54457/00

EMBERI JOGOK EURÓPAI BÍRÓSÁGA   MÁSODIK SZEKCIÓ   KOVÁCS kontra Magyarország ügy   (54457/00 sz. kérelem)   ÍTÉLET   STRASBOURG   2003. december 16.   Ezen határozat az Egyezmény 44. cikkének 2. bekezdésében foglalt   körülmények beálltával válik véglegessé. Szerkesztői változtatás alá eshet.   KOVÁCS KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   A Kovács kontra Magyarország ügyben   Az Emberi Jogok Európai Bírósága (Második Szekció) Kamaraként   tartott ülésén, melynek tagjai voltak:   J.-P. COSTA, elnök   A.B. BAKA,   GAUKUR JÖRUNDSSON,   L. LOUCAIDES,   C. BÎRSAN,   K. JUNGWIERT,   M. UGREKHELIDZE, bírák   és T.L. EARLY, a Szekció hivatalvezető-helyettese,   2003. május 13-án és november 25-én zárt ülésen tartott tanácskozás   után   az utóbb említett időpontban elfogadott alábbi ítéletet hozza:   AZ ELJÁRÁS   1. Az ügy alapja egy Magyarország elleni kérelem (54457/00 sz.),   amelyet az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló   egyezmény (az “Egyezmény”) 34. cikke alapján egy magyar állampolgár,   Kovács Ágnes (a “kérelmező”) 1999. szeptember 1-én nyújtott be a   Bírósághoz.   2. A Magyar Kormányt (a „Kormány”) képviselője, dr. Höltzl Lipót, az   Igazságügyi Minisztérium helyettes államtitkára képviselte.   3. A kérelmező különösen azt állította, hogy munkaügyi pere   ésszerűtlenül hosszú ideig elhúzódott, megsértve az Egyezmény 6. cikkének   1. bekezdését.   4. A kérelmet a Bíróság Második Szekciójára osztották (Bírósági   szabályzat, 52. § 1. bek.). A Bírósági szabályzat 26. § 1. bekezdésének   megfelelően e Szekción belül megalakult az ügyet elbíráló Kamara   (Egyezmény 27. cikkének 1. bekezdése).   5. 2001. november 1-én a Bíróság megváltoztatta Szekcióinak   összetételét (Szabályzat 25. § 1. bek.). Az ügyet az új összetételű Második   Szekcióra osztották (Szabályzat 52. § 1. bek.).   6. 2003. május 13-án hozott határozatával a Bíróság részben   elfogadhatónak nyilvánította a kérelmet.   7. A kérelmező és a Kormány is észrevételeket terjesztett elő az ügy   érdemével kapcsolatban (Szabályzat 59. § 1. bekezdés).   KOVÁCS KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   A TÉNYEK   8. A kérelmező 1937-ben született és Halásztelken, Magyarországon él.   9. 1991. február 20-án kérelmező munkaszerződését közös   a megegyezéssel felbontották. Ezt követően a kérelmező munkaszerződése   megszüntetésének érvénytelenítését kérte és kártérítést követelt a Fővárosi   Munkaügyi Bíróság előtt. Keresetét 1991. május 3-án nyújtotta be. A   kérelmező azt állította, hogy lemondása semmis, mert a szerződés   aláírásakor átmenetileg cselekvőképtelen állapotban volt.   10. 1991. július 3-án, szeptember 30-án, továbbá 1992. március 25-én és   szeptember 22-én tárgyalásokra került sor. 1993. június 10-én a Munkaügyi   Bíróság felfüggesztette az eljárást a kérelmező mentális állapotával   kapcsolatos orvosszakértői vélemény elkészültéig. A szakvélemény 1993.   október 26-án került előterjesztésre. Mivel a szakvélemény a korábbi   szakvéleményekhez képest eltérő megállapításokat tartalmazott, a bíróság   elrendelte, hogy a kérelmezőt az Országos Egészségügyi Tudományos   Tanács (a „Tanács”) vizsgálja meg. A vizsgálatra 1994. november 11-én   került sor. A Tanács 1995. január 12-én nyújtotta be szakvéleményét a   bírósághoz.   11. Az eljárás folytatódott, s 1995. október 10-én tárgyalásra került sor.   A bíróság követelésének pontosítására és számszerűsítésére hívta fel a   kérelmezőt.   12. 1996. április 16-án a Munkaügyi Bíróság szakvéleményének   kiegészítésére hívta fel a Tanácsot. A Tanács kiegészített szakvéleményét   1996. július 11-én terjesztette a bíróság elé.   13. 1996. október 29-én a Munkaügyi Bíróság emlékeztette a kérelmezőt   az 1995. október 10-i végzésében foglalt felhívásra, hogy számszerűsítse   követelését. A kérelmező 1996. november 26-án tett eleget a felhívásnak.   14. 1996. december 4-én, továbbá 1997. január 29-én, március 12-én és   május 28-án további tárgyalásokra került sor. A május 28-i tárgyaláson a   Fővárosi Munkaügyi Bíróság ítéletet hirdetett, amelyben érvénytelenítette a   vitatott megállapodást, a kérelmező keresetének többi részét pedig   elutasította.   