmet elfogadhatónak kell nyilvánítani.   SIKÓ KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   B. Érdem   36. A Kormány elfogadta, hogy az ügyben felmerült jogi kérdések nem   voltak különösebben bonyolultak. A Kormány azzal érvelt, hogy az 1995   novembere és 1998 októbere közötti időszakban megfigyelhető jelentős   késedelem amiatt keletkezett, hogy a Kerületi Bíróságnak nehézséget   okozott kompetens mezőgazdasági szakértő fellelése. A Kerületi Bíróság   mindent megtett annak érdekében, hogy beszerezze a szóban forgó   szakvéleményt, még bírsággal is sújtotta az egyik szakértőt a kért vélemény   késedelmes előterjesztése miatt. Ezért ezt az időszakot nem lehet az   Államnak betudható ésszerűtlen késedelemként értékelni. A Kormány   továbbá hangsúlyozta, hogy a kérelmező – aki édesapja örököseként lépett a   perbe – egyetlen tárgyaláson sem jelent meg. Távolléte is hozzájárult az   eljárás elhúzódásához.   Összegezve, a Kormány annak megállapítására kérte a Bíróságot, hogy   az Egyezmény 6. cikkének 1. bekezdését nem sértették meg.   37. A kérelmező vitatta a Kormány észrevételeit. Azzal érvelt, hogy a   mezőgazdasági szakértő számára feltett kérdések nem voltak olyan   bonyolultak, hogy azokat ne lehetett volna megválaszolni, s hogy a kérdések   bonyolultsága nem szolgálhat igazolásként arra, hogy a bíróság képtelen   volt kompetens szakértőt kinevezni, és 1995. november 15-től 1998.   október 21-ig tárgyalást tartani. Mi több, annak ellenére, hogy az egyik   szakértő már 1998. július 8-án előterjesztette szakvéleményét, az elsőfokú   bíróság csak 2000. október 30-án hozta meg ítéletét. Továbbá, a kérelmező   hangsúlyozta, hogy bár az ügy nem volt különösebben bonyolult, a   bíróságoknak mégis kilenc évre és hat hónapra volt szükségük ahhoz, hogy   döntést hozzanak. A Kormány azon állítását illetően, hogy a tárgyalásoktól   való távolmaradásával a kérelmező maga is hozzájárult az eljárás   elhúzódásához a kérelmező kijelenti, hogy édesapja halálát követően az ügy   érdemével kapcsolatban nem került sor tárgyalásra. Ezért bíróság előtti   megjelenésére nem volt szükség. Végül a kérelmező arra világított rá, hogy   mi volt a per tétje édesapja számára, nevezetesen, hogy döntés szülessék a   baleset következtében keletkezett rokkantság miatti kártérítési igényről.   Ezért helytelen volt, hogy az eljárás olyan sokáig tartott.   Összegezve, a kérelmező annak megállapítására kérte a Bíróságot, hogy   az Egyezmény 6. cikkének 1. bekezdését megsértették.   38. A Bíróság emlékeztet arra, hogy az eljárás hosszának ésszerű voltát   az eset egyedi körülményei fényében, a Bíróság esetjogában kidolgozott   kritériumok figyelembe vételével kell megítélni, különös tekintettel az eset   bonyolultságára, a kérelmező és a releváns hatóságok magatartására és arra,   hogy mi volt a per tétje a kérelmező számára (ld. pl. Frydlender v. France   [GC], no. 30979/96, § 43, ECHR 2000-VII).   SIKÓ KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   39. A Bíróság megjegyzi, a felek egyetértettek abban, hogy az ügy nem   volt különösebben bonyolult (ld. 36. és 37. bek.). A Bíróság nem lát olyan   okot, ami miatt másképpen kellene vélekednie.   40. A kérelmező magatartását illetően a Bíróság észrevételezi, hogy a   2001. szeptember 13. és 2001. június 26. között tartott tárgyalásokon a   kérelmező nem jelent meg. Ugyanezen időszakban három tárgyaláson az   alperes sem jelent meg. E kilenc és fél hónapos időszak – amely   nyilvánvalóan nem késleltette az első- és másodfokú ítélet meghozatalát –   nem tekinthető jelentősnek az eljárás teljes hosszához képest. Ezért a   Bíróság úgy találja, hogy a kérelmező nem járult hozzá jelentős mértékben   az eljárás elhúzódásához.   41. Továbbá, a Bíróság észrevételezi, hogy a nemzeti bíróságok számára   1995. november 15. és 1998. október 21. között nehézséget okozott, hogy   megfelelő szakértőt találjanak. Emiatt az ügyben három évig nem tartottak   tárgyalást. Meg kell jegyezni, hogy a szakértők bírósági eljárás keretében,   az ügyet tárgyaló bíró felügyelete alatt jártak el. A bírák ilyen módon   felelősek voltak azért, hogy az ügy előkészítésére és a tárgyalásokra ésszerű   időn belül sor kerüljön (Capuano v. Italy, judgment of 25 June 1987, Series   A no. 119, p. 13, § 30). Ezzel kapcsolatban a Bíróság emlékeztet arra, hogy   a 6. cikk 1. bekezdése kötelességként rója a Szerződő Államokra   igazságszolgáltatásuk olyan módon történő megszervezését, amely lehetővé   teszi, hogy bíróságaik eleget tegyenek az ügyek ésszerű időn belül történő   eldöntésével kapcsolatos kötelezettségüknek (ld. többek között Duclos v.   