5417/06

EMBERI JOGOK EURÓPAI BÍRÓSÁGA   MÁSODIK SZEKCIÓ   RÉVÉSZ kontra MAGYARORSZÁG ÜGY   (5417/06. sz. kérelem)   ÍTÉLET   STRASBOURG   2010. június 29.   Ezen határozat az Egyezmény 44. cikkének 2. bekezdésében foglalt   körülmények beálltával válik véglegessé. Szerkesztői változtatás alá eshet.   RÉVÉSZ kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   A Révész kontra Magyarország ügyben,   Az Emberi Jogok Európai Bírósága (Második Szekció) Kamaraként   tartott ülésén, melynek tagjai voltak:   Françoise Tulkens, Elnök,   Danutė Jočienė,   Dragoljub Popović,   Sajó András,   Nona Tsotsoria,   Kristina Pardalos,   Guido Raimondi, bírák   és Sally Dollé, Hivatalvezető   2010. június 8-i zárt ülésén lefolytatott tanácskozását követően   az azon időpontban elfogadott alábbi ítéletet hozza:   AZ ELJÁRÁS   1. Az ügy alapja egy, a Magyar Köztársaság ellen benyújtott kérelem   (5417/06. sz.), amelyet az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről   szóló egyezmény („az Egyezmény”) 34. cikke alapján egy magyar   állampolgár, Révész Gábor („a kérelmező”), 2006. január 30-án terjesztett a   Bíróság elé.   2. A Magyar Kormányt („a Kormány”) dr. Höltzl Lipót Képviselő   képviselte az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumból.   3. 2009. október 21-én a Második Szekció Elnöke úgy határozott, hogy   közli a panaszt a Kormánnyal. Arról is döntés született, hogy a kérelem   érdeme és elfogadhatósága együttesen kerül elbírálásra (29. cikk 3.   bekezdés).   A TÉNYEK   AZ ÜGY KÖRÜLMÉNYEI   4. A kérelmező 1953-ban született és Budapesten él.   5. A kérelmező 1993. augusztus 25-én jogellenes elbocsátás miatt, 1993.   szeptember 7-én pedig kártérítés iránt („A és B eljárás”) indított pert   korábbi munkáltatója ellen a Fővárosi Munkaügyi Bíróságon.   6. 1993. november 30-án a kérelmező 182 másik felperessel, köztük 3   szakszervezettel együtt – akik közül az egyiket jogi tanácsadó szolgálatának   RÉVÉSZ kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   tagjaként a kérelmező képviselte –, jogellenes munkáltatói jogutódlás miatt   pert indított ugyanezen bíróság előtt („C. eljárás”).   A. Az A és B eljárás   7. A kérelmező által előterjesztett sikeres elfogultsági kifogást követően   1994. december 13-án a Pest Megyei Munkaügyi Bíróságot jelölték ki   mindkét ügy tárgyalására. 1995. november 22-én, illetve 1995. december   20-án a Munkaügyi Bíróság a C eljárásban tárgyalt ügy elbírálásáig   elrendelte az A és B eljárás felfüggesztését.   8. 2002. augusztus 12-én a kérelmező a két ügy folytatását kérte azon az   alapon, hogy B eljárást a fellebbviteli bíróság megszüntette (ld. 16.   bekezdés, alább).   9. A Munkaügyi Bíróság 2004.január 22-én, illetve április 22-én   ítéleteket hozott, amelyekben elutasította a kérelmező kereseteit.   10. Fellebbezés nyomán a Pest Megyei Bíróság 2005. június 10-én a   kérelmező kereseteinek részben helyt adó ítéleteket hozott. Az ítéleteket   2005. augusztus 3-án, illetve szeptember 5-én kézbesítették a kérelmező   számára. Az egyik ítélet vonatkozásában 2005. szeptember 7-én a bíróság   kijavítást rendelt el.   B. A C eljárás   11. 1994. december 2-án a Fővárosi Munkaügyi Bíróság 123 felperes –   beleértve a kérelmezőt is – tekintetében elutasította a keresetet. 