7909/05

EMBERI JOGOK EURÓPAI BÍRÓSÁGA   MÁSODIK SZEKCIÓ   MEZEY kontra MAGYARORSZÁG ÜGY   (7909/05. sz. kérelem)   ÍTÉLET   STRASBOURG   2008. október 14.   Ezen határozat az Egyezmény 44. Cikkének 2. bekezdésében foglalt   körülmények beálltával válik véglegessé. Szerkesztői változtatás alá eshet.   MEZEY kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   A Mezey kontra Magyarország ügyben,   Az Emberi Jogok Európai Bírósága (Második Szekció) Kamaraként   tartott ülésén, melynek tagjai voltak:   Françoise Tulkens, Elnök,   Antonella Mularoni,   Ireneu Cabral Barreto,   Vladimiro Zagrebelsky,   Dragoljub Popović,   Sajó András,   Nona Tsotsoria, bírák   és Sally Dollé, Hivatalvezető   2008. szeptember 23-i zárt ülésén lefolytatott tanácskozását követően   az azon időpontban elfogadott alábbi ítéletet hozza:   AZ ELJÁRÁS   1. Az ügy alapja egy, a Magyar Köztársaság ellen benyújtott kérelem   (7909/05. sz.), amelyet az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről   szóló egyezmény („az Egyezmény”) 34. Cikke alapján egy magyar   állampolgár, Mezey Tamás („a kérelmező”) 2005. január 27-én terjesztett a   Bíróság elé.   2. A kérelmezőt Szemes T., Budapesten praktizáló ügyvéd képviselte. A   Magyar Kormányt („a Kormány”) dr. Höltzl Lipót Képviselő képviselte az   Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumból.   3. 2008. január 16-án a Bíróság úgy határozott, hogy közli a panaszt a   Kormánnyal. Az Egyezmény 29. Cikkének 3. bekezdése alapján úgy   döntött, hogy a kérelem érdemét és elfogadhatóságát egyidejűleg vizsgálja.   A TÉNYEK   AZ ÜGY KÖRÜLMÉNYEI   4. A kérelmező 1954-ben született és Budapesten él.   5. A felek előterjesztései alapján az ügy tényei az alábbiak szerint   összegezhetők.   6. A kérelmező élettársi kapcsolatban élt S.S.-sel. Kapcsolatuk alatt S.S.   1998. június 24-én fiúgyermeket szült. A gyermeket az anya családi nevén   jegyezték be. Az első öt hónapban a pár együtt nevelte a gyermeket. Ezt   követően viszonyuk megromlott és a kérelmező elhagyta közös otthonukat.   7. Mivel a kérelmező apai jogállása jogilag rendezetlen volt, a kérelmező   több ízben teljes hatályú apai elismerő nyilatkozat tétele iránti eljárást   kezdeményezett. Az anya azonban nem járult hozzá az apai nyilatkozat   MEZEY kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   megtételéhez, amely pedig a jogszabályok alapján az elismerő nyilatkozat   érvényességéhez szükséges. Továbbá, az anya egyáltalán nem engedte meg   a kérelmezőnek, hogy lássa a gyermeket.   8. 2000 januárjában az apa apaság megállapítása iránti pert indított a   gyermek és az anya ellen a Pesti Központi Kerületi Bíróságon.   9. 2000 áprilisa és 2001 júliusa között a Kerületi Bíróság öt sikertelen   tárgyalást tartott, amelyeken az anya annak ellenére nem jelent meg, hogy a   bíróság bírsággal sújtotta. A Kerületi Bíróság rendőri segítséget is igénybe   vett az anya tárgyalásokon való megjelenésének a biztosítására, de ez sem   járt sikerrel.   10. 2001 novemberében orvosszakértő vizsgálta meg a kérelmezőt és a   gyermeket. A szakértő nem tudta teljes bizonyossággal megállapítani, hogy   a kérelmező-e a gyermek apja, de „valószínűnek találta”.   11. Időközben egy harmadik személy, N.G., apai elismerő nyilatkozatot   tett, amelyhez az anya hozzájárulását adta. Mivel az apai jogállás rendezetté   vált, a Kerületi Bíróság 2002 januárjában megszüntette az eljárást.   