65058/01

WyrokETPCz2004-09-28ECLI:CE:ECHR:2004:0928JUD006505801

Analiza orzeczenia

Sekcja wygenerowana przez AI na podstawie treści orzeczenia — nie stanowi cytatu.

Zagadnienie prawne
Czy przewlekłość postępowania cywilnego naruszyła prawo do rozpoznania sprawy w rozsądnym terminie z art. 6 ust. 1 Konwencji?
Ratio decidendi
Trybunał uznał, że długość postępowania cywilnego, trwającego 7 lat i 6 miesięcy (od daty uznania prawa do skargi indywidualnej przez Węgry), była nadmierna i naruszyła art. 6 ust. 1 Konwencji. Chociaż skarżąca przyczyniła się do pięciomiesięcznego opóźnienia poprzez niestawiennictwo na rozprawie, to jednak Trybunał przypisał państwu znaczący okres bezczynności sądów krajowych (od listopada 1992 do maja 1994). Sprawa nie była szczególnie skomplikowana pod względem faktycznym ani prawnym, a ogólna długość postępowania, w tym okresy bezczynności, była nieuzasadniona.
Stan faktyczny
Skarżąca, Renovit Építőipari Kft, węgierska spółka z ograniczoną odpowiedzialnością, była stroną pozwaną w postępowaniu cywilnym o odszkodowanie w wysokości 106 493 forintów, wszczętym 24 sierpnia 1990 roku. Sprawa przeszła przez różne instancje sądów węgierskich, w tym Fővárosi Bíróság i Legfelsőbb Bíróság, która uchyliła wyrok i przekazała sprawę do ponownego rozpoznania. Postępowanie toczyło się dalej przed Pesti Központi Kerületi Bíróság i Fővárosi Bíróság, a ostateczne orzeczenie krajowe zapadło 4 maja 2000 roku.
Rozstrzygnięcie
Trybunał jednogłośnie: 1. uznaje skargę za dopuszczalną; 2. stwierdza naruszenie art. 6 ust. 1 Konwencji; 3. stwierdza, że państwo pozwane ma zapłacić skarżącej 6 500 EUR tytułem szkody niemajątkowej oraz kosztów i wydatków, powiększone o odsetki; 4. oddala pozostałe roszczenia skarżącej dotyczące słusznego zadośćuczynienia.

