5482/05

EMBERI JOGOK EURÓPAI BÍRÓSÁGA   MÁSODIK SZEKCIÓ   HIDVÉGI kontra MAGYARORSZÁG ÜGY   (5482/05. sz. kérelem)   ÍTÉLET   STRASBOURG   2008. október 14.   Ezen határozat az Egyezmény 44. Cikkének 2. bekezdésében foglalt   körülmények beálltával válik véglegessé. Szerkesztői változtatás alá eshet.   HIDVÉGI. kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   A Hidvégi kontra Magyarország ügyben,   az Emberi Jogok Európai Bírósága (Második Szekció) Kamaraként   tartott ülésén, melynek tagjai voltak:   Françoise Tulkens, Elnök,   Ireneu Cabral Barreto,   Vladimiro Zagrebelsky,   Danutė Jočienė,   Sajó András,   Nona Tsotsoria,   Işıl Karakaş bírák,   és Sally Dollé Hivatalvezető,   2008. szeptember 23-i zárt ülésén lefolytatott tanácskozását követően   az azon időpontban elfogadott alábbi ítéletet hozza:   AZ ELJÁRÁS   1. Az ügy alapja egy, a Magyar Köztársaság ellen benyújtott kérelem   (5482/05. sz.), amelyet az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről   szóló egyezmény („az Egyezmény”) 34. Cikke alapján egy magyar   állampolgár, Hidvégi László Endre („a kérelmező”) 2005. február 4-én   terjesztett a Bíróság elé.   2. A kérelmezőt Kutas G., Budapesten praktizáló ügyvéd képviselte. A   Magyar Kormányt („a Kormány”) dr. Höltzl Lipót Képviselő képviselte az   Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumból.   3. 2007. november 21-én a Második Kamara Elnöke úgy határozott, hogy   közli a panaszt a Kormánnyal. Az Egyezmény 29. Cikkének 3. bekezdése   alapján úgy határozott, hogy a kérelem érdeméről és elfogadhatóságáról a   Bíróság egyidejűleg hoz döntést.   A TÉNYEK   AZ ÜGY KÖRÜLMÉNYEI   4. A kérelmező 1955-ben született és Budapesten él.   5. 1997 áprilisában a kérelmező M.S. magánszemélytől lakást vásárolt.   Az eladó 1997. július 30-ig terjedő visszavásárlási jogot kötött ki magának.   Ezt a jogot azonban a szükséges anyagi eszközök hiánya miatt nem tudta   érvényesíteni.   6. 1997 szeptemberében a földhivatal bejegyezte a kérelmező   tulajdonjogát a lakásra. Ezt követően a kérelmező felszólította M.S.-t, hogy   adja birtokba a lakást. Mivel M.S. nem volt hajlandó elhagyni a lakást, a   kérelmező azt kérte a Gödöllői Városi Bíróságtól, hogy rendelje el az   HIDVÉGI. kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   adásvételi szerződés – amelyet közjegyzői okiratba foglaltak, s amely ennél   fogva jogerős bírósági ítéletként végrehajtható volt – végrehajtását. A   Városi Bíróság 1997. november 10-én elrendelte a végrehajtást.   7. Ezt követően M.S. pert indított a Gödöllői Városi Bíróság előtt, az   adásvételi szerződés érvénytelenségének megállapítását és a végrehajtás   megszüntetését kérve a bíróságtól. 1998 áprilisában a Városi Bíróság   elutasította a felperes keresetét. Fellebbezés nyomán 1998 októberében a   Pest Megyei Bíróság helyben hagyta az elsőfokú határozatot.   8. M.S. perújítást kért. A Gödöllői Városi Bíróság felfüggesztette az   adásvételi szerződés végrehajtását. A kérelmező fellebbezett. A Pest Megyei   Bíróság megváltoztatta az elsőfokú határozatot, és 1999 áprilisában   elrendelte a végrehajtás folytatását. Ezt követően M.S. perújítási kérelmét a   bíróság elutasította. 1999 májusában M.S. ismét kérte a végrehajtás   felfüggesztését, de a Városi Bíróság elutasította a kérelmet.   9. Időközben a kérelmező ellen vádat emeltek a szóban forgó szerződés   meghamisítása miatt. A folyamatban lévő büntetőeljárásra figyelemmel a   Gödöllői Városi Bíróság 1999. július 15-én felfüggesztette a szerződés   végrehajtását. 2003 májusában a másodfokon eljáró Megyei Bíróság   felmentette a kérelmezőt. 2004. június 12-én a kérelmező a végrehajtás   folytatását kérte. 2004. július 13-án a Városi Bíróság helyt adott a   kérelmező keresetének. 