61568/00

EMBERI JOGOK EURÓPAI BÍRÓSÁGA   MÁSODIK SZEKCIÓ   KASTNER kontra MAGYARORSZÁG   (61568/00 sz. kérelem)   ÍTÉLET   STRASBOURG   2004. június 29.   KASTNER KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   A Kastner kontra Magyarország ügyben,   Az Emberi Jogok Európai Bírósága (Második Szekció) Kamaraként   tartott ülésén, melynek tagjai voltak:   J.-P. COSTA, Elnök   A.B. BAKA,   L. LOUCAIDES,   C. BÎRSAN,   K. JUNGWIERT,   M. UGREKHELIDZE   A. MULARONI, bírák   és T.L. EARLY, a Szekció hivatalvezető-helyettese   2004. június 8-án zárt ülésen tartott tanácskozás után   az akkor elfogadott alábbi határozatot hozza:   AZ ELJÁRÁS   1. Az ügy alapja egy Magyarország ellen benyújtott kérelem (61568/00   sz.), amelyet az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló   egyezmény (az “Egyezmény”) 34. cikke alapján egy magyar állampolgár,   Kastner Rezső (a “kérelmező”) 2000. június 21-én terjesztett a Bíróság elé.   2. A Magyar Kormányt (a “Kormány”) képviselője, Höltzl Lipót, az   Igazságügyi Minisztérium helyettes államtitkára képviselte.   1. 2002. november 26-án a Bíróság úgy határozott, hogy közli az eljárás   elhúzódásával kapcsolatos panaszt a Kormánnyal. Az Egyezmény 29. cikke   3. bekezdésének rendelkezései alapján úgy határozott, hogy a kérelem   érdemét és elfogadhatóságát együtt vizsgálja.   A TÉNYEK   2. A kérelmező 1963-ban született és Budapesten él.   3. 1995. augusztus 18-án a kérelmező munkaügyi pert indított   munkáltatója, a Budapesti Rendőrfőkapitányság ellen a Fővárosi   Munkaügyi Bíróság előtt, követelve elvégzett túlmunkája ellenértékének a   megtérítését. 1995. szeptember 22-én a kérelmező kiegészítette keresetét.   6. 1995. október 6-án a Munkaügyi Bíróság tárgyalást tartott és felhívta   az alperest, hogy terjessze elő védekezését. Az alperes 1995. október 26-án   eleget tett a felhívásnak. 1995. október 20-án és 1996. június 11-én   pontosította keresetét.   7. 1996. július 1-jén a Munkaügyi Bíróság könyvszakértőt rendelt ki, akit   szakvéleményének 90 napon belüli előterjesztésére hívott fel.   KASTNER KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   8. 1996. augusztus 28-án, október 16-án, december 17-én, továbbá 1997.   január 16-án, február 7-én és május 12-én előterjesztett beadványaiban a   kérelmező tovább pontosította, illetve kiegészítette keresetét.   9. 1997. június 23-án és október 28-án a kérelmező panaszt tett a   Munkaügyi Bíróság elnökének amiatt, hogy a könyvszakértő nem   terjesztette elő szakvéleményét. 1998 januárjában a Munkaügyi Bíróság   visszavonta a könyvszakértő kirendelését.   10. 1998. január 15-én a kérelmező kilépett munkahelyéről.   4. 1998. április 27-én a kérelmező panaszt tett az Országos   Igazságszolgáltatási Tanács elnökénél a Munkaügyi Bíróság inaktivitása   miatt. 1998. augusztus 6-án a Fővárosi Bíróság Munkaügyi Kollégiumának   vezetője arról tájékoztatta a kérelmezőt, hogy az eljárás elhúzódását a   többszörösen és gyakran pontatlanul előterjesztett kérelmezői keresetek, az   alperesi oldal együttműködésének hiánya, továbbá a könyvszakértő által a   végleges szakvélemény elkészítéséhez igénybe vett idő okozta.   12. 1998. május 5-én a Munkaügyi Bíróság felhívta az alperest, hogy 30   napon belül további tájékoztatást nyújtson a bíróságnak. Az alperes 1998.   