55539/00

EMBERI JOGOK EURÓPAI BÍRÓSÁGA   MÁSODIK SZEKCIÓ   MILITARU kontra MAGYARORSZÁG ügy   (55539/00 sz. Kérelem)   ÍTÉLET   STRASBOURG   2003. november 12.   Ezen határozat az Egyezmény 44. cikkének 2. bekezdésében foglalt körülmények beálltával   válik véglegessé. Szerkesztői revízió alá eshet.   A Militaru kontra Magyarország ügyben,   az Emberi Jogok Európai Bírósága (Második Szekció) Kamaraként tartott ülésén, melynek   tagjai voltak:   J-P.COSTA elnök   A.B. BAKA,   GAUKUR JÖRUNDSSON,   L. LOUCAIDES,   MILITARU kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   C. BÎRSAN,   M. UGREKHELIDZE,   A. MULARONI bírák   és S. DOLLÉ Hivatalvezető,   2003. október 21-i zárt ülésén lefolytatott tanácskozását követően   az azon időpontban elfogadott alábbi ítéletet hozza:   AZ ELJÁRÁS   1. Az ügy alapját egy Magyarország ellen benyújtott kérelem képezi (55539/00 sz.),   amelyet az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezmény (az   “Egyezmény”) 34. cikke alapján Militaru Illésné (a “kérelmező”) magyar állampolgár 1999.   december 1-én terjesztett a Bíróság elé.   2. A Magyar Kormányt (a “Kormány”) képviselője, dr. Höltzl Lipót, az Igazságügyi   Minisztérium Helyettes Államtitkára képviselte.   3. 2002. március 5-én a Bíróság úgy határozott, hogy a kérelemről tájékoztatja a   Kormányt. Az Egyezmény 29. Cikkének 3. bekezdése alapján úgy döntött, hogy a kérelem   elfogadhatóságát és érdemét együttesen vizsgálja.   A TÉNYEK   I. AZ ÜGY KÖRÜLMÉNYEI   4. A kérelmező 1957-ben született és Nagytarcsán, Magyarországon él.   5. 1995. október 13-án a kérelmező házasság felbontása iránti pert indított a Fővárosi   Bíróság előtt. A kérelmező az alperessel közös három – 1984-ben, 1986-ban és 1992-ben   született – gyermekük nála történő elhelyezését, tartásdíj megítélését, továbbá a házassági   közös vagyon megosztását is kérte a bíróságtól.   6. A kérelmező férje által előterjesztett elfogultsági kifogásokat követően a Budai   Központi Kerületi Bíróság megkezdte az ügy tárgyalását. A férj újabb elfogultsági kifogásai   nyomán a Legfelsőbb Bíróság a Zalaegerszegi Városi Bíróságot jelölte ki a per tárgyalására.   7. 1996. szeptember 24-én a Zalaegerszegi Városi Bíróság Elnöke, Alelnöke és bírái   elfogultságot jelentettek be.   8. 1997. február 6-án a Legfelsőbb Bíróság az eljárásra a Miskolci Városi Bíróságot, a II.   fokú eljárásra pedig a Borsod-Abauj-Zemplén Megyei Bíróságot jelölte ki.   9.1997. április 2-án a Miskolci Városi Bíróság a keresetlevél hiányosságainak nyolc napon   belül történő pótlására hívta fel a kérelmezőt. A kérelmező a részére megállapított határidő   meghosszabbítását követően 1997. május 5-én pótolta a hiányosságokat.   10. 1997. június 24-én a bíróság tárgyalást tartott.   11. 1997. augusztus 26-án a bíróság pedagógiai véleményt kért a peres felek gyermekei   vonatkozásában az iskolától, s egyidejűleg kérte, hogy a Budapesti Igazságügyi   Orvosszakértői Intézet pszichológusa vizsgálja meg a feleket és gyermekeiket, s tájékoztassa   a bíróságot arról, hogy melyik szülő alkalmasabb a gyermekek nevelésére.   MILITARU kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   12. A kérelmező és a három gyermek nem jelent meg az 1997. október 1-re kitűzött   vizsgálaton, mivel az értesítések hozzájuk nem jutottak el.   13. Az 1997. november 18-ra kitűzött vizsgálatot az Intézet nem tudta elvégezni, mivel a   férj és két gyermek nem jelent meg.   14. 1997. december 9-én a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság megalapozatlannak   találta a férj 1997. szeptember 4-én előterjesztett újabb elfogultsági kifogását.   