6444/02;26579/04

CONSEIL   DE L’EUROPE   COUNCIL   OF EUROPE   COUR EUROPÉENNE DES DROITS DE L’HOMME   EUROPEAN COURT OF HUMAN RIGHTS   EMBERI JOGOK EURÓPAI BÍRÓSÁGA   MÁSODIK SZEKCIÓ   KÁRMÁN kontra MAGYARORSZÁG   (6444/02 és 26579/04 sz. (egyesített) kérelem)   ÍTÉLET   STRASBOURG   2005. november 22.   Ezen határozat az Egyezmény 44. Cikkének 2. bekezdésében foglalt körülmények beálltával   válik véglegessé. Szerkesztői változtatás alá eshet.   KÁRMÁN KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   A Kármán kontra Magyarország ügyben,   Az Emberi Jogok Európai Bírósága (Második Szekció) Kamaraként   tartott ülésén, melynek tagjai voltak:   J.-P. COSTA, elnök   A.B. BAKA,   R. TÜRMEN,   K. JUNGWIERT,   M. UGREKHELIDZE,   A. MULARONI,   E. FURA-SANDSTRÖM, bírák,   és S. DOLLÉ a Szekció hivatalvezetője   2005. november 3-án zárt ülésen tartott tanácskozás után   az azon időpontban elfogadott alábbi határozatot hozza:   AZ ELJÁRÁS   1. Az ügy alapja kettő, Magyarország ellen benyújtott kérelem (6444/02.   és 26579/04. sz.), amelyeket az emberi jogok és alapvető szabadságok   védelméről szóló egyezmény (az “Egyezmény”) 34. Cikke alapján egy   magyar állampolgár, Kármán Márta (a “kérelmező”) 2001. december 18-án,   illetve 2004. május 22-én terjesztett a Bíróság elé.   2. A Magyar Kormányt (a “Kormány”) képviselője, dr. Höltzl Lipót, az   Igazságügyi Minisztérium helyettes államtitkára képviselte.   1. 2004. augusztus 18-án a Bíróság úgy határozott, hogy közli az eljárás   elhúzódásával kapcsolatos panaszt a Kormánnyal. Az Egyezmény 29.   Cikkének 3. bekezdése alapján úgy döntött, hogy a kérelem érdemét és   elfogadhatóságát együttesen vizsgálja.   A TÉNYEK   AZ ÜGY KÖRÜLMÉNYEI   2. A kérelmező 1942-ben született és Budapesten él.   KÁRMÁN KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   3. 1993. június 25-én a Fővárosi és Pest Megyei Társadalombiztosítási   Igazgatóság fizetési meghagyás kibocsátását kérte a kérelmező ellen   társadalombiztosítási járulék elmaradt befizetése miatt.   6. 1993. július 30-án a kérelmező ellentmondással élt az Igazgatóságnál,   amelyben vitatta a fizetési meghagyás jogosságát és egyúttal kártérítést   követelt. Az Igazgatóság azonban csak 1995. március 21-én továbbította az   ellentmondást a Pesti Központi Kerületi Bírósághoz.   7. 1996. április 25-én és november 27-én tárgyalásokra került sor. A   november 27-i tárgyaláson a kérelmező nem jelent meg, s az eljárást   szüneteltetni kellett. 1997. február 27-én a kérelmező az eljárás folytatását,   1997. április 28-án pedig kártérítési keresetének az illetékes bírósághoz   történő áttételét kérte. A főeljárás folytatódott, 1998. január 27-én   tárgyalásra került sor. 1999. április 15-én a bíróság elbocsátotta az alperest a   perből, helyébe az APEH illetékes Járulékfizetési Igazgatósága lépett. 1999.   szeptember 15-én a bíróság újabb tárgyalást tartott. 1999. december 7-én a   Kerületi Bíróság elutasította a kérelmező keresetét, s helybenhagyta az   Igazgatóság fizetési meghagyás iránti kérelmét.   8. Fellebbezés nyomán a Fővárosi Bíróság két tárgyalást tartott és   könyvszakértői véleményt szerzett be. 2001. május 22-én a bíróság ítéletet   hozott, amelyben csökkentette a kérelmező által befizetendő összeget. A   határozatot 2001. június 20-án kézbesítették a kérelmező számára.   4. Közben a kártérítési perben a kérelmező keresetét 1997. augusztus   26-án a Fővárosi Bíróság illetékes tanácsához tették át. 1997. október 15-én   a kérelmező kiterjesztette keresetét egy másik alperesre is. A felek   észrevételeket terjesztettek elő, majd 1998. április 9-én és október 1-jén,   továbbá 1999. március 4-én a bíróság tárgyalást tartott. Ezen időszak alatt a   bíróság ismételten felhívta a kérelmezőt, hogy terjessze elő a keresetét   alátámasztó bizonyítékokat. 