Pełny tekst orzeczenia

EMBERI JOGOK EURÓPAI BÍRÓSÁGA   MÁSODIK SZEKCIÓ   RENOVIT ÉPÍTŐIPARI KFT kontra MAGYARORSZÁG   (65058/01 sz. Kérelem)   ÍTÉLET   STRASBOURG   2004. szeptember 28.   Ezen határozat az Egyezmény 44. Cikkének 2. bekezdésében foglalt   körülmények beálltával válik véglegessé. Szerkesztői változtatás alá eshet.   RENOVIT ÉPÍTÕIPARI KFT kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   A Renovit Építőipari Kft kontra Magyarország ügyben,   Az Emberi Jogok Európai Bírósága (Második Szekció) Kamaraként   tartott ülésén, melynek tagjai voltak:   J.-P. COSTA, elnök   A.B. BAKA,   L. LOUCAIDES,   K. JUNGWIERT   V. BUTKEVYCH   W. THOMASSEN   M. UGREKHELIDZE, bírák   és S. DOLLÉ, a Szekció hivatalvezetője   2004. szeptember 7-i zárt ülésén lefolytatott tanácskozását követően   az akkor elfogadott alábbi ítéletet hozza:   AZ ELJÁRÁS   1. Az ügy alapja egy Magyarország ellen benyújtott kérelem (65058/01   sz.), amelyet az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló   egyezmény (az “Egyezmény”) 34. cikke alapján a Renovit Építőipari Kft   (“a kérelmező”) 2000. november 1-én terjesztett a Bíróság elé.   2. A kérelmezőt Imre M. Budapesten praktizáló ügyvéd képviselte. A   Magyar Kormányt (a “Kormány”) képviselője, dr. Höltzl Lipót, az   Igazságügyi Minisztérium helyettes államtitkára képviselte.   3. 2002. december 10-én a Bíróság arról határozott, hogy közli az eljárás   elhúzódásával kapcsolatos panaszt a Kormánnyal. Az Egyezmény 29. cikke   3. bekezdésének rendelkezései alapján úgy határozott, hogy a kérelem   érdemét és elfogadhatóságát együtt vizsgálja.   A TÉNYEK   4. A kérelmező, a Renovit Építőipari Kft, egy budapesti székhelyű,   magyar korlátolt felelősségű társaság.   1990. augusztus 24-én az I. Társaság kártérítési pert indított a   kérelmező társaság ellen a Fővárosi Bíróság előtt, 106.493 forint kifizetését   követelve.   6. 1991. október 30-án a Fővárosi Bíróság helyt adott a felperes   keresetének. A kérelmező 1992. december 6-án fellebbezett az ítélet ellen.   7. 1994. május 11-én a felperes jogutódja perbe lépett.   8. 1994. május 12-én a Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül helyezte a   Fővárosi Bíróság ítéletét, és az ügyet visszautalta az elsőfokú bíróság elé.   RENOVIT ÉPÍTÕIPARI KFT kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   9. 1994. november 30-án a hatáskörrel rendelkező Pesti Központi   Kerületi Bíróság tárgyalást tartott és felhívta a feleket, hogy pontosítsák   követeléseiket. A felperes 1994. december 15-én eleget tett a felhívásnak, s   keresetét kiterjesztve egy másik alperest is perbe vont.   10. 1995. január 10-én a Kerületi Bíróság felhívta a kérelmezőt, hogy   terjessze elő a pontosított keresettel kapcsolatos észrevételeit. A kérelmező   1995. január 20-án eleget tett a felhívásnak.   11. 1995. március 8-án a Kerületi Bíróság tanúkat hallgatott meg és a   feleket további dokumentumok előterjesztésére hívta fel. A felperes 1995.   március 9-én, a kérelmező pedig május 5-én tett eleget a felhívásnak.   12. A Kerületi Bíróság 1995. május 16-án és szeptember 26-án, továbbá   1996. január 12-én, április 10-én és május 14-én tárgyalást tartott.   13. Időközben, 1996. április 16-án és augusztus 26-án a bíróság   felszólította a felperest, hogy kérje jogelődjének elbocsátását a perből. A   felperes 1996. szeptember 20-án eleget tett a felhívásnak.   14. Az 1996. november 6-i tárgyaláson egyik fél sem jelent meg. Ezért a   Kerületi Bíróság az eljárás szüneteléséről határozott.   15. 1997. április 8-án a felperes az eljárás folytatását kérte. A folytatódó   eljárásban a Kerületi Bíróság 1997. október 22-én tárgyalást tartott és a   feleket dokumentumok előterjesztésére hívta fel.   16. 1998. február 6-án és május 14-én a Kerületi Bíróság további   tárgyalásokat tartott.   17. 1998. október 22-én a Kerületi Bíróság ítéletet hirdetett, és a   kérelmezőt 106.493 forint megfizetésére kötelezte. A kérelmező 1999.   január 2-án, a törvényes határidőn túl fellebbezett. 1999. április 6-án a   Kerületi Bíróság úgy határozott, hogy elfogadja a kérelmező által a   késedelemre adott magyarázatot, s az ügy iratait a Fővárosi Bíróság elé   terjesztette.   18. A 2000. május 4-i tárgyaláson a Fővárosi Bíróság helyben hagyta az   elsőfokú határozatot.   A JOG   I. AZ EGYEZMÉNY 6. CIKKE 1. BEKEZDÉSÉNEK ÁLLÍTÓLAGOS   MEGSÉRTÉSE   19. A kérelmező panaszolta, hogy az eljárás hossza összeegyeztethetetlen   volt az Egyezmény 6. cikkének 1. bekezdésében előírt “ésszerű idő”   követelményével. A 6. cikk 1. bekezdése kimondja:   “Mindenkinek joga van arra, hogy ... bíróság ... ésszerű időn belül ... hozzon   határozatot polgári jogi jogai és kötelezettségei tárgyában ...”   RENOVIT ÉPÍTÕIPARI KFT kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   20. A Kormány vitatta az állítást.   