59562/00

EMBERI JOGOK EURÓPAI BÍRÓSÁGA   MÁSODIK SZEKCIÓ   EARL kontra Magyarország ügy   (59562/00 sz. kérelem)   ÍTÉLET   STRASBOURG   2004. január 20.   Ezen határozat az Egyezmény 44. cikkének 2. bekezdésében foglalt   körülmények beálltával válik véglegessé. Szerkesztői változtatás alá eshet.   EARL KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   Az Earl kontra Magyarország ügyben   Az Emberi Jogok Európai Bírósága (Második Szekció) Kamaraként   tartott ülésén, melynek tagjai voltak:   J.-P. COSTA, elnök,   A.B. BAKA,   GAUKUR JÖRUNDSSON,   L. LOUCAIDES,   C. BÎRSAN,   M. UGREKHELIDZE,   A. MULARONI, bírák   és S. DOLLÉ, a Szekció hivatalvezetője,   2003. december 16-án zárt ülésen tartott tanácskozás után   az akkor elfogadott alábbi ítéletet hozza:   AZ ELJÁRÁS   1. Az ügy alapja egy Magyarország ellen benyújtott kérelem (59562/00   sz.), amelyet az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló   egyezmény (az “Egyezmény”) 34. cikke alapján egy magyar-német   állampolgár, Earl Judit („a “kérelmező”) 1999. december 17-én terjesztett a   Bíróság elé.   2. A Magyar Kormányt (a „Kormány”) képviselője, dr. Höltzl Lipót, az   Igazságügyi Minisztérium helyettes államtitkára képviselte.   3. 2002. július 9-én a Bíróság arról határozott, hogy közli az eljárás   elhúzódásával kapcsolatos panaszt a Kormánnyal. Az Egyezmény 29. cikke   3. bekezdésének rendelkezései alapján úgy határozott, hogy a kérelem   érdemét és elfogadhatóságát együtt vizsgálja.   A TÉNYEK   4. A kérelmező 1945-ben született és Münchenben él.   5. 1993. november 8-án a kérelmező az elhunyt édesanyjuk hagyatékából   őt megillető törvényes örökrész kiadása iránti pert indított fiútestvére ellen a   Budai Központi Kerületi Bíróság előtt.   6. 1994. május 6-án a BKKB tárgyalást tartott. 1994. szeptember 20-án   újabb tárgyalásra került sor, amely 30 percig tartott. Az alperes egyik   alkalommal sem jelent meg. A szeptember 20-i tárgyaláson az alperes jogi   képviselője a kérelmező keresetének elutasítását kérte a bíróságtól arra   tekintettel, hogy a kereset a törvényben rögzített határidőn túl került   előterjesztésre.   7. 1994. november 18-án a BKKB 30 perces tárgyalást tartott. A bíróság   elrendelte, hogy a kérelmező 30 napon belül terjessze elő az elévülés   EARL KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   megszakadására vonatkozó bizonyítékait. A kérelmező 1995. január 10-én   tett eleget a felhívásnak.   8. Közben, 1994. szeptember 21-én, a kérelmező közjegyző előtt   hagyatéki eljárást indított. 1995. január 18-án a közjegyző okiratot állított   ki, mely szerint az öröklést szabályozó magyar jog értelmében a hagyatékot   egyenlő részben kell felosztani a kérelmező és testvére között.   9. 1995. január 25-én a kérelmező arról tájékoztatta a BKKB-t, hogy jogi   képviselője lemondott az ügy képviseletéről. A BKKB elhalasztotta az   1995. január 31-re és az április 4-re kitűzött tárgyalásokat, mivel kórházi   kezelése miatt a kérelmező nem tudott azokon megjelenni. Közben, 1995.   március 24-én, a kérelmező értesítette a bíróságot új jogi képviselőjének   nevéről.   10. 1995. június 20-án a kérelmező felemelte követelését és   költségmentesség iránti kérelmet terjesztett elő. A bíróság felhívta a   kérelmezőt mindazon dokumentumok 30 napon belüli előterjesztésére,   amelyek a költségmentességre való rászorultságát bizonyítják. A kérelmező   1995. augusztus 10-én tett eleget a felhívásnak. Egyúttal kiterjesztette   keresetét elhunyt nagynénje hagyatékára is.   11. 1995. augusztus 18-án a BKKB elutasította a kérelmező   költségmentesség iránti kérelmét, s a felemelt keresetnek megfelelő   perköltség megfizetésére kötelezte. 1995. november 2-án a Fővárosi Bíróság   elutasította a kérelmező fenti határozat ellen benyújtott fellebbezését.   