5766/05

WyrokETPCz2009-11-03ECLI:CE:ECHR:2009:1103JUD000576605

Analiza orzeczenia

Sekcja wygenerowana przez AI na podstawie treści orzeczenia — nie stanowi cytatu.

Zagadnienie prawne
Czy przewlekłość postępowania cywilnego dotyczącego nieruchomości naruszyła prawo do rozpoznania sprawy w rozsądnym terminie z art. 6 ust. 1 Konwencji?
Ratio decidendi
Trybunał uznał, że długość postępowania krajowego, które dla pierwszej skarżącej trwało ponad 13 lat i 11 miesięcy (po odjęciu okresu zawieszenia nieobciążającego państwa), a dla pozostałych skarżących ponad 5 lat i 1 miesiąc, była nadmierna i nie spełniała wymogu „rozsądnego terminu” określonego w art. 6 ust. 1 Konwencji. Trybunał oparł swoje rozstrzygnięcie na ugruntowanym orzecznictwie w podobnych sprawach, stwierdzając, że Rząd nie przedstawił żadnych faktów ani przekonujących argumentów, które uzasadniałyby odmienną konkluzję w niniejszej sprawie.
Stan faktyczny
Pierwsza skarżąca, Schwartz Lászlóné, stała się stroną postępowania sądowego dotyczącego nieruchomości w 1995 roku, które zostało wszczęte w 1994 roku przed Sądem Budakörnyéki. Wyrok pierwszej instancji został uchylony w 1999 roku przez Sąd Okręgowy w Peszcie. Postępowanie kontynuowano, z przerwą na zawieszenie w 2004 roku z powodu śmierci jednej ze stron. Drugi i trzeci skarżący, Schöffer Márton i Schöffer László, wstąpili do sprawy jako następcy prawni we wrześniu 2004 roku. W momencie wydania wyroku ETPCz, postępowanie krajowe nadal toczyło się w pierwszej instancji.
Rozstrzygnięcie
Trybunał jednogłośnie: 1. Uznaje skargę za dopuszczalną. 2. Stwierdza naruszenie art. 6 ust. 1 Konwencji. 3. Zasądza tytułem szkody niemajątkowej: 12 800 EUR dla pierwszej skarżącej, 4 000 EUR dla drugiego skarżącego i 4 000 EUR dla trzeciego skarżącego, powiększone o wszelkie należne podatki. 4. Stwierdza, że najwłaściwszym środkiem zaradczym jest jak najszybsze zakończenie postępowania krajowego.

