67660/01

EMBERI JOGOK EURÓPAI BÍRÓSÁGA   MÁSODIK SZEKCIÓ   KOVÁCS TAMÁS kontra MAGYARORSZÁG   (67660/01 sz. kérelem)   ÍTÉLET   STRASBOURG   2004. szeptember 28.   Ezen határozat az Egyezmény 44. cikkének 2. bekezdésében foglalt   körülmények beálltával válik véglegessé. Szerkesztői változtatás alá eshet.   KOVÁCS TAMÁS KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   A Kovács Tamás kontra Magyarország ügyben,   Az Emberi Jogok Európai Bírósága (Második Szekció) Kamaraként   tartott ülésén, melynek tagjai voltak:   J.-P. COSTA, elnök   A.B. BAKA,   L. LOUCAIDES,   C. BÎRSAN,   K. JUNGWIERT,   M. UGREKHELIDZE,   A. MULARONI, bírák   és S. DOLLÉ, a Szekció hivatalvezetője   2004. szeptember 7-én zárt ülésen tartott tanácskozás után   Az akkor elfogadott alábbi határozatot hozza:   AZ ELJÁRÁS   1. Az ügy alapja egy Magyarország ellen benyújtott kérelem (67660/01   sz.), amelyet az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló   egyezmény (az “Egyezmény”) 34. cikke alapján Kovács Tamás (a   “kérelmező”) magyar állampolgár 2000. szeptember 29-én terjesztett a   Bíróság elé.   2. A Magyar Kormányt (a “Kormány”) képviselője, dr. Höltzl Lipót, az   Igazságügyi Minisztérium helyettes államtitkára képviselte.   3. 2003. március 20-án a Bíróság arról határozott, hogy közli az eljárás   elhúzódásával kapcsolatos panaszt a Kormánnyal. Az Egyezmény 29. cikke   3. bekezdésének rendelkezései alapján úgy határozott, hogy a kérelem   érdemét és elfogadhatóságát együtt vizsgálja.   A TÉNYEK   4. A kérelmező 1955-ben született és Budapesten él.   (1) Az 1993-ban indított büntetőeljárás   5. 1993. február 18-án a kérelmezőt – aki a Közlekedési Felügyelet   vizsgabiztosa volt – letartóztatta a Veszprém Megyei Rendőrfőkapitányság.   Azzal gyanúsították, hogy jogellenesen megszerzett személygépkocsik   legalizálásával foglalkozó szervezett csoport tagjaként feladatkörében hamis   bizonyítványokat állított ki. Az 1993. február 22. - május 7. közötti   időszakot előzetes letartóztatásban töltötte. 1993. február 19-én és 24-én,   KOVÁCS TAMÁS KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   március 9-én és 26-án, május 7-én és június 29-én a rendőrség kihallgatta. A   nyomozás 1993. december 13-án zárult le. Ekkorra a rendőrség több mint   gyanúsítottat és 250 tanút hallgatott ki, házkutatásokat tartott és   szakértői véleményeket szerzett be.   6. 1994. június 9-én a Veszprémi Városi Ügyészségi Hivatal vádat emelt   a kérelmező és 88 másik személy ellen.   7. 1994. november 22. és 1995. december 1. között a Veszprémi Városi   Bíróság 68 tárgyalást tartott. A bíróság meghallgatta a terhelteket és 77   tanút. A bírósági ügyirat 2000 oldalt tett ki. A Bíróság 1995. december 1-   jén, 14-én és 1996. január 30-án meghozta és kihirdette 245 oldalas ítéletét.   A kérelmezőt a bíróság bűnösnek találta vesztegetés, közokirat-hamisítás,   továbbá lőfegyverrel és lőszerrel való visszaélés bűntettében, s 2 év 6 hónap   szabadságvesztésre ítélte. A kérelmező számos más terhelttel együtt   fellebbezett.   8. A hatáskörrel rendelkező Veszprém Megyei Bíróság hat tárgyalást   tartott. 