55220/00

EMBERI JOGOK EURÓPAI BÍRÓSÁGA   MÁSODIK SZEKCIÓ   CSANÁDI kontra Magyarország ügy   (55220/00 sz. Kérelem)   ÍTÉLET   STRASBOURG   2004. március 9.   CSANÁDI KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   A Csanádi kontra Magyarország ügyben   Az Emberi Jogok Európai Bírósága (Második Szekció) Kamaraként   tartott ülésén, melynek tagjai voltak:   J.-P. COSTA, elnök   A. B. BAKA   L. LOUCAIDES   K. JUNGWIERT   V. BUTKEVYCH   W. THOMASSEN   M. UGREKHELIDZE, bírák   és S. DOLLÉ, a SzekcióHivatalvezetője   2003. március 18-án és 2004. február 17-én zárt ülésen tartott   tanácskozás után   az utóbbi időpontban elfogadott alábbi ítéletet hozza:   AZ ELJÁRÁS   1. Az ügy alapja egy Magyarország ellen benyújtott kérelem (55220/00   sz.), amelyet az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló   egyezmény (az “Egyezmény”) 34. Cikke alapján egy magyar állampolgár,   Csanádi Lajos (a “kérelmező”) 1999. december 22-én terjesztett a Bíróság   elé.   2. A Magyar Kormányt (a “Kormány”) képviselője, Höltzl Lipót, az   Igazságügyi Minisztérium helyettes államtitkára képviselte.   3. A kérelmező azt állította, hogy az ellene indított büntetőeljárás   ésszerűtlenül hosszú ideig tartott és megsértette az Egyezmény 6. cikkének   1. bekezdését.   4. A kérelmet a Bíróság Második Szekciójára osztották (Bírósági   szabályzat, 52. § 1. bek.). A Bírósági szabályzat 26. § 1. bekezdésének   megfelelően e Szekción belül megalakult az ügyet elbíráló Kamara   (Egyezmény 27. cikk, 1. bekezdés).   5. 2001 november 1-én a Bíróság megváltoztatta Szekcióinak összetételét   (Szabályzat 25. § 1. bek.). Az ügyet az új összetételű Második Szekcióra   osztották (Szabályzat 52. § 1. bek.).   6. 2003. március 18-án hozott határozatával a Bíróság elfogadhatóvá   nyilvánította a kérelmet.   7. A kérelmező és a Kormány is észrevételeket terjesztett elő az ügy   érdemével kapcsolatban (Szabályzat 5. § 1. bekezdés).   CSANÁDI KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   A TÉNYEK   I. AZ ÜGY KÖRÜLMÉNYEI   1. A   kérelmező   1947-ben   született   és   Szabadbattyánban,   Magyarországon él.   2. 1995. április 20-án a kérelmező személygépkocsiját vezette és egy   busszal ütközött. Néhány utas megsérült. A baleseti helyszínelést a   Székesfehérvári Rendőrség folytatta le. Ezt követően a kérelmező   véralkoholszintjének vizsgálatára került sor.   3. 1995. május 6-án gondatlanságból elkövetett közúti baleset okozása   miatt büntetőeljárás indult a kérelmező ellen. 1995. május 12-én egy   gépjárműszakértő terjesztett elő szakvéleményt az ügyben.   4. 1995. december 22-én a Fejér Megyei Főügyészség vádat emelt. Egy   orvosszakértői szakvélemény megállapításaira tekintettel az ügyészség   1996. május 29-én kiegészítette a vádiratot, a kérelmezőt maradandó   fogyatékosság okozásával vádolta meg.   5. A Székesfehérvári Városi Bíróság 1997. január 15-én tartotta első   tárgyalását. Ezt követően szakértők kirendelésére került sor, akik 1997.   június 30-án terjesztették elő szakvéleményüket.   6. Az 1998. április 15-re kitűzött tárgyalást el kellett halasztani a   kérelmező által előterjesztett elfogultsági kifogás miatt, amit a Legfelsőbb   Bíróság 1998. július 6-án elutasított.   7. 1998. november 26-án a Városi Bíróság tárgyalást tartott. 1998.   december 10-én a kérelmező, 1999. január 28-án pedig az ügyészség   helyszíni kísérlet lefolytatását indítványozta.   15. 1999. február 10-én a Városi Bíróság elhalasztotta a február 25-re   kitűzött tárgyalást és szakértői intézményt rendelt ki a korábbi   szakvélemények összehangolására. 1999. február 23-án a kérelmező további   bizonyítás iránti indítványokat tett.   8. Az 1999. május 20-ra kitűzött tárgyalást a kérelmező betegsége miatt   el kellett halasztani. 1999. július 26-án a szakértői intézmény előterjesztette   szakvéleményét.   9. 1999. november 24-én a Városi Bíróság elhalasztotta az 1999.   