9077/05;10457/05

EMBERI JOGOK EURÓPAI BÍRÓSÁGA   MÁSODIK SZEKCIÓ   SÁNDOR kontra MAGYARORSZÁG ÜGY   (9077/05. és 10457/05. sz. (egyesített) kérelem)   ÍTÉLET   STRASBOURG   2008. július 17.   Ezen határozat az Egyezmény 44. Cikkének 2. bekezdésében foglalt   körülmények beálltával válik véglegessé. Szerkesztői változtatás alá eshet.   SÁNDOR kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   A Sándor kontra Magyarország ügyben,   Az Emberi Jogok Európai Bírósága (Második Szekció) Kamaraként tartott   ülésén, melynek tagjai voltak:   Françoise Tulkens, Elnök,   Ireneu Cabral Barreto,   Vladimiro Zagrebelsky,   Danutė Jočienė,   Dragoljub Popović,   Sajó András,   Nona Tsotsoria, bírák,   és Sally Dollé, Hivatalvezető,   2008. június 24-i zárt ülésén lefolytatott tanácskozását követően   az azon időpontban elfogadott alábbi ítéletet hozza:   AZ ELJÁRÁS   1. Az ügy a Magyar Köztársaság ellen benyújtott két kérelmen (9077/05.   és 10457/05. sz.) alapul, amelyeket az emberi jogok és alapvető   szabadságok védelméről szóló egyezmény (az “Egyezmény”) 34. Cikke   alapján két magyar állampolgár, Sándor László Levente és Sándor Lászlóné   (a “kérelmezők”) 2005. február 4-én és 2005. február 11-én terjesztett a   Bíróság elé.   2. A kérelmezőket Cech A. Budapesten praktizáló ügyvéd képviselte. A   Magyar Kormányt (a “Kormány”) Képviselője, dr. Höltzl Lipót képviselte   az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumból.   3. 2007. december 14-én a Bíróság úgy határozott, hogy közli a panaszt a   Kormánnyal. Az Egyezmény 29. Cikkének 3. bekezdése alapján úgy   döntött, hogy a kérelem érdemét és elfogadhatóságát együttesen vizsgálja.   A TÉNYEK   AZ ÜGY KÖRÜLMÉNYEI   4. A kérelmezők, férj és feleség, 1928-ban, illetve 1936-ban születtek és   Budapesten élnek.   5. 1995. március 1-jén a Fővárosi Bíróság elrendelte a dél-pesti Általános   Fogyasztási és Értékesítési Szövetkezet (ÁFÉSZ) felszámolását. Az   eljárásban mindkét kérelmező önálló hitelezői igénnyel fellépő hitelező volt.   SÁNDOR kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   6. 1996 májusában a felszámoló elkészítette a közbenső mérleget,   amelyet megküldött a kérelmezőknek. 1996. május 31-én a kérelmezők   kifogást nyújtottak be a közbenső mérleg ellen. 1997 januárjában a Fővárosi   Bíróság egy legfelsőbb bírósági határozat meghozataláig felfüggesztette a   mérleg felülvizsgálatát. 1997 áprilisában a Fővárosi Bíróság ismét   felfüggesztette a kérelmezők által benyújtott kifogással kapcsolatos eljárást.   A kérelmezők azt állítják, hogy a Fővárosi Bíróság soha nem bírálta el a   kifogást.   7. A megismételt eljárásban 1999. július 28-án a Fővárosi Bíróság   elfogadta a felszámoló által készített zárómérleget. A kérelmezők   fellebbeztek a határozat ellen. 2004. július 12-én a Legfelsőbb Bíróság   hatályon kívül helyezte a Fővárosi Bíróság határozatát, és az elsőfokú   bíróságot új eljárásra utasította.   8. A megismételt eljárásban a kérelmezők kifogást nyújtottak be a   felszámoló egyik intézkedése, nevezetesen az adós egyik ingatlanának   értékesítése ellen. 2005 májusában a Fővárosi Bíróság elutasította a   kifogást. Fellebbezés nyomán a Fővárosi Ítélőtábla 2006 szeptemberében   helyben hagyta az elsőfokú határozatot. 2007 májusában a Legfelsőbb   Bíróság felülvizsgálati tanácsa helyben hagyta a jogerős határozatot.   9. 2007 novemberében a Fővárosi Bíróság elrendelte, hogy a végrehajtó   3835643 forintot (megközelítőleg 15577 eurót) fizessen a kérelmezőknek   igazolt hitelezői igényként. A teljes összeg kifizetésére sor került.   10. Az ügyiratokban fellelhető információk szerint a felszámolási eljárás   jelenleg is folyamatban van.   