1997. február 9-én tizenegy terhelt, köztük a kérelmező tekintetében   hatályon kívül helyezte a Városi Bíróság ítéletét, és az ügyet visszautalta az   elsőfokú bírósághoz. 1998. július 16-án a Veszprémi Városi Ügyészség   kiegészítő vádiratot terjesztett elő, és jelentős értékre elkövetett orgazdaság   bűntettével is megvádolta a kérelmezőt.   9. A folytatódó eljárásban a Városi Bíróság 1998. október 6-án és 7-én,   továbbá 1999. február 25-én, június 15-én, július 7-én, október 26-án és   november 16-án tárgyalást tartott, 1999. december 15-én pedig ítéletet   hirdetett. A 60 oldalas ítélet 11 vádlottat érintett. A Városi Bíróság   bűnösnek találta vesztegetés, közokirat-hamisítás, orgazdaság, továbbá   lőfegyverrel való visszaélés elkövetésében. Annak ellenére, hogy a Városi   Bíróság újabb bűncselekmény elkövetésében is bűnösnek mondta ki a   kérelmezőt, a Városi Bíróság két év szabadságvesztésre enyhítette a   kérelmező büntetését, amelynek végrehajtását négy évre felfüggesztette. A   Városi Bíróság hangsúlyozta, hogy a büntetést kizárólag az “eljárás   rendkívüli elhúzódására” tekintettel enyhítette.   10. A kérelmező fellebbezett. 2000. október 12-én a Megyei Bíróság   helybenhagyta az elsőfokú ítéletet. A másodfokú ítéletet 2001. június 12-én   kézbesítették a kérelmező számára.   (2) Az 1994-ben indított büntetőeljárás   11. 1994. május 9-én Budapesten egy másik büntetőeljárást indítottak a   kérelmező ellen. 1996 januárjában a XIV. Kerületi Ügyészség a fenti (1)   pontban ismertetetthez nagyon hasonló bűncselekmény-sorozat miatt vádat   emelt a kérelmező ellen.   12. 1997. április 2-án, szeptember 9-én és december 10-én, 1998.   március 31-én, szeptember 10-én és november 2-án, továbbá 1999. január 5-   én a Pesti Központi Kerületi Bíróság tárgyalást tartott. A PKKB 1999.   KOVÁCS TAMÁS KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   január 25-én ítéletet hirdetett. A kérelmezőt vesztegetés és közokirat-   hamisítás elkövetésében bűnösnek találta, pénzbírságra és egy év két hónap   szabadságvesztésre ítélte, amelynek végrehajtását négy évre felfüggesztette.   13. A kérelmező fellebbezése nyomán a Fővárosi Bíróság 2000. február   11-én helybenhagyta az elsőfokú ítéletet. Az ítéletet 2000. március 21-én   kézbesítették a kérelmező számára. A Kormány beterjesztette az átvételi   elismervényt, amelyet a kézbesítést végző budapesti postahivatalban 2000.   március 21-én pecsételtek le. Az átvételt igazoló, a címzett által aláírt   szelvényen ugyanez a dátum szerepelt.   (3) Munkaügyi eljárás   14. 1993. május 10-én a büntetőeljárás miatt fegyelmi eljárás indult a   kérelmező ellen. 1993. június 10-én a kérelmező munkáltatója fegyelmi   intézkedésként megszüntette a kérelmező munkaviszonyát. A kérelmező   1993. június 24-én a Fővárosi Munkaügyi Bíróság előtt megtámadta a   határozatot.   15. 1993. október 20-án, továbbá 1994. március 30-án és május 6-án a   bíróság tárgyalást tartott. A május 6-i tárgyaláson a Fővárosi Munkaügyi   Bíróság helyt adott a kérelmező keresetének. A kérelmező munkáltatója   fellebbezett.   16. A Fővárosi Bíróság 1995. március 22-én és november 1-én tárgyalást   tartott. 