61530/00

EMBERI JOGOK EURÓPAI BÍRÓSÁGA   MÁSODIK SZEKCIÓ   NAGY ÉS TÁRSAI kontra MAGYARORSZÁG   (61530/00 sz. kérelem)   ÍTÉLET   STRASBOURG   2004. szeptember 14.   Ezen határozat az Egyezmény 44. cikkének 2. bekezdésében foglalt   körülmények beálltával válik véglegessé. Szerkesztői változtatás alá eshet.   NAGY ÉS TÁRSAI KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   A Nagy és társai kontra Magyarország ügyben,   Az Emberi Jogok Európai Bírósága (Második Szekció) Kamaraként   tartott ülésén, melynek tagjai voltak:   J.-P. COSTA elnök,   A.B. BAKA,   K. JUNGWIERT,   V. BUTKEVYCH,   W. THOMASSEN   M. UGREKHELIDZE,   A. MULARONI, bírák,   és S. DOLLÉ, a Szekció hivatalvezetője,   Tekintettel arra a határozatra, hogy a Bíróság az Egyezmény 29.   cikkének 3. bekezdését alkalmazva együtt vizsgálja az ügy elfogadhatóságát   és érdemét,   2004. augusztus 24-én zárt ülésen tartott tanácskozás után,   Az akkor elfogadott alábbi határozatot hozza:   AZ ELJÁRÁS   1. Az ügy alapja egy Magyarország ellen benyújtott kérelem (61530/00   sz.), amelyet az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló   egyezmény (az “Egyezmény”) 34. cikke alapján három magyar állampolgár,   Nagy Gyula, Veizer György és Veizer Györgyné („a kérelmezők”) 2000.   június 4-én terjesztettek a Bíróság elé. Veizer Györgyöt és Veizer   Györgynét Barbalics I., Nagyatádon (Magyarország) praktizáló ügyvéd   képviselte.   2. A Magyar Kormányt (a “Kormány”) képviselője, dr. Höltzl Lipót, az   Igazságügyi Minisztérium helyettes államtitkára képviselte.   3. 2002. december 10-én a Bíróság arról határozott, hogy közli a   kérelmet a Kormánnyal. Az Egyezmény 29. cikke 3. bekezdésének   rendelkezései alapján úgy határozott, hogy a kérelem érdemét és   elfogadhatóságát együtt vizsgálja.   A TÉNYEK   4. A kérelmezők megnevezésük sorrendjében 1943-ban, 1943-ban, illetve   1944-ben születtek és Dunavecsén, illetve Budapesten élnek.   5. A Fővárosi Bíróság 1988. június 30-i ítélete nyomán a kérelmezőket   egy “szánkónak” nevezett eszköz feltalálóiként jegyezték be. Részesedésük   a találmányban megnevezésük sorrendjében 35%, 20% és 40% volt. 5% egy   negyedik személyé, aki nem vesz részt félként a Bíróság előtti eljárásban.   NAGY ÉS TÁRSAI KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   6. 1993. október 5-én Nagy Gyula és Veizer György pert indított a   Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság mint elsőfokú bíróság előtt egy   termelőszövetkezet ellen. Licencia díjat és az eszköz birtokba adását   követelték.   7. 1994. március 16-án és május 25-én a Megyei Bíróság tárgyalást   tartott. A május 25-i tárgyaláson a bíróság dokumentumok előterjesztésére   hívta fel az alperest. Mivel az alperes nem tett eleget a végzésben   foglaltaknak, 1994. szeptember 16-án a bíróság pénzbírsággal sújtotta.   8. 1995. március 2-án a Megyei Bíróság meghallgatta a feleket.   9. 1995. március 9-én a Megyei Bíróság megítélte a licenciadíjat és   annak kamatait, továbbá arra kötelezte az alperest, hogy az eszközt adja ki   Veizer Györgynek.   10. Az 1995 márciusában előterjesztett fellebbezések nyomán 1996.   május 29-én a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság több tanút   meghallgatott. 1996. szeptember 11-én kelt részítéletében a Legfelsőbb   Bíróság helybenhagyta az elsőfokú ítéletnek a dolog kiadásával kapcsolatos   döntését, az ítélet többi részét pedig hatályon kívül helyezte, s az ügyet   visszautalta a Megyei Bíróság elé.   11. Bár a részítélet jogerőre emelkedett, az alperes nem adta ki az   eszközt Veizer Györgynek. Az ezt követő végrehajtási eljárás   eredménytelen volt. Ennek következtében Nagy úr és Veizer úr   kiterjesztette keresetét, kártérítést és elmaradt hasznuk megtérítését   követelve, amelytől azért estek el, mert nem tudták hasznosítani az eszközt.   12. A folytatódó eljárásban a Megyei Bíróság 1997. január 6-án   mérnökszakértőt rendelt ki. A szakértő 1997. március 17-én előterjesztette,   1997. június 10-én pedig módosította szakvéleményét.   13. Mivel az 1997. október 14-i tárgyaláson a felek nem jelentek meg, a   Megyei Bíróság az eljárás szüneteléséről határozott. Veizer úr 1998. január   29-én előterjesztett kérelmére az eljárás folytatódott.   14. 