15. A kérelmező 1997. november 14-én előterjesztett fellebbezését a   Fővárosi Bíróság 1998. április 15-én elutasította.   16. 1999. március 31-én a Legfelsőbb Bíróság elutasította a kérelmező   felülvizsgálati kérelmét. A határozatot 1999. május 4-én kézbesítették.   A JOG   KOVÁCS KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   I. AZ EGYEZMÉNY 6. CIKKE 1. BEKEZDÉSÉNEK ÁLLÍTÓLAGOS   MEGSÉRTÉSE   17. A kérelmező panaszolta, hogy pere ésszerűtlenül hosszú ideig   elhúzódott, megsértve az Egyezmény 6. cikkének 1. bekezdését, amelynek   releváns része kimondja:   „Mindenkinek joga van arra, hogy...bíróság tisztességesen és ésszerű időn belül...   hozzon határozatot polgári jogi jogai és kötelezettségei tárgyában...”   18. A Kormány vitatja a panaszt.   A. A figyelembe veendő időszak   19. A Bíróság észrevételezi, hogy az eljárás 1991-ben kezdődött és az   1999. május 4-én kézbesített jogerős határozattal zárult. Az ügy tehát hat és   fél évig tartott az Egyezmény Magyarország vonatkozásában történt   hatályba lépését, 1992. november 5-ét követően, s három bírósági szintet   foglalt magában.   B. Az eljárás hosszának ésszerű volta   20. A Bíróság emlékeztet arra, hogy az eljárás hosszának ésszerű voltát   az ügy egyedi körülményeinek fényében és a Bíróság esetjogában lefektetett   kritériumokra, különösen az ügy bonyolultságára, a felek és a releváns   hatóságok magatartására, valamint arra tekintettel kell megítélni, hogy mi   volt a per tétje a kérelmező számára (ld. pl. Frydlender v. France [GC],   no. 30979/96, § 43, ECHR 2000-VII).   1. Az ügy bonyolultsága   21. A felek észrevételeikben megállapították, hogy az ügy nem volt   különösebben bonyolult. A Bíróság nem lát okot arra, hogy másképpen   vélekedjék.   2. A kérelmező magatartása   22. A Kormány szerint a kérelmező hozzájárult az eljárás elhúzódásához   azzal, hogy nem tett eleget a bírósági végzésekben foglaltaknak. A   Kormány hangsúlyozta, hogy a kérelmező több mint egy év elteltével   reagált a Munkaügyi Bíróság 1995. október 10-i végzésére, amelyben   követelése további részletezésére hívta fel a kérelmezőt.   23. A kérelmező ezt vitatta.   KOVÁCS KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   24. A Bíróság észrevételezi, hogy bár a kérelmező több mint egy év   elteltével tett eleget az 1995. október 10-i végzésnek, ezen időszak alatt egy   szakvélemény készült. Ezért a Bíróság nem tulajdonít döntő jelentőséget a   kérelmezői szorgalom ezen időszakbeli hiányának, különösen az eljárás   teljes hosszára figyelemmel.   3. A bíróságok magatartása és a per tétje a kérelmező számára   25. A Kormány előterjesztette, hogy a bíróságok kellő gondossággal   jártak el, s még gyorsították is az eljárást azzal, hogy a kérelmezőt a   végzésekben foglaltak teljesítésére hívták fel.   26. A kérelmező vitatta ezt, s a per tétjére, nevezetesen állásába történő   visszahelyezésére utalt.   27. A Bíróság észrevételezi, hogy az eljárást 1993. június 10. és 1995   eleje között felfüggesztették. Ezen időszak alatt az üggyel kapcsolatos   egyetlen fejlemény néhány orvosi vizsgálat elvégzése volt. Azzal   kapcsolatban, hogy a bíróságoknak láthatólag nehézséget okozott az összes   szükséges szakvélemény beszerzése, meg kell jegyezni, hogy a szakértők a   bírósági eljárás keretében, az ügyet elbíráló bírák felügyelete alatt jártak el.   A bírák felelősek azért, hogy az ügy előkészítésére és a tárgyalásokra   ésszerű időn belül sor kerüljön (Capuano v. Italy, judgment of 25 June   1987, Series A no. 119, p. 13, § 30). Ezzel kapcsolatban a Bíróság   emlékeztet arra, hogy a 6. cikk 1. bekezdése kötelességként rója a Szerződő   Államokra igazságszolgáltatásuk olyan módon történő megszervezését,   amely lehetővé teszi, hogy bíróságaik eleget tegyenek az ügyek ésszerű   időn belül történő eldöntésével kapcsolatos kötelezettségüknek (ld. többek   között Duclos v. France judgment of 17 December 1996, Reports of   judgments and decisions 1996-VI, pp. 2180–81, § 55 in fine).   