június 24-én tett eleget a felhívásnak.   13. A kérelmező 1998. június 22-én és július 13-án ismételten   kiegészítette keresetét.   5. 1998. szeptember 2-án az alperes 353.396 forintot utalt át a kérelmező   bankszámlájára.   6. 1998. szeptember 4-én és december 18-án a Munkaügyi Bíróság   tárgyalást tartott. A december 18-i tárgyaláson a Munkaügyi Bíróság   elrendelte, hogy a felek vitassák meg az egyezségkötés lehetőségét. A felek   1999. február 16-án egyeztető ülést tartottak.   7. 1999. február 19-én új bírót jelöltek ki az ügy tárgyalására.   8. 1999. április 26-án a Munkaügyi Bíróság új könyvszakértőt rendelt ki,   akit felhívott arra, hogy szakvéleményét négy hónapon belül terjessze elő.   9. 1999. szeptember 9-én a kérelmező az új könyvszakértő   kinevezésének visszavonását kérte azon az alapon, hogy a könyvszakértő   nem terjesztette elő szakvéleményét az előírt határidőn belül. A   könyvszakértő 1999. október 13-án terjesztette elő szakvéleményét.   19. 1999. november 1-én és 16-án a kérelmező ismét pontosította   keresetét.   20. A 2000. február 9-én tartott tárgyaláson a Munkaügyi Bíróság   meghallgatta a szakértő szakvéleményét. Mivel egyik fél sem fogadta el a   könyvszakértői véleményt, 2000. február 28-án a Munkaügyi Bíróság   harmadik szakértőként a Budapesti Könyvszakértői Intézetet rendelte ki. A   Munkaügyi Bíróság egyúttal emlékeztette a feleket a jóhiszemű pervitel   követelményére.   21. 2000. május 18-án és június 20-án a kérelmező ismét pontosította   keresetét. Egyúttal elfogultsági kifogást terjesztett elő az elnöklő bíró ellen,   KASTNER KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   s kérte, hogy ügyét a Pest Megyei Munkaügyi Bírósághoz tegyék át.   Kérelmét 2000. július 14-én elutasították.   22. 2000. július 28-án a Könyvszakértői Intézet előterjesztette   szakvéleményét.   23. 2000. augusztus 8-án kelt végzésében a Munkaügyi Bíróság   meghatározta a Könyvszakértői Intézet számára fizetendő szakértői díjat.   2000. szeptember 1-jén a kérelmező fellebbezett a végzés ellen. A   Munkaügyi Bíróság az ügy iratait – tévesen – megküldte a Fővárosi   Bíróságnak.   24. 2000. szeptember 6-án a kérelmező elutasította a szakvéleményt.   2000. szeptember 13-án ismét pontosította keresetét.   25. 2001. január 23-án ismét új bírót bíztak meg az ügy tárgyalásával.   26. 2001. március 30-án a kérelmező ismét pontosította keresetét.   Ugyanezen a napon a Munkaügyi Bíróság tárgyalást tartott és részítéletet   hozott. A részítélet arra kötelezte az alperest, hogy 110.309 forintot,   továbbá ezen összeg kamatait fizesse meg a kérelmező számára.   részítélet 2001. június 9-én jogerőssé vált.   A 27. A többi követelés tekintetében a Munkaügyi Bíróság 2001. június 15-   én tárgyalást tartott. Ugyanezen a napon a kérelmező ismét kiegészítette   keresetét.   28. 2001. június 18-án a Munkaügyi Bíróság szakvéleményének   kiegészítésére hívta fel a Könyvszakértői Intézetet.   29. 2001. június 25-én és 28-án a kérelmező ismét pontosította keresetét.   30. 2001. október 3-án a kérelmező a Könyvszakértői Intézet   kinevezésének visszavonását kérte, és elfogultsági kifogást terjesztett elő a   Fővárosi Munkaügyi Bíróság ellen. Indítványait 2001. november 6-án   elutasították.   