73413/01

EMBERI JOGOK EURÓPAI BÍRÓSÁGA   MÁSODIK SZEKCIÓ   KELLNER kontra MAGYARORSZÁG   (73413/01 sz. kérelem)   ÍTÉLET   STRASBOURG   2004. szeptember 28.   Ezen határozat az Egyezmény 44. Cikkének 2. bekezdésében foglalt   körülmények beálltával válik véglegessé. Szerkesztői változtatás alá eshet.   KELLNER KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   A Kellner kontra Magyarország ügyben,   Az Emberi Jogok Európai Bírósága (Második Szekció) Kamaraként   tartott ülésén, melynek tagjai voltak:   J.-P. COSTA, elnök   A.B. BAKA,   L. LOUCAIDES,   C. BÎRSAN,   K. JUNGWIERT,   M. UGREKHELIDZE,   A. MULARONI, bírák   és S. DOLLÉ, a Szekció hivatalvezetője   2004. szeptember 7-én zárt ülésen tartott tanácskozás után   Az akkor elfogadott alábbi határozatot hozza:   AZ ELJÁRÁS   1. Az ügy alapja egy Magyarország ellen benyújtott kérelem (73413/01   sz.), amelyet az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló   egyezmény (az “Egyezmény”) 34. cikke alapján, Kellner László és Kellner   Lászlóné (a “kérelmezők”) magyar állampolgárok 2000. november 24-én   terjesztettek a Bíróság elé.   2. A Magyar Kormányt (a “Kormány”) képviselője, dr. Höltzl Lipót, az   Igazságügyi Minisztérium helyettes államtitkára képviselte.   3. 2003. január 14-én a Bíróság arról határozott, hogy közli az eljárás   elhúzódásával kapcsolatos panaszt a Kormánnyal. Az Egyezmény 29. cikke   3. bekezdésének rendelkezései alapján úgy határozott, hogy a kérelem   érdemét és elfogadhatóságát együtt vizsgálja.   A TÉNYEK   1.   A kérelmezők 1955-ben, illetve 1959-ben születtek,   s Székesfehérváron, Magyarországon élnek. A Bíróság előtt kiskorú lányukat,   K.Sz.-t képviselik. K.Sz. 1985-ben született.   5. 1986-ban K.Sz. kötelező gyermekbénulás elleni oltás következtében   megbénult. 1987-ben a kérelmezők mint a gyermek törvényes képviselői   kártérítés és járadék fizetése iránti pert indítottak az állam ellen, amely   megegyezéssel zárult. A kérelmezők kérelmére a bíróság 1991-ben a   kártérítés és a járadék összegének felemeléséről határozott. 1993-ban egy   speciális gépjármű megvásárlásához szükséges összeg egy részének   kifizetéséről határozott a bíróság.   KELLNER KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   6. 1993. november 26-án a kérelmezők az inflációra és a magas   iskoláztatási költségekre hivatkozva a havi járadék összegének felemelése   iránti pert indítottak a Fejér Megyei Bíróság mint elsőfokú bíróság előtt.   2. A bíróság végzése nyomán 1994. június 27-én szakértő terjesztett elő   szakvéleményt az ügyben.   3. 1995. január 7-én a kérelmezők módosították keresetüket.   4. 1995. február 10-én a Megyei Bíróság részben helyt adott a   kérelmezők keresetének.   5. A kérelmezők fellebbezése nyomán 1996. január 25-én a Legfelsőbb   Bíróság hatályon kívül helyezte az elsőfokú ítéletet és az ügyet visszautalta   a Megyei Bíróság elé.   6. A folytatódó eljárásban 1997. június 12-én a szakértő újabb   szakvéleményt terjesztett elő. 1997. augusztus 8-án a kérelmezők tisztázták   az inflációval kapcsolatos követeléseiket.   7. 1997. szeptember 19-én a Megyei Bíróság részben helyt adott a   kérelmezők keresetének.   8. 1997. október 12-én a kérelmezők a Legfelsőbb Bírósághoz   fellebbeztek, keresetük egészének megítélését kérve.   