15. 1998. január 12-én a Miskolci Városi Bíróság felhívta a feleket, hogy tájékoztassák a   bíróságot a gyermekek helyzetéről és tartásáról.   16. 1998. január 15-i és május 5-i levelében a kérelmező tárgyalás kitűzését, továbbá férje   ideiglenes intézkedésben történő tartásdíj fizetésre kötelezését kérte a Városi Bíróságtól.   17. 1998. január 25-én a férj kizárási indítványt terjesztett elő a megye valamennyi bírája   ellen.   18. 1998. május 5-én a kérelmező az ügy soron kívüli elbírálását kérte a Városi Bíróságtól.   1998. július 15-én a kérelmező ismételten kérte a házasság kimondását, a gyermekek nála   történő elhelyezését, valamint, hogy a bíróság kötelezze a férjet a közös lakás elhagyására és   tartásdíj megfizetésére.   19. 1998. október 26-án a Legfelsőbb Bíróság elutasította a férj ismételt elfogultsági   kifogását, s felhívta a figyelmét arra, hogy ismételten alaptalan elfogultsági kifogás esetén   pénzbírság kiszabására kerülhet sor.   20. A bíróság 1998. november 27-én kelt végzésében foglaltaknak eleget téve a kérelmező   tájékoztatást nyújtott a gyermekek tartásával kapcsolatban.   21. 1998. december 14-én a férj ismételten elfogultsági kifogást terjesztett elő az ügyet   tárgyaló bírák ellen.   22. 1998. december 22-én a Városi Bíróság felfüggesztette az eljárást a férj gondnokság   alá helyezése iránti, párhuzamosan zajló eljárás befejezéséig.   23. A kérelmező kérésére 1999. október 6-án a Városi Bíróság folytatta az eljárást és   ügygondnokot rendelt ki a férj képviseletére.   24. 1999. november 9-én a kérelmező keresetpontosítást nyújtott be a bírósághoz, s a   gyermekek vonatkozásában pszichológiai és pedagógiai vélemény beszerzését kérte. A   pedagógiai vélemény 1999. november 24-én készült el. 1999. december 7-én az Intézet   igazságügyi pszichológus szakértőt jelölt ki.   25. 2000. január 27-én a felek két idősebb gyermeke arra kérte a bíróságot, hogy ideiglenes   intézkedéssel a kérelmezőnél helyezze el őket.   26. 2000. február 3-án az Intézet jelezte, hogy az ügyet törölték a nyilvántartásból, mert a   férj és a két idősebb gyermek ismételten nem jelent meg a vizsgálaton.   27. 2000. február 8-án a Városi Bíróság elrendelte a két idősebb gyermek kérelmezőnél   történő elhelyezését, s kötelezte a férjet, hogy három napon belül adja át a gyermekeket a   kérelmezőnek. 2000. február 17-én a férj fellebbezett a határozat ellen. 2000. február 23-án a   kérelmező jelezte, hogy a végzés nem végrehajtható, mert időközben a gyermekek   gyermekotthonban kerültek elhelyezésre.   28. 2000. június 29-én a Legfelsőbb Bíróság elutasította a férj ismételt, 2000. március 7-én   előterjesztett elfogultsági kifogását.   29. 2000. szeptember 26-án a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság hatályon kívül   helyezte a 2000. február 8-án hozott végzést, s az ideiglenes intézkedés tekintetében új   eljárásra kötelezte a Városi Bíróságot.   30. A kérelmező kérelmére 2000. szeptember 29-én a Miskolc Városi Bíróság   megszüntette a pert. Fellebbezésében a kérelmező a per folytatását és az eljárás Miskolcról   MILITARU kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   azon városba történő áthelyezését kérte, amelyben ő élt. 2001. január 30-án a Borsod-Abaúj-   Zemplén Megyei Bíróság elutasította a fellebbezést.   31. 2001. július 21-én a kérelmező a Budai Központi Kerületi Bíróságon ismételten   házassága felbontását kezdeményezte.   32. 