71096/01

EMBERI JOGOK EURÓPAI BÍRÓSÁGA   MÁSODIK SZEKCIÓ   DALA kontra MAGYARORSZÁG   (71096/01 sz. kérelem)   ÍTÉLET   STRASBOURG   2004. október 5.   Ezen határozat az Egyezmény 44. Cikkének 2. bekezdésében foglalt   körülmények beálltával válik véglegessé. Szerkesztői változtatás alá eshet.   DALA KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   A Dala kontra Magyarország ügyben,   Az Emberi Jogok Európai Bírósága (Második Szekció) Kamaraként   tartott ülésén, melynek tagjai voltak:   J.-P. COSTA, elnök   A.B. BAKA,   L. LOUCAIDES,   C. BÎRSAN,   K. JUNGWIERT,   M. UGREKHELIDZE,   A. MULARONI, bírák   és S. DOLLÉ, a Szekció hivatalvezetője,   2004. szeptember 14-én zárt ülésen tartott tanácskozás után   az akkor elfogadott alábbi határozatot hozza:   AZ ELJÁRÁS   1. Az ügy alapja egy Magyarország ellen benyújtott kérelem (71096/01   sz.), amelyet az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló   egyezmény (az “Egyezmény”) 34. cikke alapján Dala Sándor (a   “kérelmező”) magyar állampolgár 2001. január 12-én terjesztett a Bíróság   elé.   2. A Magyar Kormányt (a “Kormány”) képviselője, dr. Höltzl Lipót, az   Igazságügyi Minisztérium helyettes államtitkára képviselte.   3. 2003. február 5-én a Bíróság arról határozott, hogy közli az eljárás   elhúzódásával kapcsolatos panaszt a Kormánnyal. Az Egyezmény 29. cikke   3. bekezdésének rendelkezései alapján úgy határozott, hogy a kérelem   érdemét és elfogadhatóságát együtt vizsgálja.   A TÉNYEK   4. A kérelmező 1929-ben született és Komáromban, Magyarországon él.   5. 1991. április 29-én a kérelmező házassági közös vagyon megosztása   iránti pert indított korábbi felesége ellen.   6. A Városi Bíróság három tárgyalást tartott, majd 1993. június 9. és   1995. október 19. között semmilyen eljárási cselekményt nem   foganatosított. Ezt követően a Városi Bíróság még négy tárgyalást tartott.   1997. március 13-án az alperes ingatlanszakértő kirendelését kérte. A   szakértői díj feleknek betudható késedelmes letétbe helyezése miatt a   szakértő kirendelésére csak 1998. január 19-én került sor. Számos   tanúvallomás és egy igazságügyi ingatlanszakértő vallomásának a   DALA KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   beszerzése után 1998. június 4-én a Komáromi Városi Bíróság megosztotta   a közös vagyont.   7. 1999. február 10-én a Komárom-Esztergom Megyei Bíróság   lényegében megerősítette az elsőfokú határozatot.   8. 1999. április 30-án a kérelmező felülvizsgálati kérelmet terjesztett a   Legfelsőbb Bíróság elé, amely 2000. december 29-én helybenhagyta a   Megyei Bíróság ítéletét. Ezt az ítéletet 2001. január 16-án kézbesítették a   kérelmező számára.   A JOG   I. AZ EGYEZMÉNY 6. CIKKE 1. BEKEZDÉSÉNEK ÁLLÍTÓLAGOS   MEGSÉRTÉSE AZ ELJÁRÁS HOSSZA TEKINTETÉBEN   9. A kérelmező panaszolta, hogy a per hossza összeegyeztethetetlen az   Egyezmény 6. cikkének 1. bekezdésében lefektetett “ésszerű idő”   követelményével. A 6. cikk 1. bekezdésének releváns része kimondja:   “Mindenkinek joga van arra, hogy...bíróság ...ésszerű időn belül... hozzon   határozatot polgári jogi jogai és kötelezettségei tárgyában...”   10. A Kormány vitatja a panaszt.   11. A figyelembe veendő időszak csak 1992. november 5-én kezdődött,   amikor az egyéni panasz jogának Magyarország általi elismerése hatályba   lépett. Az azóta eltelt idő ésszerű voltának megítéléséhez azonban   figyelembe kell venni az eljárás ezen időpontbeli állapotát is. 1992   novemberében az ügy már másfél éve folyamatban volt.   A szóban forgó időszak a Legfelsőbb Bíróság 2001. január 16-i   határozatának kézbesítésével zárult. Ilyen módon három bírósági szinten   több mint nyolc évig és két hónapig tartott.   A. Elfogadhatóság   12. A Bíróság megjegyzi, hogy a panasz nem nyilvánvalóan   megalapozatlan az Egyezmény 35. cikkének 3. bekezdése szerinti   értelemben. Továbbá megjegyzi, hogy semmilyen más alapon sem   elfogadhatatlan. Ezért elfogadhatóvá kell nyilvánítani.   