1995.   augusztus 25-én a Legfelsőbb Bíróság a Veszprém Megyei Bíróságot jelölte   ki az ügy tárgyalására. 1996. február 14-én ez a bíróság formai hibák miatt   hatályon kívül helyezte az elsőfokú határozatot, megállapítva, hogy egyes   felperes társak tekintetében a kérelmező nem rendelkezett képviseleti   jogkörrel.   12. 1997. február 26-án a Pest Megyei Munkaügyi Bíróságot jelölték ki   az ügy tárgyalására.   13. 1998. április 21-én a kérelmező az 1996. október 2-i végzés   kiegészítését kérte. 1998. október 28-án a Veszprém Megyei Bíróság   elutasította a kérelmet.   14. 1999. január 18-án, március 11-én és május 20-án a Munkaügyi   Bíróság tárgyalást tartott, 1999. május 27-én pedig ítéletet hozott.   Fellebbezés nyomán a Pest Megyei Bíróság 1999. november 3-án hatályon   kívül helyezte az ítéletet, és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására   utasította. 2000. február 18-án a kérelmező a határozat kijavítását és   kiegészítését kérte, amely 2000. június 19-én megtörtént.   15. 2000. december 21-én és 2001. január 18-án a Munkaügyi Bíróság   további tárgyalásokat tartott. 2001. március 26-án a Munkaügyi Bíróság   ítéletet hirdetett, melyben a legtöbb felperes (beleértve a kérelmezőt is)   RÉVÉSZ kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   vonatkozásában elutasította a keresetet, a többi felperes vonatkozásában   pedig megszüntette az eljárást. Fellebbezés nyomán a Pest Megyei Bíróság   2001. október 8-án és november 26-án tárgyalást tartott. 2001. október 15-   én az alperesek kijelentették, hogy nem igényelnek költségtérítést azon   felperesektől, akik keresetüket és fellebbezésüket visszavonták.   16. 2002. február 8-án a kérelmező arról tájékoztatta a bíróságot, hogy   más felperesekhez hasonlóan ő is visszavonta keresetét és fellebbezését.   2002. február 18-án a Megyei Bíróság elrendelte az eljárás megszüntetését.   A határozatot 2002. augusztus 6-án kézbesítették a kérelmező számára.   A JOG   17. A kérelmező azt panaszolta, hogy az A és B eljárás hossza   összeegyeztethetetlen volt az Egyezmény 6. cikkének 1. bekezdésében   lefektetett “ésszerű idő” követelményével. A Kormány vitatta a panaszt,   lényegében azt terjesztve elő, hogy a panaszolt eljárás felfüggesztése (ld.   fenti 7. bekezdés) – amely intézkedés mintegy hét évig tartott – az adott   körülmények között elkerülhetetlen volt, és annak tartamát le kell vonni az   eljárás teljes hosszából. A Kormány azt is előterjesztette, hogy a C   eljárásban a kérelmező maga is hozzájárult az eljárás elhúzódásához,   különösen azzal, hogy elmulasztotta jogi képviselői minőségének kellő   megalapozását (ld. fenti 11. bekezdés), s hogy megkésve kérte az 1996.   október 2-i végzés kiegészítését (ld. fenti 13. bekezdés). Továbbá, a   Kormány szerint az ügy bonyolult volt.   18. A Bíróság észrevételezi, hogy a C eljárás – amelyre tekintettel a   kérelmező fő kereseti kérelmei 1995 és 2002 között felfüggesztésre kerültek   – két bírósági szinten maga is mintegy hét évig tartott. A Bíróság   önmagában ezt a tartamot is aggályosnak tartja, még bonyolult ügyben és   arra a késedelemre is figyelemmel, amit a kérelmező az 1996. október 2-i   végzés elleni késedelmes fellebbezéssel, illetve jogi képviselői minőségének   bizonytalan voltával okozott. Következésképpen a fő eljárásoknak a C   eljárás elbírálásáig szükségessé vált felfüggesztése, mint olyan, nem   szolgálhat mentségül a hatóságok számára az A és B eljárás teljes   elhúzódására. Ennek megfelelően a figyelembe veendő időszak mindkét   ügyben két bírósági szinten mintegy tizenkét évig tartott. Az eljárás ezen   hosszára figyelemmel a kérelmet elfogadhatóvá kell nyilvánítani.   