73376/01

CONSEIL   DE L’EUROPE   COUNCIL   OF EUROPE   COUR EUROPÉENNE DES DROITS DE L’HOMME   EUROPEAN COURT OF HUMAN RIGHTS   EMBERI JOGOK EURÓPAI BÍRÓSÁGA   MÁSODIK SZEKCIÓ   SZILÁGYI kontra MAGYARORSZÁG   (73376/01 sz. kérelem)   ÍTÉLET   STRASBOURG   2005. április 5.   Ezen határozat az Egyezmény 44. cikkének 2. bekezdésében foglalt   körülmények beálltával válik véglegessé. Szerkesztői változtatás alá eshet.   SZILÁGYI KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   A Szilágyi kontra Magyarország ügyben,   Az Emberi Jogok Európai Bírósága (Második Szekció) Kamaraként   tartott ülésén, melynek tagjai voltak:   J.-P. COSTA, elnök,   A.B. BAKA,   R. TÜRMEN,   K. JUNGWIERT,   M. UGREKHELIDZE,   A. MULARONI,   E. FURA-SANDSTRÖM, bírák,   és S. DOLLÉ, a Szekció hivatalvezetője,   Tekintettel a 2003. március 11-én kelt részleges határozatra,   2005. március 15-én zárt ülésen tartott tanácskozás után,   Az akkor elfogadott alábbi ítéletet hozza:   AZ ELJÁRÁS   1. Az ügy alapja egy Magyarország ellen benyújtott kérelem (73376/01   sz.), amelyet az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló   egyezmény (az “Egyezmény”) 34. cikke alapján Szilágyi Imre (a   “kérelmező”) magyar állampolgár 2000. augusztus 12-én terjesztett a   Bíróság elé.   2. A Magyar Kormányt (a “Kormány”) képviselője, dr. Höltzl Lipót, az   Igazságügyi Minisztérium helyettes államtitkára képviselte.   3. 2003. március 11-én a Bíróság részben elfogadhatóvá nyilvánította a   kérelmet és arról határozott, hogy az eljárás elhúzódásával kapcsolatos   panaszt közli a Kormánnyal. Az Egyezmény 29. cikke 3. bekezdését   alkalmazva úgy határozott, hogy a kérelem elfogadhatóságáról és érdeméről   együttesen dönt.   A TÉNYEK   4. A kérelmező 1948-ban született és Budapesten él.   5. 1995. szeptember 29-én a kérelmező pert indított korábbi   munkáltatója ellen, munkaviszonyának helyreállítását, és az elmaradt   éjszakai pótlék megtérítését kérve a bíróságtól. 1996. március 5-én a   kérelmező keresetét módosította, és elmaradt munkabérének megtérítését is   kérte.   SZILÁGYI KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   6. 1996. május 21-én, augusztus 9-én és szeptember 6-án a Fővárosi   Munkaügyi Bíróság tárgyalást tartott és 1996. november 15-én elutasította a   kérelmező keresetét. 1997. január 2-án a kérelmező fellebbezett. 1997.   augusztus 16-án kiegészítette fellebbezését.   7. 1997. november 5-én a Fővárosi Bíróság fenntartotta – amint 1998.   december 9-én   a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati tanácsa is   helybenhagyta – az elsőfokú határozat azon részét, amelyik a kérelmező   munkaviszonyának megszüntetésére vonatkozott. Az elmaradt éjszakai   pótlék tekintetében a Fővárosi Bíróság hatályon kívül helyezte a Munkaügyi   Bíróság határozatát, s a Bíróságot a per további tárgyalására utasította.   8. 1999. április 7-én a kérelmező az eljárás jogerősen lezárt része   tekintetében perújítást indítványozott. A jogerős ítélet ellen felülvizsgálati   kérelmet is előterjesztett, amelyet a Legfelsőbb Bíróság 1999. május 31-én   hivatalból elutasított.   