75116/01

EMBERI JOGOK EURÓPAI BÍRÓSÁGA   MÁSODIK SZEKCIÓ   KARALYOS és HUBER kontra MAGYARORSZÁG és   GÖRÖGORSZÁG   (75116/01 sz. kérelem)   ÍTÉLET   STRASBOURG   2004. április 6.   KARALYOS ÉS HUBER KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   A Karalyos és Huber kontra Magyarország ügyben,   Az Emberi Jogok Európai Bírósága (Második Szekció) Kamaraként   tartott ülésén, melynek tagjai voltak:   J.-P. COSTA, elnök   A.B. BAKA,   C.L. ROZAKIS,   L. LOUCAIDES,   K. JUNGWIERT,   M. UGREKHELIDZE,   A. MULARONI bírák   és T.L. EARLY, a Szekció hivatalvezető-helyettese   a 2004. március 16-án zárt ülésen tartott tanácskozás után,   az akkor elfogadott alábbi határozatot hozza:   AZ ELJÁRÁS   1. Az ügy alapja egy Magyarország és Görögország ellen benyújtott   kérelem (75116/01 sz.), amelyet az emberi jogok és alapvető szabadságok   védelméről szóló egyezmény (az “Egyezmény”) 34. cikke alapján két   magyar állampolgár, Karalyos Csaba és Huber Kármen (a “kérelmezők”)   2001. június 7-én terjesztettek a Bíróság elé.   2. A Magyar Kormányt (a “Kormány”) képviselője, Höltzl Lipót, az   Igazságügyi Minisztérium helyettes államtitkára képviselte.   3. 2002. szeptember 10-én a Bíróság úgy határozott, hogy közli az eljárás   elhúzódásával kapcsolatos panaszt a Kormánnyal. Az Egyezmény 29. cikke   3. bekezdésének rendelkezései alapján úgy határozott, hogy a kérelem   érdemét és elfogadhatóságát együtt vizsgálja   A TÉNYEK   I. AZ ÜGY KÖRÜLMÉNYEI   2. A kérelmezők 1967-ben, illetve 1969-ben születtek és Budapesten   élnek.   3. Az első kérelmező bűvész, a második kérelmező pedig a partnere.   6. 1994. március 1-én a kérelmezők szerződést kötöttek az “E Cruise   Lines” nevű görög társasággal arra vonatkozóan, hogy a Pallas Athene nevű   hajón 8 hónapon keresztül előadják show-műsorukat. A görög társaság a   Pallas Athene fedélzetén szállította a kérelmezők felszerelését, amely 1994.   március 24-én egy tűzvészben megsemmisült. A kérelmezőknek nem volt   biztosítása. Mivel a görög társaság nem volt hajlandó kártérítést fizetni, a   KARALYOS ÉS HUBER KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   kérelmezők 1995. január 25-én kártérítés iránti pert indítottak a görög   társaság ellen a Pesti Központi Kerületi Bíróság előtt.   7. 1995. február 2-án a PKKB hiánypótlást rendelt el, amelyet a   kérelmezők 1995. március 22-én teljesítettek. 1995. április 7-én a PKKB   helyt adott a kérelmezők illetékfeljegyzési jog iránti kérelmének.   8. 1995. július 3-án a PKKB bizonyos iratok benyújtására szólította fel a   kérelmezőket abból a célból, hogy azokat a görög jogról tájékoztatást kérő   kérelemhez csatolva megküldje a görög hatóságoknak. A kérelmezők tíz   napon belül eleget tettek a felszólításnak.   9. 1995. december 15-én a magyar Igazságügyi Minisztérium megkapta a   görög hatóságok válaszát, amelyben további tájékoztatást kértek az ügyről.   1996. május 22-én a PKKB a kiegészített tájékoztatás iránti kérelmet   megküldte a magyar Igazságügyi Minisztériumnak.   4. A kérelmezőknek a PKKB-hoz címzett, a görög jogról szóló   tájékoztatás megérkezésével kapcsolatos érdeklődése nyomán az   Igazságügyi Minisztérium arról tájékoztatta   a PKKB-t, hogy   adminisztrációs hiba miatt 1997. január 27-én a kérelmet ismételten el   kellett küldeni a görög hatóságoknak.   11. A PKKB 1997. május 12-én kapta kézhez a görög hatóságok   válaszát. 