66020/01

EMBERI JOGOK EURÓPAI BÍRÓSÁGA   MÁSODIK SZEKCIÓ   MÁTYÁS kontra MAGYARORSZÁG   (66020/01 sz. kérelem)   ÍTÉLET   STRASBOURG   2004. szeptember 28.   Ezen határozat az Egyezmény 44. Cikkének 2. bekezdésében foglalt   körülmények beálltával válik véglegessé. Szerkesztői változtatás alá eshet.   MÁTYÁS v. HUNGARY JUDGMENT   A Mátyás kontra Magyarország ügyben,   Az Emberi Jogok Európai Bírósága (Második Szekció) Kamaraként   tartott ülésén, melynek tagjai voltak:   J.-P. COSTA, elnök   A.B. BAKA,   L. LOUCAIDES,   K. JUNGWIERT   V. BUTKEVYCH   W. THOMASSEN   M. UGREKHELIDZE, bírák   és S. DOLLÉ, a Szekció hivatalvezetője   2004. szeptember 7-én zárt ülésen tartott tanácskozás után   az akkor elfogadott alábbi határozatot hozza:   AZ ELJÁRÁS   1. Az ügy alapja egy Magyarország ellen benyújtott kérelem (66020/01   sz.), amelyet az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló   egyezmény (az “Egyezmény”) 34. cikke alapján Mátyás József német   állampolgár és Mátyás Valéria magyar állampolgár (a “kérelmezők”) 1999.   augusztus 28-án terjesztett a Bíróság elé.   2. A kérelmezőket Falvay I., Székesfehérváron praktizáló ügyvéd   képviselte. A Magyar Kormányt (a “Kormány”) képviselője, dr. Höltzl   Lipót, az Igazságügyi Minisztérium helyettes államtitkára képviselte.   3. 2002. december 10-én a Bíróság arról határozott, hogy közli az eljárás   elhúzódásával kapcsolatos panaszt a Kormánnyal. Az Egyezmény 29. cikke   3. bekezdésének rendelkezései alapján úgy határozott, hogy a kérelem   érdemét és elfogadhatóságát együtt vizsgálja.   A TÉNYEK   4. A kérelmezők 1935-ben, illetve 1939-ben születtek és   Szabadbattyánban, Magyarországon élnek.   5. 1991-ben a kérelmezők egy házat vettek A.B.-től. Az adásvételi   szerződésben A.B. beleegyezett abba, hogy 1.000.000 forintot a vásárló   később fizet meg. A kérelmezők azonban megtagadták az összeg kifizetését   azt állítva, hogy a ház sokkal rosszabb állapotban volt, mint ahogyan azt a   vásárláskor gondolták, ezért kevesebbet ért az adásvételi szerződésben   rögzített összegnél.   MÁTYÁS kontra MAGYARORSZÁG   6. Emiatt 1992. december 13-án A.B. pert indított a kérelmezők ellen a   Székesfehérvári Városi Bíróság előtt, követelve a fennmaradó 1.000.000   forint és ezen összeg kamatainak megfizetését.   7. 1993. június 22-én a Városi Bíróság meghallgatta a felperest, a   kérelmezők ügyvéde azonban nem jelent meg a tárgyaláson.   8. Az 1993. december 16-i tárgyaláson a felperes megtagadta, hogy   ügyvédje távollétében nyilatkozatot adjon. A Városi Bíróság ezért   elrendelte, hogy az ügyvéd igazolja mulasztását. 1994. január 24-én a   felperes új jogi képviselőt nevezett ki.   9. Az 1994. március 8-i tárgyaláson sem a felperes, sem jogi képviselője   nem jelent meg. Ezért a Városi Bíróság az eljárás szüneteléséről határozott.   1994. szeptember 8-án a felperes a per folytatását kérte.   10. A folytatódó eljárásban 1994. december 5-én és 1995. március 29-én   a Városi Bíróság további dokumentumok előterjesztését kérte a felperestől.   A felperes 1995. március 27-én, illetve május 4-én előterjesztette a   dokumentumokat.   11. A felek kérelmére az 1995. június 22-re kitűzött tárgyalást a bíróság   elhalasztotta.   12. 1995. október 10-én és december 5-én a bíróság meghallgatta a   feleket, december 5-én a bíróság tanúkat is meghallgatott.   13. Miközben a felek egyezséget próbáltak kötni, az 1996. február 20-i   tárgyaláson nem jelentek meg, ezért a Városi Bíróság az eljárás   szüneteléséről határozott.   