62730/00

EMBERI JOGOK EURÓPAI BÍRÓSÁGA   MÁSODIK SZEKCIÓ   LOVÁSZ kontra Magyarország ügy   (62730/00 sz. kérelem)   ÍTÉLET   STRASBOURG   2004. január 20.   Ezen határozat az Egyezmény 44. cikkének 2. bekezdésében foglalt   körülmények beálltával válik véglegessé. Szerkesztői változtatás alá eshet.   LOVÁSZ KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   A Lovász kontra Magyarország ügyben   Az Emberi Jogok Európai Bírósága (Második Szekció) Kamaraként   tartott ülésén, melynek tagjai voltak:   J.-P. COSTA, elnök,   A.B. BAKA,   L. LOUCAIDES,   K. JUNGWIERT,   V. BUTKEVYCH,   W. THOMASSEN,   M. UGREKHELIDZE, bírák,   és S. DOLLÉ, a Szekció hivatalvezetője,   2003. május 13-án és december 16-án zárt ülésen tartott tanácskozás után   az utóbb említett időpontban elfogadott alábbi ítéletet hozza:   AZ ELJÁRÁS   1. Az ügy alapja egy Magyarország elleni kérelem (62730/00 sz.),   amelyet az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló   egyezmény (az “Egyezmény”) 34. cikke alapján egy magyar állampolgár,   Lovász István (a “kérelmező”) 2000. május 1-én nyújtott be a Bírósághoz.   2. A Magyar Kormányt (a „Kormány”) képviselője, dr. Höltzl Lipót, az   Igazságügyi Minisztérium helyettes államtitkára képviselte.   3. A kérelmező különösen azt állította, hogy a házasságának   felbontásával, a gyermekelhelyezéssel és a házassági közös vagyon   megszüntetésével kapcsolatos pere ésszerűtlenül hosszú ideig elhúzódott,   megsértve az Egyezmény 6. cikkének 1. bekezdését.   4. A kérelmet a Bíróság Második Szekciójára osztották (Bírósági   Szabályzat, 52. § 1. bek.). A Bírósági Szabályzat 26. § 1. bekezdésének   megfelelően e Szekción belül megalakult az ügyet elbíráló Kamara   (Egyezmény 27. cikkének 1. bekezdése).   5. 2001. november 1-én a Bíróság megváltoztatta Szekcióinak   összetételét (Szabályzat 25. § 1. bek.). Az ügyet az új összetételű Második   Szekcióra osztották (Szabályzat 52. § 1. bek.).   6. 2003. május 13-án hozott határozatával a Bíróság részben   elfogadhatónak nyilvánította a kérelmet.   7. A kérelmező és a Kormány is észrevételeket terjesztett elő az ügy   érdemével kapcsolatban (Szabályzat 59. § 1. bekezdés).   A TÉNYEK   8. A kérelmező 1951-ben született és Balassagyarmaton él.   LOVÁSZ KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   9. 1974-ben a kérelmező Csehszlovákiában házasságot kötött. Ezt   követően a házaspár Magyarországra költözött. 1980 januárjában lányuk   született.   10. 1996. szeptember 17-én a kérelmező felesége – aki akkor már   szlovák állampolgár volt – házasság felbontása iránt pert indított a   Balassagyarmati Városi Bíróság előtt. Kérte a gyermek nála történő   elhelyezését és a házastársi közös vagyon megosztását is.   11. Nem sokkal ezután a kérelmező a Városi Bíróság előtt apaság   vélelmének megtámadása iránti pert indított. 1997. január 24-én a Városi   Bíróság hiányos volta miatt elutasította a keresetet.   12. Közben, 1996. november 25-én és 1997. február 11-én, a Városi   Bíróság a fő eljárásban tárgyalást tartott.   13. 1997. március 11-én a kérelmező újabb pert indított apaság   vélelmének megtámadása iránt.   14. Az 1997. június 13-i tárgyaláson a Városi Bíróság felfüggesztette a   házasság felbontásával kapcsolatos eljárást az apasággal kapcsolatos vita   elbírálásáig.   15. 1997. augusztus 27-én a kereset hiányos volta miatt a Városi Bíróság   ismételten elutasította a kérelmező keresetét.   16. 