1995. november 17-én a Fővárosi Bíróság módosította a Munkaügyi   Bíróság határozatát és elutasította a kérelmező keresetét. 1996. január 16-án   a kérelmező felülvizsgálat iránti kérelmet terjesztett elő.   17. 1996. június 26-án a Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül helyezte a   Munkaügyi Bíróság és a Fővárosi Bíróság határozatait és az ügyet   visszautalta az elsőfokú bíróság elé azzal, hogy a bíróság vegye figyelembe   a büntetőeljárás kimenetelét az ítélet meghozatalakor.   18. A kérelmező 1997. április 29-én kérte az 1997. június 11-re kitűzött   tárgyalás elhalasztását és az eljárás felfüggesztését. 1997. június 6-án   megismételte kérését. 1997. június 11-én a Munkaügyi Bíróság a   büntetőeljárás befejezéséig felfüggesztette az eljárást és elrendelte, hogy a   büntetőeljárás lezárulását követően a felek haladéktalanul nyújtsák be a   bírósághoz a releváns dokumentumokat.   19. 2001. április 12-én a kérelmező tájékoztatta a Munkaügyi   Bíróságot, hogy korábbi védőügyvédje már nem képviseli. Nem tett említést   arról, hogy a büntetőeljárás időközben befejeződött.   20. 2002. február 15-én az alperes benyújtotta a bírósághoz a Veszprém   Megyei Bíróság jogerős ítéletét és az eljárás folytatását kérte.   21. A folytatódó eljárásban 2002. február 27-én a Munkaügyi Bíróság   elrendelte, hogy a felek terjesszék elő bizonyítási indítványaikat. A 2002.   június 24-i tárgyaláson a Munkaügyi Bíróság ismét felhívta a kérelmezőt,   KOVÁCS TAMÁS KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   hogy terjessze elő bizonyítási indítványát. A kérelmező 2002. szeptember   16-án tett eleget a felhívásnak.   22. A 2002. október 21-i tárgyaláson a Munkaügyi Bíróság ítéletet   hirdetett, amelyben elutasította a kérelmező keresetét. Az ítéletet 2002.   november 4-én kézbesítették a kérelmező számára, s az 2002. november 22-   én vált jogerőssé.   A JOG   I. AZ EGYEZMÉNY 6. CIKKE 1. BEKEZDÉSÉNEK ÁLLÍTÓLAGOS   MEGSÉRTÉSE   23. A kérelmező panaszolta, hogy perei ésszerűtlenül hosszú ideig   tartottak, megsértve az Egyezmény 6. cikkének 1. bekezdését, amely   kimondja:   “Mindenkinek joga van arra, hogy...bíróság...ésszerű időn belül... hozzon határozatot   polgári jogi jogai és kötelezettségei tárgyában...”   24. A Kormány vitatta az állítást. Az első eljárást illetően a Kormány   kijelentette, hogy az Egyezmény 34. cikke alkalmazásában a kérelmező nem   tekinthető áldozatnak. Ebben a tekintetben rámutatott arra, hogy a hazai   bíróságok nem csupán megállapították, hogy az eljárás ésszerűtlenül hosszú   ideig elhúzódott, hanem ezen az alapon jelentősen enyhítették is az ítéletet.   A második eljárást illetően a Kormány előterjesztette, hogy a kérelem a   jogerős ítélet kézbesítésének befejezését követő hat hónapon túl került   előterjesztésre. A harmadik eljárást illetően a Kormány előterjesztette, hogy   a kérelmező nagymértékben hozzájárult az eljárás elhúzódásához.   25. A figyelembe veendő időszakok 1993. február 18-tól 2001. június   12-ig, 1994. május 9-től 2000. március 21-ig és 1993. május 10-től 2002.   