14. Mivel a feleknek nem sikerült egyezségre jutniuk, az eljárás   folytatását kérték. A folytatódó eljárásban a Városi Bíróság elhalasztotta az   1996. június 27-re kitűzött tárgyalást, mivel az egyik tanú nem jelent meg.   Az 1996. október 29-i tárgyaláson a Városi Bíróság pénzbírsággal sújtotta a   megjelenést ismételten elmulasztó tanút. A kérelmezők ingatlanszakértő   kirendelését kérték az ügyben. A szakértői díj összegét 1996. december 3-án   letétbe helyezték. Ezért 1996. december 16-án a Városi Bíróság szakértőt   rendelt ki.   15. A szakértő 1997. március 1-jén helyszíni szemlét tartott, s 1997.   március 28-án előterjesztette szakvéleményét.   16. Az 1997. október 22-én tartott tárgyaláson a Városi Bíróság ítéletet   hirdetett, amelyben arra kötelezte a kérelmezőket, hogy 850.000 forintot és   ezen összeg kamatait fizessék meg a felperesnek. A bíróság a   szakvéleményre, továbbá a felek és a tanúk tanúvallomásaira alapozta   ítéletét.   17. A kérelmezők fellebbezése nyomán 1997. december 8-án a Fejér   Megyei Bíróság részben módosította az elsőfokú ítéletet és csökkentette a   perköltséget.   18. A kérelmezők 1998. szeptember 21-én előterjesztett felülvizsgálat   iránti kérelmét a Legfelsőbb Bíróság 2000. május 18-án elutasította, a   jogerős ítélet a törvénynek megfelelően kézbesítésre került.   MÁTYÁS v. HUNGARY JUDGMENT   19. A kérelmezőket az eljárás során az általuk megbízott ügyvéd   képviselte.   A JOG   I. AZ EGYEZMÉNY 6. CIKKE 1. BEKEZDÉSÉNEK ÁLLÍTÓLAGOS   MEGSÉRTÉSE AZ ELJÁRÁS HOSSZA TEKINTETÉBEN   20. A kérelmezők azt panaszolták, hogy az eljárás hossza   összeegyeztethetetlen volt az Egyezmény 6. cikkének 1. bekezdésében előírt   “ésszerű idő” követelményével. A 6. cikk 1. bekezdése kimondja:   “Mindenkinek joga van arra, hogy...bíróság...ésszerű időn belül... hozzon   határozatot polgári jogi jogai és kötelezettségei tárgyában...”   21. A Kormány vitatta a panaszt.   22. A szóban forgó időszak 1992. december 13-án kezdődött és 2000.   május 18-án végződött. Ilyen módon három bírósági szinten hét évig és öt   hónapig tartott.   A. Elfogadhatóság   23. A Bíróság megjegyzi, hogy a panasz nem nyilvánvalóan   megalapozatlan az Egyezmény 35. cikkének 3. bekezdése értelmében.   Továbbá megjegyzi, hogy semmilyen más alapon sem elfogadhatatlan.   Ezért elfogadhatóvá kell nyilvánítani.   B. Érdem   24. A Bíróság megismétli, hogy az eljárás hosszának ésszerű voltát az   eset egyedi körülményei fényében, a Bíróság esetjogában kidolgozott   kritériumok figyelembe vételével kell megítélni, különös tekintettel az eset   bonyolultságára, a kérelmező és a releváns hatóságok magatartására és arra,   hogy mi volt a per tétje a kérelmező számára (ld. többek között Frydlender   v. France [GC], no. 30979/96, § 43, ECHR 2000-VII).   25. A Bíróság úgy véli, hogy az ügy elbírálása nem volt különösebben   nehéz sem a tények, sem pedig az alkalmazandó jog tekintetében.   26. A kérelmezők magatartását illetően a Bíróság észrevételezi, hogy   nem gyorsították az eljárást akkor, amikor a Városi Bíróság 1994. március   8-án hozott, szünetelést kimondó határozata nyomán nem kérték a per   folytatását. Az eljárás csak hat hónappal később, a felperes kérelmére   folytatódott. Ezt a késedelmet ezért a kérelmezők terhére kell róni.   27. A bíróságok magatartását illetően a Bíróság észrevételezi, hogy   1998. szeptember 21. és 2000. május 18. között a bíróságok inaktívak   MÁTYÁS kontra MAGYARORSZÁG   voltak. Következésképpen az egy éves és nyolc hónapos késedelmet az   alperes Állam terhére kell róni.   28. Tekintettel az alperes Államnak betudható inaktív időszakra a   Bíróság úgy véli, hogy a jelen ügyben az eljárás túlzottan elhúzódott, s nem   felelt meg az “ésszerű idő” követelményének.   