58887/00

EMBERI JOGOK EURÓPAI BÍRÓSÁGA   MÁSODIK SZEKCIÓ   KÁROLY kontra Magyarország ügy   (58887/00 sz. kérelem)   ÍTÉLET   STRASBOURG   2003. december 2.   Ezen határozat az Egyezmény 44. cikkének 2. bekezdésében foglalt   körülmények beálltával válik véglegessé. Szerkesztői változtatás alá eshet.   KÁROLY KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   A Károly kontra Magyarország ügyben   Az Emberi Jogok Európai Bírósága (Második Szekció) Kamaraként   tartott ülésén, melynek tagjai voltak:   J.-P. COSTA, elnök   A.B. BAKA,   GAUKUR JÖRUNDSSON,   L. LOUCAIDES,   C. BÎRSAN,   M. UGREKHELIDZE,   A. MULARONI, bírák   és S. DOLLÉ, a Szekció hivatalvezetője,   2003. november 13-án tartott zárt ülésén   az ezen időpontban elfogadott alábbi ítéletet hozza:   AZ ELJÁRÁS   1. Az ügy alapja egy Magyarország ellen benyújtott kérelem (58887/00   sz.), amelyet az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló   egyezmény (az “Egyezmény”) 34. cikke alapján egy magyar állampolgár,   Károly György Ferenc (a “kérelmező”) 2000. január 3-án terjesztett a   Bíróság elé.   2. A Magyar Kormányt (a „Kormány”) képviselője, dr. Höltzl Lipót, az   Igazságügyi Minisztérium helyettes államtitkára képviselte.   3. 2002. március 5-én a Bíróság arról határozott, hogy közli az eljárás   elhúzódásával kapcsolatos panaszt a Kormánnyal. Az Egyezmény 29. cikke   3. bekezdésének rendelkezései alapján úgy határozott, hogy a kérelem   érdemét és elfogadhatóságát együtt vizsgálja.   A TÉNYEK   4. A kérelmező 1956-ban született és Kecskeméten, Magyarországon él.   5. A kérelmezőt elbocsátották munkahelyéről. 1995. augusztus 28-án a   kérelmező pert indított a Fővárosi Munkaügyi Bíróság előtt végkielégítés   kifizetését követelve. 1995. november 15-én a Munkaügyi Bíróság   tárgyalást tartott. Ezen a tárgyaláson a kérelmező módosította keresetét, és   az elbocsátásáról szóló határozat megsemmisítését is kérte.   6. 1996. február 6-án a Munkaügyi Bíróság elutasította a kereset azon   részét, amely a kérelmező munkahelyére történő visszahelyezésére irányult,   mivel ebben a vonatkozásban a kereset a törvényben meghatározott   hatóridőn túl került előterjesztésre.   7. 1996. június 19-én a Fővárosi Bíróság másodfokú bíróságként eljárva   elutasította az 1996. február 6-i részhatározat ellen benyújtott kérelmezői   KÁROLY KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   fellebbezést. 1996. november 12-én a Legfelsőbb Bíróság elutasította a   kérelmező felülvizsgálat iránti kérelmét.   8. A kereset többi részét illetően a Fővárosi Munkaügyi Bíróság 1998.   május 27-én és július 1-én további tárgyalásokat tartott. A július 1-i   tárgyaláson 130.000 forintot és ezen összeg kamatait ítélte meg a kérelmező   számára végkielégítés és elmaradt bér címén.   9. Fellebbezés nyomán a Fővárosi Bíróság 1999. január 15-én, április 14-   én és június 23-án tárgyalást tartott.   10. 1999. július 2-án a Fővárosi Bíróság részítéletében megemelte a   megítélt összeget. 1999. szeptember 2-án a kérelmező felülvizsgálat iránti   kérelmet terjesztett a Legfelsőbb Bíróság elé. 1999. október 7-én a   Legfelsőbb Bíróság a kérelem kiegészítését rendelte el. 2000. február 25-én   a Legfelsőbb Bíróság védőügyvédet rendelt ki a kérelmező mellé. 2001.   január 3-i részítéletében a Legfelsőbb Bíróság elutasította a kérelmező   felülvizsgálat iránti kérelmét. A határozatot 2001. február 7-én kézbesítették   a kérelmező számára.   11. Időközben, 1999. szeptember 22-én, a Fővárosi Bíróság néhány igény   tekintetében felfüggesztette az eljárást a felülvizsgálati eljárás befejezéséig.   12. A 2001. január 3-i határozat meghozatalát követően a Fővárosi   Bíróság folytatta az eljárást. Egy 2001 júniusára kitűzött tárgyalást el kellett   halasztani, mivel a kérelmezőnek címzett értesítés kézbesítetlenül   visszaérkezett a bíróságra. Tudakozódása ellenére a Fővárosi Bíróságnak   nem sikerült kiderítenie a kérelmező címét. Ezért 2001. szeptember 12-én a   bíróság megállapította a per szünetelését. 