59056/00

EMBERI JOGOK EURÓPAI BÍRÓSÁGA   MÁSODIK SZEKCIÓ   SZAKÁLY kontra Magyarország ügy   (59056/00sz. kérelem)   ÍTÉLET   STRASBOURG   2004. május 25.   . SZAKÁLY KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   A Szakály kontra Magyarország ügyben   Az Emberi Jogok Európai Bírósága (Második Szekció) Kamaraként   tartott ülésén, melynek tagjai voltak:   J.-P. COSTA, elnök   A.B. BAKA   L. LOUCAIDES   K. JUNGWIERT   V. BUTKEVYCH,   W. THOMASSEN   M. UGREKHELIDZE, bírák   és T.L. Early, hivatalvezető-helyettes,   2004. május 4-én tartott zárt ülésén   az ezen időpontban elfogadott alábbi ítéletet hozza:   AZ ELJÁRÁS   1. Az ügy alapja egy Magyarország ellen benyújtott kérelem (59056/00   sz.), amelyet az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló   egyezmény (az “Egyezmény”) 34. cikke alapján egy magyar állampolgár,   Szakály Zoltán (a “kérelmező”) 2000. április 9-én terjesztett a Bíróság elé.   2. A kérelmezőt Szakály M., Pécsett, Magyarországon praktizáló   ügyvéd képviselte. A Magyar Kormányt (a “Kormány”) képviselője, Höltzl   Lipót, az Igazságügyi Minisztérium Helyettes Államtitkára képviselte.   3. 2002. november 12-én a Bíróság arról határozott, hogy közli az   eljárás elhúzódásával kapcsolatos panaszt a Kormánnyal. Az Egyezmény   29. cikke 3. bekezdésének rendelkezései alapján úgy határozott, hogy a   kérelem érdemét és elfogadhatóságát együtt vizsgálja.   A TÉNYEK   1. A kérelmező 1931-ben született és Pécsett él.   2. 1986. április 16-án a kérelmező házassági bontópert indított. A   Nagyatádi Városi Bíróság előtt folyó eljárásban a házassági közös vagyon   megosztását is kérte.   3. 1987. január 6-án, március 3-án és június 19-én a Városi Bíróság   tárgyalást tartott. A bíróság építész szakértőt rendelt ki a felek által a   házukban eszközölt beruházások értékének megállapítására.   4. 1987. szeptember 22-én a Városi Bíróság felbontotta a felek   házasságát.   5. 1987. október 21-én a szakértő előterjesztette szakvéleményét.   SZAKÁLY KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   6. 1988. június 23-i ítéletében a Városi Bíróság megosztotta a házassági   közös vagyont.   Fellebbezés nyomán a Somogy Megyei Bíróság 1988. december 1-jén   tárgyalást tartott, hatályon kívül helyezte az elsőfokú határozatot, és új   eljárásra utasította az elsőfokú bíróságot.   7. A Városi Bíróság előtt megismételt eljárásban 1989. január 17-én a   kérelmező kiterjesztette keresetét fiára és volt felesége édesanyjára.   8. A Városi Bíróság 1989. március 31-én, április 17-én, május 16-án,   július 26-án és szeptember 12-én tárgyalást tartott.   9. 1991. február 11-én a Városi Bíróság mezőgazdasági szakértőt   rendelt ki a felek tulajdonában álló gyümölcsös értékének megállapítására.   A szakértő 1991. április 16-án nyújtotta be szakvéleményét.   10. 1992. szeptember 7-én a Városi Bíróság meghallgatta az építész   szakértőt és négy tanút. 1993. január 29-én újabb tárgyalásra került sor.   11. 1993. november 2-án a Városi Bíróság megosztotta a házassági   közös vagyont.   12. 1993. december 2-án a kérelmező az ítélet kijavítását kérte. 1993.   