Ennek megfelelően a 6. cikk 1. bekezdését megsértették.   II. AZ EGYEZMÉNY 6. CIKKE 1. BEKEZDÉSÉNEK ÁLLÍTÓLAGOS   MEGSÉRTÉSE   AZ   ELJÁRÁS   TISZTESSÉGES   VOLTA   TEKINTETÉBEN   29. A kérelmező azt is panaszolta, hogy a hazai bíróságok által a fenti   eljárásban hozott határozatok hibásak. Az Egyezmény 6. cikkének 1.   bekezdésére hivatkoztak.   A Bíróság megállapítja, hogy az ügy iratai alapján nincs jele annak,   hogy az ügyet tárgyaló bíróságok elfogultak lettek volna, vagy hogy az   eljárás más módon tisztességtelen lett volna. Pusztán az a tény, hogy a   kérelmezők elégedetlenek a per kimenetelével, önmagában nem alapoz meg   valószínűsíthető igényt a 6. cikk megsértése tekintetében.   Ebből következően a kérelemnek ez a része nyilvánvalóan   megalapozatlan az Egyezmény 35. cikke 3. bekezdése szerinti értelemben, s   ezt a részt az Egyezmény 35. cikkének 4. bekezdése alapján el kell utasítani.   III. AZ EGYEZMÉNY 41. CIKKÉNEK ALKALMAZÁSA   30. Az Egyezmény 41. cikke kimondja:   “Ha a Bíróság az Egyezmény vagy az ahhoz kapcsolódó jegyzőkönyvek megsértését   állapítja meg és az érdekelt Magas Szerződő Fél belső joga csak részleges jóvátételt tesz   lehetővé, a Bíróság – szükség esetén – igazságos elégtételt ítél meg a sértett félnek.”   A. Károk   31. A kérelmezők 8.330 eurót és ezen összeg kamatait kérték vagyoni és   nem vagyoni káruk megtérítéseként.   32. A Kormány túlzottnak találta a kérelmezők követelését.   33. A Bíróság nem talál okozati összefüggést a megállapított jogsértés és   az állított vagyoni kár között; ezért a követelés ezen részét elutasítja.   Azonban – figyelembe véve a terhükre róható késedelmet – nem vagyoni   káruk megtérítéseként a kérelmezők számára együttesen 3.000 eurót ítél   meg.   MÁTYÁS v. HUNGARY JUDGMENT   B. Költségek és kiadások   34. A kérelmezők nem terjesztettek elő igényt ilyen címen.   C. Késedelmi kamat   35. A Bíróság úgy találja megfelelőnek, hogy a késedelmi kamatnak az   Európai Központi Bank marginális hitelkamatán kell alapulnia, s ahhoz   további három százalékpontot kell hozzáadni.   EZEN INDOKOK ALAPJÁN A BÍRÓSÁG   1. 4 szavazattal 3 ellenében elfogadhatónak nyilvánítja az eljárás túlzott   hosszával kapcsolatos panaszt;   2. Egyhangúlag elfogadhatatlannak nyilvánítja a kérelem többi részét;   3. 4 szavazattal 3 ellenében megállapítja, hogy az Egyezmény 6. cikkének   1. bekezdését megsértették;   4. 4 szavazattal 3 ellenében megállapítja, hogy   (a) hogy az alperes Kormánynak attól az időponttól számított három   hónapon belül, amikor az ítélet az Egyezmény 44. cikkének 2. bekezdése   szerint véglegessé válik, a kérelmezők számára együttesen nem vagyoni   káruk megtérítéseként 3.000 eurót (háromezer euró), és az ezen összeget   terhelő adók összegét kell kifizetnie az alperes Állam nemzeti   valutájában, a kifizetéskori átváltási árfolyam alkalmazásával;   (b) hogy a fent említett három hónap lejártát követően a kifizetés   időpontjáig a késedelmes időszakra az Európai Központi Bank   marginális kamatát három százalékponttal meghaladó mértékű kamatot   kell fizetni a fenti összeg után;   5. A kérelmezők igazságos elégtétellel kapcsolatos további követeléseit   egyhangúlag elutasítja.   Készült angol nyelven, írásbeli kihirdetésre került 2004. szeptember 28-   án a Bíróság eljárási szabályzata 77. § 2. és 3. bekezdésének megfelelően.   S. DOLLÉ   hivatalvezető   J.-P. COSTA   elnök