december 9-re kitűzött tárgyalást, mivel a kérelmező idézése sikertelen volt.   10. 2000. február 13-án a kérelmező további bizonyítás iránti   indítványokat terjesztett elő és tájékoztatta a bíróságot új lakcíméről. 2000.   június 9-én a Legfelsőbb Bíróság elutasította a kérelmező újabb, 2000.   február 21-én előterjesztett elfogultsági kifogását.   11. 2001. január 17-én a kérelmező a nyomozás kiegészítését és   helyszíni szemle tartását indítványozta.   12. A 2001. január 25-re kitűzött tárgyalást a kérelmező betegsége miatt   el kellett halasztani.   CSANÁDI KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   13. 2001. május 17-én a bíróság tárgyalást tartott. A Városi Bíróság   megállapította, hogy a baleset óta eltelt idő miatt a bizonyítást teljes   egészében meg kell ismételni. A bíróság úgy határozott, hogy nem tart   addig helyszíni szemlét, amíg bizonyos tanúkat meg nem hallgatott.   14. 2001. július 16-án a bíróság elrendelte a kérelmező vezetői   alkalmasságának vizsgálatát. 2001. szeptember 13-án a bíróság 2001.   október 3-ra tűzött ki helyszíni tárgyalást.   15. 2001. szeptember 27-én a Fejér Megyei Bíróság elutasította a   kérelmező ismételt elfogultsági kifogását.   16. 2001. október 3-án a Városi Bíróság tárgyalást tartott, amelyen   tanúkat és szakértőket hallgatott meg. Ugyanezen a napon a baleset   helyszínének a megtekintésére is sor került.   17. Az eljárás jelenleg is folyamatban van a Városi Bíróság előtt.   A JOG   I. AZ EGYEZMÉNY 6. CIKKE 1. BEKEZDÉSÉNEK ÁLLÍTÓLAGOS   MEGSÉRTÉSE   26. A kérelmező panaszolja, hogy az ügyében indított büntetőeljárás   ésszerűtlenül hosszú ideig tartott, megsértve az Egyezmény 6. cikkének 1.   bekezdését, amelynek releváns része kimondja:   “Mindenkinek joga van arra, hogy...bíróság... ésszerű időn belül... hozzon   határozatot az ellen felhozott büntetőjogi vádak megalapozottságát illetően...”   27. A Kormány vitatja a panaszt.   A. A figyelembe veendő időszak   28. A Bíróság észrevételezi, hogy az eljárás 1995. május 6-án   kezdődött, amikor a kérelmezőt gondatlanságból elkövetett közúti baleset   okozásával vádolták meg, és amikor eljárás indult ellene. Az eljárás jelenleg   is folyamatban van az elsőfokú bíróság előtt. A kérelmező ügye nyolc éve   és kilenc hónapja folyik.   B. Az eljárás hosszának ésszerű volta   29. A Bíróság emlékeztet arra, hogy az eljárás hosszának ésszerű voltát   az eset egyedi körülményei fényében, a Bíróság esetjogában kidolgozott   kritériumok figyelembe vételével kell megítélni, különös tekintettel az eset   CSANÁDI KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   bonyolultságára, a kérelmező és a releváns hatóságok magatartására,   továbbá arra, hogy mi volt a per tétje a kérelmező számára (ld. pl.   Frydlender v. France [GC], no. 30979/96, § 43, ECHR 2000-VII).   1. Az ügy bonyolultsága   18. A Kormány előterjesztette, hogy az ügy meglehetősen bonyolult   volt, különösen arra tekintettel, hogy meg kellett ismételni a szakértői   vizsgálatokat. A kérelmező vitatta ezt az állítást.   19. A Bíróság észrevételezi, hogy az ügy egy baleset körülményeinek a   megállapításával, és a kérelmezőt terhelő felelősség tisztázásával   kapcsolatos. Bár szakvéleményeket kellett beszerezni, a Bíróság nincs   meggyőződve arról, hogy az ügy bonyolultsága önmagában magyarázatul   szolgálhat az eljárás hosszára.   2. A kérelmező magatartása   20. A Kormány szerint a kérelmező hozzájárult az eljárás elhúzódásához   azáltal, hogy tárgyalások elhalasztását kérte, elfogultsági kifogásokat   terjesztett elő, és számos bizonyítás iránti indítványt tett. A kérelmező ezt   vitatta.   