december 16-án a Városi Bíróság elutasította a kérelmet. A Megyei Bíróság   1994. április 29-én helybenhagyta az elutasító határozatot.   13. Fellebbezés nyomán a Megyei Bíróság 1994. április 28-án és június   2-án tárgyalást tartott. 1994. június 10-én módosította az elsőfokú   határozatot.   14. 1994. október 17-én a kérelmező felülvizsgálat iránti kérelmet   terjesztett a Legfelsőbb Bíróság elé.   15. 1995. április 25-én a Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül helyezte a   másodfokú határozatot és új eljárásra utasította a Megyei Bíróságot.   16. A folytatódó eljárásban a bíróság 1995. november 16-án tárgyalást   tartott. 1995. december 23-án a Megyei Bíróság mezőgazdasági szakértőt   rendelt ki, aki 1996. május 28-án terjesztette elő szakvéleményét.   17. 1996. szeptember 5-én és november 14-én a Megyei Bíróság   további tárgyalásokat tartott. A november 14-i tárgyaláson a bíróság   meghallgatta a mezőgazdasági szakértőt és egy tanút.   18. 1996. november 29-én a Megyei Bíróság erdészeti szakértőt rendelt   ki. A szakértő 1997. április 23-án előterjesztette, 1997. június 2-án pedig   véglegesítette szakvéleményét.   19. 1997. június 5-én és július 3-án a Megyei Bíróság meghallgatott egy   tanút és az erdészeti szakértőt.   20. 1997. július 10-én a kérelmező volt feleségének édesanyja meghalt.   1997. július 18-án a Megyei Bíróság félbeszakította az eljárást. 1998.   február 10-én a kérelmező arra kérte a bíróságot, hogy intézkedjék az   elhunyt alperes jogutódjának perbevonása érdekében. 1998. május 4-én a   helyi közjegyző tájékoztatta a bíróságot, hogy a jogutód a kérelmező fia, aki   már félként szerepel az eljárásban.   SZAKÁLY KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   21. 1998. augusztus 28-án a Megyei Bíróság további kérdéseket intézett   az erdészeti szakértőhöz. A szakértő 1998. november 9-én nyújtotta be   válaszait.   22. 1999. február 4-én a felek az eljárás szünetelését kérték.   23. A kérelmező kérelmére 1999. október 7-én a Megyei Bíróság   folytatta az eljárást és tárgyalást tartott.   24. 1999. október 14-én a Megyei Bíróság jogerős ítéletet hozott. Az   ítéletet 1999. november 4-én kézbesítették a kérelmezőnek.   A JOG   I. AZ EGYEZMÉNY 6. CIKKE 1. BEKEZDÉSÉNEK ÁLLÍTÓLAGOS   MEGSÉRTÉSE AZ ELJÁRÁS HOSSZA TEKINTETÉBEN   28. A kérelmező panaszolja, hogy pere ésszerűtlenül hosszú ideig   elhúzódott, megsértve az Egyezmény 6. cikkének 1. bekezdését, amelynek   releváns része kimondja:   “Mindenkinek joga van arra, hogy...bíróság... ésszerű időn belül... hozzon   határozatot polgári jogi jogai és kötelezettségei tárgyában...”   25. A Kormány vitatja a panaszt.   26. A Bíróság észrevételezi, hogy a figyelembe veendő időszak 1992.   november 5-én kezdődött, amikor az egyéni kérelmezési jog Magyarország   általi elismerése hatályba lépett. Az ezen időpont óta eltelt idő ésszerű   voltának megítéléséhez azonban figyelembe kell venni azt is, hogy 1992.   november 5-én milyen stádiumban volt az eljárás.   A szóban forgó időszak 1999. november 4-én ért véget. Ilyen módon hét   évig tartott.   