2002. január 15-én a bíróság tárgyalást tartott, s 2002. május 30-ra újabb tárgyalást   tűzött ki.   33. Jelenleg az ügy a Kerületi Bíróság előtt folyamatban van.   II. RELEVÁNS NEMZETI JOGSZABÁLYOK   A polgári perrendtartásról szóló törvény 19. § (2) kimondja:   “Ha a fél nyilvánvalóan alaptalanul tesz kizárásra irányuló bejelentést, vagy ugyanabban a perben ugyanazon   bíró ellen ismételten alaptalan bejelentést tesz, őt a kizárást megtagadó határozatban pénzbírsággal lehet sújtani.”   A JOG   I. AZ EGYEZMÉNY 6. CIKKE 1. BEKEZDÉSÉNEK ÁLLÍTÓLAGOS MEGSÉRTÉSE   34. A kérelmező azt panaszolta, hogy az ügyben lefolytatott eljárás hossza meghaladta az   Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdése szerinti ésszerű időt. A 6. Cikk 1. bekezdésének   releváns része kimondja:   “Mindenkinek joga van arra, hogy...a ...bíróság...ésszerű időn belül ...hozzon határozatot polgári jogi jogai és   kötelezettségei tárgyában...”   35. A Kormány vitatta a panaszt.   36. A számításba veendő időszak 1995. október 13-án kezdődött, s a per még nem zárult   le. Ilyen módon már nyolc éve tart.   A. Elfogadhatóság   37. A Bíróság megjegyzi, hogy a kérelem az Egyezmény 35. Cikkének 3. bekezdése   szerinti értelemben nem nyilvánvalóan megalapozatlan. Továbbá megjegyzi, hogy semmilyen   más alapon sem elfogadhatatlan. Ezért a kérelmet elfogadhatónak kell nyilvánítani.   B. Érdem   38. A Kormány szerint a felek magatartása is hozzájárult ahhoz, hogy az eljárás még   mindig folyamatban van. A Kormány rámutatott arra, hogy a kérelmező férje több   alkalommal is elfogultsági kifogást terjesztett elő, s hogy a kérelmező a pert megszüntető   végzés ellen benyújtott fellebbezésének elutasítását követően csak mintegy hat hónappal   később indította meg újból az eljárást.   39. A kérelmező vitatta a Kormány észrevételeit.   40. A Bíróság emlékeztet arra, hogy az eljárás hosszának ésszerű voltát az eset egyedi   körülményeinek fényében, a Bíróság esetjogában kidolgozott kritériumokra figyelemmel kell   megítélni, különös tekintettel az eset bonyolultságára, a kérelmező és a releváns hatóságok   MILITARU kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   magatartására és arra, hogy mi volt a per tétje a kérelmező számára (ld. pl. Frydlender v.   France [GC], no. 30979/96, § 43, ECHR 2000-VII).   41. A Bíróság úgy véli, hogy az eljárás természete és az abban felmerült kérdések   önmagukban nem magyarázzák az ügy jogerős lezárásához szükséges idő hosszát. Eddig   nyolc év telt el, s az eljárás még mindig folyamatban van.   42. A kérelmező magatartását illetően a Bíróság a Kormány előterjesztésével összhangban   észrevételezi, hogy a kérelmező a pert megszüntető végzés ellen benyújtott fellebbezés   elutasítását követően csak mintegy hat hónappal később indította meg újból az eljárást. Ez a   késedelem a kérelmező terhére rovandó.   43. A bíróságok magatartását illetően a Bíróság észrevételezi, hogy 1998. december 22. és   1999. október 6. között a bíróságok nem végeztek eljárási cselekményt. Ugyanakkor meg kell   jegyezni, hogy e tíz hónapos időszakban az alperes gondnokság alá helyezésével kapcsolatos   eljárás zajlott. Az alperes időigényes elfogultsági kifogásokat terjesztett elő, amelyek   jelentősen gátolták a fő eljárás menetét. A Bíróság úgy véli, hogy a gondnokság kérdésének   előzetes elbírálása szükséges volt az igazságszolgáltatás megfelelő működéséhez, ezért ez a   késedelem nem róható az Állam terhére.   44. A Bíróság azonban úgy véli, hogy az ügy elhúzódása – amelynek elsődleges oka az   volt, hogy a nemzeti hatóságok láthatólag képtelenek voltak hatékonyan kezelni az alperes   által előterjesztett nagy számú elfogultsági kifogást – felveti az Állam felelősségét. 