1999. április 22-én a kérelmező igazolást   terjesztett elő arról, hogy egészségügyi okokból nem tudott korábban eleget   tenni a bíróság felhívásának. 1999. április 30-án a bíróság orvosszakértőt   rendelt ki.   10. Az 1999. július 1-jén tartott tárgyaláson a kérelmező nem jelent meg.   Azt követően, hogy a felek előterjesztették a szakvéleménnyel kapcsolatos   észrevételeiket és a kérelmező előterjesztette módosított keresetét, 1999.   november 2-án újabb tárgyalásra került sor. A kérelmező 1999. november 8-   án és 2000. március 21-én ismét megváltoztatta – újabb alperesre   terjesztette ki – keresetét. 2000. március 28-án és szeptember 19-én további   tárgyalásokra került sor. 2000. november 30-án a fizetési meghagyással   kapcsolatos eljárás lezárásáig a bíróság felfüggesztette az eljárást.   11. Az eljárás 2001. október 2-án folytatódott. Ezt követően a kérelmező   egy negyedik alperesre is kiterjesztette keresetét. 2002. március 21-én a   bíróság tárgyalást tartott és keresete pontosítására hívta fel a kérelmezőt. A   kérelmező szeptember 10-én tett eleget a felhívásnak. Ezt követően egy   ötödik alperesre terjesztette ki keresetét. 2002. október 3-án újabb   KÁRMÁN KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   tárgyalásra került sor. 2003. február 3-án a Fővárosi Bíróság ítéletet   hirdetett, amelyben részben helyt adott a kérelmező keresetének.   12. 2003. október 2-án a Fővárosi Ítélőtábla helybenhagyta a határozatot   és 2004. február 26-án a Legfelsőbb Bíróság elutasította a kérelmező   felülvizsgálati kérelmét.   A JOG   I. A KÉRELMEK EGYESÍTÉSE   5. A Bíróság megjegyzi, hogy az ugyanazon kérelmező által   előterjesztett két kérelem azonos panaszokkal kapcsolatos. Ezért célszerű   egyesíteni és együttesen vizsgálni őket.   II. AZ EGYEZMÉNY 6. CIKKE 1. BEKEZDÉSÉNEK ÁLLÍTÓLAGOS   MEGSÉRTÉSE   14. A   kérelmező   panaszolta,   hogy   az   eljárás   hossza   összeegyeztethetetlen az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdésében   lefektetett “ésszerű idő” követelményével. A 6. Cikk 1. bekezdésének   releváns része kimondja:   “Mindenkinek joga van arra, hogy...bíróság tisztességesen és ésszerű időn belül...   hozzon határozatot polgári jogi jogai és kötelezettségei tárgyában...”   15. A Kormány vitatta a panaszt.   16. A figyelembe veendő időszak 1993. július 30-án kezdődött és 2004.   február 26-án zárult le. Ilyen módon három bírósági szinten csaknem tíz   évig és hét hónapig tartott.   A. Elfogadhatóság   17. A Bíróság megjegyzi, hogy a panasz nem nyilvánvalóan   megalapozatlan az Egyezmény 35. Cikkének 3. bekezdése szerinti   értelemben. Továbbá megjegyzi, hogy semmilyen más alapon sem   elfogadhatatlan. Ezért elfogadhatóvá kell nyilvánítani.   KÁRMÁN KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   B. Érdem   18. A Bíróság megismétli, hogy az eljárás hosszának ésszerű voltát az   eset egyedi körülményeinek fényében és az alábbi kritériumokra   figyelemmel kell megítélni: az ügy bonyolultsága, a kérelmező és a releváns   hatóságok magatartása, valamint a per tétje a kérelmező számára (ld. többek   között Frydlender v. France [GC], no. 30979/96, § 43, ECHR 2000-VII).   19. A Bíróság már többször megállapította az Egyezmény 6. Cikke 1.   bekezdésének megsértését olyan ügyekben, amelyek a jelenlegihez hasonló   kérdéseket vetettek fel (ld. fent idézett Frydlender).   20. Az előterjesztett anyagokat megvizsgálva a Bíróság úgy véli, hogy a   Kormány nem terjesztett elő olyan tényt vagy meggyőző érvet, amely a   Bíróságot a jelen ügyben eltérő következtetés levonására bírná. A kérdéssel   kapcsolatos esetjogra tekintettel a Bíróság megállapítja, hogy a jelen ügyben   az eljárás túlzottan hosszú volt, s nem felelt meg az “ésszerű idő”   követelményének.   Ezért az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdését megsértették.   III. AZ EGYEZMÉNY EGYÉB ÁLLÍTÓLAGOS MEGSÉRTÉSE   21. Az Egyezmény 6., 8., 14. és 15. Cikke alapján a kérelmező az eljárás   kimenetelét is panaszolta.   