9. 1998. július 22-én a kérelmezők ítélet meghozatalára kérték a   bíróságot, s a fellebbezés benyújtása óta eltelt időre tekintettel módosították   keresetüket.   10. 2000. január 9-én a kérelmezők ismételten kérték a bíróságot, hogy   hozzon ítéletet az ügyben, s az eltelt időre tekintettel ismét módosították   keresetüket.   11. 2000. február 3-án és március 30-án a Legfelsőbb Bíróság tárgyalást   tartott. 2000. április 6-án hozott ítéletében részben módosította az elsőfokú   határozatot.   12. A kérelmezők által előterjesztett felülvizsgálati kérelem nyomán   2001. május 14-én a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati tanácsa magasabb   összeget ítélt meg.   A JOG   I. AZ EGYEZMÉNY 6. CIKKE 1. BEKEZDÉSÉNEK ÁLLÍTÓLAGOS   MEGSÉRTÉSE AZ ELJÁRÁS HOSSZA TEKINTETÉBEN   18. A kérelmezők panaszolják, hogy perük ésszerűtlenül hosszú ideig   tartott, megsértve az Egyezmény 6. cikkének 1. bekezdését, amely   kimondja:   “Mindenkinek joga van arra, hogy...bíróság...ésszerű időn belül... hozzon határozatot   polgári jogi jogai és kötelezettségei tárgyában...”   19. A Kormány vitatta az érvet.   KELLNER KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   13. A figyelembe veendő időszak 1993. november 26-án kezdődött és   2001. május 14-én zárult le. Ilyen módon három bírósági szinten több mint   hét évig és öt hónapig tartott.   A. Elfogadhatóság   14. A Bíróság megjegyzi, hogy a panasz nem nyilvánvalóan   megalapozatlan az Egyezmény 35. cikkének 3. bekezdése értelmében.   Továbbá megjegyzi, hogy semmilyen más alapon sem elfogadhatatlan.   Ezért elfogadhatóvá kell nyilvánítani.   B. Érdem   22. A Bíróság megismétli, hogy az eljárás hosszának ésszerű voltát az   eset egyedi körülményei fényében, a Bíróság esetjogában kidolgozott   kritériumok figyelembe vételével kell megítélni, különös tekintettel az eset   bonyolultságára, a kérelmező és a releváns hatóságok magatartására és arra,   hogy mi volt a per tétje a kérelmező számára (ld. többek között Frydlender   v. France [GC], no. 30979/96, § 43, ECHR 2000-VII).   15. A Bíróság már többször megállapította az Egyezmény 6. cikke 1.   bekezdésének megsértését az olyan ügyekben, amelyek a jelenlegihez   hasonló kérdéseket vetettek fel (ld. fent idézett Frydlender).   16. Az előterjesztett anyagokat megvizsgálva a Bíróság megállapítja,   hogy a Kormány nem terjesztett elő olyan tényt vagy érvet, amely képes   lenne rábírni a Bíróságot arra, hogy a jelen ügyben eltérő következtetésre   jusson. A kérdéssel kapcsolatos esetjogra tekintettel a Bíróság megállapítja,   hogy a jelen ügyben az eljárás túlzottan hosszú volt, s nem felelt meg az   “ésszerű idő” követelményének.   Ennek megfelelően a 6. cikk 1. bekezdését megsértették.   II. AZ EGYEZMÉNY 2., 3., 6.1. (ELJÁRÁS TISZTESSÉGES VOLTA),   8., 9., 13. ÉS 14 CIKKEINEK, TOVÁBBÁ AZ ELSŐ KIEGÉSZÍTŐ   JEGYZŐKÖNYV 1. ÉS 2. CIKKEINEK ÁLLÍTÓLAGOS   MEGSÉRTÉSE   A kérelmezők további panaszai lényegében az ügy kimenetelével   kapcsolatosak. A kérelmezők az Egyezmény 2., 3., 6.1., 8., 9., 13. és 14.   cikkeire, továbbá az Első kiegészítő jegyzőkönyv 1. és 2. cikkeire   hivatkoznak.   