2004. október 21-én a Megyei Bíróság helyben   hagyta az elsőfokú határozatot.   10. Az ügyiratokban fellelhető információk szerint a végrehajtási eljárás   jelenleg is folyamatban van.   A JOG   I. AZ EGYEZMÉNY 6. CIKKE 1. BEKEZDÉSÉNEK ÁLLÍTÓLAGOS   MEGSÉRTÉSE   11.   A kérelmező azt panaszolta, hogy az eljárás hossza   összeegyeztethetetlen az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdésében   lefektetett “ésszerű idő” követelményével. A 6. Cikk 1. bekezdése   kimondja:   “Mindenkinek joga van arra, hogy ... bíróság … ésszerű időn belül ... hozzon   határozatot polgári jogi jogai és kötelezettségei tárgyában ...”   12. A Kormány vitatta az állítást.   13. A figyelembe veendő időszak 1997. november 10-én kezdődött, és az   ügyiratokban fellelhető információk szerint még nem ért véget. Ilyen módon   két bírósági szinten már több mint tíz éve és tíz hónapja tart.   A. Elfogadhatóság   HIDVÉGI. kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   14. A Bíróság megjegyzi, hogy a panasz nem nyilvánvalóan alaptalan az   Egyezmény 35. Cikkének 3. bekezdése szerinti értelemben. Továbbá   megjegyzi, hogy semmilyen más alapon sem elfogadhatatlan. Ezért   elfogadhatóvá kell nyilvánítani.   B. Érdem   15. A Bíróság megismétli, hogy az eljárás hosszának ésszerű voltát az   eset egyedi körülményeinek fényében, és az alábbi kritériumokra   figyelemmel kell megítélni: az ügy bonyolultsága, a kérelmező és a releváns   hatóságok magatartása, valamint a per tétje a kérelmező számára (ld. többek   között Frydlender v. France [GC], no. 30979/96, § 43, ECHR 2000-VII).   16. A Bíróság már többször megállapította az Egyezmény 6. Cikke 1.   bekezdésének megsértését olyan ügyekben, amelyek a jelenlegihez hasonló   kérdéseket vetettek fel (ld. fent idézett Frydlender).   17. A benyújtott dokumentumokat megvizsgálva a Bíróság úgy véli,   hogy a Kormány nem terjesztett elő olyan tényt vagy meggyőző érvet,   amely a Bíróságot a jelen körülmények között eltérő következtetés   levonására bírná. A kérdéssel kapcsolatos esetjogra figyelemmel a Bíróság   megállapítja, hogy az eljárás túlzottan hosszú volt, és nem felelt meg az   “ésszerű idő” követelményének.   18. Ezért az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdését megsértették.   II. AZ EGYEZMÉNYHEZ FŰZÖTT ELSŐ KIEGÉSZÍTŐ   JEGYZŐKÖNYV 1. CIKKÉNEK ÁLLÍTÓLAGOS MEGSÉRTÉSE   19. A kérelmező azt is panaszolta, hogy az eljárás hossza megsértette a   kérelmező számára az Első kiegészítő jegyzőkönyv 1. Cikkében biztosított,   tulajdon védelméhez való jogot. Az Első kiegészítő jegyzőkönyv 1. Cikke   kimondja:   “Minden természetes vagy jogi személynek joga van javai tiszteletben tartásához.   Senkit sem lehet tulajdonától megfosztani, kivéve, ha ez közérdekből és a törvényben   meghatározott feltételek, valamint a nemzetközi jog általános elvei szerint történik.   Az előző bekezdésben foglaltak nem korlátozzák az államok jogát olyan törvények   alkalmazásában, melyeket szükségesnek ítélnek ahhoz, hogy a javaknak a köz   érdekében történő használatát szabályozhassák, illetőleg az adók, más közterhek vagy   bírságok megfizetését biztosítsák.”   20. A Bíróság megjegyzi, hogy ez a panasz az Egyezmény 6. Cikkének   1. bekezdése alapján előterjesztett, a Bíróság által már megvizsgált   HIDVÉGI. kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   panasszal kapcsolatos, így ezt a panaszt is elfogadhatóvá kell nyilvánítani.   Az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdése alapján hozott döntésre   figyelemmel azonban (ld. fenti 18. bekezdés) a Bíróság úgy véli: nem   szükséges külön megvizsgálni, hogy az Első kiegészítő jegyzőkönyv 1.   Cikkét megsértették-e (ld. Zanghì v. Italy, 1991. február 19-i ítélet, Series A   no. 194-C, 47. o., 23. bekezdés).   