1997. szeptember 9-én a kérelmező újabb pert indított apaság   vélelmének megtámadása iránt. 1998. március 25-én a Városi Bíróság   elutasította a keresetet. 1998. szeptember 10-én a Nógrád Megyei Bíróság   elutasította a kérelmező fellebbezését.   17. Közben, 1998. február 16-án, a kérelmező felesége a fő eljárás   folytatását kérte. Azzal érvelt, hogy mivel lányuk betöltötte 18. életévét, a   gyermekelhelyezés kérdésében szükségtelenné vált a döntéshozatal;   következésképpen az apaság vélelmének megdöntése iránti per kimenetele   irrelevánssá vált a házassági bontóper elbírálása szempontjából. A   bontóperes eljárás ezt követően hamarosan folytatódott.   18. Ezt követően a kérelmező viszontkeresetet terjesztett elő, a házasság   érvénytelenítését kérve. Az 1998. április 23-i tárgyaláson a Városi Bíróság a   csehszlovák polgári törvénykönyv releváns rendelkezéseinek az Igazságügyi   Minisztériumon keresztül történő beszerzését rendelte el.   19. 1998. november 4-én a kérelmező lánya apaság vélelmének   megdöntése iránti pert indított a kérelmező ellen. 1999. január 19-én a   Városi Bíróság orvosszakértőt rendelt ki a felek vércsoportjának   megvizsgálására. 1999. április 14-én a szakértő megerősítette a kérelmező   apaságát. Ezt követően a felperes visszavonta keresetét, s ezt az eljárást a   bíróság megszüntette.   20. A fő eljárás keretében a Városi Bíróság 1999. október 19-én kézhez   kapta a csehszlovák törvény fordítását.   21. 1999. október 26-án a Városi Bíróság az Igazságügyi Minisztériumon   keresztül megkérte a felek házassági anyakönyvi kivonatának másolatát a   Nagykürtösi Járási Anyakönyvi Hivatal levéltárából.   LOVÁSZ KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   22. 1999. december 9-én újabb tárgyalásra került sor. Ugyanezen a napon   a Városi Bíróság részítéletében elutasította a kérelmező házasság   érvénytelenítése iránt előterjesztett viszontkeresetét. A Városi Bíróság a   Szlovákiából beszerzett okirati bizonyítékra támaszkodott. 2000. május 16-   án a Megyei Bíróság elutasította a kérelmező fellebbezését.   23. 2000. augusztus 28-án a Városi Bíróság újabb tárgyalást tartott és a   felek vagyonával kapcsolatban tájékoztatást kért az egyik banktól.   24. 2000. október 2-án a Városi Bíróság kimondta a felek válását, s a   többi igényt elkülönítette. Ezen igények tekintetében a Városi Bíróság   elrendelte a házassági közös vagyon megszüntetése iránti per földhivatali   bejegyzését.   25. 2000. november 14-én a kérelmező fellebbezett az elsőfokú határozat   ellen és elfogultsági kifogást terjesztett elő a Megyei Bíróság ellen. 2001.   február 8-án a Legfelsőbb Bíróság elutasította a kifogást. 2001. május 10-én   a Megyei Bíróság elutasította a kérelmező fellebbezését.   26. 2000. december 18-án a Városi Bíróság szakértőt rendelt ki a felek   tulajdonát képező vagyontárgyak értékének megállapítására.   27. 2001. január 21-én a kérelmező Nógrád Megye valamennyi bírája   ellen elfogultsági kifogást terjesztett elő. 2001. január 22-én a Megyei   Bíróság megküldte az ügy iratait a Legfelsőbb Bíróságnak.   28. 2001. március 20-án a felek vagyontárgyainak szemléjére került sor.   29. 2001. március 28-án a Legfelsőbb Bíróság elutasította a kérelmező   elfogultsági kifogását, s az ügy iratait visszaküldte a Megyei Bíróságnak.   Ezt követően, 2001. május 22-én, a Megyei Bíróság a Salgótarjáni Városi   Bíróságot jelölte ki az ügy tárgyalására.   