Pełny tekst orzeczenia

EMBERI JOGOK EURÓPAI BÍRÓSÁGA   MÁSODIK SZEKCIÓ   SCHWARTZ ÉS MÁSOK kontra MAGYARORSZÁG ÜGY   (5766/05. sz. kérelem)   ÍTÉLET   STRASBOURG   2009. november 3.   Ezen határozat az Egyezmény 44. Cikkének 2. bekezdésében foglalt   körülmények beálltával válik véglegessé. Szerkesztői változtatás alá eshet.   SCHWARTZ ÉS MÁSOK kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   A Schwartz és mások kontra Magyarország ügyben,   az Emberi Jogok Európai Bírósága (Második Szekció) Kamaraként   tartott ülésén, melynek tagjai voltak:   Françoise Tulkens, Elnök,   Vladimiro Zagrebelsky,   Danutė Jočienė,   Dragoljub Popović,   Sajó András,   Nona Tsotsoria,   Kristina Pardalos, bírák   és Sally Dollé, Hivatalvezető   2009. október 13-i zárt ülésén lefolytatott tanácskozását követően   az azon időpontban elfogadott alábbi ítéletet hozza:   AZ ELJÁRÁS   1. Az ügy alapja egy, a Magyar Köztársaság ellen benyújtott kérelem   (5766/05. sz.), amelyet az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről   szóló egyezmény („az Egyezmény”) 34. Cikke alapján három magyar   állampolgár, Schwartz Lászlóné, Schöffer Márton és Schöffer László („a   kérelmezők”) 2005. február 8-án terjesztett a Bíróság elé.   2. A Magyar Kormányt („a Kormány”) dr. Höltzl Lipót Képviselő   képviselte az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumból.   3. 2009. február 4-én a Második Szekció Elnöke úgy határozott, hogy   közli a panaszt a Kormánnyal. Arról is döntés született, hogy a kérelem   érdeme és elfogadhatósága együttesen kerül megvizsgálásra (29. Cikk 3.   bekezdés).   A TÉNYEK   AZ ÜGY KÖRÜLMÉNYEI   4. A kérelmezők megnevezésük sorrendjében 1944-ben, 1952-ben,   illetve 1956-ban születtek és Pilisvörösváron élnek.   5. Az első kérelmező, Schwartz Lászlóné, egy ingatlannal kapcsolatos, a   Budakörnyéki Bíróság előtt 1994-ben indult perben 1995. május 17-én vált   féllé. Az elsőfokú ítéletet a Pest Megyei Bíróság1999-ben hatályon kívül   helyezte.   6. Néhány rövid időszaktól eltekintve, amikor az eljárás felfüggesztésre   került, a bíróság szakvéleményeket szerzett be, és 2003. december 11-ig   rendszeres időközönként számos tárgyalást tartott.   SCHWARTZ ÉS MÁSOK kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   7. 2004. március 19-én a bíróság az eljárás szünetelését rendelte el, mivel   az egyik felperes elhalálozott. 2004. szeptember 27-én az elhunyt fél   jogutódjaként a második és a harmadik kérelmező perbe lépett. Az   ügyiratokban fellelhető információk szerint az ügy első fokon jelenleg is   folyamatban van.   A JOG   8.   A kérelmezők azt panaszolták, hogy az eljárás hossza   összeegyeztethetetlen volt az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdésében   foglalt “ésszerű idő” követelményével. A Kormány vitatta a panaszt.   9. A Bíróság észrevételezi, hogy a figyelembe veendő időszak az első   kérelmező tekintetében eddig több mint tizennégy év és öt hónap. Ezen   időszakból le kell vonni az eljárás 2004-ben elrendelt szünetelésének   megfelelő hat hónapos időszakot, amely nem róható az Állam terhére. A   fennmaradó időszak azonban két bírósági szinten még így is tizenhárom   évet és tizenegy hónapot meghaladó. Továbbá, a második és a harmadik   kérelmező tekintetében figyelembe veendő időszak eddig egy bírósági   szinten öt év és egy hónap. Az eljárás ezen hosszára figyelemmel a kérelmet   elfogadhatóvá kell nyilvánítani.   10. A Bíróság már többször megállapította az Egyezmény 6. Cikke 1.   bekezdésének megsértését olyan ügyekben, amelyek a jelenlegihez hasonló   kérdéseket vetettek fel (ld. Frydlender v. France [GC], no. 30979/96, § 43,   ECHR 2000-VII). A benyújtott anyagokat megvizsgálva a Bíróság úgy   véli, hogy a Kormány nem terjesztett elő olyan tényt vagy meggyőző érvet,   amely a Bíróságot a jelen körülmények között eltérő következtetés   levonására bírná. A kérdéssel kapcsolatos esetjogára figyelemmel a Bíróság   megállapítja, hogy az eljárás túlzottan hosszú volt, és nem felelt meg az   “ésszerű idő” követelményének. Ezért az Egyezmény 6. Cikkének 1.   bekezdését megsértették.   11. Az Egyezmény 41. Cikkére hivatkozva a kérelmezők nem vagyoni   kártérítést követeltek, melynek összegét nem határozták meg. (Költségekkel   és kiadásokkal kapcsolatos igényt nem terjesztettek elő.) A Kormány vitatta   a kártérítési igényeket. A Bíróság úgy véli, hogy a kérelmezők nem vagyoni   kárt szenvedtek. Méltányossági alapon a Bíróság az első kérelmező számára   12800 eurót, a második és a harmadik kérelmező számára pedig fejenként   eurót ítél meg. Továbbá, tekintettel arra, hogy a szóban forgó eljárás a   hazai bíróságok előtt még mindig folyamatban van, a Bíróság úgy véli, hogy   a legmegfelelőbb jogorvoslat az lenne, ha az eljárást – az Egyezmény 6.   Cikkének 1. bekezdésében foglalt követelményekkel összhangban – a lehető   leghamarabb lezárnák (ld Uğuz v. Turkey, no. 31932/03, § 30, 13 December   2007).   SCHWARTZ ÉS MÁSOK kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   12. A Bíróság úgy találja megfelelőnek, hogy a késedelmi kamatnak az   Európai Központi Bank marginális kölcsönkamatán kell alapulnia,   amelyhez további három százalékpontot kell hozzáadni.   EZEN INDOKOK ALAPJÁN A BÍRÓSÁG EGYHANGÚLAG   1. Elfogadhatóvá nyilvánítja a kérelmet;   2. Megállapítja, hogy az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdését   megsértették;   3. Megállapítja:   (a) hogy az alperes Államnak attól az időponttól számított három   hónapon belül, amikor az ítélet az Egyezmény 44. Cikkének 2.   bekezdése szerint véglegessé válik, nem vagyoni kár tekintetében   (i) az első kérelmező számára 12800 (tizenkétezer nyolcszáz)   eurót,   (ii) a második és a harmadik kérelmező számára fejenként 4000   (négyezer) eurót,   továbbá az ezen összegeket terhelő adók összegét kell kifizetnie   nemzeti valutában, a teljesítéskori átváltási árfolyam alkalmazásával;   (b) hogy a fent említett három hónap lejártát követően a teljesítés   időpontjáig a késedelmes időszakra az Európai Központi Bank   marginális kamatlábát három százalékponttal meghaladó mértékű   kamatot kell fizetni a fenti összeg után.   Készült angol nyelven, írásbeli kihirdetésre került 2009. november 3-án, a   Bíróság Eljárási Szabályzata 77. § 2. és 3. bekezdésének megfelelően.   Sally Dollé   Hivatalvezető   Françoise Tulkens   Elnök

© Rada Europy / Europejski Trybunał Praw Człowieka, źródło: HUDOC (hudoc.echr.coe.int), pozyskano 12.07.2026. · Źródło