1998. március 26-án és június 9-én a Megyei Bíróság tárgyalást   tartott. A június 9-i tárgyaláson a bíróság meghallgatta a szakértőt és   szakvéleményének kiegészítésére kérte fel.   15. 1998. szeptember 2-án a Megyei Bíróság további kérdéseket intézett   a szakértőhöz, amelyekre a szakértő 1998. szeptember 25-én válaszolt. Az   1998. szeptember 30-án tartott tárgyaláson a bíróság felkérte a feleket, hogy   terjesszék elő a kiegészített szakvéleménnyel kapcsolatos észrevételeiket.   16. 1998. november 16-án a harmadik kérelmező, Veizer Györgyné is   pert indított a termelőszövetkezet ellen, azonos keresettel. Perét egyesítették   a már folyamatban lévő perrel   17. A Megyei Bíróság 1999. március 3-án és 24-én tárgyalást tartott.   18. 1999. április 28-án a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság   részben helyt adott a kérelmezők keresetének. 1999. június 11-én a   kérelmezők fellebbeztek.   NAGY ÉS TÁRSAI KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   19. 2001. november 14-én a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú   bíróság helybenhagyta az elsőfokú ítéletet. Az ítélet jogerőssé vált.   A JOG   I. AZ EGYEZMÉNY 6. CIKKE 1. BEKEZDÉSÉNEK ÁLLÍTÓLAGOS   MEGSÉRTÉSE   20. A kérelmezők azt panaszolták, hogy az eljárás hossza   összeegyeztethetetlen volt az Egyezmény 6. cikkének 1. bekezdésében előírt   “ésszerű idő” követelményével. A 6. cikk 1. bekezdése kimondja:   “Mindenkinek joga van arra, hogy...bíróság...ésszerű időn belül... hozzon   határozatot polgári jogi jogai és kötelezettségei tárgyában...”   21. A Kormány vitatta az állítást.   22. A figyelembe veendő időszak Nagy és Veizer urak perében 1993.   október 5-én, Veizerné asszony perében pedig 1998. november 16-án   kezdődött, s mindhármuk esetében 2001. november 14-én zárult le. Ilyen   módon két bírósági szinten nyolc, illetve három évig tartottak a perek.   A. Elfogadhatóság   23. A Bíróság megjegyzi, hogy Nagy úr és Veizer úr panaszai nem   nyilvánvalóan megalapozatlanok az Egyezmény 35. cikkének 3. bekezdése   értelmében. Továbbá megjegyzi, hogy semmilyen más alapon sem   elfogadhatatlanok. Ezért elfogadhatóvá kell nyilvánítani őket.   24. Veizérné panaszát illetően a Bíróság észrevételezi, hogy perét csak   1998. november 16-án indította meg a Megyei Bíróság előtt. Az eljárás   2001. november 14-én befejeződött. Így a per két bírósági szinten három   évig tartott. Igaz, a fellebbviteli eljárás valamelyest elhúzódott. A Bíróság   azonban úgy találja, hogy az eljárás teljes hossza nem haladja meg az   Egyezmény 6. cikkének 1. bekezdése által megkövetelt ésszerű időt.   Ebből következik, hogy   e kérelmező panasza nyilvánvalóan   megalapozatlan, s az Egyezmény 35. cikke 3. és 4. bekezdésének   megfelelően a panaszt el kell utasítani.   B. Érdem   25. A Kormány azt állítja, hogy a kérelmezők is hozzájárultak az eljárás   elhúzódásához azzal, hogy nem jelentek meg az 1997. október 14-i   tárgyaláson, és gyakran módosították keresetüket. A Kormány fenntartotta,   hogy azon inaktív időszak kivételével, amelyre a Legfelsőbb Bíróság előtti   eljárásban került sor, a hazai bíróságok késedelem nélkül jártak el.   NAGY ÉS TÁRSAI KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   26. A kérelmezők vitatták az állítást.   27. A Bíróság megismétli, hogy az eljárás hosszának ésszerű voltát az   eset egyedi körülményei fényében, a Bíróság esetjogában kidolgozott   kritériumok figyelembe vételével kell megítélni, különös tekintettel az eset   bonyolultságára, a kérelmező és a releváns hatóságok magatartására és arra,   hogy mi volt a per tétje a kérelmező számára (ld. többek között Frydlender   v. France [GC], no. 30979/96, § 43, ECHR 2000-VII).   28. A Bíróság úgy véli, hogy az ügy nem volt különösebben bonyolult   sem a tények, sem pedig az alkalmazandó jog tekintetében.   A felek magatartását illetően a Bíróság észrevételezi, hogy az 1997.   október 14-i tárgyaláson való megjelenés elmulasztása legfeljebb három   hónapos késedelmet okozott. Továbbá, nincs jele annak, hogy a kérelmezők   bármilyen módon visszaéltek volna eljárásjogi jogaikkal.   A bíróságok magatartását illetően a Bíróság úgy véli, hogy bár a Megyei   Bíróság rendszeres időközönként tárgyalást tartott, a hazai bíróságok nem   használták fel a rendelkezésükre álló időt arra, hogy a perek mielőbbi   lezárása érdekében felgyorsítsák az eljárást.   