1997. június 20-i észrevételeikben a kérelmezők jelezték, hogy a   görög hatóságok válaszát elfogadhatatlannak tartják, s felkérték a PKKB-t,   hogy kérjen további tájékoztatást a görög hatóságoktól.   5. 1997. szeptember 1-én a kérelmezők bizonyítékot terjesztettek elő.   6. Miután a PKKB a kérelmezők észrevételeiben foglaltaknak   megfelelően kiegészítette a tájékoztatás iránti kérelmet, 1998. február 23-án   a magyar Igazságügyi Minisztérium megküldte a kérelmet a görög   Igazságügyi Minisztériumnak. A PKKB 1998. május 29-én kapta kézhez a   görög Igazságügyi Minisztérium válaszát.   7. 1998. december 23-án az alperes társaság kézhez kapta a PKKB 1998.   október 21-én kibocsátott idézését.   8. A kérelmezők kérelmére a PKKB 1998. október 27-én elrendelte az   ügy soronkívüli tárgyalását.   9. 1999. április 20-án a PKKB tárgyalást tartott. Az alperes társaság   képviselője, K. ügyvéd, nem jelent meg. A PKKB nem tudta megállapítani,   hogy a kérelmezők keresetlevelének és a bíróság idézéseinek kézbesítése   szabályszerűen megtörtént-e K. ügyvéd részére Görögországban. Ezért a   PKKB a tárgyalást elhalasztotta, s az Igazságügyi Minisztériumon keresztül   kérte, hogy:   (i) a pireusi elsőfokú bíróság előtt eljárt ügyész igazolja, hogy a kereseti   kérelem és az idézések kézbesítése K. úr részére szabályszerűen megtörtént   a görög törvények szerint, továbbá, hogy K. úr az alperes társaság   alkalmazottja vagy rendelkezik ügyvédi meghatalmazással;   (ii) a pireusi elsőfokú bíróság igazolja, hogy az E. Cruise Lines a   bejegyzés helyének joga szerint létező társaság-e, vagy hogy más   KARALYOS ÉS HUBER KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   társasággal egyesült-e, s hogy ebben az esetben az új társaság jogutódja-e a   korábbi társaságnak.   Feltételezve, hogy a kézbesítés mind a magyar, mind pedig a görög   törvények szerint szabályszerű volt, a PKKB elrendelte, hogy az alperes   társaság a kézbesítéstől számított 30 napon belül válaszoljon a kérelmezők   keresetére.   10. 1999. november 4-én adott válaszában a görög Igazságügyi   Minisztérium kifejtette, hogy egyedi ügyekkel kapcsolatban nem áll   módjában tájékoztatást adni, ilyen ügyekben csak ügyvédek tudnak jogi   tanáccsal szolgálni. A magyar Igazságügyi Minisztérium 1999. november   29-én emlékeztette a görög hatóságokat arra, hogy mind a Magyarország és   Görögország között érvényben lévő kétoldalú jogsegélyszerződés, mind   pedig a külföldi jogról történő tájékoztatásról szóló európai Egyezmény   alapján kötelesek megadni a kért tájékoztatást.   11. 2000. január 20-án a PKKB tájékoztatta a kérelmezőket, hogy az   Igazságügyi Minisztérium által 2000. január 14-én előterjesztett   dokumentumok szerint az alperes társaság “indokolás nélkül megtagadta a   keresetlevél és az idézés átvételét”, és hogy a görög jogszabályokkal   kapcsolatos tájékoztatás iránti kérelemre nem érkezett válasz.   12. 2000. július 14-én a PKKB ismételten tájékoztatta a kérelmezőket,   hogy a görög jogszabályokkal kapcsolatos tájékoztatás iránti kérelemre nem   érkezett válasz   13. 2001. február 1-én a PKKB tájékoztatta a kérelmezőket, hogy az   Igazságügyi Minisztérium szerint a görög hatóságok megtagadták a kért   tájékoztatás megadását.   14. A magyar Igazságügyi Minisztérium és a Külügyminisztérium 2001.   