1995.   október 13. és 1997. április 2. között az alperes csaknem másfél évre lelassította az eljárást,   mivel a bíróságokat arra kényszerítette, hogy az ügy érdemének vizsgálata helyett az alperes   megalapozatlan kifogásaival foglalkozzanak. A később előterjesztett kifogások – az utolsót   2000. június 29-én utasította el a bíróság – szintén késleltették az eljárást. Tény, hogy 1998.   október 26-án a Legfelsőbb Bíróság figyelmeztette az alperest, hogy amennyiben nem   változtat magatartásán, akkor pénzbírság kiszabására kerülhet sor. E figyelmeztetés ellenére   azonban a bíróság továbbra is elbírálta a kérelmező joggal való visszaélést megvalósító   beadványait, s nem élt a polgári perrendtartásról szóló törvény 19. § (2) bekezdésében   biztosított lehetőséggel, nem sújtotta pénzbírsággal az alperest.   45. Tekintettel a fenti megfontolásokra és arra, hogy mi volt a per tétje a kérelmező   számára – nevezetesen: a gyermekek elhelyezése és jogosultság szerzése arra, hogy az   alperessel közös tulajdonban álló lakásukat elfoglalhassa – a Bíróság arra a következtetésre   jut, hogy a kérelmező ügyének tárgyalása nem zárult le ésszerű időn belül. Ezért az   Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdését megsértették.   II. AZ EGYEZMÉNY 41. CIKKÉNEK ALKALMAZÁSA   46. Az Egyezmény 41. Cikke kimondja:   “Ha a Bíróság az Egyezmény vagy az ahhoz kapcsolódó jegyzőkönyvek megsértését   állapítja meg és az érdekelt Magas Szerződő Fél belső joga csak részleges jóvátételt tesz   lehetővé, a Bíróság – szükség esetén – igazságos elégtételt ítél meg a sértett félnek.”   A. Károk   47. A kérelmező 5.000.000 forint nem vagyoni kár megtérítését követelte.   48. A Kormány előterjesztette, hogy a kérelmező követelései túlzottak.   49. Méltányossági alapon a Bíróság 7.000 eurót ítél meg a kérelmező számára nem   vagyoni kár megtérítése címén.   B. Költségek és kiadások   MILITARU kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   50. A kérelmező nem támasztott ilyen címen követelést.   C. Késedelmi kamat   51. A Bíróság úgy találja megfelelőnek, hogy a késedelmi kamatnak az Európai   Központi Bank marginális kölcsönkamatán kell alapulnia, s ahhoz további három   százalékpontot kell hozzáadni.   EZEN INDOKOK ALAPJÁN A BÍRÓSÁG EGYHANGÚLAG   1. Elfogadhatónak nyilvánítja a kérelmet;   2. Megállapítja, hogy az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdését megsértették;   3. Megállapítja:   (a) hogy az alperes Államnak attól az időponttól számított három hónapon belül, amikor az   ítélet az Egyezmény 44. Cikkének 2. bekezdése szerint véglegessé válik, a kérelmező számára   nem vagyoni kára megtérítéseként 7.000 eurót (hétezer eurót) és az ezen összeget terhelő   adók összegét kell kifizetnie az alperes Állam nemzeti valutájában, a teljesítéskori átváltási   árfolyam alkalmazásával.   (b) hogy a fent említett három hónap lejártát követően az egyezség megkötésének időpontjáig   a késedelmes időszakra az Európai Központi Bank marginális kamatával megegyező mértékű   kamatot, plusz három százalékpontot kell fizetni a fenti összeg után;   4. A kérelmező igazságos elégtétellel kapcsolatos további követeléseit elutasítja.   Készült angol nyelven, az írásos értesítés a Bírósági Szabályzat 77. szabálya 2. és 3.   bekezdésének megfelelően 2003. november 12-én került kiküldésre.   S. DOLLÉ   Hivatalvezető   J.-P. COSTA   Elnök   MILITARU kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   7