28. A Bíróság azt is megjegyzi, hogy a Munkaügyi Bíróságnak hat évre   volt szüksége ahhoz, hogy elsőfokú határozatot hozzon az ügyben.   29. Ilyen körülmények között a Bíróság úgy véli, hogy az eljárás   elhúzódása elsősorban a nemzeti hatóságok terhére róható.   30. Az eljárás teljes hosszára, s különösen arra a másfél éves inaktív   periódusra figyelemmel, amelyért a hazai bíróságok felelősek, s tekintettel   arra, hogy munkaügyi perekben a hazai bíróságoknak rendszerint   különleges gondossággal kell eljárniuk (ld. Obermeier v. Austria, judgment   of 28 June 1990, Series A no. 179, pp. 23-24, § 72; Caleffi v. Italy,   judgment of 24 May 1991, Series A no. 206-B), a Bíróság arra a   következtetésre jut, hogy a kérelmező ügyét nem bírálták el ésszerű időn   belül. Ezért az Egyezmény 6. cikkének 1. bekezdését megsértették.   II. AZ EGYEZMÉNY 41. CIKKÉNEK ALKALMAZÁSA   KOVÁCS KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   31. Az Egyezmény 41. cikke kimondja:   „Ha a Bíróság az Egyezmény vagy az ahhoz kapcsolódó jegyzőkönyvek   megsértését állapítja meg és az érdekelt Magas Szerződő Fél belső joga csak részleges   jóvátételt tesz lehetővé, a Bíróság – szükség esetén – igazságos elégtételt ítél meg a   sértett félnek.”   A. Károk   32. A kérelmező vagyoni és nem vagyoni kárának megtérítésére   24.500.000 forintot és ezen összeg kamatait követelte.   33. A Kormány előterjesztette, hogy a kérelmező követelései túlzottak.   34. A Bíróság észrevételezi, hogy nincs bizonyíték okozati kapcsolat   fennálltára az Egyezmény 6. cikke 1. bekezdésének megállapított   megsértése és a kérelmező vagyoni kár megtérítésére irányuló követelése   között. A Bíróság azonban azt elismeri, hogy az eljárás – amelynek   kimenetele fontos volt a kérelmező megélhetése szempontjából –   elhúzódása által okozott frusztráció miatt a kérelmező morális kárt   szenvedett. Méltányossági alapon ítélve és tekintettel az ügy körülményeire,   a Bíróság 6.000 eurót ítél meg a kérelmező számára nem vagyoni kárának   megtérítésére.   B. Költségek és kiadások   35. A kérelmező 509.008 forintot követelt a hazai bíróságok és a Bíróság   előtti eljárással kapcsolatban felmerült költségek és kiadások megtérítésére.   36. A Bíróság esetjoga szerint a kérelmező csak akkor jogosult   költségei és kiadásai megtéríttetésére, hogyha bizonyítja, hogy e költségek   ténylegesen és szükségszerűen felmerültek, s összegüket tekintve ésszerűek.   A jelen ügyben a birtokában lévő információkra és a fenti kritériumokra   figyelemmel a Bíróság ilyen címen 200 euró megítélését tartja ésszerűnek.   C. Késedelmi kamat   37. A Bíróság úgy találja megfelelőnek, hogy a késedelmi kamatnak az   Európai Központi Bank marginális hitelkamatán kell alapulnia, s ahhoz   további három százalékpontot kell hozzáadni.   EZEN INDOKOK ALAPJÁN A BÍRÓSÁG EGYHANGÚLAG   1. Megállapítja, hogy az Egyezmény 6. cikke 1. bekezdését megsértették;   2. Megállapítja:   KOVÁCS KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   (a) hogy az alperes Kormánynak attól az időponttól számított három   hónapon belül, amikor az ítélet az Egyezmény 44. cikkének 2. bekezdése   szerint véglegessé válik   (i) a nem vagyoni kár megtérítéseként 6.000 eurót (hatezer eurót);   (ii) a költségek és kiadások megtérítéseként 200 eurót (kétszáz   eurót);   (iii) és az ezen összegeket terhelő adók összegét   kell kifizetnie a kérelmező számára az alperes Állam nemzeti   valutájában, a kifizetéskori átváltási árfolyam alkalmazásával.   (b) hogy a fent említett három hónap lejártát követően a kifizetés   időpontjáig a késedelmes időszakra az Európai Központi Bank   marginális hitelkamatát három százalékponttal meghaladó mértékű   kamatot kell fizetni a fenti összeg után;   3. Elutasítja a kérelmező igazságos elégtétellel kapcsolatos többi   követelését.   Készült angol nyelven, írásbeli kihirdetésre került 2003. december 16-án   a Bírósági Szabályzat 77. § 2. és 3. bekezdésének megfelelően.   T.L. EARLY   hivatalvezető-helyettes   J.-P. COSTA   elnök