A. Elfogadhatóság   27. A Bíróság megjegyzi, hogy a panasz nem nyilvánvalóan   megalapozatlan az Egyezmény 35. cikkének 3. bekezdése szerinti   értelemben. Továbbá megjegyzi, hogy semmilyen más alapon sem   elfogadhatatlan. Ezért elfogadhatóvá kell nyilvánítani.   B. Érdem   28. A Kormány úgy érvelt, hogy az ügy meglehetősen bonyolult volt,   főként amiatt, hogy szakértőket kellett kirendelni. A Kormány azt állította,   hogy az eljárás szünetelését a felek kérték, ezért az nem róható az Állam   SZAKÁLY KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   terhére. A bíróságok magatartását illetően a Kormány fenntartotta, hogy a   hazai bíróságok indokolatlan késedelem nélkül jártak el.   29. A kérelmező vitatta ezeket az érveket.   34. A Bíróság emlékeztet arra, hogy az eljárás hosszának ésszerű voltát   az eset egyedi körülményei fényében, a Bíróság esetjogában kidolgozott   kritériumok figyelembe vételével kell megítélni, különös tekintettel az eset   bonyolultságára, a kérelmező és a releváns hatóságok magatartására és arra,   hogy mi volt a per tétje a kérelmező számára (ld. pl. a fent idézett Humen v.   Poland § 60; és Frydlender v. France [GC], no. 30979/96, § 43, ECHR   2000-VII).   30. A Bíróság számára önmagában az a tény, hogy több szakértőt kellett   kirendelni egyes vagyontárgyak értékének a megállapítására, nem ad   magyarázatot az eljárás teljes hosszára, mivel az ügy jogi szempontból nem   tekinthető bonyolultnak.   31. A kérelmező magatartását illetően a Bíróság észrevételezi, hogy   1999. február 4-én a kérelmező a többi féllel együtt az eljárás szünetelését   kérte. 1999. október 7-én a kérelmező kérelme nyomán az ügy vizsgálata   folytatódott. Ezt a nyolc hónapos késedelmet a kérelmező terhére kell róni.   32. A bíróságok magatartását illetően a Bíróság észrevételezi, hogy a   tárgyalásokra rendszeres időközönként került sor. Ugyanakkor a Bíróság   úgy véli, hogy a hazai bíróságok nem használták fel hatékonyan ezeket az   alkalmakat arra, hogy az ügyben jogerős határozatot hozzanak. Az   Egyezmény Magyarország vonatkozásában történt hatálybalépését követően   a bíróságoknak még hét évre volt szükségük ahhoz, hogy lezárják az ügyet   (ld. 31. bekezdés). Meg kell jegyezni, hogy az eljárás 1986 óta folyamatban   volt, így a hatálybalépés időpontjakor már előrehaladott stádiumban kellett   volna lennie.   Figyelemmel arra, hogy mi volt a per tétje a kérelmező számára –   nevezetesen a házassági kötelék megszüntetése a közös vagyon jogerős   megosztásával –, a Bíróság úgy véli, a hazai bíróságoktól elvárható lett   volna, hogy nagyobb szorgalmat tanúsítsanak az ügy kezelésében.   33. Ezen körülmények között a Bíróság arra a következtetésre jut, hogy   a kérelmező ügyét nem tárgyalták ésszerű időn belül. Ezért az Egyezmény   6. cikkének 1. bekezdését megsértették.   SZAKÁLY KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   II. AZ EGYEZMÉNY 6. CIKKE 1. BEKEZDÉSÉNEK ÁLLÍTÓLAGOS   MEGSÉRTÉSE AZ ELJÁRÁS TISZTESSÉGES VOLTA   TEKINTETÉBEN, TOVÁBBÁ HETEDIK KIEGÉSZÍTŐ   A JEGYZŐKÖNYV 5. CIKKÉNEK ÁLLÍTÓLAGOS MEGSÉRTÉSE   Elfogadhatóság   34. A kérelmező azt is panaszolta, hogy a hazai bíróságok által a fenti   eljárásban hozott határozatok hibásak. A kérelmező az Egyezmény 6.   