március 7-én, szeptember 14-én és november 12-én, továbbá 2002. január   16-án és augusztus 21-én szóbeli jegyzékek illetve telefonbeszélgetés útján   továbbra is sürgette a görög Igazságügyi Minisztériumot a kért tájékoztatás   megadására, de erőfeszítésük sikertelen maradt.   15. Időközben a magyar Igazságügyi Minisztérium azt javasolta a   PKKB-nak, hogy az elhúzódó levelezésre tekintettel a nemzetközi   magánjogról szóló 1979. évi 13. törvényerejű rendelet 5. § (3) értelmében a   görög törvény helyett a magyar törvényt alkalmazza. 2002. június 3-án a   PKKB arról tájékoztatta a magyar Igazságügyi Minisztériumot, hogy a   görög joggal kapcsolatos tájékoztatásra továbbra is szüksége van. A PKKB   úgy vélte, hogy a bonyolult jogi kérdésre vonatkozó tájékoztatás   megtagadása nem jelenti azt, hogy a külföldi jog tartalma nem állapítható   meg. Ezért a PKKB úgy vélte, hogy nem alkalmazható a magyar jog.   16. Ismételt kérelemre a görög Igazságügyi Minisztérium tájékoztatta a   magyar Igazságügyi Minisztériumot, hogy az ügyben minden szükséges   intézkedést megtett, de az illetékes hatóságoktól még nem kapott választ.   17. Az eljárás a PKKB előtt továbbra is folyamatban van.   KARALYOS ÉS HUBER KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   II. RELEVÁNS HAZAI JOGSZABÁLYOK   18. A nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. törvényerejű rendelet   5. § (1) és (3) kimondja:   “Külföldi jog tartalmának megállapítása   (1) A bíróság vagy más hatóság az általa nem ismert külföldi jog felől hivatalból   tájékozódik, szükség esetén szakértői véleményt is beszerez és a fél által előterjesztett   bizonyítékokat is figyelembe veheti.   (3) Ha a külföldi jog tartalmát nem lehet megállapítani, a magyar jogot kell alkalmazni.”   A JOG   I. AZ   EGYEZMÉNY   6.   CIKKE   1.   BEKEZDÉSÉNEK   MAGYARORSZÁG ÁLTALI ÁLLÍTÓLAGOS MEGSÉRTÉSE   26. A kérelmező azt panaszolja, hogy pere ésszerűtlenül hosszú ideig   elhúzódik, megsértve az Egyezmény 6. cikkének 1. bekezdését, amelynek   releváns része kimondja:   “Mindenkinek joga van arra, hogy...bíróság... ésszerű időn belül... hozzon   határozatot polgári jogi jogai és kötelezettségei tárgyában...”   27. A Kormány vitatja a panaszt.   19. A figyelembe veendő időszak 1995. január 25-én kezdődött és még   nem ért véget. Ilyen módon a per egyetlen bírósági szinten kilenc éve tart.   A. Elfogadhatóság   20. A Bíróság megjegyzi, hogy a panasz nem nyilvánvalóan   megalapozatlan az Egyezmény 35. cikkének 3. bekezdése szerinti   értelemben. Továbbá megjegyzi, hogy semmilyen más alapon sem   elfogadhatatlan. Ezért elfogadhatóvá kell nyilvánítani.   B. Érdem   21. A Kormány azzal érvelt, hogy az eljárás nemzetközi jellege miatt az   ügy meglehetősen bonyolult volt. A Kormány továbbá azt állította, hogy az   alperes társaság hozzájárult az eljárás elhúzódásához azáltal, hogy nem tett   eleget a végzésekben foglaltaknak és nem vette át a kikézbesített idézéseket.   KARALYOS ÉS HUBER KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   22. A kérelmezők ezt vitatták.   23. A Bíróság emlékeztet arra, hogy az eljárás hosszának ésszerű voltát   az eset egyedi körülményei fényében, a Bíróság esetjogában kidolgozott   kritériumok figyelembe vételével kell megítélni, különös tekintettel az eset   bonyolultságára, a kérelmező és a releváns hatóságok magatartására és arra,   hogy mi volt a per tétje a kérelmező számára (ld. többek között Frydlender   v. France [GC], no. 30979/96, § 43, ECHR 2000-VII).   