60297/00

EMBERI JOGOK EURÓPAI BÍRÓSÁGA   MÁSODIK SZEKCIÓ   TÓTH kontra Magyarország ügy   (60297/00 sz. kérelem)   ÍTÉLET   STRASBOURG   2004. március 30.   TÓTH KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   A Tóth kontra Magyarország ügyben   Az Emberi Jogok Európai Bírósága (Második Szekció) Kamaraként   tartott ülésén, melynek tagjai voltak:   J.-P. COSTA, elnök   A.B. BAKA   L. LOUCAIDES   C. BÎRSAN   K. JUNGWIERT   M. UGREKHELIDZE   A. MULARONI, bírák   és S. DOLLÉ, a Szekció hivatalvezetője,   2004. március 9-én zárt ülésen tartott tanácskozás után   az ezen időpontban elfogadott alábbi ítéletet hozza:   AZ ELJÁRÁS   1. Az ügy alapja egy Magyarország ellen benyújtott kérelem (60297/00   sz.), amelyet az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló   egyezmény (az “Egyezmény”) 34. cikke alapján egy magyar állampolgár,   Tóth László (a “kérelmező”) 1999. szeptember 24-én terjesztett a Bíróság   elé.   2. A Magyar Kormányt (a “Kormány”) képviselője, Höltzl Lipót, az   Igazságügyi Minisztérium helyettes államtitkára képviselte.   3. 2002. december 10-én a Bíróság úgy határozott, hogy közli az eljárás   elhúzódásával kapcsolatos panaszt a Kormánnyal. Az Egyezmény 29. cikke   3. bekezdésének rendelkezései alapján úgy határozott, hogy a kérelem   érdemét és elfogadhatóságát együtt vizsgálja.   A TÉNYEK   4. A kérelmező 1951-ben született és Budapesten él.   5. A kérelmező kazánfűtőként a Belügyminisztérium alkalmazásában   állt. Munkáltatója állítólagos szerződésszegése miatt benyújtott felmondása   következtében 1997. október 20-án munkaviszonya megszűnt.   A. Túlóradíj és egyéb illetmény kifizetése iránti munkaügyi eljárás   6. 1995. május 18-án a kérelmező pert indított a Fővárosi Munkaügyi   Bíróság előtt túlóradíj és egyéb illetmény kifizetését kérve. 1995. augusztus   24-én az alperes a kérelmező keresetének elutasítását kérte a bíróságtól.   TÓTH KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   7. 1995. augusztus 25-én a bíróság meghallgatta a feleket és keresetének   pontosítására kérte a kérelmezőt. A kérelmező 1995. szeptember 8-án eleget   tett a kérésnek.   8. 1996. július 1-jén a Munkaügyi Bíróság könyvszakértőt rendelt ki.   1996. október 6-án a kérelmező jogi képviselője a szakértői vélemény   mielőbbi előterjesztését kérte.   9. 1997. január 22-én az alperes arról tájékoztatta a bíróságot, hogy a   kérelmező nem jelentkezett a részére elkülönített összeg felvételére.   10. 1997. november 17-én a Munkaügyi Bíróság 10 napos határidőt adott   a szakértőnek arra, hogy szakvéleményét előterjessze. 1998. január 19-én a   bíróság visszavonta a szakértő kirendelését, mivel szakvéleményét nem   terjesztette elő a megadott határidőig.   11. 1998. május 5-én a bíróság dokumentumok előterjesztésére hívta fel   az alperest. Az alperes 1998. július 24-én eleget tett a felhívásnak.   12. Miután a kérelmező kiterjesztette keresetét, az 1998. október 30-án   tartott tárgyaláson a Munkaügyi Bíróság elkülönítette az új igényeket és   önálló ügyiratszám alatt regisztrálta azokat. Ezen utóbbi eljárással   kapcsolatban a kérelmező nem terjesztett elő semmilyen dokumentumot.   13. 1998. november 6-án hozott ítéletében a Munkaügyi Bíróság   elutasította a kérelmező keresetét. A kérelmező fellebbezett, s 1998.   