5503/02

CONSEIL   DE L’EUROPE   COUNCIL   OF EUROPE   COUR EUROPÉENNE DES DROITS DE L’HOMME   EUROPEAN COURT OF HUMAN RIGHTS   EMBERI JOGOK EURÓPAI BÍRÓSÁGA   MÁSODIK SZEKCIÓ   MEZŐTÚR-TISZAZUGI VÍZGAZDÁLKODÁSI TÁRSULAT kontra   MAGYARORSZÁG   (5503/02 sz. kérelem)   ÍTÉLET   STRASBOURG   2005. július 26.   Ezen határozat az Egyezmény 44. Cikkének 2. bekezdésében foglalt   körülmények beálltával válik véglegessé. Szerkesztői változtatás alá eshet.   MEZŐTÚR-TISZAZUGI VIZGAZDÁLKODÁSI TÁRSULAT v. MAGYARORSZÁG ÍTÉLET 1   A Mezőtúr-Tiszazugi Vízgazdálkodási Társulat kontra Magyarország   ügyben,   Az Emberi Jogok Európai Bírósága (Második Szekció) Kamaraként   tartott ülésén, melynek tagjai voltak:   J.-P. COSTA, elnök   A.B. BAKA,   R. TÜRMEN,   K. JUNGWIERT,   M. UGREKHELIDZE,   D. JOČIENĖ,   D. POPOVIĆ, bírák,   és S. NAISMITH, a Szekció hivatalvezető-helyettese   2005. június 28-án zárt ülésen tartott tanácskozás után   az említett időpontban elfogadott alábbi határozatot hozza:   AZ ELJÁRÁS   1. Az ügy alapja egy Magyarország ellen benyújtott kérelem (5503/02.   sz.), amelyet az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló   egyezmény (az “Egyezmény”) 34. Cikke alapján egy magyar társulat, a   Mezőtúr-Tiszazugi Vízgazdálkodási Társulat (a “kérelmező”) 2001.   augusztus 6-án terjesztett a Bíróság elé.   2. A kérelmezőt Varga G. Budapesten praktizáló ügyvéd képviselte. A   Magyar Kormányt (a “Kormány”) képviselője, Höltzl Lipót, az Igazságügyi   Minisztérium helyettes államtitkára képviselte.   3. 2004. március 3-án a Bíróság úgy határozott, hogy közli az eljárás   elhúzódásával kapcsolatos panaszt a Kormánnyal. Az Egyezmény 29.   Cikkének 3. bekezdése alapján úgy döntött, hogy a kérelem érdemét és   elfogadhatóságát együttesen vizsgálja.   A TÉNYEK   AZ ÜGY KÖRÜLMÉNYEI   4. A kérelmező az 1995. évi LVII. tv. alapján létrejött, mezőtúri   (Magyarország) székhelyű vízgazdálkodási társulat.   5. 1996. december 18-án a kérelmező fizetési meghagyás kibocsátását   kérte a Szolnoki Városi Bíróságtól egy korlátolt felelősségű társaság ellen.   1997. március 27-én az alperes a fizetési meghagyással szemben   MEZŐTÚR-TISZAZUGI VIZGAZDÁLKODÁSI TÁRSULAT v. MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   ellentmondással élt és viszontkeresetet terjesztett elő a kérelmezővel   szemben. Az eljárás polgári perré alakult.   6. A Városi Bíróság 1998. február 20-án, április 8-án és szeptember 16-   án tárgyalást tartott. Közben, 1998. július 10-én, a Városi Bíróság   pénzbírságot szabott ki a kérelmező jogi képviselőjére, mert a bíróság által   kért dokumentumokat nem terjesztette elő.   7. 1998. október 22-én a bíróság építész szakértőt rendelt ki. A szakértő   1999. május 14-én terjesztette elő szakvéleményét. A felek 1999. június 18-   án, illetve szeptember 23-án terjesztették elő észrevételeiket.   8. Az 1999. szeptember 24-én tartott bírósági tárgyaláson a kérelmező   jogi képviselője nem jelent meg. A bíróság a jogi képviselőt pénzbírsággal   sújtotta, továbbá nyilatkozattételre hívta fel, melynek a jogi képviselő   október 29-én tett eleget.   