2002. március 12-én a polgári   perrendtartásról szóló törvény 137. § 1. (c) alapján a bíróság megszüntette   az eljárást a szünetelést megállapító végzés kibocsátásától számított hat   hónapos határidő lejárta miatt.   A JOG   I. AZ EGYEZMÉNY 6. CIKKE 1. BEKEZDÉSÉNEK ÁLLÍTÓLAGOS   MEGSÉRTÉSE   13. A kérelmező azt panaszolta, hogy az eljárás hossza – különösen az   1995. augusztus 28. és a 2001. január 3. közötti időszakban –   összeegyeztethetetlen az Egyezmény 6. cikkének 1. bekezdésében   megkívánt „ésszerű idő” követelményével. A 6. cikk 1. bekezdése   kimondja:   „Mindenkinek joga van arra, hogy...bíróság tisztességesen és ésszerű időn belül...   hozzon határozatot polgári jogi jogai és kötelezettségei tárgyában...”   14. A Kormány vitatta az érvelést.   KÁROLY KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   15. A figyelembe veendő időszak 1995. augusztus 28-án kezdődött és   2002. március 12-én ért véget. Így az eljárás hat évig, hat hónapig és két   hétig tartott.   A. Elfogadhatóság   16. A Bíróság megjegyzi, hogy a panasz nem nyilvánvalóan   megalapozatlan az Egyezmény 35. cikkének 3. bekezdése szerinti   értelemben. A Bíróság továbbá megjegyzi, hogy semmilyen más alapon sem   elfogadhatatlan. Ezért elfogadhatónak kell nyilvánítani.   B. Érdem   17. A Kormány úgy érvelt, hogy az eljárás három bírósági szinten   késedelem nélkül zajlott, kivéve az 1996. november 12. és az 1998. május   27. közötti időszakot, amikor egy adminisztratív hiba miatt inaktivitás   következett be. A Kormány arra is rámutatott, hogy bizonyos fokú   késedelemre 2001. január 3-át követően is sor került azért, mert a kérelmező   nem hagyta meg lakcímét a bíróságnak.   18. A kérelmező vitatta ezt az érvelést. Hangsúlyozta, hogy pere,   különösen 1995. augusztus 28. – amikor keresetét előterjesztette – és 2001.   január 3. között – amikor a Legfelsőbb Bíróság elutasította felülvizsgálati   kérelmét – ésszerűtlenül lassan haladt.   19. A Bíróság megismétli, hogy az eljárás hosszának ésszerû voltát az   ügy egyedi körülményeinek fényében és a Bíróság esetjogában lefektetett   kritériumokra tekintettel kell megítélni, különösen az ügy bonyolultságára, a   felek és a releváns hatóságok magatartására, valamint arra figyelemmel,   hogy mi volt a per tétje a kérelmező számára (ld. pl. Frydlender v. France   [GC], no. 30979/96, § 43, ECHR 2000-VII).   20. A Bíróság úgy véli, hogy az ügy elbírálása nem okozott különösebb   nehézséget, sem a tények, sem pedig az alkalmazandó jog tekintetében.   21. A bíróságok magatartását illetően a Bíróság – a Kormány   előterjesztésével összhangban – észrevételezi, hogy adminisztratív hiba   miatt 1996. november 12. és 1998. május 27. között inaktív periódusra   került sor. Ez az időszak az Állam terhére róható.   22. A kérelmező magatartását illetően a Bíróság észrevételezi, hogy az   eljárás 2001. január 3-i folytatását követően a Fővárosi Bíróság leveleit nem   lehetett a kérelmező számára kézbesíteni. Ennek következtében az eljárást   először szüneteltetni kellett, azután pedig – 2002. március 12-én – meg   kellett szüntetni. A Bíróság úgy véli, hogy ez a több mint tíz hónapig tartó,   szükségtelen késedelem a kérelmező terhére róható.   23. Az eljárás teljes hosszára, s különösen arra a másfél éves inaktív   periódusra figyelemmel, amelyért a hazai bíróságok felelősek, továbbá   tekintettel arra, hogy munkaügyi perekben a hazai bíróságoknak rendszerint   KÁROLY KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   különleges gondossággal kell eljárniuk (ld. Obermeier v. Austria, judgment   of 28 June 1990, Series A no. 179, pp. 23-24, § 72; Caleffi v. Italy,   judgment of 24 May 1991, Series A no. 206-B), a Bíróság arra a   következtetésre jut, hogy a kérelmező ügyét nem bírálták el ésszerű időn   belül. Ezért az Egyezmény 6. cikkének 1. bekezdését megsértették.   