59094/00

EMBERI JOGOK EURÓPAI BÍRÓSÁGA   MÁSODIK SZEKCIÓ   SESZTAKOV kontra Magyarország ügy   (59094/00 sz. kérelem)   ÍTÉLET   STRASBOURG   2003. december 16.   SESZTAKOV KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   A Sesztakov kontra Magyarország ügyben   Az Emberi Jogok Európai Bírósága (Második Szekció) Kamaraként   tartott ülésén, melynek tagjai voltak:   J.-P. COSTA, elnök   A.B. BAKA,   GAUKUR JÖRUNDSSON,   K. JUNGWIERT,   V. BUTKEVYCH,   W. THOMASSEN,   M. UGREKHELIDZE, bírák   és T.L. EARLY, a Szekció hivatalvezető-helyettese   2003. november 25-én tartott zárt ülésén   az ezen időpontban elfogadott alábbi ítéletet hozza:   AZ ELJÁRÁS   1. Az ügy alapja egy Magyarország ellen benyújtott kérelem (59094/00   sz.), amelyet az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló   egyezmény (az “Egyezmény”) 34. cikke alapján egy magyar állampolgár,   Sesztakov Rezső (a “kérelmező”) 2000. február 21-én terjesztett a Bíróság   elé.   2. A Magyar Kormányt (a „Kormány”) képviselője, dr. Höltzl Lipót, az   Igazságügyi Minisztérium helyettes államtitkára képviselte.   3. 2002. április 23-án a Bíróság úgy határozott, hogy közli a házasság   felbontása iránti eljárás elhúzódásával kapcsolatos panaszt a Kormánnyal.   Az Egyezmény 29. cikke 3. bekezdésének rendelkezései alapján úgy   határozott, hogy a kérelem érdemét és elfogadhatóságát együtt vizsgálja.   A TÉNYEK   4.   A kérelmező 1959-ben született és Somlóvásárhelyen,   Magyarországon él.   5. 1993. május 6-án a kérelmező felesége házassági bontóper   megindítása céljából előzetes meghallgatás tartását kérte az Ajkai Városi   Bíróságtól. Válaszul 1993. július 7-én a kérelmező pert indított felesége   ellen az Ajkai Városi Bíróság előtt, tartásdíj fizetését követelve közös   SESZTAKOV KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   fiúgyermekük számára, akit a fenti időpontban a kérelmező gondozott.   Keresete nyomán a Városi Bíróság 1993. szeptember 13-án és november 3-   án tárgyalást tartott. Az utóbbi időpontban a kérelmező felesége házasság   felbontása iránti keresetet nyújtott be. A bontópert a bíróság később   egyesítette a gyermektartási perrel.   6. Az egyesített eljárásban 1994. április 27-én, június 17-én, szeptember   16-án, október 31-én valamint 1995. február 3-án és április 5-én tartottak   tárgyalást.   7. Az április 5-i tárgyaláson a bíróság részítélettel kimondta a házasság   felbontását.A felek megállapodásával összhangban a gyermeket a kérelmező   feleségénél helyezte el. A bíróság tartásdíj fizetésére kötelezte a kérelmezőt,   szabályozta a láthatással kapcsolatos jogait és elrendelte, hogy a felek közös   tulajdonú lakásukat közösen használják. A bíróság számos tanúvallomásra,   így egy szociális munkás, a kérelmező két – az anya előző házasságában   született – mostohagyermekének, továbbá a házaspár gyermekének a   vallomására támaszkodott.   8. A kérelmező 1995. május 12-i fellebbezése nyomán a Veszprém   Megyei Bíróság 1995. szeptember 26-án tárgyalást tartott. Az 1995. október   10-i tárgyaláson a Megyei Bíróság megváltoztatta az elsőfokú határozatnak   a tartásdíj összegével és a láthatási joggal kapcsolatos részét.   9. 1995. december 3-án a házassági közös vagyon megosztása   tekintetében az eljárás a Városi Bíróság előtt folytatódott. 