Továbbá, a Bíróság megjegyzi, hogy a kérelmezők 1999. június 11-én   előterjesztett fellebbezését a Legfelsőbb Bíróság csak 2001. november 14-   én bírálta el. Ezt a két év és öt hónapos késedelmet az Állam terhére kell   róni.   29. A fenti megfontolások elegendőek ahhoz, hogy a Bíróság arra a   következtetésre jusson, hogy a kérelmezők ügyét nem tárgyalták ésszerű   időn belül. Ennek megfelelően az Egyezmény 6. cikkének 1. bekezdését   megsértették.   II. AZ EGYEZMÉNY 41. CIKKÉNEK ALKALMAZÁSA   30. Az Egyezmény 41. cikke kimondja:   “Ha a Bíróság az Egyezmény vagy az ahhoz kapcsolódó jegyzőkönyvek megsértését   állapítja meg és az érdekelt Magas Szerződő Fél belső joga csak részleges jóvátételt tesz   lehetővé, a Bíróság – szükség esetén – igazságos elégtételt ítél meg a sértett félnek.”   A. Károk   31. Veizer úr 67 118 euró összegű vagyoni és nem vagyoni kártérítést   kért.   Nagy úr 78 740 euró összegű vagyoni és nem vagyoni kártérítést kért.   31. A Kormány túlzottnak találta a kérelmezők követelését.   32. A Bíróság nem talál okozati összefüggést a megállapított jogsértés és   az állított vagyoni kár között; ezért a követelések ezen részét elutasítja. Nem   vagyoni káruk megtérítéseként azonban fejenként 6 500 eurót ítél meg   Veizer úr és Nagy úr számára.   NAGY ÉS TÁRSAI KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   B. Költségek és kiadások   33. Veizer úr 229 eurót, Nagy úr pedig 269 eurót kért költségei és   kiadásai megtérítéseként.   34. A Kormány nem terjesztett elő észrevételt ezen igényekkel   kapcsolatban.   35. A Bíróság esetjoga szerint a kérelmező csak akkor jogosult költségei   és kiadásai megtéríttetésére, ha bizonyítja, hogy e költségek ténylegesen és   szükségszerűen felmerültek, s összegüket tekintve ésszerűek. A jelen   ügyben a birtokában lévő információkra és a fenti kritériumokra   figyelemmel a Bíróság ilyen címen Veizer úr számára 229 euró, Nagy úr   számára pedig 269 euró megítélését tartja ésszerűnek.   C. Késedelmi kamat   36. A Bíróság úgy találja megfelelőnek, hogy a késedelmi kamatnak az   Európai Központi Bank marginális hitelkamatán kell alapulnia, s ahhoz   további három százalékpontot kell hozzáadni.   EZEN INDOKOK ALAPJÁN A BÍRÓSÁG EGYHANGÚLAG   1. Veizer úr és Nagy úr tekintetében elfogadhatóvá nyilvánítja az eljárás   hosszával kapcsolatos panaszt;   2. Veizerné tekintetében elfogadhatatlanná nyilvánítja az eljárás hosszával   kapcsolatos panaszt;   3. Megállapítja, hogy az Egyezmény 6. cikkének 1. bekezdését   megsértették;   4. Megállapítja:   (a) hogy az alperes Kormány attól az időponttól számított három   hónapon belül, amikor az ítélet az Egyezmény 44. cikkének 2. bekezdése   szerint véglegessé válik, köteles Veizer úr számára nem vagyoni kár   tekintetében 6 500 eurót (hatezerötszáz euró), költségei és kiadásai   tekintetében pedig 229 eurót (kettőszázhuszonkilenc euró), és az ezen   összegeket terhelő adók összegét kifizetni az alperes Állam nemzeti   valutájában, a kifizetéskori átváltási árfolyam alkalmazásával;   (b) hogy az alperes Kormány attól az időponttól számított három   hónapon belül, amikor az ítélet az Egyezmény 44. cikkének 2. bekezdése   szerint véglegessé válik, köteles Nagy úr számára nem vagyoni kár   tekintetében 6 500 eurót (hatezerötszáz euró), költségei és kiadásai   tekintetében pedig 269 eurót (kettőszázhuszonkilenc euró) és az ezen   NAGY ÉS TÁRSAI KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   összegeket terhelő adók összegét kifizetni az alperes Állam nemzeti   valutájában, a kifizetéskori átváltási árfolyam alkalmazásával;   (c) hogy a fent említett három hónap lejártát követően a kifizetés   időpontjáig a késedelmes időszakra az Európai Központi Bank   marginális kamatát három százalékponttal meghaladó mértékű kamatot   kell fizetni a fenti összeg után;   5. A kérelmezők igazságos elégtétellel kapcsolatos további követeléseit   elutasítja.   Készült angol nyelven, írásbeli kihirdetésre került 2004. szeptember 14-   én a Bíróság eljárási szabályzata 77. § 2. és 3. bekezdésének megfelelően.   S. DOLLÉ   hivatalvezető   J.-P. COSTA   elnök