24. Bár az ügyben külföldi joggal kapcsolatos nehéz jogi kérdések   merültek fel, a Bíróság úgy véli, hogy az eljárás hossza nem magyarázható   egyedül ezzel a ténnyel.   25. A kérelmezők magatartását illetően a Bíróság úgy véli, hogy   terhükre semmilyen felesleges késedelem nem róható. Ebben az ügyben a   helyes jogszolgáltatás biztosítása elsődlegesen a PKKB feladata volt.   26. A Bíróságok magatartását illetően a Bíróság megjegyzi, hogy az   első és egyetlen tárgyalásra 1999. április 20-án került sor, s azóta nem   született ítélet az ügyben. Sajnálatos, hogy kilenc év alatt a PKKB   mindössze annyit tudott megállapítani, hogy a görög jog tartalma nem   állapítható meg. A Bíróság nem kapott magyarázatot arra, hogy a PKKB   miért nem vizsgálta annak lehetőségét, hogy található-e Magyarországon   ilyen ügyben jártas jogi szakértő. A Bíróság megjegyzi, hogy a nemzetközi   magánjogról szóló 1979. évi 13. törvényerejű rendelet 5. § (1) ezt lehetővé   teszi (ld. fenti 25. bek.); a Bíróság számára a PKKB azon érvei sem   meggyőzőek, amelyek miatt a bíróság nem alkalmazta ugyanezen   törvényerejű rendelet 5. §-nak a magyar jog alkalmazását lehetővé tevő (3)   bekezdését. Az ezen jogszabály 5. §-ban biztosított lehetőségek   kihasználása felgyorsíthatta volna az eljárást.   27. Azt is meg kell jegyezni, hogy a görög hatóságoknak címzett   tájékoztatás iránti kérelemhez a PKKB első alkalommal nem csatolta az   összes szükséges iratot, ami azt eredményezte, hogy a kérelmet ki kellett   egészíteni és újból meg kellett küldeni. A megismételt kérelmet azután   adminisztrációs hiba folytán nem a görög Igazságügyi Minisztériumnak,   hanem az alperesnek kézbesítették ki. Ezt a megközelítőleg másfél éves   késedelmet a magyar hatóságok terhére kell róni.   28. Végül, a magyar Igazságügyi Minisztérium által tett erőfeszítéseket   illetően a Bíróság észrevételezi, hogy bár a Minisztérium rendszeres   időközönként kapcsolatba lépett a görög hatóságokkal, a kapcsolattartásra a   szokványos levelezés formájában került sor. A Minisztérium csak öt év   elteltével alkalmazta a szóbeli jegyzéket és a telefont annak érdekében,   hogy gyorsabban kapjon választ kérdéseire.   29. Ezen körülmények között a Bíróság úgy találja, hogy az ügyben   felmerült késedelmek nagy mértékben a Magyar Állam terhére róhatók.   Tekintettel az eljárás teljes hosszára és arra a tényre, hogy az ügyben   egyetlen tárgyalásra került sor, és hogy még nem született ítélet, a Bíróság   KARALYOS ÉS HUBER KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   arra a következtetésre jut, hogy a kérelmező ügyét nem tárgyalták ésszerű   időn belül. Ezért az Egyezmény 6. cikkének 1. bekezdését megsértették.   II. AZ EGYEZMÉNY 6. CIKKE 1. BEKEZDÉSÉNEK GÖRÖGORSZÁG   ÁLTALI ÁLLÍTÓLAGOS MEGSÉRTÉSE   30. A kérelmezők azt is panaszolták, hogy a görög hatóságok hozzájárultak   a Magyarországon indított eljárás elhúzódásához azzal, hogy nem adták   meg a magyar PKKB által kért tájékoztatást. Az Egyezmény 6. cikkének 1.   bekezdésére hivatkoztak.   Elfogadhatóság   31. A Bíróság annak észrevételezésével kezdi, hogy a kifogásolt eljárást   nem Görögországban, hanem Magyarországon indították. Ilyen   körülmények között csak az ügyet tárgyaló magyar bíróság cselekményei és   mulasztásai vonják maguk után Magyarország felelősségét.   