november 4-ig, az ítéletek kézbesítéséig tartottak. Ilyen módon az első   eljárás 8 évig és 4 hónapig, a második 5 évig és 10 hónapig, a harmadik   pedig 9 évig és 8 hónapig tartott.   KOVÁCS TAMÁS KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   A. Elfogadhatóság   26. Az első eljárást illetően a Bíróság emlékeztet arra, hogy a Veszprémi   Városi Bíróság megállapította az eljárás túlzott elhúzódását, s a kérelmezőre   kiszabott 2 év 6 hónap szabadságvesztést 2 év szabadságvesztésre   enyhítette, melynek végrehajtását 4 évre felfüggesztette. A Városi Bíróság   hangsúlyozta, hogy az ítéletet kizárólag az eljárás ésszerűtlenül hosszú   voltára tekintettel enyhítette. Ennek fényében a Bíróság úgy találja, hogy a   kérelmező megfelelő jogorvoslatban részesült az Egyezmény 6. cikkének 1.   bekezdése alapján őt megillető, az ésszerű időn belüli tárgyalással   kapcsolatos jog állítólagos megsértése miatt. Ilyen módon már nem   tekinthető a 6. cikk 1. bekezdésével kapcsolatos jogsértés áldozatának az   Egyezmény 34. cikke értelmében. Ezért nyilvánvaló megalapozatlansága   miatt a panaszt el kell utasítani az Egyezmény 35. cikkének 3. és 4.   bekezdése alapján (ld. Lie and Bernsten, (dec.), no. 25130/94).   27. A második eljárást illetően a Bíróság emlékeztet arra, hogy az   Egyezmény 35. cikkének 1. bekezdése kimondja:   “Az ügyet...attól az időponttól számított hat hónapon belül [lehet a Bíróság elé   terjeszteni], amikor a hazai végleges határozatot meghozták.”   28. A Kormány bizonyítékkal támasztotta alá azon állítását, hogy a   határozat 2000. március 21-én került kézbesítésre. A Kormány arra   hivatkozott, hogy a kézbesítést végző budapesti postahivatalban 2000.   március 21-én bélyegezték le az átvételi elismervényt, s ugyanez a dátum   szerepel a címzett által aláírt, átvételt igazoló szelvényen is.   29. Ezen körülmények között a Bíróság úgy véli, hogy a jogerős ítélet   kézbesítésére 2001. március 21-én került sor. Ennek megfelelően a hat   hónapos határidőt ezen időponttól kell számítani. A kérelmező azonban csak   2000. szeptember 29-én terjesztette elő kérelmét, azaz több mint hat   hónappal később. Ebből következően a panasz előterjesztésére a 35. cikk 1.   bekezdésében előírt határidő lejártát követően került sor, így az Egyezmény   35. cikkének 4. bekezdése alapján a kérelmet el kell utasítani.   30. A harmadik eljárással kapcsolatos kérelmezői panaszt illetően a   Bíróságnak az a véleménye, hogy a panasz nem nyilvánvalóan   megalapozatlan az Egyezmény 35. cikkének 3. bekezdése szerinti   értelemben. A Bíróság továbbá megjegyzi, hogy semmilyen más alapon sem   elfogadhatatlan. Ezért elfogadhatóvá kell nyilvánítani.   B. Érdem   31. A Bíróság emlékeztet arra, hogy az eljárás hosszának ésszerű voltát   az ügy egyedi körülményei fényében, a Bíróság esetjogában kidolgozott   kritériumok figyelembe vételével kell megítélni, különös tekintettel az eset   bonyolultságára, a kérelmező és a releváns hatóságok magatartására és arra,   KOVÁCS TAMÁS KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   hogy mi volt a per tétje a kérelmező számára (ld. pl. a fent idézett Humen v.   