60037/00

EMBERI JOGOK EURÓPAI BÍRÓSÁGA   MÁSODIK SZEKCIÓ   NÉMETH kontra Magyarország ügy   (60037/00 sz. kérelem)   ÍTÉLET   STRASBOURG   2004. január 13.   NÉMETH KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   A Németh kontra Magyarország ügyben   Az Emberi Jogok Európai Bírósága (Második Szekció) Kamaraként   tartott ülésén, melynek tagjai voltak:   J.-P. COSTA, elnök   A.B. BAKA,   GAUKUR JÖRUNDSSON,   L. LOUCAIDES,   C. BÎRSAN,   M. UGREKHELIDZE,   A. MULARONI, bírák,   és S. DOLLÉ, a Szekció hivatalvezetője,   2003. december 9-én tartott zárt ülésén   az ezen időpontban elfogadott alábbi ítéletet hozza:   AZ ELJÁRÁS   1. Az ügy alapja egy Magyarország ellen benyújtott kérelem (60037/00   sz.), amelyet az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló   egyezmény (az “Egyezmény”) 34. cikke alapján egy magyar állampolgár,   Németh László (a “kérelmező”) 2000. június 5-én terjesztett a Bíróság elé.   2. A kérelmezőt Barbalics I., Nagyatádon praktizáló ügyvéd képviselte.   A Magyar Kormányt (a „Kormány”) képviselője, dr. Höltzl Lipót, az   Igazságügyi Minisztérium helyettes államtitkára képviselte.   3. 2003. június 18-án a Bíróság arról határozott, hogy közli a panaszt a   Kormánnyal. Az Egyezmény 29. cikke 3. bekezdésének rendelkezései   alapján úgy határozott, hogy a kérelem érdemét és elfogadhatóságát együtt   vizsgálja.   A TÉNYEK   4. A kérelmező 1937-ben született és Bajon, Magyarországon él.   5.   1992.   október   2-án   a Komárom-Esztergom   Megyei   Rendőrfőkapitányság arról tájékoztatta a kérelmezőt – aki egy korlátolt   felelősségű társaság („a társaság”) ügyvezető igazgatója volt –, hogy csalás   gyanúja miatt büntetőeljárás indult ellene.   6. 1992. október 6-án a Rendőrfőkapitányság a társaságnál adóellenőrzés   lefolytatására kérte fel az APEH Komárom- Esztergom Megyei   NÉMETH KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   Igazgatóságát. 1992. október 13-án a kérelmező elleni büntetőeljárást az   adóellenőrzés lefolytatásáig felfüggesztették.   7. 1993. január 4-én az APEH Komárom-Esztergom Megyei   Igazgatósága megküldte a vizsgálati eredményeket a Rendőrfőkapitányság   részére. 1993. január 8-án a Rendőrfőkapitányság elrendelte a nyomozás   folytatását.   8. Az 1993. december 14-ig terjedő időszakban a Rendőrfőkapitányság   számos tanút meghallgatott, összesen tizenöt alkalommal, s 1993. augusztus   24-én és december 16-án kihallgatta a kérelmezőt is. A december 16-i   kihallgatáson a kérelmező nem kívánt tanúvallomást tenni.   9. 1993. december 17-én a Rendőrfőkapitányság grafológus szakértőt   rendelt ki.   10. 1993. december 23-án a Rendőrfőkapitányság tájékoztatta a   kérelmező ügyvédjét és a Tatai Városi Ügyészséget a nyomozás   eredményéről. 1993. december 27-én a Rendőrfőkapitányság lezárta a   nyomozást és az ügy iratait megküldte a Városi Ügyészségnek.   11. 1994. február 7-én a Városi Ügyészség benyújtotta vádindítványát.   12. A Tatai Városi Bíróság elutasította a kérelmező 1995. április 26-án   előterjesztett, pótnyomozás elrendelése iránti kérelmét.   13. 1996. április 12-én került sor az első bírósági tárgyalásra. A   tárgyaláson a Városi Bíróság több tanút meghallgatott. A kérelmező nem   kívánt vallomást tenni, és azt állította, hogy nem követte el a   bűncselekményt, amelynek elkövetésével megvádolták.   14. 1996. április 15-én a bíróság megkereste azt a tanút, aki betegsége   miatt nem jelent meg az április 12-i tárgyaláson, hogy közölje   felgyógyulásának várható időpontját.   