73369/01

EMBERI JOGOK EURÓPAI BÍRÓSÁGA   MÁSODIK SZEKCIÓ   RAJNAI kontra MAGYARORSZÁG   (73369/01sz. kérelem)   ÍTÉLET   STRASBOURG   2004. október 26.   Ezen határozat az Egyezmény 44. cikkének 2. bekezdésében foglalt   körülmények beálltával válik véglegessé. Szerkesztői változtatás alá eshet.   RAJNAI KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   A Rajnai kontra Magyarország ügyben,   Az Emberi Jogok Európai Bírósága (Második Szekció) Kamaraként tartott   ülésén, melynek tagjai voltak:   L. LOUCAIDES, elnök   A.B. BAKA,   G. BONELLO,   K.JUNGWIERT,   W. THOMASSEN,   M. UGREKHELIDZE,   A. MULARONI, bírák,   és S. DOLLÉ, a Szekció hivatalvezetője,   2004. október 5-én zárt ülésen tartott tanácskozás után,   az akkor elfogadott alábbi határozatot hozza:   AZ ELJÁRÁS   1. Az ügy alapja egy Magyarország ellen benyújtott kérelem (73369/01   sz.), amelyet az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló   egyezmény (az “Egyezmény”) 34. Cikke alapján Rajnai József (a   “kérelmező”) magyar állampolgár 2001. február 9-én terjesztett a Bíróság   elé.   2. A Magyar Kormányt (a “Kormány”) képviselője, dr. Höltzl Lipót, az   Igazságügyi Minisztérium helyettes államtitkára képviselte.   3. 2003. március 11-én a Bíróság részben elfogadhatatlannak   nyilvánította a kérelmet és arról határozott, hogy közli a Kormánnyal az   eljárás elhúzódása, továbbá az elhúzódással kapcsolatos jogorvoslatok   hiánya miatt előterjesztett panaszt. Az Egyezmény 29. Cikke 3.   bekezdésének rendelkezéseit alkalmazva a Bíróság úgy határozott, hogy a   kérelem többi részének érdemét és elfogadhatóságát együttesen vizsgálja.   A TÉNYEK   4. A kérelmező 1954-ben született és Dunaújvárosban, Magyarországon   él.   5. A kérelmező méheket tartott az udvarán. 1995. április 11-én a   Dunaújvárosi Városi Önkormányzat egy helyi önkormányzati rendelet   alapján elrendelte, hogy a kérelmező olyan helyre tegye át az udvarában   lévő méhészetét, ahol az a szomszédban lakókat nem zavarja. A kérelmező   1995. április 18-án előterjesztett fellebbezése nyomán 1995. május 24-én a   Fejér Megyei Közigazgatási Hivatal hatályon kívül helyezte az elsőfokú   RAJNAI KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   közigazgatási határozatot, és az Önkormányzatot új eljárásra utasította,   mivel határozatának meghozatala előtt nem figyelmeztette a kérelmezőt.   6. A folytatódó közigazgatási eljárásban 1996. március 18-án hozott   határozatában – amelyet a Közigazgatási Hivatal 1996. június 20-án helyben   hagyott – a Városi Önkormányzat a szomszédok érdekeinek védelmében 20   családra csökkentette az engedélyezett méhek számát és elrendelte, hogy a   kérelmező telepítse ki az e létszám feletti méheket. Ezt követően, 1996.   július 8-án a kérelmező megtámadta a határozatokat a Székesfehérvári   Városi Bíróság előtt.   7. A kérelmező panasza nyomán az Alkotmánybíróság 1997. február 28-   án részben megsemmisítette a helyi önkormányzat fent említett rendeletét.   8. A Városi Bíróság 1998. január 13-i határozatában – amelyet a Fejér   Megyei Bíróság 1998. május 12-én helyben hagyott – hatályon kívül   helyezte a közigazgatási határozatokat, és új eljárásra utasította a Városi   Önkormányzatot. 2001. január 22-én a Legfelsőbb Bíróság elutasította a   kérelmező ezen határozatokkal kapcsolatos felülvizsgálat iránti kérelmét.   