9. A perújítási eljárásban 1999. október 1-jén, november 5-én és   december 17-én a Munkaügyi Bíróság tárgyalást tartott. Ezt követően a   Munkaügyi Bíróság valamennyi bírája elfogultságot jelentett be, s   felmentését kérte az ügy tárgyalása alól. 2000. május 9-én a Legfelsőbb   Bíróság a Pest Megyei Munkaügyi Bíróságot jelölte ki az ügy tárgyalására.   10. Az elmaradt bér vonatkozásában folytatódó eljárásban a Pest Megyei   Munkaügyi Bíróság 2000. október 4-én meghallgatta a feleket, 2000.   október 10-én pedig igazságügyi könyvszakértőt rendelt ki. 2000. december   4-én azonban a szakértő visszahívására került sor. 2001. május 18-án, június   22-én és szeptember 14-én a Munkaügyi Bíróság tárgyalást tartott.   11. A kérelmező kifogása nyomán 2001. november 19-én a Pest Megyei   Munkaügyi Bíróság bírái elfogultságot jelentettek be. 2002. január 9-én a   Legfelsőbb Bíróság a Székesfehérvári Munkaügyi Bíróságot jelölte ki eljáró   bíróságként a perújítási ügyben. 2002. május 8-án a Munkaügyi Bíróság   elutasította a kérelmező perújítási kérelmét. 2002. július 15-én a Fejér   Megyei Bíróság helybenhagyta az ítéletet.   12. 2002. június 27-én a Legfelsőbb Bíróság a Székesfehérvári   Munkaügyi Bíróságot jelölte ki arra, hogy a folytatódó eljárásban   megvizsgálja a kérelmező elmaradt munkabérrel kapcsolatos keresetét.   2002. október 21-én és 2003. február 5-én a Munkaügyi Bíróság tárgyalást   tartott.   13. 2003. május 19-én a Munkaügyi Bíróság a kérelmező keresetének   egy részéről határozott. A kérelmező által a részítélet ellen előterjesztett   fellebbezést a Fejér Megyei Bíróság 2004. április 6-án elutasította. A   kérelmező felülvizsgálati kérelmet terjesztett a Legfelsőbb Bíróság elé.   Ezen eljárás jelenleg is folyamatban van.   14. 2004. október 29-én a Székesfehérvári Munkaügyi Bíróság   felfüggesztette a kérelmező keresetének többi részével kapcsolatos eljárást.   2005. január 5-én a Fejér Megyei Bíróság elutasította a kérelmező által az   eljárás felfüggesztése ellen előterjesztett fellebbezést.   SZILÁGYI KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   A JOG   I. AZ EGYEZMÉNY 6. CIKKE 1. BEKEZDÉSÉNEK ÁLLÍTÓLAGOS   MEGSÉRTÉSE   15. A kérelmező panaszolta, hogy a per hossza összeegyeztethetetlen az   Egyezmény 6. cikkének 1. bekezdésében lefektetett “ésszerű idő”   követelményével. A 6. cikk 1. bekezdésének releváns része kimondja:   “Mindenkinek joga van arra, hogy...bíróság ...ésszerű időn belül... hozzon   határozatot polgári jogi jogai és kötelezettségei tárgyában...”   16. A Kormány vitatta a panaszt.   17. A figyelembe veendő időszak 1995. szeptember 29-én kezdődött és   még nem ért véget. Ilyen módon három bírósági szinten már kilenc éve és öt   hónapja folyik.   A. Elfogadhatóság   18. A Bíróság megjegyzi, hogy a panasz nem nyilvánvalóan   megalapozatlan az Egyezmény 35. cikkének 3. bekezdése értelmében.   Továbbá megjegyzi, hogy semmilyen más alapon sem elfogadhatatlan.   Ezért elfogadhatóvá kell nyilvánítani.   B. Érdem   19. A Bíróság emlékeztet arra, hogy az eljárás hosszának ésszerű voltát   az eset egyedi körülményeinek fényében, a Bíróság esetjogában   meghatározott kritériumok figyelembe vételével kell megítélni, különös   tekintettel az eset bonyolultságára, a kérelmező és a releváns hatóságok   magatartására és arra, hogy mi volt a per tétje a kérelmező számára (ld.   