30. A házassági közös vagyon megszüntetése tekintetében a per jelenleg   is folyamatban van a Salgótarjáni Városi Bíróság előtt.   A JOG   I. AZ EGYEZMÉNY 6. CIKKE 1. BEKEZDÉSÉNEK ÁLLÍTÓLAGOS   MEGSÉRTÉSE   31. A kérelmező panaszolta, hogy pere ésszerűtlenül hosszú ideig   elhúzódott, megsértve az Egyezmény 6. cikkének 1. bekezdését, amelynek   releváns része kimondja:   „Mindenkinek joga van arra, hogy...bíróság ... ésszerű időn belül... hozzon   határozatot polgári jogi jogai és kötelezettségei tárgyában...”   32. A Kormány vitatta a panasz megalapozottságát.   LOVÁSZ KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   A. A figyelembe veendő időszak   33. A Bíróság észrevételezi, hogy az eljárás 1996. szeptember 17-én   kezdődött, s hogy a házassági közös vagyon megosztásával kapcsolatos   eljárás jelenleg első fokon folyamatban van. A kérelmező perének teljes   hossza ezideig hét év és három hónapot tett ki. Az eljárás két bírósági   szinten zajlott.   B. Az eljárás hosszának ésszerű volta   34. A Bíróság emlékeztet arra, hogy az eljárás hosszának ésszerű voltát   az ügy egyedi körülményeinek fényében és a Bíróság esetjogában lefektetett   kritériumokra, különösen az ügy bonyolultságára, a felek és a releváns   hatóságok magatartására, valamint arra tekintettel kell megítélni, hogy mi   volt a per tétje a kérelmező számára (ld. pl. Frydlender v. France [GC],   no. 30979/96, § 43, ECHR 2000-VII).   1. Az ügy bonyolultsága   35. A Kormány előterjesztette, hogy az ügy meglehetősen bonyolult volt,   s hogy szakértők kirendelése vált szükségessé. Továbbá, az eljárásban   összetett igényeket kellett elbírálni.   36. A kérelmező ezt vitatta.   37. A Bíróság megjegyzi, hogy az ügy házasság felbontásával,   gyermekelhelyezéssel, és házassági közös vagyon megosztásával volt   kapcsolatos. Annak ellenére, hogy egyes kérdésekkel kapcsolatban   szakvélemények beszerzése vált szükségessé, a Bíróság nincs meggyőződve   arról, hogy az ügy bonyolultsága önmagában magyarázattal szolgálhat az   eljárás hosszára.   2. A kérelmező magatartása   38. A Kormány azzal érvelt, hogy a kérelmező magatartása is   hozzájárult az eljárás elhúzódásához. Különösen az apasági vélelem   megdöntése és a házasság érvénytelenítése iránti per megindításával,   valamint az ismételten előterjesztett elfogultsági kifogásaival késleltette az   eljárást.   1. A kérelmező ezt vitatta.   2. A Bíróság észrevételezi, hogy a kérelmező 2000. november 14-én és   2001. január 21-én terjesztett elő elfogultsági kifogásokat, amelyeket a   bíróság 2001. február 8-án, illetve 2001. március 28-án elutasított. Ezen   indítványok összességében öt hónapos késedelmet okoztak.   Továbbá, a kérelmező 1996-ban és 1997-ben apasági vélelem   megdöntése iránti pert indított, a keresetleveleket azonban hiányos voltuk   LOVÁSZ KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   miatt el kellett utasítani. Mivel 1997. szeptember 9-én harmadszor is   megindította ugyanazt a pert, az 1998. szeptember 10-i jogerős elutasító   határozat meghozataláig a fő eljárást mintegy kilenc hónapra fel kellett   függeszteni. A Bíróság úgy véli, hogy ez a felesleges eljárás legalább egy   éves késedelmet okozott, amit a kérelmező terhére kell róni.   A házasság érvénytelenítését célzó kérelmezői viszontkeresetet illetően   a Bíróság úgy találja, hogy ebben a tekintetben a kérelmező nem élt vissza   eljárásjogi jogaival. Ezért az ezen eljárás miatt felmerült késedelem nem   róható a kérelmező terhére.   