21. A Bíróság úgy véli, hogy az adott körülmények között az Egyezmény   6. cikkének 1. bekezdése nem tette szükségessé, hogy a kérelmező aktívan   együttműködjön a bíróságokkal, mivel ő erőteljesen tagadta az ellene   felhozott büntetőjogi vádakat. Ebben a vonatkozásban amiatt sem   marasztalható el, hogy kihasználta a nemzeti jog által számára biztosított   jogorvoslati lehetőségeket, például elfogultsági kifogások, vagy a bizonyítás   módjára vonatkozó indítványok előterjesztését. Ugyanakkor az ezen   cselekményekkel okozott késedelem nem róható az Állam terhére annak   eldöntésekor, hogy az eljárás hossza meghaladta-e az “ésszerű időt” (ld.   Eckle v. Germany, judgment of 15 July 1982, Series A no. 51, p. 36, § 82).   A Bíróság ugyanakkor észrevételezi, hogy bár az 1998. április 15-re   kitűzött tárgyalást a kérelmező által előterjesztett elfogultsági kifogás miatt   kellett elhalasztani, a Városi Bíróság a következő tárgyalást csak 1998.   november 26-ra tűzte ki annak ellenére, hogy a Legfelsőbb Bíróság már   1998. július 6-án határozott a kifogásról. A Bíróság mindazonáltal nem   tulajdonít döntő jelentőséget ezen késedelemnek. A kérelmező ismételt   kifogásai nem befolyásolták a tárgyalások kitűzését, s a bíróságok néhány   hónapon belül határoztak a kifogásokról. A Bíróság úgy véli, hogy ezek a   késedelmek nem jelentősek az eljárás teljes hosszához képest.   CSANÁDI KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   3. A bíróságok magatartása és a per tétje a kérelmező számára   22. A Kormány azt állította, hogy nem került sor a bíróságok terhére   róható inaktív időszakokra. A per tétjével kapcsolatban hangsúlyozta, hogy   bár a kérelmező ellen büntetőeljárás volt folyamatban, a kérelmezőt nem   helyezték előzetes letartóztatásba. A kérelmező vitatta ezeket az érveket.   23. A Bíróság észrevételezi, hogy a Városi Bíróság az első tárgyalást   csak 1997. január 15-én tartotta, holott a vádirat 1995. december 22-én már   benyújtásra került. A Kormány nem szolgált magyarázattal erre a több mint   egyéves inaktív periódusra, amelyet az Állam terhére kell róni. Bár ezt   követően a bíróság rendszeres időközönként tárgyalást tartott, a Bíróság úgy   véli, hogy a hazai bíróságok nem használták fel a rendelkezésükre álló időt   arra, hogy az ügy mielőbbi lezárása érdekében felgyorsítsák az eljárást. Azt   sem lehet megjegyzés nélkül hagyni, hogy a bíróságok nyolc év és kilenc   hónap alatt sem voltak képesek ítéletet hozni.   24. A fenti megállapítások elégségesek ahhoz, hogy lehetővé tegyék a   Bíróság számára annak megállapítását, hogy a kérelmező ügyét nem   tárgyalták ésszerű időn belül. Ezért az Egyezmény 6. cikkének 1.   bekezdését megsértették.   II. AZ EGYEZMÉNY 41. CIKKÉNEK ALKALMAZÁSA   37. Az Egyezmény 41. cikke kimondja:   “Ha a Bíróság az Egyezmény vagy az ahhoz kapcsolódó jegyzőkönyvek megsértését   állapítja meg és az érdekelt Magas Szerződő Fél belső joga csak részleges jóvátételt tesz   lehetővé, a Bíróság – szükség esetén – igazságos elégtételt ítél meg a sértett félnek.”   25. Kérelmének előterjesztésekor a kérelmező jelezte, hogy nem vagyoni   kárának megtérítését kéri. A későbbiekben többszöri felhívás ellenére sem   részletezte kárigényét a Bíróság Eljárási szabályzatának 60. §-ban   foglaltaknak megfelelően. 2004. február 7-én kelt levelében – amikor már   rég lezárult az előterjesztések benyújtására nyitva álló határidő – a   kérelmező végül tájékoztatta a Bíróság Hivatalát, hogy a Bíróságtól többek   között azt kéri, kötelezze a “Magyar Kormányt 500.000 euró előleg   kifizetésére számára.”   26. Ilyen körülmények között a Bíróság semmilyen összeget nem ítél   meg a 41. cikk alapján.   EZEN INDOKOK ALAPJÁN A BÍRÓSÁG EGYHANGÚLAG   1. Megállapítja, hogy az Egyezmény 6. cikkének 1. bekezdését   megsértették;   CSANÁDI KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   2. Elutasítja a kérelmező igazságos elégtétel iránti kérelmét.   Készült angol nyelven, írásbeli kihirdetésre került 2004. március 9-én a   Bírósági Szabályzat 77. § 2. és 3. bekezdésének megfelelően.   S. DOLLÉ   hivatalvezető   J.-P. COSTA   elnök