1995. december   13-án a bíróság tárgyalást tartott.   1996. február 21-én újabb tárgyalásra került sor. Ezen a tárgyaláson a   bíróság különböző szakvélemények beszerzéséről határozott.   10. 1996. május 31-én az ingatlanbecslő, július 23-án pedig az   értékbecslő terjesztette elő szakvéleményét.   11. Az 1996. október 18-án tartott tárgyaláson a Városi Bíróság   gépjárműszakértő kirendeléséről határozott. 1996. december 12-én a bíróság   szakvéleményének mielőbbi előterjesztésére szólította fel a szakértőt. A   szakértő 1996. december 31-én arról tájékoztatta a bíróságot, hogy nem   tudott kapcsolatba lépni a kérelmezővel, mivel az a bíróság számára   megadott címen nem volt elérhető. 1997. február 17-én a bíróság ismételten   szakvéleményének mielőbbi előterjesztésére szólította fel a szakértőt. 1997.   február 27-én a szakértő előterjesztette szakvéleményét.   12. 1997. április 28-án, május 12-én és november 17-én a bíróság további   tárgyalásokat tartott. Közben, június 6-án a kérelmező további szakértői   bizonyítás iránti indítványt tett. Bár ékszerszakértőt a Városi Bíróság   nehezen talált, végül 1998. február 27-én kirendelte a szakértőt, s felkérte a   feleket, hogy lépjenek kapcsolatba vele. 1998. július 30-án a szakértő   előterjesztette szakvéleményét.   13. 1998. szeptember 28-án a pszichológus szakértő terjesztette elő   szakvéleményét. A kérelmező kérelmére a bíróság elhalasztotta az 1998.   október 28-i tárgyalást.   SESZTAKOV KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   14. A következő tárgyalásra 1999. január 20-án került sor. A Városi   Bíróság felhívta az ingatlanszakértőt, hogy 1996. május 31-én kelt   szakvéleményét az azóta bekövetkezett esetleges változásokra tekintettel   egészítse ki. 1999. március 19-én a Városi Bíróság felhívta a szakértőt, hogy   sürgősen járjon el az ügyben. 1999. március 24-én a szakértő előterjesztette   szakvéleményét, melyet az ingatlan helyszíni szemléje alapján készített el.   15. 1999. szeptember 27-én és október 25-én a bíróság további   tárgyalásokat tartott. Az október 25-i tárgyaláson sem a kérelmező, sem jogi   képviselője nem jelent meg. Időközben a Városi Bíróság tájékoztatást kért a   felek bankjától a lakásukkal kapcsolatos jelzálogjogokról. 1999. október 29-   én a Városi Bíróság felhívta a feleket, hogy adjanak felmentést a banktitok   alól. A banktitok alóli felmentést a felek 1999. november 17-én küldték meg   a banknak. 1999. december 28-án a Városi Bíróság további felvilágosítást   kért a banktól a lakással kapcsolatos, a felek bankszámlájáról teljesített   kifizetésekről. 2000. január 24-én a bíróság felszólította a kérelmezőt, hogy   a bank által megkívánt formában adja meg a banktitok alóli felmentést.   2000. március 17-én a bank előterjesztette a kért információt.   16. A 2000. április 26-i és május 22-i tárgyaláson a bíróság több tanút   meghallgatott a felek közös lakásának a használatával kapcsolatban. Az   utóbbi alkalommal a Városi Bíróság helyszíni tárgyalás keretében   megtekintette a lakást.   17. 2000. december 13-án a Városi Bíróság ítéletet hozott a házastársi   közös vagyon megosztásáról. A kérelmező 2000. december 20-án, az   alperes pedig december 27-én fellebbezett az ítélet ellen.   