9. A Városi Bíróság 1999. december 13-án és 2000. március 27-én   tárgyalást tartott.   10. 2000. május 31-én a bíróság meghallgatta a felek jogi képviselőit, a   szakértőt és néhány tanút.   11. 2000. június 8-án a Városi Bíróság elutasította a kérelmező keresetét   és részben helyt adott az alperes viszontkeresetének.   12. 2000. november 23-án a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bíróság   elutasította a kérelmező fellebbezését. A kérelmező felülvizsgálati kérelmet   terjesztett elő.   13. 2003. április 17-én a Legfelsőbb Bíróság elutasította a felülvizsgálati   kérelmet.   A JOG   I. AZ EGYEZMÉNY 6. CIKKE 1. BEKEZDÉSÉNEK ÁLLÍTÓLAGOS   MEGSÉRTÉSE   14. A kérelmező azt panaszolja, hogy pere ésszerűtlenül hosszú ideig   tartott, megsértve az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdését, amely   kimondja:   “Mindenkinek joga van arra, hogy...bíróság tisztességesen és ésszerű időn belül...   hozzon határozatot polgári jogi jogai és kötelezettségei tárgyában...”   15. A Kormány vitatja a panaszt.   16. A figyelembe veendő időszak legkésőbb 1997. március 27-én   kezdődött és 2003. április 17-én ért véget. Ilyen módon három bírósági   szinten hat évig tartott.   MEZŐTÚR-TISZAZUGI VIZGAZDÁLKODÁSI TÁRSULAT v. MAGYARORSZÁG ÍTÉLET 3   A. Elfogadhatóság   17. A Bíróság megjegyzi, hogy a panasz nem nyilvánvalóan   megalapozatlan az Egyezmény 35. Cikkének 3. bekezdése szerinti   értelemben. Továbbá megjegyzi, hogy semmilyen más alapon sem   elfogadhatatlan. Ezért elfogadhatóvá kell nyilvánítani.   B. Érdem   18. A Bíróság emlékeztet arra, hogy az eljárás hosszának ésszerű voltát   az eset egyedi körülményeinek fényében, a Bíróság esetjogában lefektetett   kritériumok figyelembe vételével kell megítélni, különös tekintettel az eset   bonyolultságára, a kérelmező és a releváns hatóságok magatartására és arra,   hogy mi volt a per tétje a kérelmező számára (ld. Frydlender v. France   [GC], no. 30979/96, § 43, ECHR 2000-VII).   19. A Bíróság már többször megállapította az Egyezmény 6. Cikke 1.   bekezdésének megsértését olyan ügyekben, amelyek a jelenlegihez hasonló   kérdéseket vetettek fel (ld. fent idézett Frydlender).   20. Az előterjesztett anyagokat megvizsgálva a Bíróság megállapítja,   hogy a Kormány nem terjesztett elő olyan tényt vagy érvet, amely arra bírná   a Bíróságot, hogy a jelen ügyben eltérő következtetésre jusson. A kérdéssel   kapcsolatos esetjogra tekintettel a Bíróság megállapítja, hogy a jelen ügyben   az eljárás túlzottan hosszú volt, s nem felelt meg az “ésszerű idő”   követelményének.   Ezért a 6. Cikk 1. bekezdését megsértették.   II. AZ EGYEZMÉNY 6. CIKKE 1. BEKEZDÉSÉNEK ÁLLÍTÓLAGOS   MEGSÉRTÉSE   AZ   ELJÁRÁS   TISZTESSÉGES   VOLTA   TEKINTETÉBEN   Elfogadhatóság   21. A kérelmező azt is panaszolta, hogy a hazai bíróságok fenti   eljárásban hozott határozatai hibásak. A kérelmező az Egyezmény 6.   Cikkének 1. bekezdésére hivatkozott.   