15. A kérelmező 1996. június 10-én előterjesztett elfogultsági kifogása   nyomán az eljáró bíró hozzájárult kizárásához.   16. 1996. október 30-án a Városi Bíróság elnöke új bírót jelölt ki. 1996.   december 16-án a Városi Bíróság elnöke és két további bíró elfogultságot   jelentett be.   17. 1997. április 29-én a Komárom-Esztergom Megyei Bíróság a   Tatabányai Városi Bíróságot jelölte ki az ügy tárgyalására.   18. 1999. április 27-én a Tatabányai Városi Bíróság tárgyalást tartott és   felmentette a vádlottat.   19. Az ügyészség fellebbezése nyomán 2000. január 11-én és 25-én,   továbbá február 22-én a Megyei Bíróság tárgyalást tartott.   20. 2000. március 14-én a Megyei Bíróság helybenhagyta az elsőfokú   ítéletet, amely ilyen módon jogerőssé vált.   NÉMETH KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   A JOG   I. AZ EGYEZMÉNY 6. CIKKE 1. BEKEZDÉSÉNEK MEGSÉRTÉSE   21. kérelmező azt panaszolta, hogy az eljárás hossza   A összeegyeztethetetlen volt az Egyezmény 6. cikkének 1. bekezdésében   megkívánt „ésszerű idő” követelményével. A 6. cikk 1. bekezdése   kimondja:   „Mindenkinek joga van arra, hogy...bíróság ... ésszerű időn belül... hozzon   határozatot polgári jogi jogai és kötelezettségei tárgyában...”   22. A Kormány ezt vitatta.   23. A büntetőeljárás 1992. október 2-án indult meg a kérelmezővel   szemben, amikor   a kérelmezőt tájékoztatták az ellene indított   büntetőeljárásról. A Bíróság észrevételezi, hogy a figyelembe veendő   időszak 1992. november 5-én, az egyéni panaszjog Magyarország általi   elismerése napján kezdődött. Az ezen időpont óta eltelt idő ésszerű voltának   megítéléséhez azonban figyelembe kell venni az eljárás akkori állapotát. A   szóban forgó időszak 2000. március 14-én, a kérelmezőt felmentő ítélet   Megyei Bíróság általi helybenhagyásával zárult. Ilyen módon az eljárás hét   évig, négy hónapig és kilenc napig tartott.   A. Elfogadhatóság   24. A Bíróság megjegyzi, hogy a panasz nem nyilvánvalóan   megalapozatlan az Egyezmény 35. cikkének 3. bekezdése értelmében. A   Bíróság továbbá megjegyzi, hogy semmilyen más alapon sem   elfogadhatatlan. Ezért elfogadhatónak kell nyilvánítani.   B. Érdem   25. A Kormány az ügy bonyolultságával és azzal érvelt, hogy az   eljárásba szakértőket és adóellenőröket kellett bevonni, amely hozzájárult az   eljárás elhúzódásához. A kérelmező magatartását illetően a Kormány úgy   vélte, hogy a kérelmező is késedelmet okozott azáltal, hogy nem volt   hajlandó tanúvallomást tenni. A bíróságok magatartását illetően a Kormány   fenntartotta, hogy két időszaktól eltekintve (1994. február és 1996. április,   továbbá 1997. április és 1999. április között) a bíróságok indokolatlan   késedelem nélkül jártak el.   26. A kérelmező vitatta ezeket az érveket. Szerinte a szakértők és az   adóellenőrök által igénybe vett idő tartama jelentéktelen volt az eljárás   teljes hosszához képest. Hangsúlyozta, hogy a hazai hatóságok nem   megfelelő szorgalommal jártak el az ügyben.   27. A Bíróság megismétli, hogy az eljárás hosszának ésszerű voltát az   ügy egyedi körülményeinek fényében és a Bíróság esetjogában lefektetett   NÉMETH KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   kritériumokra tekintettel kell megítélni, különösen az ügy bonyolultságára, a   felek és a releváns hatóságok magatartására, valamint arra figyelemmel,   hogy mi volt a per tétje a kérelmező számára (ld. pl. Frydlender v. France   [GC], no. 30979/96, § 43, ECHR 2000-VII).   28. A Bíróság úgy találja, hogy az ügy elbírálása nem volt különösebben   nehéz sem a ténykérdések, sem pedig az alkalmazandó jog tekintetében.   