II. AZ EGYEZMÉNY 6. CIKKE 1. BEKEZDÉSÉNEK MEGSÉRTÉSE AZ   ELJÁRÁS TISZTESSÉGES VOLTÁT ILLETŐEN   Elfogadhatóság   24. A kérelmező azt is panaszolta, hogy a hazai hatóságok által hozott   határozatok tévesek voltak. Az Egyezmény 6., 13. és 14. cikkeire   hivatkozott.   A Bíróság úgy véli, az ügyiratok alapján nincs jele annak, hogy az ügyet   tárgyaló bíróságok elfogultak lettek volna, vagy hogy az eljárás egyébként   tisztességtelen lett volna. Továbbá, annak sincs jele, hogy a kérelmezőt az   Egyezmény 13. és 14. cikke alapján megillető jogokat megsértették volna.   Ebből következően a kérelemnek ez a része nyilvánvalóan megalapozatlan a   35. cikk 3. bekezdése értelmében, s ezt a részt az Egyezmény 35. cikkének   4. bekezdése alapján el kell utasítani.   III. AZ EGYEZMÉNY 41. CIKKÉNEK ALKALMAZÁSA   25. Az Egyezmény 41. cikke kimondja:   „Ha a Bíróság az Egyezmény vagy az ahhoz kapcsolódó jegyzőkönyvek megsértését   állapítja meg és az érdekelt Magas Szerződő Fél belső joga csak részleges jóvátételt tesz   lehetővé, a Bíróság – szükség esetén – igazságos elégtételt ítél meg a sértett félnek.”   A. Károk   26. A kérelmező 16.453.234 forintot követelt vagyoni kára, s 8.000.000   forintot nem vagyoni kára megtérítéseként.   27. A Kormány előterjesztette, hogy a kérelmező követelése túlzott, s   úgy érvelt, hogy a kártérítés összegét a Magyarország elleni kérelmekkel   kapcsolatos bírósági esetjog fényében kell megítélni.   28. A Bíróság nem lát oksági kapcsolatot a megállapított jogsértés és az   állított vagyoni kár között; ezért ezt az igényt elutasítja. Nem vagyoni kár   tekintetében azonban 3.700 eurót ítél meg a kérelmező számára, a per tétjére   és arra a tényre figyelemmel, hogy a kérelmezőről ésszerű módon feltehető,   hogy a per elhúzódása miatt frusztrációt szenvedett.   KÁROLY KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   B. Költségek és kiadások   29. A kérelmező 48.291forintot követelt a hazai bíróságok és a Bíróság   előtti eljárás során felmerült költségek és kiadások megtérítéseként.   30. A Bíróság esetjoga szerint a kérelmező csak akkor jogosult   költségei és kiadásai megtéríttetésére, hogyha bizonyítja, hogy e költségek   ténylegesen és szükségszerűen felmerültek, s összegüket tekintve ésszerűek.   A jelen ügyben a birtokában lévő információkra és a fenti kritériumokra   figyelemmel a Bíróság ilyen címen 200 euró megítélését tartja ésszerűnek.   C. Késedelmi kamat   31. A Bíróság úgy találja megfelelőnek, hogy a késedelmi kamatnak az   Európai Központi Bank marginális hitelkamatán kell alapulnia, s ahhoz   további három százalékpontot kell hozzáadni.   EZEN INDOKOK ALAPJÁN A BÍRÓSÁG EGYHANGÚLAG   1. Az eljárás hosszával kapcsolatos panaszt elfogadhatónak, a kérelem   többi részét pedig elfogadhatatlannak nyilvánítja;   2. Megállapítja, hogy az Egyezmény 6. cikkének 1. bekezdését   megsértették;   3. Megállapítja:   (a) hogy az alperes Kormánynak attól az időponttól számított három   hónapon belül, amikor az ítélet az Egyezmény 44. cikkének 2. bekezdése   szerint véglegessé válik   (i) a nem vagyoni kár megtérítéseként 3.700 eurót (háromezer   hétszáz eurót);   (ii) a költségek és kiadások megtérítéseként 200 eurót (kétszáz   eurót), és az ezen összegeket terhelő adók összegét   fizeti ki a kérelmező számára az alperes Állam nemzeti valutájában, a   kifizetéskori átváltási árfolyam alkalmazásával.   (b) hogy a fent említett három hónap lejártát követően a kifizetés   időpontjáig a késedelmes időszakra az Európai Központi Bank   marginális hitelkamatát három százalékpontottal meghaladó mértékű   kamatot kell fizetni a fenti összeg után;   4. Elutasítja a kérelmező igazságos elégtétellel kapcsolatos többi   követelését.   KÁROLY KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   Készült angol nyelven, írásbeli kihirdetésre került 2003. december 2-án a   Bírósági Szabályzat 77. § 2. és 3. bekezdésének megfelelően.   S. DOLLÉ   hivatalvezető   J.-P. COSTA   elnök