A JOG   I. A KÉRELMEK EGYESÍTÉSE   11. A Bíróság megjegyzi, hogy a 9077/05. és a 10457/05. sz. kérelem   tárgya azonos, mivel a kérelmezők – akik férj és feleség – ugyanazon hazai   eljárásban felek. Ezért a Bíróság Szabályzatának 42. szabálya alapján a   kérelmek egyesítésének van helye.   II. AZ EGYEZMÉNY 6. CIKKE 1. BEKEZDÉSÉNEK ÁLLÍTÓLAGOS   MEGSÉRTÉSE   12. A kérelmezők panaszolták, hogy a felszámolási eljárás hossza   összeegyeztethetetlen az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdésében   lefektetett “ésszerű idő” követelményével. Az Egyezmény 6. Cikkének 1.   bekezdése kimondja:   SÁNDOR kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   “Mindenkinek joga van arra, hogy ... bíróság … ésszerű időn belül ... hozzon   határozatot polgári jogi jogai és kötelezettségei tárgyában ...”   13. A Kormány vitatta a panaszt.   14. A figyelembe veendő időszak 1995. március 1-jén kezdődött. A felek   által előterjesztett információk és az ügyiratokban fellelhető tényállási   elemek szerint még nem zárult le. Ilyen módon három bírósági szinten több   mint tizenhárom éve és négy hónapja tart.   A. Elfogadhatóság   15. A Bíróság megjegyzi, hogy a panasz nem nyilvánvalóan   megalapozatlan az Egyezmény 35. Cikkének 3. bekezdése szerinti   értelemben. Továbbá megjegyzi, hogy semmilyen más alapon sem   elfogadhatatlan. Ezért elfogadhatóvá kell nyilvánítani.   B. Érdem   16. A Bíróság megismétli, hogy az eljárás hosszának ésszerű voltát az   eset egyedi körülményeinek fényében, és az alábbi kritériumokra   figyelemmel kell megítélni: az ügy bonyolultsága, a kérelmező és a releváns   hatóságok magatartása, valamint a per tétje a kérelmező számára (ld. többek   között Frydlender v. France [GC], no. 30979/96, § 43, ECHR 2000-VII).   17. A Bíróság már többször megállapította az Egyezmény 6. Cikke 1.   bekezdésének megsértését olyan ügyekben, amelyek a jelenlegihez hasonló   kérdéseket vetettek fel (ld. fent idézett Frydlender).   18. A benyújtott dokumentumokat megvizsgálva a Bíróság úgy véli,   hogy a Kormány nem terjesztett elő olyan tényt vagy meggyőző érvet,   amely a Bíróságot a jelen körülmények között eltérő következtetés   levonására bírná. A kérdéssel kapcsolatos esetjogra figyelemmel a Bíróság   megállapítja, hogy az eljárás túlzottan hosszú volt, és nem felelt meg az   “ésszerű idő” követelményének.   19. Ezért az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdését megsértették.   III. AZ EGYEZMÉNYHEZ FŰZÖTT ELSŐ KIEGÉSZÍTŐ   JEGYZŐKÖNYV 1. CIKKÉNEK ÁLLÍTÓLAGOS MEGSÉRTÉSE   20. A kérelmezők továbbá panaszolták, hogy az eljárás hossza   sértette az Első kiegészítő jegyzőkönyv 1. Cikke alapján számukra   biztosított, javaik tiszteletben tartásához fűződő jogot. Az Első kiegészítő   jegyzőkönyv 1. Cikke kimondja:   SÁNDOR kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   “Minden természetes vagy jogi személynek joga van javai tiszteletben tartásához. Senkit   sem lehet tulajdonától megfosztani, kivéve, ha ez közérdekből és a törvényben   meghatározott feltételek, valamint a nemzetközi jog általános elvei szerint történik.   Az előző bekezdésben foglaltak nem korlátozzák az államok jogát olyan törvények   alkalmazásában, melyeket szükségesnek ítélnek ahhoz, hogy a javaknak a köz érdekében   történő használatát szabályozhassák, illetőleg az adók, más közterhek vagy bírságok   megfizetését biztosítsák.”   21. A Bíróság megjegyzi, hogy ez a panasz az Egyezmény 6. Cikkének   1. bekezdése alapján előterjesztett, a Bíróság által fent már megvizsgált   panasszal kapcsolatos, így elfogadhatóvá kell nyilvánítani. Az Egyezmény   6. Cikkének 1. bekezdése alapján hozott döntésre (ld. fenti 19. bek.)   figyelemmel azonban a Bíróság úgy véli: nem szükséges külön   megvizsgálni, hogy az Első kiegészítő jegyzőkönyv 1. Cikkét megsértették-   e (ld. Zanghì v. Italy, 1991. február 19-i ítélet, Series A no. 194-C, 47. o.,   23. §).   