12. A kérelmező illetékmentesség iránti ismételt kérelmének a   BKKB1996. január 16-án helyt adott. A bíróság a kérelmező elhunyt   nagynénjének hagyatékával kapcsolatos ügyiratok beszerzése iránt is   intézkedett.   13. 1996. február 28-án a BKKB 35 perces tárgyalást tartott. 1996.   március 13-án a kérelmező pontosította keresetét.   Az 1996. június 25-i tárgyaláson a bíróság elrendelte, hogy az alperes –   aki ismételten elmulasztotta a tárgyaláson való megjelenést – 1996.   szeptember 5-ig terjessze elő a kérelmező keresetének érdemével   kapcsolatos észrevételeit. 1996. szeptember 6-án a BKKB pénzbírsággal   sújtotta az alperest, aki figyelmeztetés ellenére sem tett eleget a bíróság   felhívásának. A bíróság később hatályon kívül helyezte ezt a határozatot,   mivel bizonyítást nyert, hogy az alperes 1996. szeptember 5-én postázta   észrevételeit.   14. 1996. november 19-én a BKKB meghallgatta az alperes tanúit, s   elrendelte, hogy a felek harminc napon belül terjesszék elő észrevételeiket.   A tárgyaláson   a kérelmező tanúvallomását alátámasztó tanúk   meghallgatását indítványozta, s egy ingatlan adásvételi szerződés   érvénytelenítését kérve kiterjesztette keresetét. A kérelmező 1997. január   22-én terjesztette elő észrevételeit.   EARL KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   15. 1997. március 12-én a BKKB meghallgatta az alperest és egy tanút.   1997. április 7-én a kérelmező arról tájékoztatta a bíróságot, hogy új jogi   képviselőt bízott meg.   Az 1997. szeptember 24-i tárgyaláson a BKKB tanúként meghallgatta a   kérelmező lányát, s elrendelte, hogy a kérelmező 15 napon belül terjessze   elő észrevételeit. Kórházba kerülése miatt a kérelmező a határidő 30 napos   meghosszabbítását kérte. Észrevételeit 1998. február 25-én és március 12-én   nyújtotta be.   16. 1998. június 17-én a BKKB tárgyalást tartott és felkérte a   kérelmezőt, hogy pontosítsa azon követeléseit, amelyeket a fenti adásvételi   szerződés érvénytelenítése esetén elő kíván terjeszteni.   17. 1998. november 19-i beadványában a kérelmező módosította   keresetét. A keresetet kiterjesztette az elhunyt atyja hagyatékából rá eső   örökrészre, valamint az alperes feleségével szemben.   18. 1999. január 20-án a bíróság felfüggesztette a pert és arra kérte a   feleket, hogy közjegyző előtt indítsanak eljárást. 1999. március 2-án a   Fővárosi Bíróság elutasította a kérelmező eljárásjogi fellebbezését.   19. 1999. június 25-én a kérelmező jogi képviselője hagyatéki eljárás   megindítására kérte a közjegyzőt.   20. 1999. július 28-án a közjegyző felhívta a kérelmező jogi képviselőjét,   hogy a konzulátus, vagy a kérelmező tartózkodási országában működő   közjegyző által hitelesített meghatalmazást terjesszen elő.   21. Az 1999. december 6-i tárgyaláson a közjegyző 30 napos határidőt   adott a feleknek arra, hogy előterjesszék követeléseiket azon ingóságok   tekintetében, amelyek a hagyaték részét képezhették.   22. 2000. január 20-án a közjegyző megszüntette az eljárást, mivel a   hagyaték nem tartalmazott ingóságokat. Az 1995. január 18-i határozat ilyen   módon jogerőssé vált.   23. Ezt követően, 2000. március 31-én, a kérelmező az ügy folytatását,   az anya ingatlanának öröklésével kapcsolatos eljárás földhivatali   bejegyzését, továbbá a következő tárgyalás soron kívüli kitűzését kérte a   bíróságtól. 2000. április 20-án a BKKB elrendelte az eljárás földhivatali   bejegyzését. Az alperes sikertelen fellebbezése után a Földhivatal 2000.   augusztus 14-én bejegyezte az eljárást.   24. 2000. szeptember 27-én a BKKB tanúkat hallgatott meg, s a   kérelmezőt ellenkérelmének 15 napon belüli előterjesztésére hívta fel.   25. 2001. január 17-én a BKKB hatáskörének hiányát állapította meg,   mivel a kérelmező módosított keresetének megnövekedett perértéke miatt az   ügy első fokon a Fővárosi Bíróság hatáskörébe került át. A BKKB ezért   megszüntette az előtte folyó pert, s a Fővárosi Bírósághoz tette át.   26. 