december 28-án elfogultsági kifogást terjesztett elő a Fővárosi Munkaügyi   Bíróság bírái ellen.   14. 1999. március 31-én a Fővárosi Bíróság másodfokú bíróságként   eljárva hatályon kívül helyezte az elsőfokú ítéletet, és a Fővárosi   Munkaügyi Bíróságot új eljárásra kötelezte. A bíróság megállapította, hogy   az elsőfokú bíróság kizárólag a kérelmező számításaira támaszkodott, mivel   a szakértő nem terjesztett elő szakvéleményt.   15. 1999. december 9-én a kérelmező újabb elfogultsági kifogást   terjesztett elő, ezúttal a Fővárosi Bíróság bíráival szemben. Ezt követően,   2000. január 25-én, a kérelmező kifogását a Legfelsőbb Bíróság elé   terjesztették.   16. 2000. április 5-én a Legfelsőbb Bíróság a Pest Megyei Munkaügyi   Bíróságot jelölte ki az ügy tárgyalására, mivel a Fővárosi Munkaügyi   Bíróság valamennyi bírája elfogultságot jelentett be.   17. 2000. június 16-án a Munkaügyi Bíróság pártfogó ügyvédet rendelt   ki.   18. 2000. július 20-án a kérelmező újabb beadvány nyújtott be a   Munkaügyi Bíróságra. 2000. augusztus 11-én a kérelmező jogi képviselője   új előkészítő iratot terjesztett elő.   19. A 2000. október 13-án tartott tárgyaláson a Munkaügyi Bíróság   meghallgatta a kérelmezőt, s az alperest további dokumentumok   előterjesztésére hívta fel.   20. 2001. január 5-én a Munkaügyi Bíróság meghallgatta a feleket és   tájékoztatta őket arról, hogy második alperes lépett a perbe.   TÓTH KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   21. A kérelmező által a Munkaügyi Bíróság bírái ellen benyújtott   elfogultsági kifogást a Legfelsőbb Bíróság 2001. február 27-én elutasította.   22. A 2001. november 26-án tartott tárgyaláson a kérelmező ismét   elfogultsági kifogást terjesztett elő, a Munkaügyi Bíróság bírái ellen. 2002.   január 16-án a Legfelsőbb Bíróság a Tatabányai Munkaügyi Bíróságot   jelölte ki az ügy tárgyalására.   23. 2002. március 12-én a Munkaügyi Bíróság meghallgatta a feleket.   2002. április 5-én a bíróság felfüggesztette az eljárást, és megkereste a   Budapest V. kerületi Önkormányzatot, hogy fontolja meg a kérelmező   gondnokság alá helyezésének szükségességét.   24. Az eljárást felfüggesztő végzés ellen benyújtott kérelmezői   fellebbezés nyomán a Komárom-Esztergom Megyei Bíróság helybenhagyta   az ügy 60 napra történő felfüggesztését.   25. 2002. július 19-én az Önkormányzat jelezte, hogy a kérelmező   gyámság alá helyezésének szükségességével kapcsolatos vizsgálatok   folyamatban vannak.   26. 2003. február 20-án a Tatabányai Munkaügyi Bíróság sürgős   tájékoztatást kért a gyámhivataltól a gondnokság alá helyezési eljárás   helyzetéről.   27. Az eljárás még folyamatban van.   B. A kérelmező felmondásával és végkielégítésével kapcsolatos   munkaügyi eljárás   28. 1997. október 20-án a kérelmező újabb pert indított munkáltatója   ellen. A Fővárosi Munkaügyi Bíróságot annak megállapítására kérte, hogy ő   jogosan szüntette meg munkaviszonyát, míg munkáltatója nem tartotta be a   munkaszerződés egyes lényeges elemeit. Végkielégítés megítélését is kérte.   A kérelmező csak 1997. november 20-án tájékoztatta munkáltatóját   felmondásáról.   29. 1998. március 12-én a kérelmező pontosította keresetét.   