31. 2001. október 25-én a kérelmező ismét panaszt tett az Országos   Igazságszolgáltatási Tanácsnál az eljárás elhúzódása miatt.   32. 2001. december 3-án a Könyvszakértői Intézet előterjesztette   kiegészítő szakvéleményét.   33. 2002. február 13-án az Országos Igazságszolgáltatási Tanács   tájékoztatta a kérelmezőt az eljárás elhúzódásával kapcsolatos vizsgálat   eredményéről. Megállapítása szerint az eljárás elhúzódását az okozta, hogy   a kérelmező összesen tizenkilenc alkalommal módosította keresetét.   34. 2002. február 14-én a Munkaügyi Bíróság újabb tárgyalást tartott,   amelyen a kérelmező ismét kiegészítette keresetét.   35. 2002. február 28-án a Munkaügyi Bíróság tárgyalást tartott és ítéletet   hirdetett. Elrendelte, hogy az alperes különböző címeken 58.033, 395.541   valamint 25.707 forintot, továbbá ezen összegek kamatait fizesse meg a   kérelmező számára, a kérelmező további követeléseit pedig elutasította. A   kérelmező 2002. április 11-én, az alperes pedig április 12-én fellebbezett az   ítélet ellen.   KASTNER KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   36. 2002. szeptember 11-én a Fővárosi Bíróság másodfokú bíróságként   eljárva tárgyalást tartott. A Fővárosi Bíróság az elsőfokú bíróság által   elfogadott kérelmezői igények tekintetében fenntartotta az elsőfokú ítéletet,   a Munkaügyi Bíróság által elutasított kérelmezői igények tekintetében pedig   hatályon kívül helyezte a 2002. február 28-i ítéletet, s az ügy ezen részét   visszautalta a Munkaügyi Bíróság elé.   37. A folytatódó elsőfokú eljárásban a Munkaügyi Bíróság a kérelmezőt   fennmaradt igényeinek kiegészítésére és pontosítására hívta fel. A   kérelmező 2002. október 31-én tett eleget a felhívásnak. Az eljárás első   fokon még folyamatban van.   38. Közben, 2002. október 17-én, a kérelmező felülvizsgálati kérelmet   terjesztett elő a 2002. szeptember 11-i ítélet tekintetében. 2004. március 3-   án a Legfelsőbb Bíróság elutasította a kérelmező felülvizsgálat iránti   kérelmét.   A JOG   I. AZ EGYEZMÉNY 6. CIKKE 1. BEKEZDÉSÉNEK ÁLLÍTÓLAGOS   MEGSÉRTÉSE AZ ELJÁRÁS HOSSZA TEKINTETÉBEN   10. A   kérelmező   panaszolta,   hogy   az   eljárás   hossza   összeegyeztethetetlen az “ésszerű idő” követelményével. Az Egyezmény 4.   és 5. cikkeire, továbbá a 6. cikk 1. bekezdésére és a 14. cikkre hivatkozott.   Az Egyezmény 6. cikke 1. bekezdésének releváns része kimondja:   “Mindenkinek joga van arra, hogy...bíróság tisztességesen és ésszerű időn belül...   hozzon határozatot polgári jogi jogai és kötelezettségei tárgyában...”   11. A Kormány előterjesztette, hogy a kérelmező ügyében a bíróságok   ésszerű időn belül hoztak határozatot.   12. Az eljárás 1995. augusztus 18-án kezdődött és még nem ért véget.   Ilyen módon három bírósági szinten több mint nyolc éve és nyolc hónapja   tart.   KASTNER KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   A. Elfogadhatóság   13. A Bíróság megjegyzi, hogy a kérelmező által a 6. cikk alapján   előterjesztett panasz az Egyezmény 35. cikkének 3. bekezdése szerinti   értelemben nem nyilvánvalóan megalapozatlan. Továbbá megjegyzi, hogy   semmilyen más alapon sem elfogadhatatlan. Ezért elfogadhatóvá kell   nyilvánítani.   