2001. április 24-én a Fővárosi Bíróság elutasította a kérelmezőnek az   ügy áttételét elrendelő végzés ellen benyújtott fellebbezését.   27. 2001. november 15-én és 2002. február 28-án a Fővárosi Bíróság   tárgyalást tartott,   s egyes Németországban élő tanúk címének   EARL KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   előterjesztésére hívta fel a kérelmezőt. 2002. május 24-én a Fővárosi   Bíróság tanúkat hallgatott meg.   28. A következő, 2002. október 17-i tárgyaláson a Fővárosi Bíróság   számos tanút hallgatott meg. 2003. május 20-án és október 7-én a bíróság   meghallgatta a feleket.   29. 2003. november 5-én a bíróság szakértőt rendelt ki a vitatott ingatlan   megvizsgálása céljából. A kérelmező fellebbezett.   30. Az ügy első fokon még folyamatban van.   A JOG   I. AZ EGYEZMÉNY 6. CIKKE 1. BEKEZDÉSÉNEK ÁLLÍTÁLAGOS   MEGSÉRTÉSE   31. A kérelmező panaszolta, hogy az eljárás hossza összeegyeztethetetlen   az Egyezmény 6. cikkének 1. bekezdésében lefektetett „ésszerű idő”   követelményével. Előterjesztette, hogy az adott körülmények között az   eljárás nem biztosított számára „hatékony jogorvoslatot” polgári jogi jogai   tekintetében. Az Egyezmény 13. cikkére támaszkodott.   A Bíróság észrevételezi, hogy a kérelmező polgári jogi eljárás hosszával   kapcsolatos panasza tekintetében nem a hatékony jogorvoslat magyar   jogbeli hiányát panaszolja. Alapvető sérelme az, hogy az ügyet tárgyaló   bíróságok hatékonyságának hiánya miatt az eljárás túlságosan hosszú ideje   tart. Ezért a Bíróság csak a 6. cikk 1. bekezdése alapján tett panaszt   vizsgálja. A 6. cikk 1. bekezdésének releváns része kimondja:   „Mindenkinek joga van arra, hogy ... bíróság ... ésszerű időn belül... hozzon   határozatot polgári jogi jogai és kötelezettségei tárgyában...”   32. A Kormány vitatta ezt a véleményt.   33. A figyelembe veendő időszak 1993. november 8-án kezdődött és   még nem ért véget. Eddig tíz éve és öt hete tart.   A. Elfogadhatóság   34. A Bíróság megjegyzi, hogy a panasz nem nyilvánvalóan   megalapozatlan az Egyezmény 35. cikkének 3. bekezdése szerinti   értelemben. A Bíróság továbbá megjegyzi, hogy semmilyen más alapon sem   elfogadhatatlan. Ezért elfogadhatónak kell nyilvánítani.   B. Érdem   35. Észrevételeiben   a Kormány előterjesztette, hogy az ügy   meglehetősen bonyolult volt, amennyiben három személy hagyatékát kellett   EARL KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   megállapítani. Továbbá, a Kormány azzal érvelt, hogy a kérelmező maga is   hozzájárult az eljárás elhúzódásához. Különösen azzal, hogy kiterjesztette   keresetét, megváltoztatta jogi képviselőjét, és számos alkalommal kérte a   tárgyalás elhalasztását és a határidők meghosszabbítását. A Kormány azzal   is érvelt, hogy a bíróságok indokolatlan késedelem nélkül jártak el az   ügyben.   36. A kérelmező vitatta ezeket az érveket.   37. A Bíróság megismétli, hogy az eljárás hosszának ésszerű voltát az   ügy egyedi körülményeinek fényében és a Bíróság esetjogában lefektetett   kritériumokra tekintettel kell megítélni, különösen az ügy bonyolultságára, a   felek és a releváns hatóságok magatartására, valamint arra figyelemmel,   hogy mi volt a per tétje a kérelmező számára (ld. pl. Frydlender v. France   [GC], no. 30979/96, § 43, ECHR 2000-VII).   38. A Bíróság úgy véli, hogy az ügy jogkérdések tekintetében nem volt   különösebben bonyolult. Bár bizonyos fokú nehézséget okozhatott az a   tény, hogy három személy hagyatékát kellett megállapítani, a Bíróság   azonban úgy véli, hogy az ügy bonyolultsága önmagában nem ad   magyarázatot az eljárás teljes hosszára.   39. A kérelmező kereset-kiterjesztéseit illetően a Bíróság nem gondolja,   hogy a kérelmező visszaélt eljárásjogi jogaival.   