30. Az 1998. április 1-jére kitűzött tárgyalást a bíró betegsége miatt   elhalasztották.   31. 1998. június 25-én és július 14-én a kérelmező ismételten   pontosította kereseti kérelmét.   32. 1998. július 15-én a bíróság tárgyalást tartott, amelyen a kérelmezőt   meghallgatta és az általa a tárgyaláson benyújtott iratokat észrevételezés   céljából megküldte az alperesnek, aki nem tudott megjelenni a tárgyaláson.   1998. július 16-án a kérelmező a tárgyalásról készített jegyzőkönyv   pontosítását kérte.   33. 1998. november 4-én hozott ítéletében a Munkaügyi Bíróság   elutasította a kérelmező keresetét.   TÓTH KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   34. A fellebbviteli eljárás során a Fővárosi Bíróság 1999. április 28-án   tárgyalást tartott. A kérelmező újabb dokumentumokat terjesztett elő.   35. Az 1999. június 11-i tárgyaláson a Fővárosi Bíróság a kérelmező   kérelmére pártfogó ügyvédet rendelt ki számára. Mivel az ügyvéd   felmentését kérte, újabb jogi képviselő kirendelésére került sor.   36. 1999. szeptember 3-án a kérelmező újabb pártfogó ügyvéd   kirendelését kérte a bíróságtól, mivel nem volt megelégedve akkori jogi   képviselőjének munkájával.   37. Az ügy tárgyalására kijelölt tanács bírái elfogultságot jelentettek be   és felmentésüket kérték. Ezt követően, 1999. október 7-én, a Fővárosi   Bíróság új tanácsra osztotta az ügyet. Később ez a tanács is elfogultságot   jelentett be, tekintettel a kérelmezőnek egy másik – ugyanezen tanács előtt   folyó – perben tanúsított magatartására. 1999. október 26-án a bíróság egy   harmadik tanácsra osztotta az ügyet.   38. 1999. november 13-án a Fővárosi Bíróság elutasította a kérelmező új   pártfogó ügyvéd kijelölése iránti kérelmét.   39. 2000. január 24-én a Fővárosi Bíróság hatályon kívül helyezte az   elsőfokú ítéletet, és a Fővárosi Munkaügyi Bíróságot új eljárásra kötelezte.   40. 2000. április 5-én a Legfelsőbb Bíróság a Pest Megyei Munkaügyi   Bíróságot jelölte ki az ügy tárgyalására, mivel a Fővárosi Munkaügyi   Bíróság valamennyi bírája elfogultságot jelentett be.   41. 2000. június 16-án a Munkaügyi Bíróság új jogi képviselőt rendelt ki   a kérelmező számára.   42. 2000. július 20-án a kérelmező további beadványokat terjesztett elő.   2000. augusztus 11-én a kérelmező jogi képviselője előkészítő iratot   nyújtott be.   43. A 2000. október 13-i tárgyaláson a Munkaügyi Bíróság meghallgatta   a kérelmezőt és az alperest további dokumentumok előterjesztésére hívta   fel.   44. 2001. január 5-én a Munkaügyi Bíróság meghallgatta a feleket és   közölte velük, hogy egy második alperes lépett a perbe.   45. A kérelmező által a Munkaügyi Bíróság valamennyi bírája ellen   előterjesztett elfogultsági kifogást a Legfelsőbb Bíróság 2001. február 27-én   elutasította.   46. A 2001. november 26-i tárgyaláson a kérelmező újabb elfogultsági   kifogást terjesztett elő a Munkaügyi Bíróság ellen. 2002. január 16-án a   Legfelsőbb Bíróság a Tatabányai Munkaügyi Bíróságot jelölte ki a per   vitelére.   TÓTH KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   47. 2002. március 12-én a Munkaügyi Bíróság meghallgatta a feleket.   2002. április 5-én a bíróság felfüggesztette az eljárást, és megkereste a   Budapest V. kerületi Önkormányzatot, hogy fontolja meg a kérelmező   gondnokság alá helyezésének szükségességét.   