A Bíróság szerint azonban az ügy iratai alapján nincs jele annak, hogy az   ügyet tárgyaló bíróságok elfogultak lettek volna, vagy hogy az eljárás más   módon tisztességtelen lett volna. Pusztán az a tény, hogy a kérelmező   elégedetlen   valószínűsíthető igényt a 6. Cikk megsértése tekintetében.   Ebből következően kérelemnek ez része nyilvánvalóan   megalapozatlan az Egyezmény 35. Cikke 3. bekezdése szerinti értelemben, s   a per kimenetelével, önmagában nem alapoz meg   a a MEZŐTÚR-TISZAZUGI VIZGAZDÁLKODÁSI TÁRSULAT v. MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   ezt a részt az Egyezmény 35. Cikkének 4. bekezdése alapján el kell   utasítani.   III. AZ EGYEZMÉNY 41. CIKKÉNEK ALKALMAZÁSA   22. Az Egyezmény 41. Cikke kimondja:   “Ha a Bíróság az Egyezmény vagy az ahhoz kapcsolódó jegyzőkönyvek megsértését   állapítja meg és az érdekelt Magas Szerződő Fél belső joga csak részleges jóvátételt tesz   lehetővé, a Bíróság – szükség esetén – igazságos elégtételt ítél meg a sértett félnek.”   A. Károk   23. A kérelmező 44555 euró vagyoni és nem vagyoni kártérítést   követelt.   24. A Kormány túlzottnak találta a kérelmező igényét.   25. A Bíróság nem lát okozati kapcsolatot a megállapított jogsértés és   az állított vagyoni kár között; ezért a követelés ezen részét elutasítja. Azt   azonban elismeri, hogy a kérelmező nem vagyoni kárt szenvedett (ld.   Comingersoll S.A. v. Portugal [GC], no. 35382/97, § 36, Reports of   Judgments and Decisions 2000-IV). Méltányossági alapon ítélve a Bíróság   eurót ítél meg a kérelmező számára ilyen címen.   B. Költségek és kiadások   26. A kérelmező ilyen címen nem támasztott követelést.   C. Késedelmi kamat   27. A Bíróság úgy találja megfelelőnek, hogy a késedelmi kamatnak az   Európai Központi Bank marginális hitelkamatán kell alapulnia, s ahhoz   további három százalékpontot kell hozzáadni.   EZEN INDOKOK ALAPJÁN A BÍRÓSÁG   1. 6 szavazattal 1 ellenében az eljárás elhúzódásával kapcsolatos panaszt   elfogadhatóvá, a kérelem többi részét pedig elfogadhatatlanná   nyilvánítja;   2. 5 szavazattal 2 ellenében megállapítja, hogy az Egyezmény 6 Cikkének   1. bekezdését megsértették;   3. 5 szavazattal 2 ellenében megállapítja,   (a) hogy az alperes Kormánynak attól az időponttól számított három   hónapon belül, amikor az ítélet az Egyezmény 44. cikkének 2. bekezdése   MEZŐTÚR-TISZAZUGI VIZGAZDÁLKODÁSI TÁRSULAT v. MAGYARORSZÁG ÍTÉLET 5   szerint véglegessé válik,   a kérelmező nem vagyoni kárának   megtérítéseként 500 eurót (ötszáz euró) és az ezen összeget terhelő adók   összegét kell kifizetnie az alperes Állam nemzeti valutájában, a   kifizetéskori átváltási árfolyam alkalmazásával;   (b) hogy a fent említett három hónap lejártát követően a kifizetés   időpontjáig a késedelmes időszakra az Európai Központi Bank   marginális hitelkamatát három százalékponttal meghaladó mértékű   kamatot kell fizetni a fenti összeg után;   4. A kérelmező igazságos elégtétellel kapcsolatos további követeléseit   egyhangúlag elutasítja.   Készült angol nyelven, írásbeli kihirdetésre került 2005. július 26-án a   Bíróság eljárási szabályzata 77. § 2. és 3. bekezdésének megfelelően.   S. NAISMITH   hivatalvezető-helyettes   J.-P. COSTA   elnök