Frydlender v. France [GC], no. 30979/96, § 43, ECHR 2000-VII). A   Bíróság megismétli, hogy munkaügyi vitákban különleges szorgalommal   kell eljárni (Ruotolo v. Italy, judgment of 27 February 1992, Series A no.   230-D, 39.o. § 17).   20. A Bíróság már többször megállapította az Egyezmény 6. cikke 1.   bekezdésének megsértését olyan ügyekben, amelyek a jelenlegihez hasonló   kérdéseket vetettek fel (ld. fent idézett Frydlender).   21. Az előterjesztett anyagokat megvizsgálva a Bíróság megállapítja,   hogy a Kormány nem terjesztett elő olyan tényt vagy érvet, amely arra bírná   a Bíróságot, hogy a jelen ügyben eltérő következtetésre jusson. A kérdéssel   kapcsolatos esetjogra tekintettel a Bíróság megállapítja, hogy a jelen ügyben   SZILÁGYI KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   az eljárás túlzottan hosszú volt, s nem felelt meg az “ésszerű idő”   követelményének.   Ennek megfelelően a 6. cikk 1. bekezdését megsértették.   II. AZ EGYEZMÉNY 41. CIKKÉNEK ALKALMAZÁSA   22. Az Egyezmény 41. cikke kimondja:   “Ha a Bíróság az Egyezmény vagy az ahhoz kapcsolódó jegyzőkönyvek megsértését   állapítja meg és az érdekelt Magas Szerződő Fél belső joga csak részleges jóvátételt tesz   lehetővé, a Bíróság – szükség esetén – igazságos elégtételt ítél meg a sértett félnek.”   A. Károk   23. A kérelmező 60 000 0001 forint összegű vagyoni és nem vagyoni   kártérítést kért.   24. A Kormány túlzottnak találta a kérelmező igényét.   25. A Bíróság nem talál okozati összefüggést a megállapított jogsértés és   az állított vagyoni kár között; ezért a követelés ezen részét elutasítja. Nem   vagyoni kárt azonban meg kell ítélni, bár figyelembe kell venni azt a   jelentős késedelmet, amelyet sikertelen perújítási kérelmével a kérelmező   okozott. Méltányossági alapon a Bíróság 3.000 eurót (EUR) ítél meg ilyen   címen a kérelmező számára.   B. Költségek és kiadások   26. A kérelmező ilyen címen nem terjesztett elő igényt.   C. Késedelmi kamat   27. A Bíróság úgy találja megfelelőnek, hogy a késedelmi kamatnak az   Európai Központi Bank marginális hitelkamatán kell alapulnia, s ahhoz   további három százalékpontot kell hozzáadni.   Kb. 240 000 euró.   SZILÁGYI KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   EZEN INDOKOK ALAPJÁN A BÍRÓSÁG EGYHANGÚLAG   1. A kérelem többi részét elfogadhatóvá nyilvánítja;   2. Megállapítja, hogy az Egyezmény 6. cikkének 1. bekezdését   megsértették;   3. Megállapítja:   (a) hogy az alperes Kormánynak attól az időponttól számított három   hónapon belül, amikor az ítélet az Egyezmény 44. cikkének 2. bekezdése   szerint véglegessé válik,   a kérelmező nem vagyoni kárának   megtérítéseként 3 000 eurót (háromezer euró) és az ezen összeget terhelő   adók összegét kell kifizetnie az alperes Állam nemzeti valutájában, a   kifizetéskori átváltási árfolyam alkalmazásával;   (b) hogy a fent említett három hónap lejártát követően a kifizetés   időpontjáig a késedelmes időszakra az Európai Központi Bank   marginális kamatát három százalékponttal meghaladó mértékű kamatot   kell fizetni a fenti összegek után;   4. A kérelmező igazságos elégtétellel kapcsolatos további követeléseit   egyhangúlag elutasítja.   Készült angol nyelven, írásbeli kihirdetésre került 2005. április 5-én a   Bíróság eljárási szabályzata 77. § 2. és 3. bekezdésének megfelelően.   S. DOLLÉ   hivatalvezető   J.-P. COSTA   elnök