48. Az eljárást felfüggesztő végzés ellen benyújtott kérelmezői   fellebbezés nyomán a Komárom-Esztergom Megyei Bíróság helybenhagyta   az ügy 60 napra történő felfüggesztését.   49. 2002. július 19-én az Önkormányzat jelezte, hogy a kérelmező   gyámság alá helyezésének szükségességével kapcsolatos vizsgálatok   folyamatban vannak.   50. 2003. február 20-án a Tatabányai Munkaügyi Bíróság tájékoztatást   kért a gyámhivataltól a gondnokság alá helyezési eljárás állásáról.   51. Az eljárás még folyamatban van.   A JOG   I. AZ EGYEZMÉNY 6. CIKKE 1. BEKEZDÉSÉNEK ÁLLÍTÓLAGOS   MEGSÉRTÉSE   52. A kérelmező azt panaszolja, hogy pere ésszerűtlenül hosszú ideig   elhúzódik, megsértve az Egyezmény 6. cikkének 1. bekezdését, amelynek   releváns része kimondja:   “Mindenkinek joga van arra, hogy...bíróság... ésszerű időn belül... hozzon   határozatot polgári jogi jogai és kötelezettségei tárgyában...”   53. A Kormány vitatja a panaszt.   54. A figyelembe veendő időszakok 1995. május 18-án, illetve 1997.   október 20-án kezdődtek és még nem fejeződtek be. Ilyen módon az egyik   eljárás nyolc éve és kilenc hónapja, a másik pedig hat éve és négy hónapja   tart. Mindkét eljárás két bírósági szintet foglalt magában.   TÓTH KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   A. Elfogadhatóság   1. A Bíróság megjegyzi, hogy az eljárás hosszával kapcsolatos panaszok   nem nyilvánvalóan alaptalanok az Egyezmény 35. cikke 3. bekezdése   szerinti értelemben. Megjegyzi továbbá, hogy más alapon sem   elfogadhatatlanok. Ezért a panaszokat elfogadhatóvá kell nyilvánítani.   B. Érdem   2. A Kormány azt állította, hogy az ügy meglehetősen bonyolult volt,   mivel több szakértőt kellett kirendelni. Továbbá, a kérelmező maga is   hozzájárult az eljárás elhúzódásához azzal, hogy keresetét kiterjesztette, és   számos alkalommal elfogultsági kifogást terjesztett elő.   57. A kérelmező vitatta az állítást.   58. A Bíróság emlékeztet arra, hogy az eljárás hosszának ésszerű voltát   az eset egyedi körülményei fényében, a Bíróság esetjogában kidolgozott   kritériumok figyelembe vételével kell megítélni, különös tekintettel az eset   bonyolultságára, a kérelmező és a releváns hatóságok magatartására és arra,   hogy mi volt a per tétje a kérelmező számára (ld. többek között Frydlender   v. France [GC], no. 30979/96, § 43, ECHR 2000-VII).   59. A Bíróság úgy véli, hogy egyik ügy elbírálása sem volt különösebben   bonyolult, sem a tények, sem pedig az alkalmazandó jog tekintetében.   60. A bíróságok magatartását illetően a Bíróság észrevételezi, hogy az   első eljárásban a Munkaügyi Bíróság 1995. augusztus 25. és 1998. október   30. között egyetlen tárgyalást sem tartott, bár néhány eljárási intézkedést   tett. Ez az inaktív időszak nem magyarázható pusztán azzal, hogy a bíróság   nem tudott szakértői véleményt beszerezni. Mivel a Kormány nem adott   meggyőző magyarázatot az inaktivitásra, ezt az időszakot a Kormány   terhére kell róni. Bár ezt követően a bíróságok mindkét eljárásban   rendszeres időközönként tartottak tárgyalásokat, a Bíróság véleménye   szerint a nemzeti bíróságok nem használták ki a rendelkezésükre álló időt   arra, hogy az ügyek mielőbbi lezárása érdekében felgyorsítsák az eljárást.   