8174/05

EMBERI JOGOK EURÓPAI BÍRÓSÁGA   MÁSODIK SZEKCIÓ   KOVÁCS LAJOS kontra MAGYARORSZÁG ÜGY   (8174/05. sz. kérelem)   ÍTÉLET   STRASBOURG   2008. július 17.   Ezen határozat az Egyezmény 44. Cikkének 2. bekezdésében foglalt   körülmények beálltával válik véglegessé. Szerkesztői változtatás alá eshet.   KOVÁCS LAJOS kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   A Kovács Lajos kontra Magyarország ügyben,   Az Emberi Jogok Európai Bírósága (Második Szekció) Kamaraként tartott   ülésén, melynek tagjai voltak:   Françoise Tulkens, Elnök,   Ireneu Cabral Barreto,   Vladimiro Zagrebelsky,   Danutė Jočienė,   Dragoljub Popović,   Sajó András,   Nona Tsotsoria, bírák,   és Sally Dollé, Hivatalvezető,   2008. június 24-i zárt ülésén lefolytatott tanácskozását követően   az azon időpontban elfogadott alábbi ítéletet hozza:   AZ ELJÁRÁS   1. Az ügy alapja egy, a Magyar Köztársaság ellen benyújtott kérelem   (8174/05. sz.), amelyet az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről   szóló egyezmény (az “Egyezmény”) 34. Cikke alapján egy magyar   állampolgár, Kovács Lajos (a “kérelmező”) 2005. január 5-én terjesztett a   Bíróság elé.   2. A Magyar Kormányt (a “Kormány”) Képviselője, dr. Höltzl Lipót   képviselte az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumból.   3. 2008. március 10-én a Bíróság úgy határozott, hogy közli a panaszt a   Kormánnyal. Az Egyezmény 29. Cikkének 3. bekezdése alapján úgy   döntött, hogy a kérelem érdemét és elfogadhatóságát együttesen vizsgálja.   A TÉNYEK   AZ ÜGY KÖRÜLMÉNYEI   A kérelmező 1951-ben született és Budapesten él.   5. Az APEH Bács-Kiskun Megyei Igazgatósága egy vizsgálat során   megállapította, hogy a kérelmező 2339604 forint (megközelítőleg 9167   euró) adó befizetését elmulasztotta. Az adóhatóság elrendelte az adó   befizetését, továbbá 1119000 forint (megközelítőleg 4384 euró) bírság,   valamint 1948000 forint (megközelítőleg 7771 euró) kamat megfizetésére   kötelezte a kérelmezőt.   KOVÁCS LAJOS kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   6. A kérelmező fellebbezett. 1998. augusztus 10-én a központi   adóhatóság helyben hagyta az elsőfokú közigazgatási határozatot. A   Főosztály megállapította, hogy a kérelmező rendszeres jövedelmet kapott   munkájáért egy gazdasági társaságtól, amely jövedelem után nem fizetett   adót. Az adóhatóság okirati bizonyítékokra támaszkodott.   7. 1998 szeptemberében a kérelmező a jogerős közigazgatási határozat   bírósági felülvizsgálatát kérte a Bács-Kiskun Megyei Bíróságtól.   8. 2002. november 28-án a Megyei Bíróság több tárgyalást követően   megállapította, hogy az adóhatóság a jogszabályoknak megfelelően járt el,   és elutasította a kérelmező keresetét. A kérelmező fellebbezett.   9. A Fővárosi Ítélőtábla két tárgyalást követően 2004. szeptember 22-én   helyben hagyta az elsőfokú határozatot. A bíróság okirati bizonyítékokra és   a felek vallomásaira támaszkodott.   