Amennyiben a kérelmezők panasza azzal kapcsolatos, hogy a görög   hatóságok láthatólag vonakodtak együttműködni a magyar partnereikkel,   akkor a Bíróság megjegyzi, hogy hatásköre csak az Emberi Jogok Európai   Egyezménye szövege tiszteletben tartásának a biztosítására terjed ki, más   nemzetközi megállapodásra nem (Calabro v. Italy and Germany, no.   59895/00, 21 March 2002). A jelen ügy körülményei között a Magyarország   és Görögország között érvényben lévő kétoldalú jogsegélyszerződés, vagy a   külföldi jogról történő tájékoztatásról szóló európai Egyezmény görög   hatóságok általi esetleges megsértése nem képezheti a Bíróság elé vitt ügyek   tárgyát.   Ebből következik, hogy a kérelmezők panasza nem az Egyezmény   alapján őket megillető jogok görög hatóságok általi megsértésével   kapcsolatos. Ezért a kérelem a 35. cikk 3. bekezdése szerinti értelemben   ratione personae összeegyeztethetetlen az Egyezmény rendelkezéseivel, s a   kérelmet az Egyezmény 35. cikkének 4. bekezdése alapján el kell utasítani.   III. AZ EGYEZMÉNY 41. CIKKÉNEK ALKALMAZÁSA   41. Az Egyezmény 41. cikke kimondja:   “Ha a Bíróság az Egyezmény vagy az ahhoz kapcsolódó jegyzőkönyvek megsértését   állapítja meg és az érdekelt Magas Szerződő Fél belső joga csak részleges jóvátételt tesz   lehetővé, a Bíróság – szükség esetén – igazságos elégtételt ítél meg a sértett félnek.”   A. Károk   42. A kérelmezők együttesen 6.740.000 forintot kértek vagyoni káruk, s   külön-külön 3.000.000 forintot kértek nem vagyoni káruk megtérítésére.   43. A Kormány túlzottnak találta a kérelmezők igényét.   KARALYOS ÉS HUBER KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   44. A Bíróság nem lát okozati összefüggést a megállapított jogsértés és   az állított vagyoni kár között; ezért ezt az igényt elutasítja. Ugyanakkor nem   vagyoni kárként mindegyik kérelmező számára 10.000 eurót ítél meg.   B. Költségek és kiadások   45. A kérelmezők ilyen címen nem támasztottak igényt.   C. Késedelmi kamat   46. A Bíróság úgy találja megfelelőnek, hogy a késedelmi kamatnak az   Európai Központi Bank marginális hitelkamatán kell alapulnia, s ahhoz   további három százalékpontot kell hozzáadni.   EZEN INDOKOK ALAPJÁN A BÍRÓSÁG EGYHANGÚLAG   1. Elfogadhatóvá nyilvánítja a Magyarország ellen benyújtott panaszt;   2. Elfogadhatatlanná nyilvánítja a Görögország ellen benyújtott panaszt;   3. Megállapítja, hogy Magyarország megsértette az Egyezmény 6.   cikkének 1. bekezdését;   4. Megállapítja   (a) hogy Magyarországnak attól az időponttól számított három hónapon   belül, amikor az ítélet az Egyezmény 44. cikkének 2. bekezdése szerint   véglegessé válik, a kérelmezők nem vagyoni kárának megtérítéseként   10.000 eurót (tízezer euró) és az ezen összeget terhelő adók összegét kell   kifizetnie mindegyik kérelmező számára a magyar nemzeti valutában, a   kifizetéskori átváltási árfolyam alkalmazásával;   (b) hogy a fent említett három hónap lejártát követően a kifizetés   időpontjáig a késedelmes időszakra az Európai Központi Bank   marginális hitelkamatát három százalékponttal meghaladó mértékű   kamatot kell fizetni a fenti összeg után;   5. A kérelmezők igazságos elégtétellel kapcsolatos további követeléseit   egyhangúlag elutasítja.   Készült angol nyelven, írásbeli kihirdetésre került 2004. április 6-án a   Bíróság eljárási szabályzata 77. § 2. és 3. bekezdésének megfelelően.   T.L. EARLY   hivatalvezető-helyettes   J.-P. COSTA   elnök   KARALYOS ÉS HUBER KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET