7873/03

FEJES v. HUNGARY JUDGMENT   MÁSODIK SZEKCIÓ   FEJES kontra MAGYARORSZÁG ÜGY   (7873/03 sz. Kérelem)   ÍTÉLET   STRASBOURG   2006. április 11.   Ezen határozat az Egyezmény 44. Cikkének 2. bekezdésében foglalt   körülmények beálltával válik véglegessé. Szerkesztői változtatás alá eshet.   FEJES v. HUNGARY JUDGMENT   A Fejes kontra Magyarország ügyben,   Az Emberi Jogok Európai Bírósága (Második Szekció) Kamaraként tartott   ülésén, melynek tagjai voltak:   J.-P. COSTA, Elnök   A.B. BAKA,   I. CABRAL BARRETO,   R. TÜRMEN,   V. BUTKEVYCH,   D. JOČIENĖ,   D. POPOVIĆ, bírák,   és S. DOLLÉ, Hivatalvezető   2006. március 21-i zárt ülésén folytatott tanácskozását követően   az azon időpontban elfogadott alábbi határozatot hozza:   AZ ELJÁRÁS   1. Az ügy alapja egy Magyarország ellen benyújtott kérelem (7873/03   sz.), amelyet az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló   egyezmény (az “Egyezmény”) 34. Cikke alapján egy magyar állampolgár,   Fejes István (a “kérelmező”) 2002. december 20-án terjesztett a Bíróság elé.   2. A kérelmezőt Ferencz I. Veszprémben praktizáló ügyvéd képviselte. A   Magyar Kormányt (a “Kormány”) képviselője, dr. Höltzl Lipót, az   Igazságügyi Minisztérium Helyettes Államtitkára képviselte.   3. 2005. június 29-én a Bíróság úgy határozott, hogy közli a panaszt. Az   Egyezmény 29. Cikkének 3. bekezdése alapján úgy határozott, hogy a   kérelem érdemét és elfogadhatóságát együttesen vizsgálja.   A TÉNYEK   4. A kérelmező 1959-ben született és Veszprémben él.   5. 1994. november 7-én büntetőeljárás indult a kérelmező – egy   takarékbank elnöke – és más terheltek ellen. 1995. március 22-én a   Veszprém Megyei Rendőrkapitányság gyanúsítottként kihallgatta a   kérelmezőt, akivel közölte, hogy nyomozás indult ellene azon alapos gyanú   alapján, hogy a büntető törvénykönyv 297/A § alapján büntetendő hitelezési   FEJES v. HUNGARY JUDGMENT   csalást követett el, amikor hitelt nyújtott egy korlátolt felelősségű   társaságnak.   6. 1997 februárjában a nyomozás lezárult.   7. 2000. október 16-án a Veszprém Városi Ügyészség a büntető   törvénykönyv 318. § (1) és (6 a) bekezdése alapján társtettesként különösen   nagy értékre elkövetett sikkasztás miatt vádat emelt a kérelmező ellen.   8. A 2002. január 24-i tárgyaláson egy terhelt és néhány jogi képviselő   nem jelent meg. A Veszprém Városi Bíróság meghallgatta a kérelmezőt, aki   nyilatkozott arról, hogy nem kíván bizonyítás iránti indítványt   előterjeszteni. Az ügyet elnapolták.   9. 2002. május 28-án és október 15-én, valamint 2003. március 3-án a   bíróság tárgyalást tartott. A május 28-i tárgyaláson a Városi Bíróság   elutasította a kérelmező elfogultsági kifogását.   10. 2003. szeptember 11-én a Városi Bíróság felmentette a kérelmezőt.   11. 2004. június 7-én a Veszprém Megyei Bíróság hatályon kívül   helyezte az elsőfokú ítéletnek a kérelmezővel kapcsolatos részét, s ebben a   vonatkozásban az ügyet visszautalta a Városi Bírósághoz.   12. 2004. október 8-án a Fővárosi Ítélőtábla elutasította a kérelmező   elfogultsági kifogását, amelyet a Veszprém Megyei Bíróság valamennyi   bírája ellen terjesztett elő.   13. A megismételt eljárásban a Városi Bíróság 2005. március 24-én és   április 12-én tárgyalást tartott. Az április 12-i tárgyaláson bizonyítottság   hiányában felmentette a kérelmezőt.   