A JOG   I. AZ EGYEZMÉNY 6. CIKKE 1. BEKEZDÉSÉNEK ÁLLÍTÓLAGOS   MEGSÉRTÉSE   10. A kérelmező panaszolta, hogy az eljárás hossza összeegyeztethetetlen   volt az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdésében lefektetett “ésszerű idő”   követelményével. Az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdése kimondja:   “Mindenkinek joga van arra, hogy ... bíróság … ésszerű időn belül ... hozzon   határozatot … az ellene felhozott büntetőjogi vádak megalapozottságát illetően …”   A. Elfogadhatóság   11. A Kormány álláspontja szerint a kifogásolt eljárás nem tekinthető a   kérelmező polgári jogi jogait és kötelezettségeit érintő jogvitának, mivel az   adóviták az Egyezmény 6. Cikkének hatályán kívül esnek. A Kormány   szerint a kérelmet az Egyezmény rendelkezéseivel ratione materiae   összeegyeztethetetlenné kell nyilvánítani.   12. A kérelmező ezzel a kérdéssel kapcsolatban nem terjesztett elő érvet.   13. A Bíróság emlékeztet arra, hogy az adók megállapítása és   pótösszegek kivetése a 6. Cikk polgári jogi ágának hatályán kívül esik (ld.   Ferrazzini v. Italy [GC], no. 44759/98, 29, ECHR 2001-VII). Ezért a jelen   ügyben az a kérdés merül fel, hogy az eljárás „büntetőjogi” volt-e a fogalom   6. Cikkbeli, autonóm jelentése szerint, s ilyen címen megkívánta-e a 6.   Cikkben lefektetett garanciák érvényesülését.   14. A Bíróság először észrevételezi, hogy bár az adózás jelentősége az   állam hatékony működése szempontjából kétségtelen, a Bíróság nincs   KOVÁCS LAJOS kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   meggyőződve arról, hogy az eljárásjogi garanciák kiiktatása az adózásban   alkalmazott büntető jellegű szankciók kiszabásakor a pénzügyi rendszer   hatékonyságának fenntartásához szükséges, vagy hogy az Egyezmény   szellemével és céljával összhangban állónak tekinthető (ld. Jussila v.   Finland   [GC],   no. 73053/01,   35-36. §, ECHR 2006-...).   15. Továbbá, a jelen ügyben az adóhoz kapcsolódó pótösszegek   kiszabására nem vagyoni kár megtérítése céljából került sor, hanem azért,   hogy büntetésként elrettentsen az ismételt bűnelkövetéstől. A Bíróság   véleménye szerint ez önmagában, további megfontolások nélkül is   megállapítja a cselekmény büntetőjogi jellegét (ld. fent hivatkozott Jussila   ítélet, 38. § ). Következésképpen a 6. Cikk büntetőjogi ága alkalmazandó.   16. Ebből következik, hogy a Kormány előzetes kifogását el kell   utasítani. Továbbá, a Bíróság megjegyzi, hogy a panasz nem nyilvánvalóan   megalapozatlan az Egyezmény 35. Cikkének 3. bekezdése szerinti   értelemben. A Bíróság továbbá megjegyzi, hogy semmilyen más alapon sem   elfogadhatatlan. Ezért elfogadhatóvá kell nyilvánítani.   B. Érdem   17. A Kormány úgy vélte, hogy az eljárás hossza nem haladta meg az   ésszerű időt.   18. A figyelembe veendő időszak 1998. augusztus 10-én kezdődött és   2004. szeptember 22-én zárult le. Ilyen módon két közigazgatási és két   bírósági szinten hat évig és egy hónapig tartott.   19. A Bíróság megismétli, hogy az eljárás hosszának ésszerű voltát az   eset egyedi körülményeinek fényében, és az alábbi kritériumokra   figyelemmel kell megítélni: az ügy bonyolultsága, a kérelmező és a releváns   hatóságok magatartása, valamint a per tétje a kérelmező számára (ld. többek   között Frydlender v. France [GC], no. 30979/96, § 43, ECHR 2000-VII).   20. A Bíróság már többször megállapította az Egyezmény 6. Cikke 1.   bekezdésének megsértését olyan ügyekben, amelyek a jelenlegihez hasonló   kérdéseket vetettek fel (ld. fent idézett Frydlender).   