cikkének 1. bekezdésére, továbbá a Hetedik kiegészítő jegyzőkönyv 5.   cikkére hivatkozott. A hazai jogorvoslati lehetőségek kimerítésére is   figyelemmel a Bíróság úgy véli, az ügyiratokban nincs jele annak, hogy az   ügyet tárgyaló bíróság elfogult lett volna, vagy hogy az eljárás bármilyen   egyéb módon tisztességtelen lett volna. Önmagában az a tény, hogy a   kérelmező nincs megelégedve a per kimenetelével, nem alapoz meg   vitatható igényt a 6. cikk megsértésének megállapítására.   Továbbá, az ügyiratok alapján annak sincs nyoma, hogy megsértették   volna a kérelmezőt a Hetedik kiegészítő jegyzőkönyv 5. cikke alapján   megillető jogokat.   Ebből következik, hogy a kérelemnek ez a része nyilvánvalóan   megalapozatlan a 35. cikk 3. bekezdése szerinti értelemben, s hogy a   kérelmet az Egyezmény 35. cikkének 4. bekezdése alapján el kell utasítani.   III. AZ EGYEZMÉNY 41. CIKKÉNEK ALKALMAZÁSA   40. Az Egyezmény 41. cikke kimondja:   “Ha a Bíróság az Egyezmény vagy az ahhoz kapcsolódó jegyzőkönyvek megsértését   állapítja meg és az érdekelt Magas Szerződő Fél belső joga csak részleges jóvátételt tesz   lehetővé, a Bíróság – szükség esetén – igazságos elégtételt ítél meg a sértett félnek.”   A. Károk   35. A kérelmező 278.405.795 forintot kért vagyoni és nem vagyoni   kárának megtérítéseként.   42. A Kormány túlzottnak találta a kérelmező igényét.   43. A Bíróság nem lát okozati összefüggést a megállapított jogsértés és   az állított vagyoni kár között; ezért ezt az igényt elutasítja. Nem vagyoni   kárként azonban 5.000 eurót ítél meg a kérelmező számára.   SZAKÁLY KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   B. Költségek és kiadások   44. A kérelmező ilyen címen nem támasztott igényt.   C. Késedelmi kamat   45. A Bíróság úgy találja megfelelőnek, hogy a késedelmi kamatnak az   Európai Központi Bank marginális hitelkamatán kell alapulnia, s ahhoz   további három százalékpontot kell hozzáadni.   EZEN INDOKOK ALAPJÁN A BÍRÓSÁG EGYHANGÚLAG   1. Az eljárás hosszával kapcsolatos panaszt elfogadhatóvá, a kérelem többi   részét pedig elfogadhatatlanná nyilvánítja;   2. Megállapítja, hogy az Egyezmény 6. cikkének 1. bekezdését az eljárás   hossza tekintetében megsértették;   3. Megállapítja,   (a) hogy az alperes Kormánynak attól az időponttól számított három   hónapon belül, amikor az ítélet az Egyezmény 44. cikkének 2. bekezdése   szerint véglegessé válik, a kérelmező nem vagyoni kárának   megtérítéseként 5.000 eurót (ötezer euró) és az ezen összeget terhelő   adók összegét kell kifizetnie az alperes Állam nemzeti valutájában, a   kifizetéskor érvényes átváltási árfolyam alkalmazásával.   (b) hogy a fent említett három hónap lejártát követően a kifizetés   időpontjáig a késedelmes időszakra az Európai Központi Bank   marginális kamatát három százalékponttal meghaladó mértékű kamatot   kell fizetni a fenti összeg után;   4. A kérelmezők igazságos elégtétellel kapcsolatos további követeléseit   egyhangúlag elutasítja.   Készült angol nyelven, írásbeli kihirdetésre került 2004. május 25-én a   Bíróság Eljárási szabályzata 77. § 2. és 3. bekezdésének megfelelően.   T.L. EARLY   hivatalvezető-helyettes   J.-P. COSTA   elnök