40. A Bíróságot nem győzi meg a Kormány azon megállapítása, hogy a   kérelmező jogi képviselője személyének a megváltozása lényegesen   meghosszabbította az eljárást, de úgy találja, hogy a kérelmező maga is   késedelmet okozott azzal, hogy bizonyos esetekben nem tartotta meg a   határidőket. Igaz, az a tény, hogy a kérelmező külföldön lakott   megnehezíthette észrevételeinek időben történő előterjesztését. Ugyanakkor   nem lehet figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy az eljárás során mindvégig   magyar ügyvédek segítették, akiknek lehetőségükben állt, hogy a kérelmező   nevében gyorsan járjanak el. Az eljárás teljes hosszára figyelemmel azonban   a Bíróság nem tulajdonít döntő jelentőséget azon késedelmeknek, amelyeket   a kérelmező magatartása idézhetett elő.   41. A bíróságok magatartását illetően a Bíróság észrevételezi, hogy a   tárgyalásokra szabályos időközönként került sor. A bíróságok azonban nem   használták fel a rendelkezésükre álló időt arra, hogy felgyorsítsák az   eljárást, s hogy minél gyorsabban lezárják az ügyet. Több mint tíz év telt el   úgy, hogy a bíróságok képtelenek voltak döntést hozni.   42. A fenti megállapítások elégségesek a Bíróság számára azon   következtetés levonásához, hogy a kérelmező ügyét nem tárgyalták ésszerű   időn belül. Ezért az Egyezmény 6. cikkének 1. bekezdését megsértették.   II. AZ EGYEZMÉNY 41. CIKKÉNEK ALKALMAZÁSA   43. Az Egyezmény 41. cikke kimondja:   EARL KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   „Ha a Bíróság az Egyezmény vagy az ahhoz kapcsolódó jegyzőkönyvek megsértését   állapítja meg és az érdekelt Magas Szerződő Fél belső joga csak részleges jóvátételt   tesz lehetővé, a Bíróság – szükség esetén – igazságos elégtételt ítél meg a sértett   félnek.”   A. Károk   44. A kérelmező 15.000.000 forintot követelt nem vagyoni kárának   megtérítéseként.   45. A Kormány túlzottnak találta a kérelmező követelését.   46. A körülményekre tekintettel a Bíróság méltányossági alapon 7.000   eurót ítél meg nem vagyoni kár tekintetében.   B. Költségek és kiadások   47. A kérelmező 7580 eurót követelt a hazai bíróságok és a Bíróság előtt   lefolytatott eljárásokkal kapcsolatban felmerült költségek és kiadások   megtérítésére.   1. A Kormány túlzottnak találta a kérelmező követelését.   2. A Bíróság esetjoga szerint a kérelmező csak akkor jogosult költségei   és kiadásai megtéríttetésére, hogyha bizonyítja, hogy e költségek   ténylegesen és szükségszerűen felmerültek, s összegüket tekintve ésszerűek.   A jelen ügyben a birtokában lévő információkra és a fenti kritériumokra   figyelemmel a Bíróság ilyen címen 500 euró megítélését tartja ésszerűnek.   C. Késedelmi kamat   49. A Bíróság úgy találja megfelelőnek, hogy a késedelmi kamatnak az   Európai Központi Bank marginális hitelkamatán kell alapulnia, s ahhoz   további három százalékpontot kell hozzáadni.   EZEN INDOKOK ALAPJÁN A BÍRÓSÁG EGYHANGÚLAG   1. Elfogadhatónak nyilvánítja a kérelmet;   2. Megállapítja, hogy az Egyezmény 6. cikke 1. bekezdését megsértették;   3. Megállapítja:   (a) hogy az alperes Kormánynak attól az időponttól számított három   hónapon belül, amikor az ítélet az Egyezmény 44. cikkének 2. bekezdése   szerint véglegessé válik,   (i) a nem vagyoni kár megtérítéseként 7.000 eurót (hétezer eurót)   EARL KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   (ii) a költségek és kiadások tekintetében 500 eurót (ötszáz eurót)   (iii) és az ezen összegeket terhelő adók összegét   kell megfizetnie a kérelmező számára az alperes Állam nemzeti   valutájában, a kifizetéskori átváltási árfolyam alkalmazásával.   (b) hogy a fent említett három hónap lejártát követően a kifizetés   időpontjáig a késedelmes időszakra az Európai Központi Bank   marginális hitelkamatát három százalékkal meghaladó mértékű kamatot   kell fizetnie a fenti összeg után;   4. Elutasítja a kérelmező igazságos elégtétellel kapcsolatos többi   követelését.   Készült angol nyelven, írásbeli kihirdetésre került 2004. január 20-án a   Bírósági Szabályzat 77. § 2. és 3. bekezdésének megfelelően.   S. DOLLÉ   hivatalvezető   J.-P. COSTA   elnök