14. A kérelmező és az ügyész is fellebbezett. 2005. május 25-én azonban   az ügyész visszavonta fellebbezését.   15. 2005. szeptember 26-án a Megyei Bíróság helyben hagyta a   kérelmező felmentését.   A kérelmező fellebbezésének helyt adva   megállapította, hogy a vád alapjául szolgáló magatartás nem volt   bűncselekmény.   A JOG   I. AZ EGYEZMÉNY 6. CIKKE 1. BEKEZDÉSÉNEK ÁLLÍTÓLAGOS   MEGSÉRTÉSE   16. A   kérelmező   panaszolta,   hogy   az   eljárás   hossza   összeegyeztethetetlen volt az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdésében   lefektetett “ésszerű idő” követelményével. A 6. Cikk 1. bekezdésének   releváns része kimondja:   FEJES v. HUNGARY JUDGMENT   “Mindenkinek joga van arra, hogy... bíróság... ésszerű időn belül... hozzon határozatot   polgári jogi jogai és kötelezettségei tárgyában...”   17. A Kormány általánosságban vitatta a panaszt, de elismerte, hogy a   nyomozás 1997. februári lezárása, és a vádirat 2000. októberi benyújtása   között ésszerűtlen késedelemre került sor.   18. A figyelembe veendő időszak 1994. november 7-én kezdődött és   2005. szeptember 26-án zárult le. Ilyen módon az eljárás két bírósági   szinten több mint tíz évig és tíz hónapig tartott.   A. Elfogadhatóság   19. A Bíróság megjegyzi, hogy a panasz nem nyilvánvalóan   megalapozatlan az Egyezmény 35. Cikkének 3. bekezdése szerinti   értelemben. Továbbá megjegyzi, hogy semmilyen más alapon sem   elfogadhatatlan. Ezért elfogadhatóvá kell nyilvánítani.   B. Érdem   20. A Bíróság megismétli, hogy az eljárás hosszának ésszerű voltát az   eset egyedi körülményeinek fényében és az alábbi kritériumokra   figyelemmel kell megítélni: az ügy bonyolultsága, továbbá a kérelmező és a   releváns hatóságok magatartása (ld. többek között Pélissier and Sassi v.   France [GC], no. 25444/94, § 67, ECHR 1999-II).   21. A Bíróság már többször megállapította az Egyezmény 6. Cikke 1.   bekezdésének megsértését olyan ügyekben, amelyek a jelenlegihez hasonló   kérdéseket vetettek fel (ld. fent idézett Pélissier and Sassi).   22. Az előterjesztett anyagot megvizsgálva a Bíróság úgy véli, hogy a   Kormány nem terjesztett elő olyan tényt vagy meggyőző érvet, amely a   Bíróságot a jelen ügyben eltérő következtetés levonására bírná. A kérdéssel   kapcsolatos esetjogra figyelemmel a Bíróság megállapítja, hogy a jelen   ügyben az eljárás túlzottan hosszú volt, s nem felelt meg az “ésszerű idő”   követelményének.   Ezért az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdését megsértették.   FEJES v. HUNGARY JUDGMENT   II.   AZ EGYEZMÉNY EGYÉB ÁLLÍTÓLAGOS MEGSÉRTÉSE   23. A kérelmező az eljárás tisztességtelen voltát is panaszolta, különösen   azt, hogy a nyomozás során a Rendőrkapitányság, valamint a vádiratban az   Ügyészség különböző bűncselekményekre hivatkozott a vád tárgyává tett   cselekménnyel összefüggésben, továbbá, hogy elfogultsági kifogásait   elutasították. Panaszát a 6. Cikk 3(a) bekezdésére alapozta.   24. A Bíróság észrevételezi, hogy 2005. szeptember 26-án a Megyei   Bíróság végül bűncselekmény hiányában felmentette a kérelmezőt. Ilyen   körülmények között a kérelmező nem állíthatja magáról, hogy a tisztességes   tárgyaláshoz fűződő jog tekintetében jogsértés áldozata. Ebből következően   a kérelemnek ez a része az Egyezmény 35. Cikkének 3. bekezdése alapján   ratione personae összeegyeztethetetlen az Egyezmény rendelkezéseivel, s a   kérelmet a 35. Cikk 4. bekezdése alapján el kell utasítani.   