18. A Veszprém Megyei Bíróság 2001. február 20-án, március 1-én és   március 20-án tárgyalást tartott. A tárgyalásokon a felek megpróbáltak   egyezségre jutni lakásuk eladását illetően. A felek 2001. március 28-án   előterjesztett közös kérelmére a Megyei Bíróság 2001. április 3-án   megszüntette az eljárást, és hatályon kívül helyezte a 2000. december 13-i   határozatot.   A JOG   I. AZ EGYEZMÉNY 6. CIKKE 1. BEKEZDÉSÉNEK ÁLLÍTÓLAGOS   MEGSÉRTÉSE   19.   A kérelmező azt panaszolta, hogy az eljárás hossza   összeegyeztethetetlen az Egyezmény 6. cikkének 1. bekezdésében   megkívánt „ésszerű idő” követelményével. A 6. cikk 1. bekezdése   kimondja:   „Mindenkinek joga van arra, hogy...bíróság tisztességesen és ... ésszerű időn belül...   hozzon határozatot polgári jogi jogai és kötelezettségei tárgyában...”   SESZTAKOV KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   20. A Kormány vitatta az érvelést.   21. A figyelembe veendő időszak 1993. július 7-én kezdődött és 2001.   április 3-án ért véget. Ilyen módon csaknem hét évig és kilenc hónapig   tartott.   A. Elfogadhatóság   22. A Bíróság megjegyzi, hogy a panasz nem nyilvánvalóan   megalapozatlan az Egyezmény 35. cikkének 3. bekezdése szerinti   értelemben. A Bíróság továbbá megjegyzi, hogy semmilyen más alapon sem   elfogadhatatlan. Ezért elfogadhatónak kell nyilvánítani.   B. Érdem   23. A Kormány elfogadta, hogy a felmerült jogkérdések nem voltak   különösebben bonyolultak. A Kormány szerint az eljárásban bizonyos   késedelmet okozott, hogy a Városi Bíróság számára nehézséget okozott a   gépjárműszakértői szakvélemény beszerzése és a megfelelő ékszerszakértő   megtalálása. A bíróság azonban minden szükséges erőfeszítést megtett a   szakvélemények beszerzése érdekében. Ezért nem róható a hatóságok   terhére ésszerűtlen késedelem. A Kormány továbbá kifejtette, hogy a felek   együttműködésének a hiánya is gátolta a szakvélemények előterjesztését.   24. A kérelmező vitatta ezt az érvelést.   25. A Bíróság megismétli, hogy az eljárás hosszának ésszerű voltát az   ügy egyedi körülményeinek fényében és a Bíróság esetjogában lefektetett   kritériumokra tekintettel kell megítélni, különösen az ügy bonyolultságára, a   felek és a releváns hatóságok magatartására, valamint arra figyelemmel,   hogy mi volt a per tétje a kérelmező számára (ld. pl. Frydlender v. France   [GC], no. 30979/96, § 43, ECHR 2000-VII).   26. A Bíróság úgy véli, hogy az ügy sem a tények, sem pedig az   alkalmazandó jog szempontjából nem volt különösebben nehéz.   27. A kérelmező magatartását illetően a Bíróság észrevételezi, hogy az   1996. október 18. és 1997. február 27. közötti késedelem azért következett   be, mert a kérelmező nem volt elérhető a szakértő számára megadott címen.   Továbbá, a kérelmező az 1998. október 28-ra kitűzött tárgyalás elhalasztását   kérte, s nem jelent meg az 1999. október 25-i tárgyaláson. A Bíróság   azonban úgy találja, hogy az eljárás teljes hosszát figyelembe véve e   késedelmek nem voltak jelentősek.   28. A bíróságok magatartását illetően a Bíróság észrevételezi, hogy 1997.   november 17. és 1998. október 28., továbbá 1999. január 20 és 1999.   