France judgment of 17 December 1996, Reports of judgments and decisions   1996-VI, pp. 2180–81, § 55 in fine).   42. A Kormány azzal érvelt, hogy bírságok kiszabásával a bíróságok   azonnali lépéseket tettek annak érdekében, hogy felgyorsítsák a szakértők   munkáját. A Bíróság azonban megjegyzi, hogy bírság kivetésére mindössze   két alkalommal, s csak 1997 decemberében és 1998 januárjában került sor.   Ezt követően ismét új szakértőt kellett kirendelni, aki csak 1998 júliusában   terjesztette elő szakvéleményét. Ilyen körülmények között nem lehet azt   állítani, hogy a bíróság által tett intézkedések az eljárás jelentősebb   felgyorsulását eredményezték volna. A Bíróság úgy véli, hogy az eljárás   elhúzódása elsősorban a nemzeti hatóságok terhére róható.   43. Tekintettel arra, hogy mi volt a per tétje a kérelmező számára (vö.   Vallée v. France, judgment of 26 April 1994, Series A no. 289-A, p. 17, §   34), – nevezetesen, rokkantságot eredményező balesetben elszenvedett   sérülések miatt benyújtott kártérítési igény elbírálása –, továbbá figyelembe   véve az eljárás teljes hosszát, a Bíróság úgy találja, hogy az Egyezmény 6.   cikkének 1. bekezdésében lefektetett “ésszerű idő” követelményét nem   tartották tiszteletben. Ezért ezt a rendelkezést megsértették.   SIKÓ KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   II. AZ EGYEZMÉNY 41. CIKKÉNEK ALKALMAZÁSA   44. Az Egyezmény 41. cikke kimondja:   “Ha a Bíróság az Egyezmény vagy az ahhoz kapcsolódó jegyzőkönyvek megsértését   állapítja meg és az érdekelt Magas Szerződő Fél belső joga csak részleges jóvátételt   tesz lehetővé, a Bíróság – szükség esetén – igazságos elégtételt ítél meg a sértett   félnek.”   A. Károk   45. A kérelmező 14.000 eurót követelt nem vagyoni kárának   megtérítéseként.   46. A Kormány előterjesztette, hogy a kérelmező követelései túlzottak.   47. A Bíróság elismeri, hogy az eljárás elhúzódása által okozott   frusztráció miatt a kérelmező morális kárt szenvedett. Méltányossági alapon   ítélve és tekintettel az ügy körülményeire a Bíróság 7.000 eurót ítél meg a   kérelmező számára nem vagyoni kárának megtérítéseként.   B. Költségek és kiadások   48. A kérelmező 1.000 eurót követelt a Bíróság előtti eljárás miatt   felmerült költségei és kiadásai megtérítéseként.   49. A Kormány túlzottnak találta a kérelmező követelését.   50. A Bíróság esetjoga szerint a kérelmezőnek annyiban van joga   költségei és kiadásai megtéríttetésére, amennyiben bizonyítja, hogy e   költségek és kiadások ténylegesen és indokoltan felmerültek, s összegük   ésszerű. A jelen ügyben a Bíróság – a birtokában lévő információkra és a   fenti kritériumokra figyelemmel – 500 eurót ítél meg olyan ésszerű   összegként, amely fedezi az Egyezménnyel kapcsolatos eljárás költségeit és   kiadásait.   C. Késedelmi kamat   51. A Bíróság úgy találja megfelelőnek, hogy a késedelmi kamatnak az   Európai Központi Bank marginális hitelkamatán kell alapulnia, s ahhoz   további három százalékpontot kell hozzáadni.   EZEN INDOKOK ALAPJÁN A BÍRÓSÁG EGYHANGÚLAG   1. Elfogadhatónak nyilvánítja a kérelmet;   SIKÓ KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   2. Megállapítja, hogy az Egyezmény 6. cikkének 1. bekezdését   megsértették;   3. Megállapítja:   (a) hogy az alperes Kormánynak attól az időponttól számított három   hónapon belül, amikor az ítélet az Egyezmény 44. cikkének 2. bekezdése   szerint véglegessé válik, a kérelmező számára nem vagyoni kára, továbbá   költségei és kiadásai megtérítéseként 7.500 eurót (hétezerötszáz eurót) és   az ezen összeget terhelő adók összegét kell kifizetnie az alperes Állam   nemzeti valutájában, a kifizetéskori átváltási árfolyam alkalmazásával;   (b) hogy a fent említett három hónap lejártát követően a teljesítés   időpontjáig a késedelmes időszakra az Európai Központi Bank   marginális hitelkamatát három százalékponttal meghaladó mértékű   kamatot kell fizetni a fenti összeg után;   4. A kérelmező igazságos elégtétellel kapcsolatos további követeléseit   elutasítja.   Készült angol nyelven, az írásbeli kihirdetésre került 2003. november 4-   én a Bíróság Eljárási Szabályzata 77. § 2. és 3. bekezdésének megfelelően.   S. DOLLÉ   hivatalvezető   J.-P. COSTA   elnök