B. Érdem   13. A Bíróság emlékeztet arra, hogy az eljárás hosszának ésszerű voltát   az eset egyedi körülményeinek fényében, a Bíróság esetjogában lefektetett   DALA KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   kritériumok figyelembe vételével kell megítélni, különös tekintettel az eset   bonyolultságára, a kérelmező és a releváns hatóságok magatartására és arra,   hogy mi volt a per tétje a kérelmező számára (ld. Frydlender v. France   [GC], no. 30979/96, § 43, ECHR 2000-VII).   14. A Bíróság már többször megállapította az Egyezmény 6. cikke 1.   bekezdésének megsértését olyan ügyekben, amelyek a jelenlegihez hasonló   kérdéseket vetettek fel (ld. fent idézett Frydlender).   15. Az előterjesztett anyagokat megvizsgálva a Bíróság megállapítja,   hogy a Kormány nem terjesztett elő olyan tényt vagy érvet, amely arra   késztetné a Bíróságot, hogy a jelen ügyben eltérő következtetésre jusson. A   kérdéssel kapcsolatos esetjogra tekintettel a Bíróság megállapítja, hogy a   jelen ügyben az eljárás túlzottan hosszú volt, s nem felelt meg az “ésszerű   idő” követelményének.   Ennek megfelelően a 6. cikk 1. bekezdését megsértették.   II. AZ EGYEZMÉNY 6. CIKKE 1. BEKEZDÉSÉNEK ÁLLÍTÓLAGOS   MEGSÉRTÉSE   AZ   ELJÁRÁS   TISZTESSÉGES   VOLTA   TEKINTETÉBEN   A kérelmező azt is panaszolta, hogy a hazai bíróságok fenti eljárásban   hozott határozatai hibásak. Az Egyezmény 6. cikkének 1. bekezdésére   hivatkozott.   A Bíróság azonban úgy találja, az ügy iratai alapján nincs jele annak,   hogy az ügyet tárgyaló bíróságok elfogultak lettek volna, vagy hogy az   eljárás más módon tisztességtelen lett volna. Pusztán az a tény, hogy a   kérelmezők elégedetlenek a per kimenetelével, önmagában nem alapoz meg   valószínűsíthető igényt a 6. cikk megsértése tekintetében.   Ebből következően a kérelemnek ez a része nyilvánvalóan   megalapozatlan az Egyezmény 35. cikke 3. bekezdése szerinti értelemben, s   ezt a részt az Egyezmény 35. cikkének 4. bekezdése alapján el kell utasítani.   III. AZ EGYEZMÉNY 41. CIKKÉNEK ALKALMAZÁSA   16. Az Egyezmény 41. cikke kimondja:   “Ha a Bíróság az Egyezmény vagy az ahhoz kapcsolódó jegyzőkönyvek megsértését   állapítja meg és az érdekelt Magas Szerződő Fél belső joga csak részleges jóvátételt tesz   lehetővé, a Bíróság – szükség esetén – igazságos elégtételt ítél meg a sértett félnek.”   A. Károk   17. A kérelmező 32000 euró összegű vagyoni és nem vagyoni kártérítést   kért.   DALA KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   18. A Kormány túlzottnak találta a kérelmező igényét.   19. A Bíróság nem talál okozati összefüggést a megállapított jogsértés és   az állított vagyoni kár között; ezért a követelés ezen részét elutasítja. Nem   vagyoni kár tekintetében azonban a Bíróság 4500 eurót ítél meg a   kérelmező számára.   B. Költségek és kiadások   20. A kérelmező nem terjesztett elő igényt ilyen címen.   C. Késedelmi kamat   21. A Bíróság úgy találja megfelelőnek, hogy a késedelmi kamatnak az   Európai Központi Bank marginális hitelkamatán kell alapulnia, s ahhoz   további három százalékpontot kell hozzáadni.   EZEN INDOKOK ALAPJÁN A BÍRÓSÁG EGYHANGÚLAG   1. Elfogadhatóvá nyilvánítja az eljárás túlzott hosszával kapcsolatos   panaszt, a kérelem többi részét pedig elfogadhatatlannak nyilvánítja;   2. Megállapítja, hogy az eljárás elhúzódása miatt megsértették az   Egyezmény 6. cikkének 1. bekezdését;   3. Megállapítja:   (a) hogy az alperes Kormánynak attól az időponttól számított három   hónapon belül, amikor az ítélet az Egyezmény 44. cikkének 2. bekezdése   szerint véglegessé válik, a kérelmező nem vagyoni kárának   megtérítéseként 4500 eurót (négyezerötszáz euró) és az ezen összeget   esetlegesen terhelő adók összegét kell kifizetnie az alperes Állam   nemzeti valutájában, a kifizetéskori átváltási árfolyam alkalmazásával;   (b) hogy a fent említett három hónap lejártát követően a kifizetés   időpontjáig a késedelmes időszakra az Európai Központi Bank   marginális hitelkamatát három százalékponttal meghaladó mértékű   kamatot kell fizetni a fenti összeg után;   4. A kérelmezők igazságos elégtétellel kapcsolatos további követeléseit   egyhangúlag elutasítja.   Készült angol nyelven, írásbeli kihirdetésre került 2004. október 5-   én a Bíróság eljárási szabályzata 77. § 2. és 3. bekezdésének megfelelően.   S. DOLLÉ   hivatalvezető   J.-P. COSTA   elnök   DALA KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   5