12. Fellebbezés nyomán a Fővárosi Bíróság hatályon kívül helyezte az   elsőfokú határozatot, és 2002 áprilisában új eljárásra utasította a Kerületi   Bíróságot.   13. A megismételt eljárásban a Kerületi Bíróság felfüggesztette az   eljárást, és 2002 decemberében az alkalmazandó jogszabályi rendelkezések   alkotmányossági felülvizsgálatát kezdeményezte.   14. A felek által előterjesztett információk szerint az ügy jelenleg is   folyamatban van az Alkotmánybíróság előtt, s következésképpen a Városi   Bíróság előtt is.   A JOG   I. AZ EGYEZMÉNY 6. CIKKÉNEK ÁLLÍTÓLAGOS MEGSÉRTÉSE   15. A kérelmező panaszolta, hogy az eljárás hossza összeegyeztethetetlen   az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdésében lefektetett “ésszerű idő”   követelményével. A 6. Cikk 1. bekezdése kimondja:   “Mindenkinek joga van arra, hogy ... bíróság … ésszerű időn belül ... hozzon   határozatot polgári jogi jogai és kötelezettségei tárgyában ...”   16. A Kormány vitatta az állítást.   17. A figyelembe veendő időszak 2000 januárjában kezdődött és az   ügyiratokban fellelhető információk szerint a jelen ítélet meghozatalának   időpontjában még nem zárult le. Ilyen módon két bírósági szinten mintegy   nyolc évig és nyolc hónapig tartott.   MEZEY kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   A. Elfogadhatóság   18. A Bíróság megjegyzi, hogy a panasz nem nyilvánvalóan alaptalan az   Egyezmény 35. Cikkének 3. bekezdése szerinti értelemben. Továbbá   megjegyzi, hogy semmilyen más alapon sem elfogadhatatlan. Ezért   elfogadhatóvá kell nyilvánítani.   B. Érdem   19. A Bíróság megismétli, hogy az eljárás hosszának ésszerű voltát az   eset egyedi körülményeinek fényében, és az alábbi kritériumokra   figyelemmel kell megítélni: az ügy bonyolultsága, a kérelmező és a releváns   hatóságok magatartása, valamint a per tétje a kérelmező számára (ld. többek   között Frydlender v. France [GC], no. 30979/96, 43. bek., ECHR 2000-   VII). Ez utóbbi kritériumot illetően a Bíróság megjegyzi, hogy személyi   állapottal kapcsolatos ügyekben különleges szorgalommal kell eljárni, arra   figyelemmel, hogy az eljárás elhúzódása milyen lehetséges   következményekkel járhat, nevezetesen a családi élet tiszteletben tartásához   fűződő jog élvezete tekintetében (Laino v. Italy [GC], no. 3158/96, 18. bek.,   ECHR 1999-I).   20. A Bíróság már többször megállapította az Egyezmény 6. Cikke 1.   bekezdésének megsértését olyan ügyekben, amelyek a jelenlegihez hasonló   kérdéseket vetettek fel (ld. fent idézett Frydlender).   21. A benyújtott dokumentumokat megvizsgálva a Bíróság úgy véli,   hogy a Kormány nem terjesztett elő olyan tényt vagy meggyőző érvet,   amely a Bíróságot a jelen körülmények között eltérő következtetés   levonására bírná. A kérdéssel kapcsolatos esetjogára figyelemmel a Bíróság   megállapítja, hogy az eljárás túlzottan hosszú volt, és nem felelt meg az   “ésszerű idő” követelményének. Ezzel összefüggésben a Bíróság különösen   sajnálatosnak tartja, hogy az Alkotmánybíróság – egy állami szerv,   amelynek feladata volt, hogy az ügyben felmerült előzetes jogkérdésben   döntsön – késleltette az eljárást azzal, hogy több mint öt éven át nem hozta   meg a döntést.   22. Ezért az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdését megsértették.   