Ezzel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy a Fővárosi Bíróság új eljárás   lefolytatására kötelező határozata miatt az ügyek jelenleg is első fokon   folynak.   61. A kérelmező magatartását illetően a Bíróság észrevételezi, hogy   ismételten előterjesztett elfogultsági kifogásai hozzájárultak az eljárás   elhúzódásához. A Bíróság azonban tartózkodik attól, hogy döntő   jelentőséget tulajdonítson annak a néhány hónapos késedelemnek, amit e   kifogások előidézhettek. E késedelmek különösen az eljárás teljes   hosszának fényében nem tarthatók jelentősnek.   62. Tekintettel az eljárás teljes hosszára, s különösen arra, hogy az   elsőfokú eljárásban a hazai bíróságok terhére róhatóan három évig és két   TÓTH KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   hónapig nem került sor tárgyalásra, továbbá figyelemmel arra, hogy   munkaügyi perekben a hazai bíróságoknak különös gondossággal kell   eljárniuk (ld. Obermeier v. Austria judgment of 28 June 1990, Series A   no. 179, pp. 23-24, § 72; the Caleffi v. Italy judgment of 24 May 1991,   Series A no. 206-B), a Bíróság megállapítja, hogy a kérelmező ügyeit nem   bírálták el ésszerű időn belül. Ezért az Egyezmény 6. cikkének 1.   bekezdését megsértették.   II. AZ EGYEZMÉNY 1.,4.,5.,6.,13. ÉS 14. CIKKEINEK ÁLLÍTÓLAGOS   MEGSÉRTÉSE   3. A kérelmező további magyarázatok nélkül azt is panaszolta, hogy a   nemzeti bíróságok által a fenti eljárásokban meghozott határozatok tévesek   voltak. Az Egyezmény 1., 4., 5., 6., 13. és 14. cikkeire hivatkozott. A   Bíróság észrevételezi, hogy mindkét eljárás még folyamatban van. Ezért,   hogyha e panaszok még folyamatban lévő eljárásokkal kapcsolatosak, akkor   idő előttiek. Amennyiben pedig más kérdésekkel kapcsolatosak, akkor a   kérelmező elmulasztotta a hazai jogorvoslati lehetőségek kimerítését. Ebből   következően a kérelem ezen része tekintetében a kérelmező elmulasztotta a   35. cikk 1. bekezdése alapján megkívánt hazai jogorvoslatok kimerítését,   ezért a kérelemnek ezt a részét az Egyezmény 35. cikkének 4. bekezdése   alapján el kell utasítani.   III. AZ EGYEZMÉNY 41. CIKKÉNEK ALKALMAZÁSA   64. Az Egyezmény 41. cikke kimondja:   “Ha a Bíróság az Egyezmény vagy az ahhoz kapcsolódó jegyzőkönyvek megsértését   állapítja meg és az érdekelt Magas Szerződő Fél belső joga csak részleges jóvátételt tesz   lehetővé, a Bíróság – szükség esetén – igazságos elégtételt ítél meg a sértett félnek.”   A. Károk   4. A kérelmező 36.833.066 forintot kért vagyoni kára megtérítéseként.   2.000.000 forintot kért az eljárás elhúzódása miatt keletkezett nem vagyoni   kára megtérítéseként.   5. A Kormány túlzottnak találta a kérelmező igényét.   6. A Bíróság nem lát okozati összefüggést a megállapított jogsértés és az   állított vagyoni kár között; ezért ezt az igényt elutasítja. Nem vagyoni   kárként azonban 7.500 eurót ítél meg a kérelmező számára.   TÓTH KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   B. Költségek és kiadások   68. A kérelmező 1.132.664 forintot kért a hazai bíróságok és az   Egyezménnyel kapcsolatos eljárás során felmerült költségek és kiadások   megtérítésére.   7. A Kormány túlzottnak találta a kérelmező követelését.   