III. AZ EGYEZMÉNY EGYÉB ÁLLÍTÓLAGOS MEGSÉRTÉSE   17. A Bíróság észrevételezi, hogy a kérelmező az Egyezménynek az Első   kiegészítő jegyzőkönyv 1. Cikkével együtt olvasott 14. Cikke alapján is   panaszt terjesztett elő, anélkül azonban, hogy a panaszt valószínűsítette,   vagy kifejtette volna. A Bíróság mindenesetre úgy véli: a kérelmező   beadványaiban nincs jele annak, hogy a kérelmező – az Egyezményt sértő –   megkülönböztetést szenvedett volna. Ebből következik, hogy a kérelemnek   ez a része nyilvánvalóan alaptalan a 35. Cikk 3. bekezdése szerinti   értelemben, s ezt a részt az Egyezmény 35. Cikkének 4. bekezdése alapján   el kell utasítani.   IV. AZ EGYEZMÉNY 41. CIKKÉNEK ALKALMAZÁSA   22. Az Egyezmény 41. Cikke kimondja:   “Ha a Bíróság az Egyezmény vagy az ahhoz kapcsolódó jegyzőkönyvek megsértését   állapítja meg és az érdekelt Magas Szerződő Fél belső joga csak részleges jóvátételt   tesz lehetővé, a Bíróság – szükség esetén – igazságos elégtételt ítél meg a sértett   félnek.”   A. Károk   23. A kérelmező 15000 euró vagyoni és nem vagyoni kártérítést követelt.   24. A Kormány vitatta az igényt.   25. A Bíróság nem lát okozati kapcsolatot a megállapított jogsértés és az   állított vagyoni kár között; ezért ezt az igényt elutasítja. Méltányossági   alapon azonban a Bíróság 8000 euró nem vagyoni kártérítést ítél meg a   kérelmező számára.   B. Költségek és kiadások   26. A kérelmező további 4500 eurót követelt a hazai bíróságok és a   Bíróság előtti eljárás során felmerült költségek és kiadások megtérítésére.   HIDVÉGI. kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   27. A Kormány nem nyilvánított véleményt a kérdéssel kapcsolatban.   28. A Bíróság esetjoga szerint a kérelmező csak akkor jogosult költségei   és kiadásai megtéríttetésére, hogyha bizonyítja, hogy e költségek   ténylegesen és szükségszerűen felmerültek, s összegüket tekintve ésszerűek.   A Bíróság megjegyzi, hogy a kérelmező költségtérítés iránti igényét   semmilyen dokumentummal nem támasztotta alá, ezért az igényt el kell   utasítani.   C. Késedelmi kamat   29. A Bíróság úgy találja megfelelőnek, hogy a késedelmi kamatnak az   Európai Központi Bank marginális kölcsönkamatán kell alapulnia,   amelyhez további három százalékpontot kell hozzáadni.   EZEN INDOKOK ALAPJÁN A BÍRÓSÁG EGYHANGÚLAG   1. Az eljárás túlzott hosszával és a tulajdonjog megsértésével kapcsolatos   panaszt elfogadhatóvá, a kérelem többi részét elfogadhatatlanná   nyilvánítja;   2. Megállapítja, hogy az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdését   megsértették;   3. Megállapítja, hogy az Első kiegészítő jegyzőkönyv 1. Cikke alapján   előterjesztett panaszt nem szükséges külön megvizsgálni;   4. Megállapítja:   (a) hogy az alperes Államnak attól az időponttól számított három   hónapon belül, amikor az ítélet az Egyezmény 44. Cikkének 2.   bekezdése szerint véglegessé válik, a kérelmező számára nem vagyoni   kár tekintetében 8000 (nyolcezer) eurót, továbbá az ezen összeget   terhelő adók összegét kell kifizetnie az alperes Állam nemzeti   valutájában, a teljesítéskori átváltási árfolyam alkalmazásával;   (b) hogy a fent említett három hónap lejártát követően a teljesítés   időpontjáig a késedelmes időszakra az Európai Központi Bank   marginális kamatlábát három százalékponttal meghaladó mértékű   kamatot kell fizetni a fenti összeg után;   5. A kérelmező igazságos elégtétellel kapcsolatos további igényeit elutasítja.   HIDVÉGI. kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   Készült angol nyelven, írásbeli kihirdetésre került 2008. október 14-én, a   Bíróság Eljárási Szabályzata 77. § 2. és 3. bekezdésének megfelelően.   Sally Dollé   Hivatalvezető   Françoise Tulkens   Elnök