szeptember 27. között a bíróság nem tűzött ki tárgyalást az ügyben. Az   utóbb említett időszakban mindössze annyi haladás történt, hogy   előterjesztésre került egy időközben elavulttá vált szakvélemény kiegészített   változata.   SESZTAKOV KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   29. A Bíróság azt is megjegyzi, hogy a házasságot megszüntető, továbbá   a gyermekelhelyezésről és a tartásról rendelkező részítélet meghozatalától a   Városi Bíróságnak öt évre volt szüksége a házastársi közös vagyon   megosztásáról rendelkező elsőfokú határozat meghozatalához.   30. Ezen körülmények miatt a Bíróság úgy találja, hogy az eljárás   elhúzódása főként a nemzeti hatóságok terhére róható.   31. Tekintettel különösen az eljárás teljes hosszára és arra, hogy mi volt   a per tétje a kérelmező számára, a Bíróság arra a következtetésre jut, hogy   ebben az ügyben a bíróságok nem hoztak ésszerű időn belül   határozatot. Ilyen módon az Egyezmény 6. cikkének 1. bekezdését   megsértették.   II. AZ EGYEZMÉNY 6. CIKKE 1. BEKEZDÉSE ÉS A 13. CIKK   ÁLLÍTÓLAGOS MEGSÉRTÉSE AZ ELJÁRÁS TISZTESSÉGES   VOLTA VONATKOZÁSÁBAN   32. A kérelmező azt is panaszolta, hogy a fenti eljárásban hozott   bírósági határozatok tévesek voltak. Az Egyezmény 6. és 13. cikkeire   hivatkozott.   Elfogadhatóság   33. A Bíróság az ügyiratok alapján nem látja annak jelét, hogy az ügyet   tárgyaló bíróságok elfogultak lettek volna, vagy hogy az eljárás egyébként   tisztességtelen lett volna. A kérelmező beadványaiból sem tűnik ki, hogy az   Egyezményben számára biztosított jogokat megsértették volna. Ebből   következően a kérelemnek ez a része nyilvánvalóan megalapozatlan a 35.   cikk 3. bekezdése értelmében, s ezt a részt az Egyezmény 35. cikkének 4.   bekezdése alapján el kell utasítani.   III. AZ EGYEZMÉNY 8. CIKKÉNEK ÁLLÍTÓLAGOS MEGSÉRTÉSE   34. A kérelmező azt is panaszolta, hogy az eljárás kimenetele a   gyermekelhelyezés tekintetében megsértette a családi élete tiszteletben   tartásához fűződő jogát. Az Egyezmény 8. cikkére hivatkozott.   Elfogadhatóság   35. A Bíróság észrevételezi, hogy a kérelmező és korábbi felesége   megállapodott   a közös gyermek anyánál történő elhelyezéséről.   SESZTAKOV KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   Következésképpen az Ajkai Városi Bíróság 1995. április 5-én a   megállapodást jóváhagyta, s a gyermeket az anyánál helyezte el.   36. Ebből következően a kérelmező nem állíthatja magáról, hogy az   Egyezmény 34. cikke szerinti értelemben áldozat, ezért panaszát az   Egyezmény 35. cikkének 3. és 4. bekezdése alapján el kell utasítani.   IV. AZ EGYEZMÉNY ELSŐ KIEGÉSZÍTŐ JEGYZŐKÖNYVE 1.   CIKKÉNEK ÁLLÍTÓLAGOS MEGSÉRTÉSE   37. Végül, a kérelmező sérelmezte, hogy az eljárás kimenetele a lakással   kapcsolatos tulajdonjog és használati jog tekintetében megsértette az Első   kiegészítő jegyzőkönyv 1. cikke alapján számára biztosított jogot arra, hogy   javait tiszteletben tartsák. Az Első kiegészítő jegyzőkönyv 1. cikkének   releváns része kimondja:   „Minden természetes vagy jogi személynek joga van javai tiszteletben tartásához.   Senkit sem lehet tulajdonától megfosztani, kivéve, ha ez közérdekből és a törvényben   meghatározott feltételek, valamint a nemzetközi jog általános elvei szerint történik...”   