8. A Bíróság esetjoga szerint a kérelmező csak akkor jogosult költségei   és kiadásai megtéríttetésére, hogyha bizonyítja, hogy e költségek   ténylegesen és szükségszerűen felmerültek, s összegüket tekintve ésszerűek.   A jelen ügyben a birtokában lévő információkra és a fenti kritériumokra   figyelemmel a Bíróság ilyen címen 500 euró megítélését tartja ésszerűnek.   C. Késedelmi kamat   71. A Bíróság úgy találja megfelelőnek, hogy a késedelmi kamatnak az   Európai Központi Bank marginális hitelkamatán kell alapulnia, s ahhoz   további három százalékpontot kell hozzáadni.   EZEN INDOKOK ALAPJÁN A BÍRÓSÁG   1. Az eljárások elhúzódásával kapcsolatos panaszt egyhangúlag   elfogadhatóvá, a kérelem többi részét pedig elfogadhatatlanná nyilvánítja;   2. Egyhangúlag megállapítja, hogy a túlórák és az egyéb illetmények   kifizetésével kapcsolatos eljárás hossza tekintetében az Egyezmény 6.   cikkének 1. bekezdését megsértették;   3. 6 szavazattal 1 ellenében megállapítja, hogy a kérelmező   felmondásával és végkielégítésével kapcsolatos eljárás hossza tekintetében   az Egyezmény 6. cikkének 1. bekezdését megsértették.   4. 6 szavazattal 1 ellenében megállapítja,   (a) hogy az alperes Kormánynak attól az időponttól számított három   hónapon belül, amikor az ítélet az Egyezmény 44. cikkének 2. bekezdése   szerint véglegessé válik, az alábbi összegeket kell kifizetnie az alperes   Állam nemzeti valutájában,   alkalmazásával:   a kifizetéskori átváltási árfolyam   (i) 7.500 eurót (hétezer ötszáz euró) a nem vagyoni kár tekintetében;   (ii) 500 eurót (ötszáz euró) a költségek és kiadások tekintetében;   (iii) a fenti összegeket esetlegesen terhelő adókat;   (b) hogy a fent említett három hónap lejártát követően a kifizetés   időpontjáig a késedelmes időszakra az Európai Központi Bank marginális   hitelkamatát három százalékponttal meghaladó mértékű kamatot kell fizetni   a fenti összegek után;   5. A kérelmezők igazságos elégtétellel kapcsolatos további követeléseit   egyhangúlag elutasítja.   TÓTH KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   Készült angol nyelven, írásbeli kihirdetésre került 2004. március 30-án a   Bírósági Szabályzat 77. § 2. és 3. bekezdésének megfelelően.   S. DOLLÉ   hivatalvezető   J.-P. COSTA   elnök   Az Egyezmény 45. cikke 2. bekezdésével és a Bíróság Eljárási   szabályzatának 74. §-a 2. bekezdésével összhangban az ítélethez csatolva   található Loucaides úr különvéleménye.   J.-P.C.   S.D.     TÓTH KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   LOUCAIDES BÍRÓ RÉSZBEN ELTÉRŐ VÉLEMÉNYE   Egyetértek azzal, hogy a jelen ügy első eljárásában ésszerűtlen   késedelemre került sor, különösen arra tekintettel, hogy a bíróság három   évig és két hónapig nem tartott tárgyalást. Ez olyan körülmény, amelyet a   többségi ítéletet meghozó bírák helyesen vettek tekintetbe, amikor   megállapították az Egyezmény 6. cikke 1. bekezdésének megsértését. A   többségi véleménytől eltérően azonban én nem értek egyet azzal, hogy   ugyanezen cikket a második eljárás vonatkozásában is megsértették, mivel   nem merült fel olyan kielégítő ok, amely alapján indokolatlan késedelmet   lehetne az alperes Állam bíróságai terhére róni.   