A kérelmező által az eljárás hosszával kapcsolatban felhozott többi –   nevezetesen az Egyezmény 4., 5. és 14. cikkeire alapozott – panaszt illetően   a birtokában lévő anyagok fényében, és amennyiben a panaszok   tekintetében hatáskörrel rendelkezik, a Bíróság nem találja nyomát annak,   hogy a hivatkozott jogokat és szabadságokat megsértették volna. Ebből   következően a kérelemnek ez a része nyilvánvalóan megalapozatlan, ezért   az Egyezmény 35. cikkének 3. bekezdése alapján el kell utasítani.   B. Érdem   14. A Kormány úgy érvelt, hogy az 1996. júliustól 1998. januárig   terjedő időszaktól eltekintve az eljárás indokolatlan késedelem nélkül   zajlott. A kérelmező magatartását illetően a Kormány fenntartotta, hogy a   kérelmező jelentős mértékben hozzájárult az eljárás elhúzódásához azzal,   hogy számos alkalommal kiegészítette keresetét.   15. A kérelmező vitatta ezeket az érveket.   16. A Bíróság emlékeztet arra, hogy az eljárás hosszának ésszerű voltát   az eset egyedi körülményei fényében, a Bíróság esetjogában kidolgozott   kritériumok figyelembe vételével kell megítélni, különös tekintettel az eset   bonyolultságára, a kérelmező és a releváns hatóságok magatartására és arra,   hogy mi volt a per tétje a kérelmező számára (ld. többek között Frydlender   v. France [GC], no. 30979/96, § 43, ECHR 2000-VII).   46. A Kormány nem állította, hogy az ügy különösen bonyolult lett   volna, s a Bíróság sem lát okot arra, hogy másképpen vélekedjék.   17. A kérelmező magatartását illetően a Bíróság észrevételezi, hogy a   kérelmező összesen húsz alkalommal pontosította keresetét. A hazai   hatóságok két alkalommal figyelmeztették a kérelmezőt arra, hogy ne éljen   vissza eljárásjogi jogaival, s hogy tartózkodjék keresetének állandó   módosításától. Ezen körülmények között a Bíróság úgy véli, hogy a   kérelmező jelentős mértékben hozzájárult az eljárás elhúzódásához.   18. A bíróságok magatartását illetően a Bíróság észrevételezi, hogy   1995. október 6. és 1998. szeptember 4. között nem került sor tárgyalásra.   Az ebből származó két év és tizenegy hónapos késedelem nem   magyarázható azzal, hogy a Munkaügyi Bíróság ezen időszak alatt nem   tudott szakvéleményt beszerezni, sem pedig azzal, hogy végzésében   dokumentumok előterjesztésére hívta fel az alperest. Továbbá, a Bíróság   észrevételezi, hogy a hazai bíróságoknak öt évre és öt hónapra – 1996. július   KASTNER KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   1-től 2001. december 3-ig – volt szükségük ahhoz, hogy végleges   könyvszakértői véleményt szerezzenek be, s ez a késedelem jelentősen   késleltette az elsőfokú ítélet meghozatalát. E késedelmet az Állam terhére   kell róni.   19. Tekintettel az eljárás teljes hosszára, az Államnak betudható inaktív   időszakra és arra a tényre, hogy az eljárás jelenleg is folyamatban van, a   Bíróság arra a következtetésre jut, hogy a kérelmező ügyében nem hoztak   ésszerű időn belül határozatot. Ezért az Egyezmény 6. cikkének 1.   bekezdését megsértették.   II. AZ EGYEZMÉNY 6. CIKKE 1. BEKEZDÉSE ÉS A 13. CIKK   ÁLLÍTÓLAGOS MEGSÉRTÉSE AZ ELJÁRÁS TISZTESSÉGES   VOLTA TEKINTETÉBEN   20. A kérelmező az eljárás tisztességes voltával kapcsolatban is panaszt   terjesztett elő. Az Egyezmény 6. cikkének 1. bekezdésére, és a 13. cikkre   hivatkozott.   