Poland § 60; és Frydlender v. France [GC], no. 30979/96, § 43, ECHR   2000-VII). A Bíróság megismétli, hogy munkaügyi perekben különös   gondossággal kell eljárni (Ruotolo v. Italy, judgment of 27 February 1992,   Series A no. 230-D, p. 39, § 17).   32. A Bíróság már többször megállapította az Egyezmény 6. cikke 1.   bekezdésének megsértését az olyan ügyekben, amelyek a jelenlegihez   hasonló kérdéseket vetettek fel (ld. fent idézett Frydlender).   33. Az előterjesztett anyagokat megvizsgálva a Bíróság megállapítja,   hogy a Kormány nem terjesztett elő olyan tényt vagy érvet, amely arra   késztetné a Bíróságot, hogy a jelen ügyben eltérő következtetésre jusson. A   kérdéssel kapcsolatos esetjogra tekintettel a Bíróság megállapítja, hogy a   jelen ügyben az eljárás túlzottan hosszú volt, s nem felelt meg az “ésszerű   idő” követelményének.   Ennek megfelelően a 6. cikk 1. bekezdését megsértették.   II. AZ EGYEZMÉNY 41. CIKKÉNEK ALKALMAZÁSA   34. Az Egyezmény 41. cikke kimondja:   “Ha a Bíróság az Egyezmény vagy az ahhoz kapcsolódó jegyzőkönyvek megsértését   állapítja meg és az érdekelt Magas Szerződő Fél belső joga csak részleges jóvátételt tesz   lehetővé, a Bíróság – szükség esetén – igazságos elégtételt ítél meg a sértett félnek.”   A. Károk   35. A kérelmező a Bíróságtól kérte nem vagyoni kára összegének   megállapítását.   36. A Kormány nem nyilvánított véleményt ebben a kérdésben.   37. A Bíróság úgy találja, hogy a kérelmező nem vagyoni kárt   szenvedett. Méltányossági alapon ítélve, és tekintettel a kérelmezőnek   felróható késedelmekre, 5.000 eurót ítél meg ezen a címen.   B. Költségek és kiadások   38. A kérelmező nem terjesztette elő költségeit és kiadásait. Ezért a   Bíróság ilyen címen nem ítél meg összeget.   C. Késedelmi kamat   39. A Bíróság úgy találja megfelelőnek, hogy a késedelmi kamatnak az   Európai Központi Bank marginális hitelkamatán kell alapulnia, s ahhoz   további három százalékpontot kell hozzáadni.   KOVÁCS TAMÁS KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   EZEN INDOKOK ALAPJÁN A BÍRÓSÁG   1. 6 szavazattal 1 ellenében a munkaügyi eljárás túlzott hosszával   kapcsolatos panaszt elfogadhatónak nyilvánítja, a panasz többi részét pedig   elfogadhatatlannak;   2. 6 szavazattal 1 ellenében megállapítja, hogy az Egyezmény 6. cikkének   1. bekezdését megsértették;   3. 6 szavazattal 1 ellenében megállapítja   (a) hogy az alperes Kormánynak attól az időponttól számított három   hónapon belül, amikor az ítélet az Egyezmény 44. cikkének 2. bekezdése   szerint véglegessé válik, a kérelmező számára nem vagyoni kára   megtérítéseként 5.000 eurót (ötezer euró), és az ezen összeget terhelő   adók összegét kell kifizetnie az alperes Állam nemzeti valutájában, a   kifizetéskori átváltási árfolyam alkalmazásával;   (b) hogy a fent említett három hónap lejártát követően a kifizetés   időpontjáig a késedelmes időszakra az Európai Központi Bank   marginális hitelkamatát három százalékponttal meghaladó mértékű   kamatot kell fizetni a fenti összeg után;   Készült angol nyelven, írásbeli kihirdetésre került 2004. szeptember 28-   án a Bíróság eljárási szabályzatának 77. § 2. és 3. bekezdésének   megfelelően.   S. DOLLÉ   hivatalvezető   J.-P. COSTA   elnök