21. A figyelembe veendő időszak csak 1992. november 5-én kezdődött,   amikor az egyéni panasz jogának Magyarország általi elismerése hatályba   lépett. Az azóta eltelt idő ésszerű voltának megítéléséhez azonban   figyelembe kell venni az eljárás ezen időpontbeli állapotát is. 1992   novemberében az ügy már két éve folyamatban volt.   A Bíróság által vizsgálandó időszak 2000. május 4-én ért véget. Ilyen   módon hét évig és hat hónapig tartott.   A. Elfogadhatóság   22. A Bíróság megjegyzi, hogy a panasz nem nyilvánvalóan   megalapozatlan az Egyezmény 35. cikkének 3. bekezdése szerinti   értelemben. Továbbá megjegyzi, hogy semmilyen más alapon sem   elfogadhatatlan. Ezért elfogadhatóvá kell nyilvánítani.   B. Érdem   23. A Bíróság megismétli, hogy az eljárás hosszának ésszerű voltát az   eset egyedi körülményei fényében, a Bíróság esetjogában kidolgozott   kritériumok figyelembe vételével kell megítélni, különös tekintettel az eset   bonyolultságára, a kérelmező és a releváns hatóságok magatartására és arra,   hogy mi volt a per tétje a kérelmező számára (ld. többek között Frydlender   v. France [GC], no. 30979/96, § 43, ECHR 2000-VII).   24. A Bíróság úgy véli, hogy az ügy elbírálása nem volt különösebben   nehéz sem a tények, sem pedig az alkalmazandó jog tekintetében.   25. A kérelmező magatartását illetően a Bíróság észrevételezi, hogy   1996. november 6-án a Kerületi Bíróság azért szüneteltette az eljárást, mert   egyik fél sem jelent meg a tárgyaláson. Az eljárás a felperes kérelmére   1997. április 8-án folytatódott. Az ebből fakadó öt hónapos késedelmet a   kérelmező terhére kell róni.   26. A bíróságok magatartását illetően a Bíróság észrevételezi, hogy a   hazai bíróságok 1991. december 6. és 1994. május 12. között nem tartottak   tárgyalást. Az 1992. november 5. (ld. fenti 21. bekezdés) és 1994. május 12.   közötti inaktív időszakot ezért az alperes Állam terhére kell róni.   27. E jelentős hosszúságú inaktív időszakra és az eljárás teljes hosszára   tekintettel a Bíróság úgy véli, hogy a jelen ügyben az eljárás hossza túlzott   volt, s az “ésszerű idő” követelményének nem felelt meg.   Ennek megfelelően a 6. cikk 1. bekezdését megsértették.   RENOVIT ÉPÍTÕIPARI KFT kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   II. AZ EGYEZMÉNY 41. CIKKÉNEK ALKALMAZÁSA   28. Az Egyezmény 41. cikke kimondja:   “Ha a Bíróság az Egyezmény vagy az ahhoz kapcsolódó   jegyzőkönyvek megsértését állapítja meg és az érdekelt Magas Szerződő   Fél belső joga csak részleges jóvátételt tesz lehetővé, a Bíróság – szükség   esetén – igazságos elégtételt ítél meg a sértett félnek.”   A. Károk   29. A kérelmező 1.500.0001 forintot követelt nem vagyoni kárának   megtérítéseként.   30. A Kormány vitatta a követelést.   31. A Bíróság úgy véli, hogy a kért összeget, azaz 6.000 eurót meg kell   ítélni.   B. Költségek és kiadások   32. A kérelmező 320.0002 forintot kért a Bíróság előtti eljárásban   felmerült költségei és kiadásai megtérítésére.   33. A Kormány vitatta a követelést.   34. A Bíróság esetjoga szerint a kérelmező csak akkor jogosult költségei   és kiadásai megtéríttetésére, hogyha bizonyítja, hogy e költségek   ténylegesen és szükségszerűen felmerültek, s összegüket tekintve ésszerűek.   A jelen ügyben a birtokában lévő információkra és a fenti kritériumokra   figyelemmel a Bíróság ilyen címen 5003 euró megítélését tartja ésszerűnek.   C. Késedelmi kamat   35. A Bíróság úgy találja megfelelőnek, hogy a késedelmi kamatnak az   Európai Központi Bank marginális hitelkamatán kell alapulnia, s ahhoz   további három százalékpontot kell hozzáadni.   EZEN INDOKOK ALAPJÁN A BÍRÓSÁG EGYHANGÚLAG   1. Elfogadhatóvá nyilvánítja a kérelmet;   Megközelítõleg 6.000 euró   Megközelítõleg 1.280 euró   Megközelítõleg 125.000 forint         RENOVIT ÉPÍTÕIPARI KFT kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   2. Megállapítja, hogy az Egyezmény 6. cikkének 1. bekezdését   megsértették;   3. Megállapítja, hogy   (a) hogy az alperes Államnak attól az időponttól számított három   hónapon belül, amikor az ítélet az Egyezmény 44. Cikkének 2. bekezdése   szerint véglegessé válik, a kérelmező számára nem vagyoni kára, továbbá   a költségek és kiadások megtérítéseként 6.500 eurót (hatezerötszáz euró),   és az ezen összeget terhelő adók összegét kell kifizetnie az alperes Állam   nemzeti valutájában, a teljesítéskori átváltási árfolyam alkalmazásával;   (b) hogy a fent említett három hónap lejártát követően a teljesítés   időpontjáig a késedelmes időszakra az Európai Központi Bank   marginális hitelkamatát három százalékponttal meghaladó mértékű   kamatot kell fizetni a fenti összeg után;   4. A kérelmezők igazságos elégtétellel kapcsolatos további követeléseit   elutasítja.   Készült angol nyelven, írásbeli kihirdetésre került 2004. szeptember 28-án a   Bíróság Eljárási Szabályzata 77. § 2. és 3. bekezdésének megfelelően.   S. DOLLÉ   Hivatalvezető   J.-P. COSTA   Elnök

© Rada Europy / Europejski Trybunał Praw Człowieka, źródło: HUDOC (hudoc.echr.coe.int), pozyskano 13.07.2026. · Źródło