Elfogadhatóság   21. A Bíróság észrevételezi, hogy egyes kérelmezői keresetek   tekintetében az eljárás jelenleg is első fokon folyamatban van (ld. fenti 37.   bekezdés).   Ezért ez a panasz idő előtti. Azon kereseteket illetően, amelyekről 2004.   március 3-i határozatában a Legfelsőbb Bíróság jogerősen döntött (ld. fenti   38. bek.) a Bíróság megállapítja, hogy a rendelkezésére álló iratok alapján   nincs nyoma annak, hogy az Egyezmény 6. cikke 1. bekezdése szerinti   tisztességes eljárás követelményét megsértették volna.   Ebből következik, hogy a kérelemnek ezt a részét az Egyezmény 35.   cikkének 1., 3. és 4. bekezdése alapján el kell utasítani.   III. AZ EGYEZMÉNY 41. CIKKÉNEK ALKALMAZÁSA   52. Az Egyezmény 41. cikke kimondja:   “Ha a Bíróság az Egyezmény vagy az ahhoz kapcsolódó jegyzőkönyvek megsértését   állapítja meg és az érdekelt Magas Szerződő Fél belső joga csak részleges jóvátételt tesz   lehetővé, a Bíróság – szükség esetén – igazságos elégtételt ítél meg a sértett félnek.”   A. Károk   53. A kérelmező vagyoni és nem vagyoni kárának megtérítésére   20,299,018 forintot követelt.   54. A Kormány előterjesztette, hogy a kérelmező követelései túlzottak.   KASTNER KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   55. Nincs bizonyíték arra vonatkozóan, hogy okozati kapcsolat állna   fenn az Egyezmény 6. cikke 1. bekezdésének megsértése és a kérelmező   vagyoni kár megtérítésére irányuló követelése között. A Bíróság ezért   elutasítja ezt az igényt. Másrészt azonban, tekintettel a kérelmező által   okozott késedelemre is, a Bíróság 4.000 eurót ítél meg a kérelmező nem   vagyoni kárának megtérítéseként.   B. Költségek és kiadások   56. A kérelmező ilyen címen nem támasztott követelést.   C. Késedelmi kamat   57. A Bíróság úgy találja megfelelőnek, hogy a késedelmi kamatnak az   Európai Központi Bank marginális hitelkamatán kell alapulnia, s ahhoz   további három százalékpontot kell hozzáadni.   EZEN INDOKOK ALAPJÁN A BÍRÓSÁG EGYHANGÚLAG   1. Elfogadhatónak nyilvánítja az Egyezmény 6. cikkének 1. bekezdése   alapján előterjesztett, az eljárás hosszával kapcsolatos panaszt;   2. A panasz többi részét elfogadhatatlannal nyilvánítja;   3. Megállapítja, hogy az Egyezmény 6. cikkének 1. bekezdését   megsértették;   4. Megállapítja:   (a) hogy az alperes Kormánynak attól az időponttól számított három   hónapon belül, amikor az ítélet az Egyezmény 44. cikkének 2. bekezdése   szerint véglegessé válik, a kérelmező nem vagyoni kárának   megtérítéseként 4.000 eurót (négyezer euró) és az ezen összeget terhelő   adók összegét kell kifizetnie az alperes Állam nemzeti valutájában, a   kifizetéskor érvényes átváltási árfolyam alkalmazásával;   (b) hogy a fent említett három hónap lejártát követően a kifizetés   időpontjáig a késedelmes időszakra az Európai Központi Bank   marginális kamatát három százalékponttal meghaladó mértékű kamatot   kell fizetni a fenti összeg után;   5. A kérelmezők igazságos elégtétellel kapcsolatos további követeléseit   egyhangúlag elutasítja.   KASTNER KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   Készült angol nyelven, írásbeli kihirdetésre került 2004. június 29-én a   Bíróság Eljárási szabályzata 77. § 2. és 3. bekezdésének megfelelően.   T. L. EARLY   hivatalvezető-helyettes   J.-P. COSTA   elnök