A Bíróság megállapítja, hogy az ügy iratai alapján nincs jele annak, hogy   az ügyet tárgyaló bíróságok elfogultak lettek volna, vagy hogy az eljárás   más módon tisztességtelen lett volna. Pusztán az a tény, hogy a kérelmezők   elégedetlenek a per kimenetelével, önmagában nem alapoz meg   KELLNER KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   valószínűsíthető igényt a 6. cikk megsértése tekintetében. Továbbá, a   Bíróság előtt lévő anyagban nincs nyoma annak, hogy a kérelmező számára   az Egyezményben vagy annak jegyzőkönyveiben biztosított további jogokat   megsértették volna.   Ebből következően a kérelemnek ez a része nyilvánvalóan   megalapozatlan az Egyezmény 35. cikke 3. bekezdése szerinti értelemben, s   ezt a részt az Egyezmény 35. cikkének 4. bekezdése alapján el kell utasítani.   III. AZ EGYEZMÉNY 41. CIKKÉNEK ALKALMAZÁSA   25. Az Egyezmény 41. cikke kimondja:   “Ha a Bíróság az Egyezmény vagy az ahhoz kapcsolódó jegyzőkönyvek megsértését   állapítja meg és az érdekelt Magas Szerződő Fél belső joga csak részleges jóvátételt tesz   lehetővé, a Bíróság – szükség esetén – igazságos elégtételt ítél meg a sértett félnek.”   A. Károk   26. A kérelmezők 73,255 euró összegű vagyoni és nem vagyoni   kártérítést kértek.   27. A Kormány vitatta a kártérítési igényt.   28. A Bíróság nem talál okozati összefüggést a megállapított jogsértés és   az állított vagyoni kár között; ezért a követelés ezen részét elutasítja. A   Bíróság azonban megállapítja, hogy a kérelmezők nem vagyoni kárt   szenvedtek. Méltányossági alapon ítélve, és tekintettel az ügy speciális   körülményeire, a Bíróság 8.000 eurót ítél meg ezen a címen.   B. Költségek és kiadások   17. A kérelmezők nem terjesztettek elő igényt ilyen címen.   C. Késedelmi kamat   30. A Bíróság úgy találja megfelelőnek, hogy a késedelmi kamatnak az   Európai Központi Bank marginális hitelkamatán kell alapulnia, s ahhoz   további három százalékpontot kell hozzáadni.   EZEN INDOKOK ALAPJÁN A BÍRÓSÁG   1. 6 szavazattal 1 ellenében az eljárás hosszával kapcsolatos   panaszt elfogadhatónak nyilvánítja, a panasz többi részét pedig   elfogadhatatlannak;   2. 6 szavazattal 1 ellenében megállapítja, hogy az Egyezmény 6. cikkének   1. bekezdését megsértették;   KELLNER KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   3. 6 szavazattal 1 ellenében megállapítja   (a) hogy az alperes Kormánynak attól az időponttól számított három   hónapon belül, amikor az ítélet az Egyezmény 44. cikkének 2. bekezdése   szerint véglegessé válik, a kérelmezők számára együttesen nem vagyoni   káruk megtérítéseként 8.000 eurót (nyolcezer euró), és az ezen összeget   terhelő adók összegét kell kifizetnie az alperes Állam nemzeti   valutájában, a kifizetéskori átváltási árfolyam alkalmazásával;   (b) hogy a fent említett három hónap lejártát követően a kifizetés   időpontjáig a késedelmes időszakra az Európai Központi Bank   marginális hitelkamatát három százalékponttal meghaladó mértékű   kamatot kell fizetni a fenti összeg után;   4. A kérelmezők igazságos elégtétellel kapcsolatos további követeléseit   egyhangúlag elutasítja.   Készült angol nyelven, írásbeli kihirdetésre került 2004. szeptember 28-   án a Bíróság eljárási szabályzata 77. § 2. és 3. bekezdésének megfelelően.   S. DOLLÉ   hivatalvezető   J.-P. COSTA   elnök