22. Amennyiben a kérelmező panasza úgy érthető, hogy az a   bizonyítékok hazai bíróságok általi értékelését és az eljárás eredményét   érinti, úgy a Bíróság megismétli, hogy az Egyezmény 19. Cikkének   megfelelően feladata a Szerződő Államok által az Egyezménnyel   kapcsolatban tett vállalások tiszteletben tartásának biztosítása. Különösen   nem feladata a Bíróságnak, hogy a nemzeti hatóságok által állítólagosan   elkövetett tény- és jogbeli tévedésekkel foglalkozzon, kivéve, ha e   tévedések az Egyezményben védett jogokat és szabadságokat sérthetik.   Továbbá, miközben az Egyezmény 6. Cikke biztosítja a tisztességes   tárgyaláshoz való jogot, semmilyen szabályt nem állít fel a bizonyítékok   elfogadása vagy értékelése tekintetében, ezért ezeket a kérdéseket   elsősorban a nemzeti jognak és a nemzeti bíróságoknak kell szabályozniuk   (ld. többek között García Ruiz v. Spain [GC], no. 30544/96, § 28, ECHR   1999-I).   23. A jelen ügyben nincs jele annak, hogy a bíróságok elfogultak lettek   volna, vagy hogy az eljárás egyéb módon tisztességtelen lett volna.   Továbbá, a kérelmező beadványai alapján nincs jele annak, hogy az   Egyezmény általa hivatkozott további rendelkezéseit megsértették volna.   KÁRMÁN KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   24. Ebből következően a panasznak ez a része nyilvánvalóan   megalapozatlan az Egyezmény 35. Cikke 3. bekezdése szerinti értelemben, s   ezt a részt az Egyezmény 35. Cikkének 4. bekezdése alapján el kell   utasítani.   IV. AZ EGYEZMÉNY 41. CIKKÉNEK ALKALMAZÁSA   25. Az Egyezmény 41. Cikke kimondja:   “Ha a Bíróság az Egyezmény vagy az ahhoz kapcsolódó jegyzőkönyvek   megsértését állapítja meg és az érdekelt Magas Szerződő Fél belső joga csak   részleges jóvátételt tesz lehetővé, a Bíróság – szükség esetén – igazságos   elégtételt ítél meg a sértett félnek.”   A. Károk   26. A kérelmező 100 000 euró nem vagyoni kár megtérítését követelte.   27. A Kormány vitatta az igényt.   28. A Bíróság úgy véli, hogy a kérelmező bizonyos mértékű nem   vagyoni kárt szenvedhetett. Méltányossági alapon 6 000 eurót ítél meg a   kérelmező számára ilyen címen, figyelemmel arra a tényre, hogy a   kérelmező is hozzájárult az eljárás elhúzódásához.   B. Költségek és kiadások   29. A kérelmező ilyen címen nem terjesztett elő igényt.   C. Késedelmi kamat   30. A Bíróság úgy találja megfelelőnek, hogy a késedelmi kamatnak az   Európai Központi Bank marginális hitelkamatán kell alapulnia, s ahhoz   további három százalékpontot kell hozzáadni.   KÁRMÁN KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   EZEN INDOKOK ALAPJÁN A BÍRÓSÁG EGYHANGÚLAG   1. Úgy határoz, hogy a kérelmeket egyesíti;   2. az eljárás túlzott hosszával kapcsolatos panaszt elfogadhatónak, a   kérelem többi részét pedig elfogadhatatlannak nyilvánítja;   3. Megállapítja, hogy az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdését   megsértették;   4. Megállapítja:   (a) hogy az alperes Kormánynak attól az időponttól számított három   hónapon belül, amikor az ítélet az Egyezmény 44. cikkének 2. bekezdése   szerint véglegessé válik, a kérelmező számára nem vagyoni kár tekintetében   000 eurót (hatezer euró), továbbá az ezen összeget terhelő adók összegét   kell kifizetnie az alperes Állam nemzeti valutájában, a kifizetéskori átváltási   árfolyam alkalmazásával;   (b) hogy a fent említett három hónap lejártát követően a kifizetés   időpontjáig a késedelmes időszakra az Európai Központi Bank marginális   kamatát három százalékponttal meghaladó mértékű kamatot kell fizetni a   fenti összeg után;   5. A kérelmező igazságos elégtétellel kapcsolatos többi igényét elutasítja.   Készült angol nyelven, írásbeli kihirdetésre került 2005. november 22-én   a Bíróság eljárási szabályzata 77. § 2. és 3. bekezdésének megfelelően.   S. DOLLÉ   hivatalvezető   J.P. COSTA   elnök