IV. AZ EGYEZMÉNY 41. CIKKÉNEK ALKALMAZÁSA   22. Az Egyezmény 41. Cikke kimondja:   “Ha a Bíróság az Egyezmény vagy az ahhoz kapcsolódó jegyzőkönyvek megsértését   állapítja meg és az érdekelt Magas Szerződő Fél belső joga csak részleges jóvátételt tesz   lehetővé, a Bíróság – szükség esetén – igazságos elégtételt ítél meg a sértett félnek.”   A. Károk   23. A kérelmezők együttesen 82781 euró vagyoni és nem vagyoni   kártérítést követeltek.   24. A Kormány vitatta az igényt.   25. A Bíróság nem lát okozati kapcsolatot a megállapított jogsértés és az   állított vagyoni kár között; ezért ezt az igényt elutasítja. A Bíróság azonban   úgy véli, hogy a kérelmezők nem vagyoni kárt szenvedtek. Méltányossági   alapon a Bíróság 11200 eurót ítél meg mindkét kérelmező számára.   B. Költségek és kiadások   26. A kérelmezők további 1200 eurót követeltek a Bíróság előtti eljárás   során felmerült költségek és kiadások megtérítésére. Előterjesztették, hogy   igényük az ügyvédjükkel kötött megállapodáson alapul. Tételes elszámolást   nyújtottak be az ügyvéd által felszámított munkaórákról, amely szerint az   SÁNDOR kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   ügyvéd 100 eurós óradíjjal tizenkét munkaórát fordított az ügyre (két óra   konzultáció az ügyféllel; négy óra ügyirat tanulmányozás; két óra esetjog   tanulmányozás; négy óra beadványkészítés).   27. A Kormány nem nyilvánított véleményt a kérdéssel kapcsolatban.   28. A Bíróság esetjoga szerint a kérelmező csak akkor jogosult költségei   és kiadásai megtéríttetésére, hogyha bizonyítja, hogy e költségek   ténylegesen és szükségszerűen felmerültek, s összegüket tekintve ésszerűek.   A jelen ügyben a birtokában lévő információkra és a fenti kritériumokra   tekintettel a Bíróság ilyen címen a kérelmezők számára együttesen a teljes   kért összeg megítélését tartja ésszerűnek.   C. Késedelmi kamat   29. A Bíróság úgy találja megfelelőnek, hogy a késedelmi kamatnak az   Európai Központi Bank marginális kölcsönkamatán kell alapulnia,   amelyhez további három százalékpontot kell hozzáadni.   EZEN INDOKOK ALAPJÁN A BÍRÓSÁG EGYHANGÚLAG   1. Úgy határoz, hogy egyesíti a kérelmeket;   2. Elfogadhatóvá nyilvánítja a kérelmet;   3. Megállapítja, hogy az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdését   megsértették;   4. Megállapítja, hogy nem szükséges külön megvizsgálni az Egyezményhez   fűzött Első kiegészítő jegyzőkönyv 1. Cikke alapján előterjesztett   panaszt;   5. Megállapítja:   (a) hogy az alperes Államnak attól az időponttól számított három   hónapon belül, amikor az ítélet az Egyezmény 44. Cikkének 2.   bekezdése szerint véglegessé válik, az alábbi összegeket kell kifizetnie a   kérelmezők számára az alperes Állam nemzeti valutájában, a   teljesítéskori átváltási árfolyam alkalmazásával:   (i) nem vagyoni kár tekintetében mindkét kérelmező számára   fejenként 11200 (tizenegyezer kétszáz) eurót, továbbá az ezen   összeget terhelő adók összegét;   (ii) költségek és kiadások tekintetében a kérelmezők számára   együttesen 1200 (egyezer kétszáz) eurót;   SÁNDOR kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET   (b) hogy a fent említett három hónap lejártát követően a teljesítés   időpontjáig a késedelmes időszakra az Európai Központi Bank   marginális kamatlábát három százalékponttal meghaladó mértékű   kamatot kell fizetni a fenti összeg után;   6. A kérelmező igazságos elégtétellel kapcsolatos további igényeit   elutasítja.   Készült angol nyelven, írásbeli kihirdetésre került 2008. július 17-én, a   Bíróság Eljárási Szabályzata 77. § 2. és 3. bekezdésének megfelelően.   Françoise Tulkens   Elnök   Sally Dollé   Hivatalvezető