19. A Bíróság megismétli, hogy az eljárás hosszának ésszerűségét az eset   körülményeinek fényében, az alábbi kritériumokra figyelemmel kell   megítélni: az ügy bonyolultsága, a kérelmező és a releváns hatóságok   magatartása, valamint a vita tétje a kérelmező számára (ld., többek között,   Frydlender v. France [GC], no. 30979/96, § 43, ECHR 2000-VII).   RÉVÉSZ kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   Munkaügyi vitákban különös szorgalommal kell eljárni (Ruotolo v. Italy,   judgment of 27 February 1992, Series A no. 230-D, p. 39, § 17).   20. A Bíróság már többször megállapította az Egyezmény 6. cikke 1.   bekezdésének megsértését olyan ügyekben, amelyek a jelenlegihez hasonló   kérdéseket vetettek fel (ld. fent idézett Frydlender). A benyújtott anyagokat   megvizsgálva a Bíróság úgy véli, hogy a Kormány nem terjesztett elő olyan   tényt vagy meggyőző érvet, amely a Bíróságot a jelen körülmények között   eltérő következtetés levonására bírná. A kérdéssel kapcsolatos esetjogára   figyelemmel a Bíróság megállapítja, hogy az eljárás túlzottan hosszú volt, és   nem felelt meg az “ésszerű idő” követelményének. Ezért az Egyezmény 6.   cikkének 1. bekezdését megsértették.   21. Az Egyezmény 41. cikkére hivatkozva a kérelmező 15 000 euró nem   vagyoni kártérítést követelt. A Kormány vitatta az igényt. Méltányossági   alapon a Bíróság 14 500 eurót ítél meg a kérelmező számára ilyen címen. A   Bíróság úgy találja megfelelőnek, hogy a késedelmi kamatnak az Európai   Központi Bank marginális kölcsönkamatán kell alapulnia, amelyhez további   három százalékpontot kell hozzáadni.   EZEN INDOKOK ALAPJÁN A BÍRÓSÁG EGYHANGÚLAG   1. Elfogadhatónak nyilvánítja a kérelmet;   2. Megállapítja, hogy az Egyezmény 6. cikkének 1. bekezdését   megsértették;   3. Megállapítja:   (a) hogy az alperes Államnak attól az időponttól számított három   hónapon belül, amikor az ítélet az Egyezmény 44. cikkének 2.   bekezdése szerint véglegessé válik, a kérelmező számára nem   vagyoni kár tekintetében 14 500 (tizennégyezer-ötszáz) eurót,   továbbá az ezen összeget terhelő adók összegét kell kifizetnie   nemzeti valutában,   a teljesítéskori átváltási árfolyam   alkalmazásával;   (b) hogy a fent említett három hónap lejártát követően a teljesítés   időpontjáig a késedelmes időszakra az Európai Központi Bank   marginális kamatlábát három százalékponttal meghaladó mértékű   kamatot kell fizetni a fenti összeg után.   4. A kérelmező igazságos elégtétellel kapcsolatos további igényeit   elutasítja.   RÉVÉSZ kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   Készült angol nyelven, írásbeli kihirdetésre került 2010. június 29-én, a   Bíróság Eljárási Szabályzata 77. § 2. és 3. bekezdésének megfelelően.   Sally Dollé   Hivatalvezető   Françoise Tulkens   Elnök