21. A benyújtott dokumentumokat megvizsgálva a Bíróság úgy véli,   hogy a Kormány nem terjesztett elő olyan tényt vagy meggyőző érvet,   amely a Bíróságot a jelen körülmények között eltérő következtetés   levonására bírná. A kérdéssel kapcsolatos esetjogra figyelemmel a Bíróság   megállapítja, hogy az eljárás túlzottan hosszú volt, és nem felelt meg az   “ésszerű idő” követelményének.   Ezért az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdését megsértették.   KOVÁCS LAJOS kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   II. AZ EGYEZMÉNY EGYÉB ÁLLÍTÓLAGOS MEGSÉRTÉSE   22. A Bíróság észrevételezi, hogy a kérelmező az Egyezmény 6. Cikke   alapján az eljárás kimenetelét és tisztességtelen voltát is panaszolta. A   Bíróság azonban úgy véli, hogy ezek a panaszok lényegében negyedfokú   természetűek: az ügyiratokban nincs jele annak, hogy a hazai hatóságok   vagy bíróságok nem voltak pártatlanok, vagy hogy az eljárás más módon   tisztességtelen vagy önkényes volt.   23. Ebből következően a panasznak ez a része nyilvánvalóan   megalapozatlan az Egyezmény 35. Cikkének 3. bekezdése szerinti   értelemben, s ezt a részt az Egyezmény 35. Cikkének 4. bekezdése alapján   el kell utasítani.   III. AZ EGYEZMÉNY 41. CIKKÉNEK ALKALMAZÁSA   24. Az Egyezmény 41. Cikke kimondja:   “Ha a Bíróság az Egyezmény vagy az ahhoz kapcsolódó jegyzőkönyvek megsértését   állapítja meg és az érdekelt Magas Szerződő Fél belső joga csak részleges jóvátételt tesz   lehetővé, a Bíróság – szükség esetén – igazságos elégtételt ítél meg a sértett félnek.”   A. Károk   25. A kérelmező 114000 euró vagyoni és nem vagyoni kártérítést   követelt.   26. A Kormány vitatta az igényt.   27. A Bíróság nem lát okozati kapcsolatot a megállapított jogsértés és az   állított vagyoni kár között; ezért ezt az igényt elutasítja. Méltányossági   alapon azonban 1200 euró nem vagyoni kártérítést ítél meg a kérelmező   számára.   B. Költségek és kiadások   28. A kérelmező ilyen címen nem terjesztett elő igényt.   C. Késedelmi kamat   29. A Bíróság úgy találja megfelelőnek, hogy a késedelmi kamatnak az   Európai Központi Bank marginális kölcsönkamatán kell alapulnia,   amelyhez további három százalékpontot kell hozzáadni.   KOVÁCS LAJOS kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   EZEN INDOKOK ALAPJÁN A BÍRÓSÁG EGYHANGÚLAG   1. Az eljárás túlzott hosszával kapcsolatos panaszt elfogadhatóvá, a kérelem   többi részét elfogadhatatlanná nyilvánítja;   2. Megállapítja, hogy az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdését   megsértették;   3. Megállapítja:   (a) hogy az alperes Államnak attól az időponttól számított három   hónapon belül, amikor az ítélet az Egyezmény 44. Cikkének 2.   bekezdése szerint véglegessé válik, a kérelmező számára nem vagyoni   kár tekintetében 1200 (egyezer kétszáz) eurót, továbbá az ezen összeget   terhelő adók összegét kell kifizetnie az alperes Állam nemzeti   valutájában, a teljesítéskori átváltási árfolyam alkalmazásával;   (b) hogy a fent említett három hónap lejártát követően a teljesítés   időpontjáig a késedelmes időszakra az Európai Központi Bank   marginális kamatlábát három százalékponttal meghaladó mértékű   kamatot kell fizetni a fenti összeg után;   4. A kérelmező igazságos elégtétellel kapcsolatos további igényeit   elutasítja.   Készült angol nyelven, írásbeli kihirdetésre került 2008. július 17-én, a   Bíróság Eljárási Szabályzata 77. § 2. és 3. bekezdésének megfelelően.   Françoise Tulkens   Elnök   Sally Dollé   Hivatalvezető