Elfogadhatóság   38. A házastársi közös vagyon megosztását illetően a Bíróság   észrevételezi, hogy a kérelmező és volt felesége ebben a tárgyban   megállapodást kötött. Ezért a kérelmező ebben a vonatkozásban nem   állíthatja magáról, hogy az Egyezmény 34. cikke szerinti értelemben   áldozat. A lakás használatát illetően a Bíróság megjegyzi, hogy a bírósági   határozatok magánfelek polgári jogi jogvitájára nyújtottak megoldást. E   határozatok önmagukban nem vethetik fel az Állam felelősségét az Első   kiegészítő jegyzőkönyv 1. cikke alapján, már csak azért sem, mert nincs jele   annak, hogy a meghozott határozatok vagy a lefolytatott eljárás önkényes   lett volna.   39. Ebből következően a kérelemnek ez a része nyilvánvalóan   megalapozatlan a 35. cikk 3. bekezdése értelmében, s ezt a részt az   Egyezmény 35. cikkének 4. bekezdése alapján el kell utasítani.   V. AZ EGYEZMÉNY 41. CIKKÉNEK ALKALMAZÁSA   40. Az Egyezmény 41. cikke kimondja:   SESZTAKOV KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   „Ha a Bíróság az Egyezmény vagy az ahhoz kapcsolódó jegyzőkönyvek megsértését   állapítja meg és az érdekelt Magas Szerződő Fél belső joga csak részleges jóvátételt tesz   lehetővé, a Bíróság – szükség esetén – igazságos elégtételt ítél meg a sértett félnek.”   A. Károk   41. A kérelmező 5.000.000 forintot követelt vagyoni és nem vagyoni   kára megtérítéseként.   42. A Kormány a kérelmező követelését túlzottnak találta.   43. A Bíróság nem lát oksági kapcsolatot a megállapított jogsértés és az   állított vagyoni kár között; ezért ezt az igényt elutasítja. Nem vagyoni kár   címén azonban a Bíróság 4.500 eurót ítél meg a kérelmező számára, mivel   ésszerű módon feltehető, hogy a kérelmezőt frusztráció érzésével töltötte el   az eljárás elhúzódása.   B. Költségek és kiadások   44. A kérelmező ilyen címen nem terjesztett elő követelést.   C. Késedelmi kamat   45. A Bíróság úgy találja megfelelőnek, hogy a késedelmi kamatnak az   Európai Központi Bank marginális hitelkamatán kell alapulnia, s ahhoz   további három százalékpontot kell hozzáadni.   EZEN INDOKOK ALAPJÁN A BÍRÓSÁG EGYHANGÚLAG   1. Az eljárás hosszával kapcsolatos panaszt elfogadhatónak, a kérelem   többi részét pedig elfogadhatatlannak nyilvánítja;   2. Megállapítja, hogy az Egyezmény 6. cikkének 1. bekezdését   megsértették;   3. Megállapítja:   (a) hogy az alperes Kormánynak attól az időponttól számított három   hónapon belül, amikor az ítélet az Egyezmény 44. cikkének 2. bekezdése   szerint véglegessé válik, a nem vagyoni kár megtérítéseként 4.500 eurót   (négyezer ötszáz) és az ezen összeget esetlegesen terhelő adók összegét   fizeti ki a kérelmező számára az alperes Állam nemzeti valutájában, a   kifizetéskori átváltási árfolyam alkalmazásával.   SESZTAKOV KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   (b) hogy a fent említett három hónap lejártát követően a teljesítés   időpontjáig a késedelmes időszakra az Európai Központi Bank   marginális hitelkamatát három százalékponttal meghaladó mértékű   kamatot kell fizetni a fenti összeg után;   4. Elutasítja a kérelmező igazságos elégtétellel kapcsolatos többi   követelését.   Készült angol nyelven, írásbeli kihirdetésre került 2003. december 16-án   a Bírósági Szabályzat 77. § 2. és 3. bekezdésének megfelelően.   T.L. EARLY   hivatalvezető-helyettes   J.-P. COSTA   elnök