II. AZ EGYEZMÉNY 8. CIKKÉNEK ÁLLÍTÓLAGOS MEGSÉRTÉSE   23. A kérelmező azt is panaszolta, hogy az eljárás hossza sértette az   Egyezmény 8. Cikkében   számára biztosított, családi élet tiszteletben   tartásához való jogot. Az Egyezmény 8. Cikke kimondja:   “1. Mindenkinek joga van arra, hogy magán- és családi életét ... tiszteletben tartsák.   MEZEY kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   2. E jog gyakorlásába hatóság csak a törvényben meghatározott, olyan esetekben   avatkozhat be, amikor az egy demokratikus társadalomban ... mások jogainak és   szabadságainak védelme érdekében szükséges.”   24. A Bíróság megjegyzi, hogy ez a panasz az Egyezmény 6. Cikkének   1. bekezdése alapján előterjesztett, fent már megvizsgált panasszal   kapcsolatos, ezért ezt is elfogadhatóvá kell nyilvánítani. Az Egyezmény 6.   Cikkének 1. bekezdése alapján hozott döntésre figyelemmel azonban (ld.   fenti, 22. bekezdés) a Bíróság úgy véli: nem szükséges külön megvizsgálni,   hogy a 8. Cikket megsértették-e (ld. Paulsen-Medalen and Svensson v.   Sweden, judgment of 19 February 1998, Reports of Judgments and   Decisions 1998-I, 145. o., 50. bek.).   III. AZ EGYEZMÉNY 41. CIKKÉNEK ALKALMAZÁSA   25. Az Egyezmény 41. Cikke kimondja:   “Ha a Bíróság az Egyezmény vagy az ahhoz kapcsolódó jegyzőkönyvek megsértését   állapítja meg és az érdekelt Magas Szerződő Fél belső joga csak részleges jóvátételt   tesz lehetővé, a Bíróság – szükség esetén – igazságos elégtételt ítél meg a sértett   félnek.”   A. Kár   26. A kérelmező 1000000 euró nem vagyoni kártérítést követelt.   27. A Kormány vitatta az igényt.   28. A Bíróság méltányossági alapon 7000 euró nem vagyoni kárt ítél   meg a kérelmező számára, arra is figyelemmel, hogy mi volt a jogvita tétje.   B. Költségek és kiadások   29. A kérelmező ilyen címen nem terjesztett elő igényt.   C. Késedelmi kamat   30. A Bíróság úgy találja megfelelőnek, hogy a késedelmi kamatnak az   Európai Központi Bank marginális kölcsönkamatán kell alapulnia,   amelyhez további három százalékpontot kell hozzáadni.   EZEN INDOKOK ALAPJÁN A BÍRÓSÁG EGYHANGÚLAG   MEZEY kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   1. Elfogadhatóvá nyilvánítja a kérelmet;   2. Megállapítja, hogy az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdését   megsértették;   3. Megállapítja, hogy az Egyezmény 8. Cikke alapján előterjesztett panaszt   nem szükséges külön megvizsgálni;   4. Megállapítja:   (a) hogy az alperes Államnak attól az időponttól számított három   hónapon belül, amikor az ítélet az Egyezmény 44. Cikkének 2.   bekezdése szerint véglegessé válik, a kérelmező számára nem vagyoni   kár tekintetében 7000 (hétezer) eurót, továbbá az ezen összeget terhelő   adók összegét kell kifizetnie az alperes Állam nemzeti valutájában, a   teljesítéskori átváltási árfolyam alkalmazásával;   (b) hogy a fent említett három hónap lejártát követően a teljesítés   időpontjáig a késedelmes időszakra az Európai Központi Bank   marginális kamatlábát három százalékponttal meghaladó mértékű   kamatot kell fizetni a fenti összeg után;   5. A kérelmező igazságos elégtétellel kapcsolatos további igényeit   elutasítja.   Készült angol nyelven, írásbeli kihirdetésre került 2008. október 14-én, a   Bíróság Eljárási szabályzata 77. § 2. és 3. bekezdésének megfelelően.   Sally Dollé   Hivatalvezető   Françoise Tulkens   Elnök