III. AZ EGYEZMÉNY 41. CIKKÉNEK ALKALMAZÁSA   25. Az Egyezmény 41. Cikke kimondja:   “Ha a Bíróság az Egyezmény vagy az ahhoz kapcsolódó jegyzőkönyvek megsértését   állapítja meg és az érdekelt Magas Szerződő Fél belső joga csak részleges jóvátételt tesz   lehetővé, a Bíróság – szükség esetén – igazságos elégtételt ítél meg a sértett félnek.”   A. Károk   26. A kérelmező 124.840 eurót követelt vagyoni kára megtérítéseként,   alapvetően a kiesett jövedelemre hivatkozva. Továbbá 100.000 euró nem   vagyoni kártérítést követelt.   27. A Kormány vitatta az igényt.   28. A Bíróság nem lát okozati kapcsolatot a megállapított jogsértés és az   állított vagyoni kár között; ezért ezt az igényt elutasítja. A Bíróság azonban   úgy véli, hogy a kérelmező nem vagyoni kárt szenvedett. Méltányossági   alapon 8.000 eurót ítél meg számára ilyen címen.   FEJES v. HUNGARY JUDGMENT   B. Költségek és kiadások   29. A kérelmező további 4.000 eurót kért a hazai és a Bíróság előtti   eljárásban felmerült költségek megtérítéseként.   30. A Kormány vitatta az igényt.   31. A Bíróság esetjoga szerint a kérelmező csak akkor jogosult költségei   és kiadásai megtéríttetésére, hogyha bizonyítja, hogy e költségek   ténylegesen és szükségszerűen felmerültek, s összegüket tekintve ésszerűek.   A jelen ügyben a birtokában lévő információkra és a fenti kritériumokra   figyelemmel a Bíróság elutasítja a hazai eljárással kapcsolatos költségek és   kiadások tekintetében előterjesztett igényt, a Bíróság előtti eljárás   tekintetében pedig 1.500 euró megítélését tartja ésszerűnek.   C. Késedelmi kamat   32. A Bíróság úgy találja megfelelőnek, hogy a késedelmi kamatnak az   Európai Központi Bank marginális kölcsönkamatán kell alapulnia, s ahhoz   további három százalékpontot kell hozzáadni.   EZEN INDOKOK ALAPJÁN A BÍRÓSÁG EGYHANGÚLAG   1. Az eljárás túlzott hosszával kapcsolatos panaszt elfogadhatónak, a panasz   többi részét elfogadhatatlannak nyilvánítja;   2. Megállapítja, hogy az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdését   megsértették;   3. Megállapítja:   (a) hogy az alperes Kormánynak attól az időponttól számított három   hónapon belül, amikor az ítélet az Egyezmény 44. cikkének 2. bekezdése   szerint véglegessé válik, a kérelmező számára nem vagyoni kár tekintetében   8.000 eurót (nyolcezer euró), költségek és kiadások tekintetében 1.500 eurót   (egyezerötszáz euró), továbbá az ezen összegeket terhelő adók összegét kell   kifizetnie az alperes Állam nemzeti valutájában, a kifizetéskor alkalmazott   átváltási árfolyam alkalmazásával;   FEJES v. HUNGARY JUDGMENT   (b) hogy a fent említett három hónap lejártát követően a kifizetés   időpontjáig a késedelmes időszakra az Európai Központi Bank marginális   kamatát három százalékponttal meghaladó mértékű kamatot kell fizetni a   fenti összeg után;   4. A kérelmező igazságos elégtétellel kapcsolatos többi igényét elutasítja.   Készült angol nyelven, az írásos értesítés a Bíróság Eljárási szabályzata 77.   szabálya 2. és 3. bekezdésének megfelelően 2006. április 11-én került   kiküldésre.   J.P. COSTA   Elnök   S. DOLLÉ   Hivatalvezető