9. Közben a folytatódó közigazgatási eljárásban a Dunaújvárosi   Önkormányzat 1999. február 8-án meghozott határozatában – amelyet   Dunaújváros Közgyűlése 1999. március 9-én helyben hagyott – a 20   családon felüli méhtartást ismét megtiltotta, s felhívta a kérelmezőt, hogy az   e létszám feletti méheket olyan helyre telepítse, ahol nem zavarják a   szomszédokat. 1999. április 12-én a kérelmező megtámadta a határozatokat   a Fejér Megyei Bíróság előtt. Egyúttal a Megyei Bíróság minden bírája ellen   elfogultsági kifogást terjesztett elő.   10. 1999. szeptember 29-én a Legfelsőbb Bíróság a Zala Megyei   Bíróságot jelölte ki arra, hogy az ügyben eljárjon. A Bíróság 1999.   november 3-án és 2000. március 1-én tárgyalást tartott. Az utóbb említett   időpontban a kérelmező kérésére a bíróság felfüggesztette az eljárást.   11. A folytatódó eljárásban 2001. június 12-én a Megyei Bíróság   elutasította a kérelmező keresetét. A bírósági határozat ellen nem volt helye   fellebbezésnek.   12. Ezt követően, 2001. július 24-én, a kérelmező felülvizsgálati   kérelmet terjesztett a Legfelsőbb Bíróság elé. 2002. január 21-én a   Legfelsőbb Bíróság párfogó ügyvédet rendelt ki a kérelmező részére. 2003.   szeptember 9-én a Legfelsőbb Bíróság elutasította a kérelmező   felülvizsgálati kérelmét azzal, hogy a határozatokat a közegészség   védelmében, a jogszabályokkal – nevezetesen a 15/1969.(XI.6.) MÉM   rendelettel és a helyi szabályozással – összhangban hozták meg.   RAJNAI KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   A JOG   I. AZ EGYEZMÉNY 6. CIKKE 1. BEKEZDÉSÉNEK ÁLLÍTÓLAGOS   MEGSÉRTÉSE   13. A kérelmező panaszolja, hogy pere ésszerűtlenül hosszú ideig tartott,   megsértve az Egyezmény 6. cikkének 1. bekezdését, amelynek releváns   része kimondja:   “Mindenkinek joga van arra, hogy...bíróság ... ésszerű időn belül... hozzon   határozatot polgári jogi jogai és kötelezettségei tárgyában...”   14. A Kormány vitatja a panaszt.   15. A figyelembe veendő időszak 1995. április 18-án kezdődött és 2003.   szeptember 9-én ért véget. Ilyen módon nyolc évig és öt hónapig tartott.   A. Elfogadhatóság   16. A Bíróság megjegyzi, hogy a panasz nem nyilvánvalóan   megalapozatlan az Egyezmény 35. cikkének 3. bekezdése szerinti   értelemben. Továbbá megjegyzi, hogy semmilyen más alapon sem   elfogadhatatlan. Ezért elfogadhatóvá kell nyilvánítani.   B. Érdem   17. A Bíróság emlékeztet arra, hogy az eljárás hosszának ésszerű voltát   az eset egyedi körülményeinek fényében, a Bíróság esetjogában lefektetett   kritériumok figyelembe vételével kell megítélni, különös tekintettel az eset   bonyolultságára, a kérelmező és a releváns hatóságok magatartására és arra,   hogy mi volt a per tétje a kérelmező számára (ld. pl. a fent idézett Humen v.   Poland § 60; és Frydlender v. France [GC], no. 30979/96, § 43, ECHR   2000-VII).   18. A Bíróság már többször megállapította az Egyezmény 6. Cikke 1.   bekezdésének megsértését olyan ügyekben, amelyek a jelenlegihez hasonló   kérdéseket vetettek fel (ld. fent idézett Frydlender).   19. Az előterjesztett anyagokat megvizsgálva a Bíróság megállapítja,   hogy a Kormány nem terjesztett elő olyan tényt vagy érvet, amely arra bírná   a Bíróságot, hogy a jelen ügyben eltérő következtetésre jusson. A kérdéssel   kapcsolatos esetjogra tekintettel a Bíróság megállapítja, hogy a jelen ügyben   az eljárás túlzottan hosszú volt, s nem felelt meg az “ésszerű idő”   követelményének.   Ezért a 6. cikk 1. bekezdését megsértették.   RAJNAI KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   II. AZ EGYEZMÉNY 14. CIKKÉNEK ÉS AZ ELSŐ KIEGÉSZÍTŐ   JEGYZŐKÖNYV 1. CIKKÉNEK MEGSÉRTÉSE   20. A kérelmező az eljárás eredményét panaszolta. Előterjesztése szerint   arra kényszerítették, hogy az Önkormányzat által megállapított szám feletti   méheket eladja. Az Egyezmény 14. cikkére, továbbá az Első kiegészítő   jegyzőkönyv 1. cikkére hivatkozott. Ez utóbbi kimondja:   “Minden természetes vagy jogi személynek joga van javai tiszteletben tartásához.   Senkit sem lehet tulajdonától megfosztani, kivéve, ha ez közérdekből és a törvényben   meghatározott feltételek, valamint a nemzetközi jog általános elvei szerint történik.   Az előző bekezdésben foglaltak nem korlátozzák az államok jogát olyan törvények   alkalmazásában, melyeket szükségesnek ítélnek ahhoz, hogy a javaknak a köz   érdekében történő használatát szabályozhassák, illetőleg az adók, más közterhek vagy   bírságok megfizetését biztosítsák.”   21. A Bíróság úgy véli, hogy a kérelmező által tartható méhek számának   korlátozása az Első kiegészítő jegyzőkönyv 1. cikkének 2. bekezdése   szerinti javak használatának szabályozását jelenti. Az Első kiegészítő   jegyzőkönyv 1. cikkének 2. bekezdése felhatalmazza az államokat “olyan   törvények alkalmazására, melyeket szükségesnek [ítélnek] ahhoz, hogy a   javaknak a köz érdekében történő használatát szabályozhassák” (ld. AGOSI   v. the United Kingdom, judgment of 24 October 1986, Series A no. 108,   17-18. o., 51. bek., és Handyside v. the United Kingdom, judgment of   December 1976, Series A no. 24, 29-30. o., 62-63. bek.).   Ilyen módon beavatkozás történt a kérelmező számára az Első kiegészítő   jegyzőkönyv 1. cikke alapján biztosított jogba.   A Bíróság esetjoga szerint a beavatkozásnak jogszabály által előírtnak   kell lennie és egy vagy több törvényes célt kell szolgálnia; emellett ésszerű   arányossági viszonynak kell fennállnia az alkalmazott eszközök és az elérni   kívánt cél vagy célok között. Másképpen fogalmazva azt kell eldönteni,   hogy méltányos egyensúly állt-e fenn a közérdek követelménye, és az   érintett egyén vagy egyének érdeke között (ld. Sporrong and Lönnroth v.   Sweden, judgment of 23 September 1982, Series A no. 52, 26.o., 69.bek. és   28. o., 73. bek., és James and Others v. the United Kingdom, judgment of   February 1986, Series A no. 98., 34. o. 50. bek.).   22. A Bíróság megjegyzi, hogy a kérelmező által a tulajdonán tartható   méhek számának korlátozására a 15/1969.(XI.6.) MÉM. rendelet és a helyi   szabályozás alapján került sor. Ilyen módon a beavatkozást jogszabály írta   elő.   23. Továbbá, a beavatkozás a közegészség védelmének törvényes célját,   így a közérdeket szolgálta.   24. A méltányos egyensúly követelményét illetően a Bíróság   észrevételezi, hogy a kérelmező számára nem tették teljes mértékben   RAJNAI KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   lehetetlenné, hogy tulajdonát méhtartásra használja. Továbbá,   a kérelmezőnek módjában állt, hogy a beavatkozás arányosságát tisztességes   peres eljárásban vitassa. E körülményekre, továbbá arra tekintettel, hogy   közegészségügyi és környezetvédelmi ügyekben az Állam széles körű   mérlegelési jogkörrel rendelkezik, a Bíróság úgy találja, hogy a kérelmező   állításai nem fednek fel jogsértést az Első kiegészítő jegyzőkönyv 1. Cikke   vonatkozásában.   25. A kérelmező 14. Cikk alapján tett panaszát illetően a Bíróság   észrevételezi, hogy az ügyiratban nincs valószínűsítve, hogy az Egyezmény   által biztosított jogok bármelyikének élvezete során a kérelmező   diszkrimináció áldozata lett volna.   26. Ebből következik, hogy a kérelemnek ez a része nyilvánvalóan   megalapozatlan, s ezt a részt az Egyezmény 35. cikke 3. és 4. bekezdése   alapján el kell utasítani.   III. AZ EGYEZMÉNY 41. CIKKÉNEK ALKALMAZÁSA   27. Az Egyezmény 41. cikke kimondja:   “Ha a Bíróság az Egyezmény vagy az ahhoz kapcsolódó jegyzőkönyvek megsértését   állapítja meg és az érdekelt Magas Szerződő Fél belső joga csak részleges jóvátételt tesz   lehetővé, a Bíróság – szükség esetén – igazságos elégtételt ítél meg a sértett félnek.”   A. Károk   28. A kérelmező 31 432 eurót követelt vagyoni és nem vagyoni kárának   megtérítéseként.   29. A Kormány vitatta az igényt.   30. A Bíróság nem lát okozati kapcsolatot a megállapított jogsértés és az   állított vagyoni kár között. A Bíróság azonban azt elismeri, hogy az eljárás   elhúzódása miatt a kérelmező bizonyos mértékű nem vagyoni kárt   szenvedett. Méltányossági alapon ítélve a Bíróság 3 000 eurót ítél meg ilyen   címen a kérelmező számára.   B. Költségek és kiadások   31. A kérelmező költségei és kiadásai megtérítésére 666 eurót kért,   amely összeg magában foglalta az Egyezménnyel kapcsolatos eljárás 60   eurós költségét is.   32. A Kormány vitatta az igényt.   33. A Bíróság esetjoga szerint a kérelmező csak akkor jogosult költségei   és kiadásai megtéríttetésére, hogyha bizonyítja, hogy e költségek   ténylegesen és szükségszerűen felmerültek, s összegüket tekintve ésszerűek.   RAJNAI KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   A jelen ügyben a birtokában lévő információkra és a fenti kritériumokra   figyelemmel a Bíróság ilyen címen 60 euró megítélését tartja ésszerűnek.   C. Késedelmi kamat   34. A Bíróság úgy találja megfelelőnek, hogy a késedelmi kamatnak az   Európai Központi Bank marginális hitelkamatán kell alapulnia, s ahhoz   további három százalékpontot kell hozzáadni.   EZEN INDOKOK ALAPJÁN A BÍRÓSÁG EGYHANGÚLAG   1. Az eljárás túlzott hosszával kapcsolatos panaszt elfogadhatóvá, a panasz   többi részét pedig elfogadhatatlanná nyilvánítja;   2. Megállapítja, hogy az Egyezmény 6. cikkének 1. bekezdését   megsértették;   3. Megállapítja:   (a) hogy az alperes Kormánynak attól az időponttól számított három   hónapon belül, amikor az ítélet az Egyezmény 44. cikkének 2. bekezdése   szerint véglegessé válik, a kérelmező nem vagyoni kárának   megtérítéseként 3 000 eurót (háromezer euró), költségei és kiadásai   megtérítéseként pedig 60 eurót (hatvan euró), és az ezen összegeket   terhelő adók összegét kell kifizetnie az alperes Állam nemzeti   valutájában, a kifizetéskori átváltási árfolyam alkalmazásával;   (b) hogy a fent említett három hónap lejártát követően a kifizetés   időpontjáig a késedelmes időszakra az Európai Központi Bank   marginális kamatát három százalékponttal meghaladó mértékű kamatot   kell fizetni a fenti összeg után;   4. A kérelmező igazságos elégtétellel kapcsolatos további követeléseit   egyhangúlag elutasítja.   Készült angol nyelven, írásbeli kihirdetésre került 2004. október 26-án a   Bíróság eljárási szabályzata 77. § 2. és 3. bekezdésének megfelelően.   S. DOLLÉ   hivatalvezető   L. LOUCAIDES   elnök