A többségi véleményt alkotók a jogsértés tényét a második eljárásban az   eljárás teljes hosszára tekintettel állapították meg. Véleményem szerint ez   nem elégséges kritérium az alperes állam általi indokolatlan késedelem   miatti jogsértés megállapításához.   Valójában ez a döntés ellentétes a Bíróság esetjogában lefektetett   megközelítéssel, amely szerint az eljárás hosszának ésszerű voltát az ügy   körülményeinek a fényében, továbbá az ügy bonyolultságára, a kérelmező   és a releváns hatóságok magatartására, valamint arra tekintettel kell   megítélni, hogy mi volt a jogvita tétje a kérelmező számára.   Bár a többségi vélemény alapján hozott ítélet az 58. bekezdésben utal   erre a megközelítésre, és az első eljárás tekintetében megállapított jogsértés   indoklásakor helyesen figyelembe veszi, hogy három éven és két hónapon   keresztül nem került sor tárgyalásra, a második eljárás tekintetében az ítélet   eltekint e megközelítéstől.   Két korábbi esetben (Erdős v. Hungary és Maczynski v. Poland,   38937/97 és 43779/98 sz. kérelmek) már volt alkalmam kifejteni, hogy az   eljárás teljes hossza önmagában nem tekinthető olyan tényezőnek, amely   alapul szolgálhat az Egyezmény 6. cikkében lefektetett, “ésszerű időn”   belüli tárgyalás tartását előíró kötelezettség megsértésének   megállapítására. Az Erdős kontra Magyarország ügyben kifejtettem:   a “Ilyen jogsértés csak akkor állapítható meg, hogyha az Állam terhére róható   ésszerűtlen késedelmekre került sor. Az eljárás a kérelmező magatartása, vagy az ügy   bonyolultsága és természete miatt is elhúzódhat. Ilyen esetekben az Állam szerveit   nem terheli felelősség az eljárás “teljes hosszának” túlzott volta miatt, hogyha   semmilyen   módon   nem   járultak   hozzá   az   eljárás   időtartamának   meghosszabbodásához.”   A Maczynski kontra Lengyelország ügyben hangsúlyoztam, hogy:   “... az eljárás hosszának nincs abszolút vagy objektív időkorlátja. Az a kérdés, hogy   a 6. cikk 1. bekezdésében foglalt követelményekkel szemben késedelemre került-e sor,   nem dönthető el in abstracto, pusztán az eljárás teljes hosszára történő utalás alapján.”   TÓTH KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET     Az eljárás teljes hosszának elégséges alapkénti elfogadása a fenti   kötelezettség megsértésének a megállapításához valójában ellentmond az   esetjogban lefektetett kritériumoknak. Amennyiben a jogsértést megállapító   ítélet pusztán az eljárás teljes hosszára alapozható, akkor értelmetlenné válik   “az ügy bonyolultságának és a kérelmező, valamint a releváns hatóságok   magatartásának” a vizsgálata.   A jelen ügyben a többség az első eljárás tekintetében figyelembe vette a   hatóságok magatartását, a második eljárás tekintetében azonban az eljárás   teljes hosszának vizsgálatánál nem ment tovább.   Véleményemet a Bíróság Ciricosta és Viola kontra Olaszország   (judgment of 4 December 1995, Series A no. 337-A, p. 10, § 28) ítéletben   tett megállapításának a megismétlésével zárom. Ebben az ügyben a   panaszolt polgári eljárás több mint 15 éve tartott, s az ítélet meghozatalakor   még folyamatban volt:   “A Bíróság megismétli, hogy csak az államnak betudható ésszerűtlen késedelmek   alapozzák meg annak megállapítását, hogy az ’ésszerű idő’ követelményét   megsértették.”