29. A kérelmező magatartását illetően a Bíróság észrevételezi, hogy   1993. december 16-án és 1996. április 12-én a kérelmező nem kívánt   vallomást tenni. Bár igaz, hogy a kérelmező magatartása által okozott   késedelem nem róható az Állam terhére (ld. Eckle v. Germany, judgment of   July 1982, Series A no. 51, p. 36, § 82), az eljárás teljes hosszára   figyelemmel a Bíróság nem tulajdonít döntő jelentőséget annak, hogy a   kérelmező nem kívánt vallomást tenni. Azt is figyelembe kell venni, hogy a   kérelmező nem hibáztatható amiatt, hogy gyakorolta a hallgatáshoz fűződő   jogát, s hogy a bizonyítási teher az ügyészségre hárult. Ilyen körülmények   között a kérelmező terhére nem róható inaktív időszak.   30. A bíróságok magatartását illetően a Bíróság észrevételezi, hogy a   kérelmező ügyében 1994. február 7. és 1996. április 12., továbbá 1997.   április 29. és 1999. április 27. között nem került sor eljárási cselekményre.   A meg nem magyarázott inaktív időszakok együttesen négy évet és két   hónapot tesznek ki, s az Állam terhére róhatók.   31. A fenti megfontolások elégségesek a Bíróság számára azon   következtetés levonásához, hogy a kérelmező ügyének tárgyalására nem   került sor ésszerű időn belül. Ezért az Egyezmény 6. cikkének 1. bekezdését   megsértették.   II. AZ EGYEZMÉNY 41. CIKKÉNEK ALKALMAZÁSA   32. Az Egyezmény 41. cikke kimondja:   „Ha a Bíróság az Egyezmény vagy az ahhoz kapcsolódó jegyzőkönyvek megsértését   állapítja meg és az érdekelt Magas Szerződő Fél belső joga csak részleges jóvátételt tesz   lehetővé, a Bíróság – szükség esetén – igazságos elégtételt ítél meg a sértett félnek.”   A. Károk   33. A kérelmező 102.200.407 forintot követelt vagyoni és nem vagyoni   kárának megtérítéseként.   34. A Kormány előterjesztette, hogy a kérelmező követelése túlzott.   35. A Bíróság nem lát oksági kapcsolatot a megállapított jogsértés és az   állított vagyoni kár között; ezért ezt az igényt elutasítja. Nem vagyoni kár   címén azonban a Bíróság 6.500 eurót ítél meg a kérelmező számára.   NÉMETH KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   B. Költségek és kiadások   36. A kérelmező ilyen címen nem terjesztett elő követelést.   C. Késedelmi kamat   37. A Bíróság úgy találja megfelelőnek, hogy a késedelmi kamatnak az   Európai Központi Bank marginális hitelkamatán kell alapulnia, s ahhoz   további három százalékpontot kell hozzáadni.   EZEN INDOKOK ALAPJÁN A BÍRÓSÁG EGYHANGÚLAG   1. Elfogadhatónak nyilvánítja a kérelmet;   2. Megállapítja, hogy az Egyezmény 6. cikkének 1. bekezdését   megsértették;   3. Megállapítja:   (a) hogy az alperes Kormánynak attól az időponttól számított három   hónapon belül, amikor az ítélet az Egyezmény 44. cikkének 2.   bekezdése szerint véglegessé válik, a nem vagyoni kár megtérítéseként   6.500 eurót (hatezerötszáz euró) és az ezen összeget esetleg terhelő   adók összegét kell kifizetnie a kérelmező számára az alperes Állam   nemzeti valutájában, a kifizetéskori átváltási árfolyam alkalmazásával;   (b) hogy a fent említett három hónap lejártát követően a teljesítés   időpontjáig a késedelmes időszakra az Európai Központi Bank   marginális hitelkamatát három százalékponttal meghaladó mértékű   kamatot kell fizetni a fenti összeg után;   4. Elutasítja a kérelmező igazságos elégtételre vonatkozó további   követeléseit.   Készült angol nyelven, írásbeli kihirdetésre került 2004. január 13-án a   Bíróság Eljárási Szabályzata 77. § 2. és 3. bekezdésének megfelelően.   S. DOLLÉ   hivatalvezető   J.-P. COSTA   elnök