3. A bíróságok magatartása és a per tétje a kérelmező számára   39. A Kormány előterjesztette, hogy a hatóságok terhére nem róható   lényeges késedelem.   40. A kérelmező ezt vitatta.   41. A Bíróság észrevételezi, hogy a fő eljárásban tizennyolc hónapig –   1998. április 23-tól 1999. október 26-ig – tartott a csehszlovák polgári   törvénykönyv releváns rendelkezéseinek a beszerzése. Az így keletkezett   másfél éves késedelmet nem igazolja, hogy a bíróság ezalatt párhuzamosan   a kérelmező lánya által előterjesztett keresetet vizsgálta egy másik eljárás   keretében. A Bíróság véleménye szerint a fő eljárás tárgya a kérelmező   lánya által előterjesztett keresettel kapcsolatos eljárással párhuzamosan   vizsgálható lett volna. Meg kell jegyezni, hogy a fő eljárást illetően soha   nem került sor olyan formális határozat meghozatalára, hogy az eljárást a   kérelmező lánya követelésének elbírálásáig fel kell függeszteni.   Tekintettel arra, hogy mi volt a per tétje a kérelmező számára, továbbá   az eljárás teljes hosszára és arra a tényre figyelemmel, hogy a házassági   közös vagyon kérdése még nem zárult le jogerősen és a Bíróság nem kapott   meggyőző magyarázatot ennek okáról, a Bíróság úgy találja, hogy az   Egyezmény 6. cikkének 1. bekezdésében lefektetett „ésszerű idő”   követelményét nem tartották meg. Ezért ezt a rendelkezést megsértették.   II. AZ EGYEZMÉNY 41. CIKKÉNEK ALKALMAZÁSA   44. Az Egyezmény 41. cikke kimondja:   „Ha a Bíróság az Egyezmény vagy az ahhoz kapcsolódó jegyzőkönyvek megsértését   állapítja meg és az érdekelt Magas Szerződő Fél belső joga csak részleges jóvátételt   tesz lehetővé, a Bíróság – szükség esetén – igazságos elégtételt ítél meg a sértett   félnek.”   A. Károk   45. A kérelmező 15.000.000 forintot követelt nem vagyoni kárának   megtérítéseként.   LOVÁSZ KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   46. A Kormány túlzottnak találta a kérelmező követelését.   47. Tekintettel az eljárás teljes hosszára és a kérelmező terhére róható   késedelmekre, a Bíróság méltányossági alapon 2.000 eurót ítél meg nem   vagyoni kár tekintetében.   B. Költségek és kiadások   48. A kérelmező ilyen címen nem terjesztett elő követelést.   C. Késedelmi kamat   49. A Bíróság úgy találja megfelelőnek, hogy a késedelmi kamatnak az   Európai Központi Bank marginális hitelkamatán kell alapulnia, s ahhoz   további három százalékpontot kell hozzáadni.   EZEN INDOKOK ALAPJÁN A BÍRÓSÁG EGYHANGÚLAG   1. Megállapítja, hogy az Egyezmény 6. cikke 1. bekezdését megsértették   2. Megállapítja:   (a) hogy az alperes Kormánynak attól az időponttól számított három   hónapon belül, amikor az ítélet az Egyezmény 44. cikkének 2. bekezdése   szerint véglegessé válik, a nem vagyoni kár megtérítéseként 2.000 eurót   (kétezer eurót), és az ezen összeget terhelő adók összegét kell kifizetnie a   kérelmező számára az alperes Állam nemzeti valutájában, a kifizetéskori   átváltási árfolyam alkalmazásával.   (b) hogy a fent említett három hónap lejártát követően a kifizetés   időpontjáig a késedelmes időszakra az Európai Központi Bank   marginális hitelkamatát három százalékkal meghaladó mértékű kamatot   kell fizetni a fenti összeg után;   3. Elutasítja a kérelmező igazságos elégtétellel kapcsolatos többi   követelését.   Készült angol nyelven, írásbeli kihirdetésre került 2004. január 20-án a   Bírósági Szabályzat 77. § 2. és 3. bekezdésének megfelelően.   S. DOLLÉ   hivatalvezető   J.-P. COSTA   elnök